My First Bitch in the US

Me & my Bitch

Nashville Music City, Friday

Tegnap írtam, hogy cikket kellet írnom. Termékeny is voltam szerencsére, annak ellenére, hogy voltak nehezítő körülmények. Az hagyján, hogy a lakótársak egy része bementek inni a városba, még ezt is megkaptam:


Ma estére a zenekar még egy fővel bővült, Laci is ideköltözött hozzánk. Még mindig pengetnek, pötyögnek, illetve énekelnek. Ez poén.

Egy kép a bagázsról, bár Tamás és Reni már alszanak (vagy legalábbis felmentek a szobába):

Péntek esti zenés mulatság

What's in the box?

A mostani bejegyzés némi interaktivitást követel, tippeket várok. Mit rejt a doboz?

?

Update: egy kis segítség a következő


Igen, a megfejtés a csekkfüzet(ek). Tulajdonképpen nem sok értelme van, egyrészt mert egy $18 egyenlegű bankszámlához van csatolva, másrészt mert úgyis a bankkártyát használom. Azért feelinges, hogy az embernek van egy csekkfüzete.

Now, I feel like I'm somebody

Megjött a Social Security Number-öm. Alig 8 munkanap alatt kézhez kaptam. Jeeehayy!

Ez egy újabb mérföldkő volt az emberré válás útján. Már csak lakás és kocsi kell.

Shutting Down Yesterday

A mai tegnapi nap tehát érdekes volt. A befejezése talán méginkább.

Kiderült, hogy házibuli lesz nálunk. Egy csomó ismerős át is jött, de én csak pár percet töltöttem velük, mert a cikket kellett írnom. Sajnáltam a dolgot. De legalább amit má tegnapra terveztem, nagyjából be is fejeztem.

Két órája leégett a légkondi a lakásban. Elég büdös van.

Valamit még akartam írni, de már hulla vagyok. Megyek aludni.

Welcome to Nashville Fair

Na, ez egy érdekes nap volt. Kezdem mindjárt az elején, a reggellel. Szokás szerint egy bő fél órával korábban ébredtem a tervezettnél, ezért rögvest gépezéssel indítottam a napot.

Három ember azonnal rám támadt az interneten keresztül. Ebből kettő nekiállt panaszkodni [ebből ne legyen sértődés], a harmadik pedig Örs volt. Miután Örs megkérdezte, hogy mi a fenének írom ki, hogy süt a nap, már nem is tudtam annyira örülni a ténynek. Pedig már majdnem egy hete borongós és lehangoló idő volt, úgyhogy tényleg üdítő volt normális napsütésre kelni. Aztán Örs megemlítette, hogy a HAESF-es dolog neki a kocsivásárlást is támogatja. Ennek egyrészt örülök, másrészt Örs megint elmehet a fenébe.

A nap délelőtti része szokásosan telt: bementünk kilencre, én pedig 11-ig próbáltam írni a cikket. Közel két sort sikerült összehoznom. Becsületemre váljék, mellette néhány adminisztratív dolgot is intéztem, úgy mint NRA (helyi APEH) papírok, Student Account és Immunization Proof jellegű dokumentumok. Vicces, de csak az első helyen (NRA) nem akarnak pénzt kérni tőlem.

Ügyintézés után beültem órára, majd kószáltam egy picit a Campuson. Ez nyilván jobb elfoglaltság, mint cikket írni. Íme a sétálgatás egyik "eredménye". A másikat is láthatjátok: most írok. (A cikkírást egészen idáig sikerült kitolnom.)

A séta végén betértem az ún. Welcome to Nashville Fair-re. A rendezvény lényege, hogy egy csomó cég kiül a standjához (~BME állásbörze), és mindenféle prospektust, ajándékot és aláírást osztogat. Az aláírásokat gyűjteni lehet/kell, mert sorsjegyeket kap érte az ember, amivel nyerni lehet mindenfélét (iPod Shuffle, belépők, stb.). Nekem egy picit meg kellett szakítanom a rendezvény látogatását, mert órám volt, így a sorsjegyeket csak a Fair végén váltottam be. Itt mondjuk közölték, hogy már rég kisorsoltak minden ajándékot, de ez nyilván nem szomorított el. Nézzük, miket sikerült "magyarkodnom*": [Kipakolom a táskát és úgy írom a listát]

• 1db Bank of America póló
• 1db Go Preds Go plakát [helyi jégkorong csapat a Predators]
• 1db Szövet szatyor
• 1db Nashville Predators jegy Október 2-ra
• 1db Nyakbaakasztós hülyeség
• 1db Szauna kupon (vagy ilyesmi, nem teljesen értem)
• 1db Fogászati kupon, $1000 kedvezménnyel
• 1kg Európai fehér kenyér
• 50% kedvezmény Nike napszemüvegekre
• 1 rakás felesleges szórólap
• 1db Szemüvegtörlő kendő
• 1db Bögre

Vicces, de ezek közül a kenyérnek örülök a legjobban. Nem azért, mert a standos asztal közepéről kaptam, vagy mert $6 lenne itt az ára, hanem mert tényleg kenyérnek néz ki. Még a Bank of America-s zacskóban is. Az itteni nyuszis kenyerekhez meg nem is akarom hasonlítani.
Mellesleg így néz ki:

A kenyér

Tehát az előadás után, ahol egy infós már alapból felcseszte az agyamat a hülye kérdéseivel, amelyekkel az előadást is csúsztatta 10-15 perccel, visszamentem a Nashville Fair-re.

Fényképezőgéppel.


A két cheerleader csajhoz.

Nashville Predator és zsákmányai

A történethez hozzátartozik, hogy a csajoknak olyan feneke volt, hogy $@c!++$. A fényképet pedig egy infós készítette. Itt húzták fel az infósok másodjára az agyamat: hogy lehet olyan képet csinálni, hogy a csajok nincsenek benne teljes egészében? :)

Na jó, a düh nem tartott sokáig, mert ennek ellenére azért nem lett olyan rossz a kép.


Megjegyzés: egyik reggel láttam cheerleader edzést. Az se rossz.


*nem tetszik itt ez a szó

Shit happens

Van, hogy itt is megjárja az ember. Ezt a képet a Camput területén csináltam.

