Scenic City Trail Marathon

Vettem egy Ph.D.-t $12.07-ért. Picit sokalltam érte az árat, de még nem bántam meg. A címkén ez áll: "Highest degree of performance". És akkor a viccet félre téve, hogyan lehet egy zokninak ilyen nevet adni? Végülis mindegy, a lábfejemre passzol, és - végre - felér a bokám fölé. Sőt, a chattanoogai susnyásmarathont is kibírta.

Ha pedig már nevezéktan, a Scenic City Trail Marathon név eredetét sem igazán értem. A City részét semmikép. A verseny egy közepes méretű dél-tennesseei* város, Chattanooga mellett 5-10 mérföldre került megrendezésre. Egy hegytetőn. Egy tó körül. Röviden, a Raccon-hegy tetején elterülő víztározó körül. És mi adja egy ilyen tó szépségét? Elsősorban a mókás földrajzi helyzete és keresztmetszeti rajza:

Másrészt az, hogy ez a - funkcióját tekintve egy - hatalmas elem 22 órán át képes leadni a Paksi atomerőmű 4 blokkjának teljesítményét, nagjából 1600MW-ot. Feltölteni mintegy 28 óra alatt lehet, így véleményem szerint ez az egyik legfrappánsabb terheléskiegyenlítő erőmű.

*Na, ezt hogy kell helyesen írni?

A címet tovább boncolgatva, a Marathon kifejezés túl sok magyarázatra nem szorul. 26.2 mérföld, azaz alsó hangon is legalább 3 óra szaladgálás. A Trail szó ebben a szövegkörnyezetben már érdekesebb, de ennek szépségét hadd ne én magyarázzam el:

A fickóval a futás alatt/után össze is futottam. De mitől lesz egy marathon Scenic? Nos, a maga módján mindegyik az. Ez például lehetne a hatalmas tó, vagy a környező hegyek, esetleg az ehhez tartozó T-wall miatt (ahova mászni járunk). Kinek, hogy. Engem az erőműhöz tartozó távvezetétkek, illetve a hozzájuk tartozó támberendezések kápráztattak el:

A versenyt megelőzően egy nem túl távoli - de nem is túl közeli - kempingben háltunk. Korántsem aludtam jól, de legalább volt mire fogni. Az úton a verseny helyszíne felé mindannyian betoltuk a szükséges szénhidrátmennyiséget, meg még egy picit. Az efféle cukor-beöntés után mérsékelt üdvrivallgással fogadtuk az ötletet, miszerint a startot 30 perccel elhalasztották. Valahol ebben a fél órában készítette a rendezőgárda az alábbi kép:

Ugyancsak a fenti kép kapcsán hangzott el az alábbi párbeszéd:

-Nézd, a szláv nő a háttérben melegít!

-Jah, a három magyar meg már elég melegnek tűnik.

Aztán t+30m időpontban elindult a verseny, és mindenki futott, ahogy tudott. Péter egyből beállt az egyenletes 8:15 mi/min tempójára, míg Laci eleinte mögöttem kullogott. Egészen addig, míg be nem értünk a fák alá és otthon nem kezdte érezni magát. Ekkor következett be ugyanis az az effekt, ami Star Warsban az űrhajó legnagyobb vezérlőkarjának meghúzásakor történik: egy pillanatig még látod, aztán hirtelen már nem. Ehhez képest én - továbbra is kékben -, kissé lemaradva, de még mindig a mezőny első felében aprítottam a porszemeket:

Útvonal

A teljes útvonalam alább látható:

Az ábra kapcsán pedig több dolgot is kiemelnék: a 26.2 mérföldet sikerült 23 mérföld alatt lefutni! Az órám szerint legalábbis. A jelenség érdekessége, hogy futás közben "szinkronizáltam" az órát másokéhoz, és alig meglepő módon az összes óra úgyanúgy hibázott. (Értsd: az enyém 3 mérföldet tévedett, a mellettem lévőé 3.01-et.) A másik dolog a befutó. Az ember úgy gondolná, hogy amikor hallja az éljenézeseket, már közel van a célvonalhoz. Most is így volt ez, de csak légvonalban - miután azt hittem, már csak pár száz méter van hátra, még mindig 2-3 mérföldet le kellett aprítani. Jobban belegondolva ez a marathon is az utolsó 6 mérföldről szólt.