Egy biztonságosan lelakatolt bicikli (kerék)

FX rates rising for USD

H$a jól lá$tom az e$lmúlt egy hó$napban 10 HUF-ot $kúszott fe$lfelé $a dollár á$rfolyam$a. Én mé$g 150 alatt ve$ttem otthon.$

Go d$ol$lár, go$!

PayPal user guide needed

Ha valaki már használta a PayPal (van accountja hozzá) az tarthatna nekem egy gyorstalpalót. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet rá átutalni. A bankszámlámmal nem akarom összekötni a PayPal accountot.

Erre az egészre az eBay miatt van szükségem, hogy meg tudjam venni a tankönyveim egy részét.

Experimental measurement, Tennessee

Ma voltunk egyet mérni. Kellett is, mert péntekre cikket akarnak írni belőle a többiek. Nekem is írnom kell a "sajátomat", úgyhogy rövidre fogom magam.

Mit mér'?

A többi kép itt található picasaweben.

Shopping in Nashville

Bevásárolni igazából még mindig nem voltam, csak sört vettem, egy hatost. Azért tartok egy gyors tájékoztató az amerikai árakról, vásárlási lehetőségekről.

Élelmiszerek

Egy átlagos étkezés ára mintegy $6. Az ital mindenhol díjmentesen újratölthető. Mindegy hol eszik az ember: Mc Dondald's, Jack in the Box, Qudoba vagy Wisley. Még a kínai is $7, bár ott ezért all-you-can-eat, korlátlan fogyasztás is van. Ez utóbbi egyébként jobb itt, mint otthon.

Ennél lényegesen olcsóbb, ha az ember a "boltban" veszi meg az alapanyagaokat és abból építkezik (a munkahelyen úgyis van hűtő és mikró). Tehát nézzük, miért is terjed el például a dobozos üdítő az USA-ban. 24 db 0,33 l (értsd: 355 ml) űrtartalmú Sprite, vagy Cola ára $5,5. Valaki számolja ki ez hány JFM-nek felel meg. Nálam 36 körül van.

Ruhák

A szombati napon kiruccantunk plázázni. Muszáj volt, mert a következő focimeccsre be kellett szerezni egy normális rövidnadrágot. A Nike boltban találtam is egy egész jót. $30-ba került. Ennyiért ki nem venné meg? Mondjuk én. Ha már egyszer $20-ért is meg lehet kapni ugyanezt.

A szomszédos polcokról néhány további szemelvény:

• $100 - Timberland cipő
• $110 - Timberland bakancs
• $39 -Tommy Hilfiger galléros póló
• $49 - Hátizsák életgaranciával
  

Ha pedig úgy érzed, ezt nem tudod megfizetni, még mindig visszaviheted a régi, elhasznát cipődet $5-ért.

Cipővisszaváltó

Tankönyvek

Eddig egyetlen órám volt, ahhoz két könyvet kérnek. Ha a helyi könyvesboltban veszem meg őket, az áruk $89 és $69 körül van. Amazon.com-on ez $67 és $49. Ebay-en $37 + $4 és az olcsóbbikat nem néztem. Torrentként meg olyan kretén módon rakták fel, hogy nem tudom jó kiadást töltöttem-e le. A könyvtárban egyetlen példány volt (kibérelve), az is 13 éves kiadás.

Ehhez még annyit, hogy már most adtak fel olvasnivalót mind a könyvből, mind egyéb cikkekből. Tehát már nem csak, hogy benne vagyok a darálóba, de be is kapcsolták azt.

Konklúzió

Bár az elektronikai eszközökről nem ejtettem szót, de röviden: kaját, ruhát és elektronikai berendezéseket annyit érdemes hozni, amennyi nélkül nem tudsz meglenni az első héten. A tankönyvekkel kapcsolatban meg valamit ki kell találni.

Ha megveszem, valószínűleg eBay lesz belőle, igaz ehhez még kell nyitnom egy PayPal accountot.

Update

Korábban nem írtam, hogy van egy meglehetősen idegesítő dolog: az árakat mindenhol adó nélkül tüntetik fel. Ezért ha otthon lennék, biztosan morognék.

Boxing in Tennessee

Otthon mindig bíráltátok, hogy játszadozom, boxolok Petivel. Időközben én is rájöttem, hogy tényleg nem ő az én súlycsoportom, úgyhogy most váltottam. Azt hittem egy 8 éves kis kölökkel könnyebb lesz elbánnom. Tévedtem.

Jobb horog

Védekezés

A teljes történet úgy kezdődik, hogy megint átmentem Gergőékhez megnézni az autót, amit szándékozom megvenni. Ez együtt járt egy vacsorameghívással és - mint utólag kiderült - egy Wii partyval. Wii-re persze nem csak agresszív játékok vannak, van például tenisz és konga is.

Wii-tenisz

Wii would like to Conga

Kongázás után persze rákattantam a Guitar Heroes-ra is, ami egész jól ment. De ehelyett inkább a családról, akik ízletes csirkével vendégeltek meg minket sült és pörkölt formában. Róluk van szó, Gergőről és Juditról (a gyerekek már alszanak):

Gáti família

A vacsorához persze kísérőt is szolgáltak, úgy mint Jack Daniel's Single Barrel. Én csak egy órára akartam átugrani, de megint tovább maradtunk beszélgetni, mint éjfél. Ők egyébként 6 éve vannak Nashville-ben és most költöznek "haza" Svájcba, mert Gergő ott kapott állást a Google-nél.

A kocsiról persze megint nem esett két szónál több, úgyhogy még egyszer át kell mennem hozzájuk, vagy át kell őket hívni vendégségbe.

Ajaj.

Helping The Poor

Most jöttem vissza Graduate School Orientation-ről. Az előadáson elmondták azt, amit már vagy 2x elmondtak mindenhol. Hol található a suli-doki, milyen ingyenes képzések vannak, hol lehet a különböző eseményekről információt kapni és hogy néz ki a Vanderbilt University Honor Code. Ez utóbbi elég vicces. Ha nem is szöges ellentéte a BME-snek, annyiban azért mindenképp különbözik, hogy itt komolyan veszik. A legtrógerebb rész benne, hogy ha észreveszed, hogy valaki megsérti a benne leírtakat, köteles vagy bemártani az illetőt (vmi illetékes hatóságnál).

Nyilván nem ezért kezdtem el ezt a bejegyzést, hanem mert volt valami érdekes is az előadássorozat végén. A rövid játék alapkoncepciója az volt, hogy kisorsolnak 6 nevet. Az első $100, a második és harmadik $50, míg a maradék három kisorsolt egyén $25 dollárt kap. Ha valaki kimaradt, azt sajnáljuk és húzunk helyette újat. Elég egyszerű játék, nem?

Kár, hogy én nem nyertem. Az egyik tankönyvem első tíz-húsz lapját talán ki tudtam volna fizetni a nyereményből.

Early Morning Soccer

A Rec Center felújítás miatt most csütörtökig zárva tartott. Péntek reggel nyitották meg újra kapuit, ami egyet jelentett azzal, hogy reggel fél nyolckor az ISIS képviseletében hatan megjelentünk a teremfoci pályán.

Terepszemle

A Rec Center valahol itt van. Beltéri sportolásra és játékokra az alábbiak állnak rendelkezésre:

• 2 Classrooms
• Conference room
• 8,000 square foot Fitness Center
  
• 36 meter x 25 yard multipurpose pool
• 1 Multipurpose activity room
• 1 Strength and aerobic conditioning room
• 3 Basketball/volleyball courts
• 6 Racquetball courts
• 2 Squash courtsIndoor elevated track (9.2 laps/mile)
• 25 ft. Climbing wall
• Lounge with big screen TV and pool tables
• Ping pong tables
• Wireless Internet

A listából három elemet emelnék ki. Először a 36 meter x 25 yard multipurpose pool részt, mert ebből látszik, hogy azért Amerika is közeledik egy picit Európához.
Másodszor a 3 Basketball/volleyball courts-ot, mert ezek egyikén játszottunk. A pályahármas érdekessége, hogy át lehet alakítani egyetlen hatalmas kosárlabdapályává, a pálya felett 10 méterrel pedig egy beltéri futópálya is helyet kapott.
A harmadik említésre való elem a 8,000 square foot Fitness Center. Ez körülbelül 74.32 négyzetmétert jelent, ami így leírva kevésnek tűnik, de egyébként ott hatalmasnak tetszett. Rengeteg modern géppel van felszerelve, amik közül a futó- és taposógépek közvetlenül az üveg mögé kerültek. Amikor ott jártam, épp használták ezeket, és egy picit olyan érzésem volt, mint amikor tavalyelőtt kiszálltam a kocsiból Amsterdam belvárosába.

A komplexum használatát a tandíj tartalmazza.

Enumeráció

Csak felsorolás szintjén (balról jobbra): Garret, Tihamér, Jeremy, Ákos és Tamás.


Az összecsapás

Mint kiderült az itteniek nem szoktak szünetet tartani meccs közben. Másfél óra teremfoci egyhuzamban. A pihenőt én könyörögtem ki*, de csak azért sikerült kisírnom, mert először játszottam. Ahogy a fenti képen is látszik, Ákos brutálisan nézett ki. A játékstílusát is ez jellemezte. Pörgött rendesen, 18 évvel idősebb nálam, de legalább 3x annyit futott.

Sanyi is on the move

Outnumbering (túlerő) taktika

*Csak egyszer kérdeztem meg.

Konklúzió

Összességében igen jó volt ez a játék. Amióta itt vagyok nem sokat sportoltam, talán egyszer voltam frizbeezni. Fel kell pörögnöm, formába kell jönni.

A többi kép itt leshető meg.

Quick Fact on Electricity at Vanderbilt

A Vanderbilt villamosenergia-ellátásáról néhány információ még tavalyról:

35% of the electricity consumed by Vanderbilt is generated at the on-campus Power House. Two new generators are being installed at the Power House, increasing on-campus power generation to 45% and reducing our need to buy electricity from “the grid”.

Nekem ezek alapján lövésem nincs, hogy mivel működik, de gyanítom hogy a Campus területén lévő mókusokat fogják be estére. Az egyik szomszédos fáról valahogy így néz ki a komplexum ma is:

Vanderbilt Power House, 2007

Ha valakit érdekel az erőmű utóbbi pár évének története képekben, az kattintson ide.

Trust Your Commercials

A jelenlegi szállásomon van TV. A TV-hez van egy 80 csatornás előfizetés. A 80 csatornából 50-en mindig valami elcseszett reklám van. Ezek közül a legszörnyűbb talán a McDonald's műve:

Innen már tényleg csak egy kisebb fajta lépésre van ez, ami direkt csak link.

Ugyanakkor vannak adok, amik odavernek. Ilyen a Sprite reklámja. Ez nagyjából így néz ki (a logó természetesen itt más):

Így botlottam bele egy másikba, ami picit más jellegű, de szintén igen jó:

Standard Fridge Equipments - Part I

Ma reggel megint nem sikerült addig szunnyadnom, amíg akartam. Még egy fél órát küzdöttem, hátha vissza tudok aludni, de végül fél kilenc felé feladtam. Elmentem reggelizni, kinyitottam a hűtőt és ekkor támadt az az ötletem, hogy írok az itteni ételekről és italokról. Most első körben a (hűtött) reggeli italokról.

A reggeli italokat itt is nagyjából azokba a kategóriákba lehet sorolni, mint az otthoniakat: víz-, tej- és gyümölcsalapúak.

Tavasz víz, wannabe tej és pszeudo narancslevek

Spring Water

Boltban még nem voltam egyszer sem, úgyhogy ezt csak szóbeszéd alapján gondolom: itt így néz ki az ásványvíz. Nincs túlflancolva semmi. Teljesen íztelen folyadék, nulla bubbival, a megszokott 1 GAL kiszerelésben. Ez ugyanakkor korántsem nem negatívum, szerintem erre fogok leginkább rákapni. A csapvizet ugyanis csak a helyiek tekintik ivóvíznek, ha valamihez viszonyítani kell, a Pesti víz nekem ennél jobban ízlett.

Milk vitamin D

A Tej+. Ízre (nyilván) nincs olyan jó, mint az otthoni, de reggeli mellé tökéletes. Ha magában issza az ember, akkor van egy kevés kellemetlen utóíze. Tehát mindenképp kell valaki, aki iszik az emberrel. Hmm, kezdek valami hasonlóságot fellelni a sörrel.

Vitaminokkal van dúsítva, amiről a szitén 1 GAL űrtartalmú flakonon található cimke tájékoztat.

Orange Juice

Én ezt narancslének hívom. Alapvetően így kéne kinéznie (jobbra), de ebből a fajtából most nincs itthon. Ez az 1 GAL Great Value narancslé, ami picit hígabb, mint otthon, de teljesen jó.

Van azonban olyan dzsúsz is, ami annak ellenére, hogy azonos márkanév (Tropicana) alatt fut, mint otthon, alapvetően más az íze és utóíze van. A sor (első kép) legvégén álló Egyszerűen Narancslevet még nem volt alkalmam megkóstolni, de nemsokára azt is kipróbálom.

Update: lakótársak főztek nekem virslit. Ez egyrészt kedves tőlük, másrészt teljesen jó reggelire.

Usain Bolt runs and rocks

Szokásos esti programként ma is néztünk az Pekingi Nyári Olimpiai Játékokat. A versenyzők főleg fejeseket és seggeseket ugrottak medencébe, mintegy 10 méter magasságból, de hogy őszinte legyek ez a versenyszám engem nem indított meg.

Két dolog miatt mégis érdemes volt a TV előtt ülni. Egyrészt az egyik szünetben mutatták a 4x100m férfi váltót, ami rövid, ámde igen jó volt. Itt harmadik emberként Usain Bolt futott, akiről mint kiderült, ezzel zsebre vágta a harmadik aranyérmét ezen az olimpián. Azt hiszem ennyi is elég lenne, hogy az ember elhiggye Bolt nem viccel, de ezzel együtt tulajdonképpen idén már három világrekordot döntött meg. És hogy a hármasoknál maradjunk, a 4x100m váltóban mintegy három tizedet javítottak a korábbi világcsúcshoz képest.

Tehát a másik dolog, amiért érdemes a TV előtt ülni Amerikában az az, hogy az ember folyamatosan tanulja az angol nyelvet. Vagy legalábbis azt hiszi. Nálam vannak szavak, amiken néha elgondolkozom, hogyan is kell helyesen kiejteni, ilyen például a 'semi'. Miután az elődöntőt néztük ez nem egyszer elhangzott. Amikor a férfi közvetített, akkor szemi, amikor a női hang narrált, akkor szemáj fonetikával/kiejtéssel. Nekem végülis mindegy, de mégis miért?

Update: Firefox 3 szemi-nek ejti.
Update2: Időközben felhúztam magam Youtube-on, mert nem lehetett megtalálni Bolt egyik megmozdulását sem, viszont volt helyette egy csomó interaktív, elcseszett és reklám videó.

ISSS mandatory orientation

Rövidre fogom a posztot, mert olyan a helyzet. Az ISSS nemzetközi deákoknak szóló előadássorozatán sok hasznos információ elhangzott. Mielőtt ebbe belemennék, inkább arról mesélek, amit már régóta emlegetnek az itteniek és nyilván mélyebb nyomot is hagyott bennem: a kultúrális sokkról. Elért engem is ez a hullám, de meglepő módon nem a megjósolt echte amerikai részről. Sokkal inkább az inter' studentek adták nekem ezt a pofont, akiknek ránézésre is több, mint 50%-a keleti, mongolid rasszhoz tartozó fiatal. Történt ugyanis, hogy az előadássorozat végén Jeopardy nevű játékot toltunk, mintegy >120 résztvevővel. A játék már maga is alapvetően elba*zott, de ezt nyilván sikerült tetőzni azzal, hogy a társaság jelentős részet már a második kérdés után tiltott, fülsértő hangon nekiállt visitozni. Most vagy ez a játék volt tényleg szar, vagy én vagyok ~5 évvel idősebb az átlagnál, az is lehet, hogy szimplán antiszociális vagyok, de ez a rész szörnyű volt. Mindenesetre a csapatom 1 ponttal nyert, úgyhogy kaptam én is egy vizeskulacsot. :| Na meg kaptam pólót, kulacsot és fogkrémet is, ahol utóbbit külön kiemelném, mert épp vennem kellett volna.

Az előadáson elhangzottakat minden rendszer nélkül említem. Bevezetésként például azt, hogy elmondták: az itteniek általában legalább naponta fürdenek és váltanak ruhát. Még akkor is, ha azok nap végén tisztának érzik magukat. :S Másik fontos infó volt, hogy toleránsnak kell lenni a bu*ikkal, transzokkal és bármiféle meglepő szerzetekkel. Rasszista vicceket nem szabad tolni, mert azonnal eltanácsolhatnak a suliból. Na remek, az össze Boondocks poén kilőve, pedig el lehetne őket sütni.

Na, de a fő téma, mert ezügyben két vendégelőadót is hoztak: a sex. Alapvető szabály, hogy ha valaki itt rád mosolyog az nem azt jelenti, hogy vigyél haza és fektess le/meg (!= Európa). Pedig ez nem lenne rossz, mert ma egész úton azt próbálgattam a Campuson, hogy helyes csajokra mosolyogtam, és ezek itt tényleg visszamosolyognak! Szóval a két előadó közül az első a Vanderbilt Women's Center vezetője.

A Vanderbilt Women's Center előadója elmondta, hogy mindenféle mentális, asztrális és fizikai nyavalyákkal fogadják a rászoruló hölgyeket. Tehát szívesen segítenek az undesired pregnancy és a valakivel pletykázni szerenék problémákon. Igaz ez utóbbira más intézmény is létezik, amit itt kivételesen nem fodrászatnak hívnak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a téma mennyire felkapott, minthogy a Lieutenant of Vanderbilt University Police Department (VUPD) is elmondta a 'saját' szövegét. Bárki, aki úgy érzi, hogy megdugták, vagy csak fél egyedül hazamenni, nyugodtan hívhatja az egyetem rendőrségét. (Hozzá kell tegyem, a három law enforcement szervezet közül a VUPD tűnik a legbrutálisabbnak, de erről majd máskor.) Tehát a hadnagy, amint megosztja a részleteket:

Az egyébként mindenképp érdekes, hogy az egyetem területe nem csak szép, de valami különleges biztonságérzete támad az embernek. Valószínűleg a VUPD kollégák ehhez nagyban hozzájárulnak.

Elég fáradt is vagyok és nem is emlékszem mindenre, de az még megmaradt bennem, hogy ha valaki megállít minket az utcán, és azt követeli, hogy adjuk oda az össze pénzünket, akkor azt illik odaadni. Másik dolog, hogy ha a rendőr megállít, akkor nem kell kiszállni a kocsiból, mert azonnal fegyvert fognak az emberre (állítólat túl sok rendőrt lőttek le hirtelen felindulás & kiszállásból), tehát megáll az ember, a kéz 10 óra 10 perc és vár, bírságot kifizet és továbbmegy.

TeliPhone I.

Már otthon is felvetődött az ötlet, hogy ha kiérek kéne venni egy almás telefont. A kérdés még mindig nyitott számomra. Az tény, hogy az iPhone révén embernek nem magát a telefont, hanem a szolgáltatást akarják eladni. És most már nem csak itt, hanem otthon is. Az árak és feltételek nagyon hasonlóak a két orszgában, de nem akarok terelni.

Ami miatt elkezdtem ezt a postot, az az, hogy ma délelőtt 11 óra magasságában (értsd: ~11 am) belépett a kockámba Sly (Sallai János), és átadott egy csomagot. A csomag egy használati utasítást, egy töltőt és egy Nokia márkájú telefont tartalmazott. Bár az egyenleg minimális, azért mégis igen jólesik, hogy a hazaiak csak úgy adtak egy telefont. Már csak maga a gesztus is. Ja igen, a telefonszámom +1 615 673 5996, ha valakinek nagyon hiányzom.

Ettől függetlenül az iPhone kérdése még mindig foglalkoztat, mert a minap kipróbáltam az egyik kollégáét: lefedettsége az AT&T révén igen jó, a 3G tényleg hasít, maga a telefon pedig valóban igényesnek tűnik (SW & HW egyaránt). Az előfizetése itt $70, de csak 2 éves hűségnyilatkozattal adják. Ezzel kapcsolatban majd várom a kommenteket, érdemes-e avagy nem.

Végezetül egy érdekesség. Otthon szidjuk a pinket és a vöröset, néha a kéket is, mert lehúzzák az embert. Nyilván ezt az előfizetési díj és a percdíjak alapján jeletnjük ki. Viszont vegyék figyelembe a kedves europidok, hogy otthon a hívás fogadásáért nem sokat kell fizetni. Itt viszont a legjobb tudomásom szerint a fogadó fél nagyjából ugyanannyit fizet, mint a hívó. Ez vajh fair?

August the 20th

Itt még 20th August van, úgyhogy megemlékezem még egyszer azokról, akik otthon vannak és szeretek, vagy bírok. Mindezt egy pohár jóféle hazai, 51 fokos segítségével. Egészségetekre! (Cheers!)

Ugyanúgy váljék egészségére még a többinek is, aki a 93,030 km² valamely szegletén áll!

Off: A google meg csessze meg, hogy nem kezel .gif transparency-t.

Misty May & Kerri Walsh

Misty és Kerri arca annyira nem szép. Mondhatnám bármelyükre, hogy elől deszka, de hátul... tehát hátul nem léc, hanem szép.

Továbbá javukra legyen írva, hogy tudnak röpizni. Ja, és az előbb ezzel nyertek is egy aranyat az olümpián.

Azt még nem sikerült eldönteni, hogy a közvetítés érdeme, vagy az ellen iránt érzett minimális ellenszenvessége-e az oka, de azt vettem észre, hogy kezdek a helyieknek szurkolni. Remélem ebből nem lesz rendszer.

Campus Art I.

A Campuson sétálgatni nem csak azért jó, mert 5 fokkal hűvösebb van, mint bárhol máshol a városban, mert tele van jó nőkkel, vagy mert alapvetően iszonyatosan szép, hanem azért mert a Vanderbiltes srácok mindig kitalálnak valamit. Mindig találni valami újat, ami megfogja az embert. Íme a mai különlegesség:

Tessék egy jól irányzott kattintással kinagyítani, ez úgy jó.

The Countryside Where I Live (temporary)

Nem ebben az apartmanban lakom, de Spring Creek Dr[ive] környékét valahogy így kell elképzelni.

Spring Creek apartmanjai

Két random kocsi Spring Creeken

A strandról (medence) és a mi házunkról is kerítek majd valami értelmes képet. Remélem még lesz rá alkalmam. Egy indiai arc azt mondta, hogy a következő két hétben simán hűl 10 fokot a levegő.

It was a rainy day

Először esett az eső, mióta itt vagyok. Előre mondták, hogy ilyen lesz, mégis meglepődtem. Az első csepp megjelenése után nem egészen fél perce van az embernek, hogy fedezéket keressen, mert különben csúnyán elázik. Az elázással pedig az a gond, hogy teljesen más mint otthon. A levegő cseppet sem hűl le, és a legkevésbé sem frissül fel. Ilyen feltételek mellett pedig nincs értelme elázni.

A mai esőzésben azonban nem is ez volt a zavaró - főleg miután nem is áztam el -, hanem egyrészt az, hogy a felhők nagyon barátságtalanra, semmilyenre és szomorúra festették az égboltot, másrészt pedig egész délelőtt olyan ba*zottul fülledt volt az idő, hogy már szenvedtem tőle. Nem sok hasznosat sikerült csinálni, hiába terveztem. Sokkal inkább szarakodtam egész nap.

College F_ck Fest

Szórólapot vagy személyes meghívást még nem kaptam, azért bízom benne, hogy lesz hasonló esemény a Campus területén. Még jobban remélem, hogy meg is hívnak rá. Hogy miért? Azért mert van hozz jóféle alapanyag. Ha valaki tegnap megkérdezte volna, hogy milyen a felhozatal már akkor azt mondtam volna, hogy 10/4-et dugnék. Ma voltunk frizbeezni a Campus egyik udvarában és ez az arány nálam 10/6-ra emelkedett.

Aztán erről nincs képem, de igazolódni látszik az, amit anno Turtle mondott:

Hotties roll in package.

Tehát nem lesz itt gond, csak el kell vegyülni az itteni diákok között. Zene, illetve koncert is lesz itt. (Nyilván, ha már Nashville a zene városa.) Ma például egy 3 fős rockbandát láttam játszani egy másik belső udvaron felállított színpadon. A zenekar mindhárom tagja nő volt. Nem emosok, csak szimplán jó csajok.

Aztán, hogy ne legyen olyan unalmas ez a bejegyzés, egy a Campuson fellelhető igazi faszagyerekről is felteszek egy képet. Stílusos háttérrel, ahogy azt kell.

Frizbee in the Court

A kollégákkal ma délután kivonultunk egyet frizbeezni az egyetem területér. Ez elég jó alkalomnak bizonyult arra, hogy megtanuljak újabb 4-5 nevet. Úgy mint... remek, elfelejtettem. Volt Hárí, Anand, Lee, Ray és még sok más. A szöveg helyett inkább a platz:

No meg a két csapat:

Az én csapatom

Az ellen

Nyilván lehetett volna mozgalmasabb, jobb képeket csinálni, de rohannom kellett játszani, vártak. :)

Összességében ez tényleg baromi jó volt, mondhatnám awesome. Amióta itt vagyok alig mozogtam és ez most tényleg jól esett. (A Recreation Centert újítják péntekig.) Mondjuk nem is ittam még, egészen máig. De ez nem is hiányzik.

Lunch with my Housemates

Hulla fáradt vagyok, úgyhogy csak pár képet dobok fel róla. A lakótársakról meg majd úgyis külön akarok mesélni. Az étterem maga igen hangulatos volt. A fal és a mennyezet tele volt mindenféle szöveggel és kacattal. Íme két idézet:

Women wanted
No experience is neccessary

I spend most of my money on women and beer
and just waste the rest for unneccessary things.

És akkor a képek:

Sapkák (ja igen, a 04 pincércsaj igen jó volt)

Visszapofázó vendégek

Lakó- és munkatársak az asztalnál

Csirkeszárnyakat ettünk mindenféle szósszal. Egész jó volt, bár az italokkal picit mellényúltam. A szószokkal nem kevésbé.

Vanderbilt Bookstore

A SSN megszerzése után betértem az ún. Vanderbilt Bookstore-ba. Azt kell mondjam, hogy ezek az amerikaiak kettyósak. Persze most jó értelemben. Nem akarok etimológiai, vagy egyéb vitát kezdeményezni, de hogy kerülnek egy Bookstore-ba a következő termékek:

• HULK és Ironman képregények (kemény kötés)
• Vanderbilt feliratú pólók, rövidnadrágok, sapkák
• Bögrék
• Füzetek
• Xbox 360 kontroller
• Whiskeys üveg
• Vasaló
• Párna
• Porszívó
• Tankönyvek
• 8 GB SD kártya
• Hűtött szendvicsek

Nem sorolom tovább, ők se tudták megmondani, miért nem Supermarket vagy Giftshop lett a bolt neve. Lényeg, hogy beszereztem a tanuláshoz és munkához szükséges alapvető eszközöket:

Az egyiket már használom is nagy büszkén. Na melyiket? Bögréből lett volna viccesebb is, de az drága volt, illetve munkához valami minimalista változatot akartam. Ezért csak a bögrére vésett mókás idézetet tudom megosztani:

My kid and my money goes to Vanderbilt

Ez mindenképp jópofa. Főleg, hogy már látom mit értenek kid alatt.

További érdekes infó, hogy a Vanderbiltes posztótermékek tipikusan Nike, vagy hasonló alapanyagból készülnek és még itt is az átlagos magyar ár 2/3-áért adják őket.

Me Be Immigrantes Legalles

Az ún. Social Security Number (SSN) nélkül az ember nem ember itt Amerikában. Sokkal inkább illik rá a senki szó. SSN kell a munkavállaláshoz, a jogosítványhoz, az előfizetéses telefonhoz és elvileg a bankszámla nyitásához is. Kiállításához egy külön hatalmas intézményt létesítettek a halál fas a város túlvégén. Megközelíteni korántsem könnyű a helyet (~Mordor). Az emberek ide könyvvel érkeznek, mivel tipikusan órákat kell várni, hogy valaki sorra kerüljön. Nekem is ezt javasolták.

Hehe, én nem ezt az utat jártam. Hatalmas SUV-val vittek és annyit kellett várnom amíg kitöltöttem a papírokat (ergo nem kellett várni semmit). Az épületet elhagyva vettem észre, hogy az csak nekünk volt nyitva, senki mást nem engedtek be. Egy pirospont Vanderbiltnek és az ISSS-nek.

Az épület várakozó egyéb népek és Sanyi

Blogging the Blogging Blogger on Blogger

Ma este így néz ki, ahogy írom a blogbejegyzéseket. Ha valakit esetleg érdekel.

A TV-ben eddig olimpiát néztem a lakótársakkal, de most már csak szar reklámok mennek rajta. A lakótársak meg már elmentek aludni.

Külön postot nem érdemel, úgyhogy inkább ide írom, hogy kerültek fel írások visszadátumozva is.

Jan Has Just Introduced Himself

Janról már korábban is beszéltek különböző történeteket a helyiek. Úgy mutatták be, hogy az az ember, akivel lehet inni. Ezek után senki nem fog meglepődni, ha azt mondom Jan lengyel. (Eddig ő az egyetlen jelentkező a pálinkámra. Miféle társaság ez...)

Röviden összefoglalva egy életvidám embert kell elképzelni, aki tényleg ápolja a híres lengyel-magyar barátságot. Alap szinten beszél magyarul és haladó szinten angolul:

No, Tamás is not coming with us, because he is a punci.

Ezen kívül helyesen ragoz minden magyar 3 szónál rövidebb káromkodást és meglepően sokmindent megért a magyar beszélgetésekből. Vele még fogok találkozni. Képem még nincs róla.

Beijing Olympics from the USA

Vicces dolog innen nézni az olimpiát. Az NBC úgy közvetíti a különböző versenyszámokat, mintha csak amerikaiak lennének ott. Van, hogy a győztest el is felejtik mutatni, nyilván: az kit érdekel?

Az úszószámok közvetítése se úgy néz ki, mint otthon. Phelps mellett az itteniek szerint kb. nem is úszott senki, Cseh Laci se. Na jó, Phelps mondjuk tényleg nem szarral gurigázik.

Second Day Nightmare

A jetlag átka még mindig a nyakamon van. Azonban mindenképp haladásnak tartom, hogy a mostani alvást két részletben sikerült levezényelnem. A szünetben volt időm átgondolni, hogy mit is akarok másnap (ma), illetve megragadtam az alkalmat, hogy össze is pakoljam a táskámat.

A kellemes alvásnak ugyanakkor ára volt. Két akkora képtelenséget álmodtam, hogy hiába csak foszlányokban emlékeztem rájuk, reggel már csak röhögtem rajtuk.

Az első álmomnak semmi értelme nem volt. Egy nem túl forgalmas, lankás út mentén vágtuk apámmal a fát. Azaz nem is vágtuk őket, hanem a nagyfeszültségű vezetékeket szabadítottuk ki a fák és a rajtuk felkapaszkodó indák markából. Ez mind nagyon dicséretes, de a munka oroszlánrészét persze nem én csináltam. Elsőre azt gondolná az ember, hogy azért mert lusta voltam és el akartam lógni a munkát, de a francokat. Apám mintegy 6 méter magas ember volt, és így simán elérte a felsővezetékeket. Ezzel neki a feladat egy egyszerű "csomózd ki" feladvánnyá redukálódott.

Na, de a másik álmom még szörnyűbb volt. Diával strandoltam a Velencei tavon. Szörnyű, nem? Na jó, ezt még elviselném, de az égből emberek hullottak. Nem is akármilyen felszereléssel. Az eszközt úgy kell elképzelni, mint egy eszkimós kenu és egy siklóernyő keverékét. Az emberek valahonnan magasról ugorhattak ki* (repülő, helikopter) és fejjel lefelé zuhantak. Az alsó testük benne ült ebben a kenuhoz hasonló szerkezetben, amit olyan könnyedén és olyan pályán irányítottak, mint egy siklóernyőt. Persze a végén mindig földet értek és viszonylag nagy sebességgel csapodtak be. Na, de itt jött az őrült dolog! Ezek a hülyék** azzal szórakoztak, hogy kb. 30-40 cm-el mellettünk csapódtak be a Velencei tóba. Mekkora trógerek már?!

* Tudom, hogy ezek nem a siklóernyőzésre jellemzőek.
** 6-8 ilyen suttyó volt.

First Day at ISIS

Röviden az első napomról az ISIS-ben. Valahogy így indult, egy laza morning driveval.


Dolgozni még nem nagyon kellett, viszont papírmunkát intézni annál inkább. A Campuson való rohangálás közben azért szakítottam időt egy-két képre, amiből az album itt található.

Ez a Campus közepén készült:


Ilyen dögökkel van tele az egyetem egész területe. Ezt meg az irodámban lőttem:

Utóbbi előkészítésénél vicces volt, hogy csak bementünk a raktárba és leemeltünk a polcról egy doboz komplett Dell gépet. A gép teljesen bontatlan volt, és mégis telepített szoftverekkel érkezett. Hmm... ez lehet, hogy csak nekem jelentett élményt.

Finding myself

Időközben megtaláltam, hogy hol is lakom. Íme:

Nagyobb térképre váltás

Tágas lakás, zöld környezet és egy rakás kabóca*. Az apartmanról még annyit érdemes tudni, hogy a sorházak végén van egy strandhoz hasonló úszómedence, konditerem és squashpálya. Az itt lakóknak** ingyen... Mellesleg vasárnap a strandon a jó nők voltak többségben. Nyolcból négy tényleg jó volt, és ezek közül csak egy volt magyar.

* A kabóca egy idegesítő, hangos teremtmény.
** Tudni kell az egyik ház házszámát.

First Dawn in Nashville

Eltöltöttem az első éjszakát Nashville-ben. Hajnali wake-up call-t itt nem kértem, aminek több oka is van:

1. Nem lehet kérni, ugyanis nincs. Nem hotelben vagyok, hanem egy igen segítőkésznek bizonyult magyar bagázsnál vendégeskedek.
2. Magamtól is felébredek reggel 6-kor.
3. Rohdatul nem kéne felkelnem hajnali 6 órakor. Viszont aludni már tudtam valamennyit, ami azt bizonyítja, hogy hamarosan feldolgozza a szervezetem az időeltolódást.
   

Kihasználom az alkalmat, hogy nem tudok aludni és van még egy órám, úgyhogy egy halomba gyűjtöm és repriorizálom a héten elvégzendő feladatokat. Esetleg még a hét napjait is hozzárendelem az egyes feladatokhoz, azaz röviden megtervezem a hetet.

Update: a kolléga gitáros énekkel ébreszti a többi lakótársat. :)

First Impressions of Nashville

Először is nem jó így utólag megírni a 3 nappal korábban történteket. Az ember már jóval halványabban emlékszik rájuk. Valamivel azért elkezdem, valami egyszerűvel, puritánnal.

A Nashville-i repülőtér első ránézésre sokkal tisztábbnak tűnt, mint a JFK Delta terminálja. Aztán második ránézésre, majd a harmadikra is. Végül azt vettem észre, hogy tényleg tisztább. El is mentem gyorsan a toalettre, ahol a következő felirat fogadott:

For good health
wash hands.

Ez nyilván vicces volt. No meg az is, hogy a mellékhelység területén kellemes zene szólt. Volt toalettpapír, sőt! Sőt! Komplett, az ülőkére tervezett puha zsírpapír is. Ezt már nevezem!

Nem sokkal azután, hogy elvégeztem a dolgomat, megérkezett a Nashville-i befogadóm is, Tihamér. Volt VIK-es arc, jófej. Érkezésem óta kb. teljes ellátásban részesít. Ad szállást, ételt, italt és hozza-viszi a seggemet. Mellesleg munkatárs is az ISIS-ben, de nem egy projekten vagyunk. Nashville-hez visszatérve, Tihamérben is az a fura, mint úgy általában mindenkiben. Gennyesen segítőkész és kedves. Ehhez a hozzáálláshoz még a mai napig nem sikerült hozzászoknom, pedig minden hivatalban ezt tapasztalom. Ma mondjuk a bankban (Bank of America) azzal fogadtak, hogy előreláthatólag akár 15 percbe is telhet, amíg sorra kerülök, ezért ha időm nem engedi a várakozást, szívesen adnak nekem időpontot.

A legnagyobb benyomást persze a helyi közlekedés tette rám. A pofátlanul széles utak, az érdekes felfestések, az udvarias, de szerencsétlen és lelassult vezetési stílus, a millió pickup... Ez a Nashville Transportation téma külön posztot érdemel!

The Royal We

Említettem, hogy a Tehát a JFK posztot jobbára többesszámban írtam. A többesszám oka Mr. Mike Silagi. Vele a JFK-n való átszálláskor ismerkedtem meg. Egymás mellett álltunk az egyik sorban, amikor nekiálltunk dumálni. Már jó ideje folyt a beszélgetés, amikor egyszer azt a kérdést kaptam az arcomba, hogy nem vagyok-e magyar? Mondtam, hogy de. Innentől én magyarra váltottam, meg ő is nagyjából. Silagi '56-ban hagyta el az országot. Azóta építkezési vállalkozó vált belőle itt, az államokban. A vállalatát "Liberty" névvel illette anno, annak emlékére, hogy amikor a hajója megérkezett New Yorkba, és elkezdett felszállni a köd a folyóról, a szabadságszobrot pillantotta meg először, ez a pillanat pedig nagyon megragadt benne. Egyébként annak ellenére, hogy most már 68 éves és nyugdíjas, még mindig űzi az ipart. Respect.

Az "öregnek" egyébként volt egy stílusa, de alapvetően jó arc volt. Az ismerkedéstől kezdve a Nashville-i érkezésig kb. együtt intéztük az ügyeket, ami nagy segítség volt.

Ja igen, a viszontagságos utunk során tulajdonképpen meghívott vitorlázni az egyik Nashville-t környező tóra. Ha már egyszer neki van hajója, én meg ekkora jófej vagyok, miért ne? De persze majd csak, ha itt már lenyugodtak a dolgok.

JFK a.k.a. WTF

A John F. Kennedy repteret nyugodtan rövidíthetnénk a fenti másik három betűvel. A negatív élmény fokozásához persze lehet, hogy a Delta is jócskán hozzájárult.

Érkezés - JFK

A repülőnk 3 órás késéssel érkezett a JFK repülőtérre. Ez nem volt új, hiszen hasonló mértékű késéssel indultunk Ferihegyről. Leszállás után átestem a vámvizsgálaton. Itt úgy látszott, hivatalból senki nem mosolyoghatott, de ez igazából nem zavart. Az átszállásra elvileg 3 órám lett volna, ezért még láttam egy minimális esélyt, hogy elérjem a csatlakozást. Az ott dolgozó Deltás hölgy, akit megkérdeztünk, végignézte a táblákat és megnyugtatott, hogy 8 óráról 9:15-re halasztották a JFK - BNA (Nashville) járat indulását, ezért kiengedett minket egy egyébként elég hosszú sorból és átvezényelt egy másik pultokkal tűzdelt helységbe. Itt magunkra hagyott minket, egy lényegesen rövidebb sorban. A 2-3 embert számláló sor leapadása után ismét egy Delta-pult előtt találtuk magunkat, ahol azzal az információval lettünk gazdagabbak, hogy az a gép már réges-rég, vagyis egy órája elment. A következő járat csak másnap reggel 9:15-kor indult, amire a beszállókártyát meg is kaptuk. Időjárási viszonyokra hivatkozva Deltáék nem szándékoztak szállást biztosítani az estére. Ennél a pultnál legalábbis nem. Mindenesetre elküldött egy másik pulthoz, ahol lehet hotelszobát foglalni estére és lehet, hogy adnak valamennyi kedvezményt, ha megmondjuk, hogy a önhibánkon kívül lekéstük a járatot. A szóban forgó pult valamelyst el volt rejtve, mondhatnám a JFK legmélyebb bugyrában volt. Itt arra a kérdésre, hogy mennyi is lesz a szoba ára, először egy meglepett arcot kaptunk válaszul. Majd közölték, hogy a Delta fizeti. Fizeti a szállást, a taxit, a vacsorát és a reggelit. Ez már fairnek tűnt.

A Ramada nevű hotel egyébként 15 perc autóútra (érzésre mintegy 5-10 km) volt tőlünk, de amikor kiszálltunk azt vettük észre, hogy emég mindig a repülőtér közvetlen szomszédságában vagyunk.

Indulás - JFK

A 7 órás indulás korántsem volt megterhelő, annak ellenére, hogy egész este szarul aludtam. A busz visszafelé pontosan indult, ezért majdnem lekéstem. Az egyetlen szerencsém (?) az volt, hogy a frissen szerzett ismerősök feltartották nekem. Ezzel visszarobogtunk a Delta termináljához. Itt a csekkelésnél két hosszú sort kellett végigvárni. Miután végeztünk a másodikkal, egy keskeny, ám rendkívül mocskos folyosón (és kapun) kellett átkelni zokniban, avagy meztéláb. Itt sem voltak túl kedvesek a Delta alkalmazottai, de ennél zavaróbb volt az, hogy a "firearm és sidearm", valamint "radioactive waste" és "explosives" termékek felvitelét tiltó szöveges és piktogramos ábrák mellett már nem fért ki, hogy a nagyobb elektronikai eszközöket ki kell szedni a táskából. Ezért az én tagyómat is visszahajították és osztottak valamit.

Innentől viszont már simán mentek a dolgok, elköltöttem az első dolláraimat: vettem egy hűtőmágnest (meg pár képeslapot). A téren állítólag volt WiFi, amit igénybe is akartam venni, de nem kaptam IP-t... A plakátok közül egyébként egy felirat volt, ami tetszett:

Stop talking, start doing.

Ha minden igaz, ez egy IBM reklám volt. Innen egyébként egy CRJ900-as géppel mentünk tovább, ami külsőre lényegesen kisebb, belsőre sokkal tágasabb és kényelmesebb volt, mint az előző 767-es járat. Íme a gép, amiről nem engedtek fotózni, mert felszálláskor úgyse látni semmit New Yorkból:


Ez persze nem gátolt meg abban, hogy csináljak néhány képet a néhai Two Towers otthonáról.



(A képeket csak picasaval javítottam, nincs nagyon időm Gimpelni.)

Fight Club Insomnia in NY

Már várom a "Wake-up call"-t a portáról, amit reggel 6-ra rendeltem. Szép és igényes ez a hotel, de nem volt egy olyan óra, amit egy huzamba végig tudtam volna aludni. Jelenleg az amerikai tv shop és a nascar egyesítettt feelingjét tolom, ahogy azt Edward Norton is tolta a korai időszakában.


Az álmatlanságot egyelőre az utazás számlájára írom.