Eredmények

Az időmet igyekezte 4:00:00 alá szorítani, de a korábban említett végső, tekergős szakasz miatt ez nem volt kivitelezhető. Továbbá kiemelném, hogy Laci és Péter között 10 perc és pontosan 2 helyezésbeli különbség volt:

13 Laszlo Juracz 145 32 M 3:27:00 07:54/M

15 Peter Volgyesi 179 34 M 3:37:47 08:19/M

41 Sandor Szilvasi 193 26 M 4:08:19 09:29/M

Értékelés

Összességében a verseny és a szervezés igen jó volt. Bár a reggeli csúsztatással korántsem tudtam szimpatizálni, az időjárás - bár meleg, de - igen jó, a terepválasztás szintén kiváló, a résztvevők mennyisége és minősége pedig szintén megfelelő volt. A helikopteres fotók pedig utólag, külön dobtak az össz-élményen. Jövőre ugyanitt.

Daylight Robbery

A héten említettem, hogy épp rabolják a szomszéd bankot. Tényleg így történt. A hírek szerint a bankrabló 11:20-kor lépett a Music Row-n található Bank of America létesítménybe (a képen B), ahol egy csomagot helyezett a pultra, amiről azt állította, hogy bomba, majd készpénzt követelt. Miután a meg nem nevezett pénzösszeget megkapta, a bomábnak titulált tárgyat még az asztalon hagyta, majd elrohant. De tényleg el, még mindig nem találják.

Mi valamivel 12:00 után érkeztünk vissza az ISIS épületébe (a képen A), a hátsó sikátor felől. Épp esett. Vagy inkább szakadt. Sőt, inkább ömlött. A lényeg, hogy mi teljesen megáztunk és azt hittem csak egy kisebb átfolyás miatt zárták le a hátsó utcát az intézetünktől alig 20 méterre.

View Larger Map

Mint az már nyilván kiderült, nem ez történt, hanem a kis robotnak kerítették körbe a "játszóteret". Innentől még mintegy másfél óra telt el, míg meggyőződtek róla, hogy a pulton hagyott kistáska üres. Ugyan picit más az alapszitu, de erről jutott eszembe, hogy mennyi különféle módja van az épületbe való behatolásnak.

A dolog kapcsán néhány Fakt és gondolat:

• ugyanezt a bankot tavaly februárban már kirabolták, akkor a fehér elkövető napszemüveget, sísapkát és kabátot viselt
• ugyanezzel a módszerrel alig két hete kiraboltak egy bankot Goodlettsville-ben, ahol a fekete gyanúsított napszemüveget és baseball sapkát és laza, hosszú ujjú Nike pólót hordott
• a fentiek alapján nyáron melegebb van, mint télen, a napszemüveg viszont mindig alapkellék
• telefonos bankrablásról már hallottam, de úgy látszik egy táska is elég hozzá
• a bankokban $5000-10000-nál többet nem tartanak készpénzben, ha többet ki akarsz venni, két nappal előtte oda kell szólni telefonon
• a futás hatékony menekülési módszer (persze jó, ha van egy kocsi amibe pár yard után be lehet szállni)

Hogy az eset ne legyen annyira lehangoló, végezetül hallgassatok egy kis Morcheebat:

Weekend Brunch

Az egyszerű ételekben az a jó, hogy egyszerűek - mind elkészítésüket illetőleg, mind úgy általában. Az elkészítés komplexitása pedig szerencsére korántsem egyenesen arányos a végtermék valódi értékével. Vagyis hiszem, hogy könnyen és gyorsan is lehet frankó dolgokat összedobni, amire élő példa a Nutellás banán.

A szombat délelőtti unalmam és az aznap hajnali kettőkor megejtett véletlenszerű bevásárlásom konstellációja a konyhaművészetem továbbfejlesztésére sarkallt. A hűtőben volt saláta, csirkemell és számos egyéb alapanyag, ami kiváló összetevőjét képezi egy-egy jobb fajta majdnem vegetáriánus salátának. Most az alábbi kettőt ötlöttem ki:

Juhsajtos-paprikás csirkemell saláta

A juhsajtról mindig hallottam, hogy jóféle. Még otthon próbáltam is egyszer-kétszer, de most abszolút nem emlékeztem az ízére. Főleg ezért került a kosárkámba, majd a hűtőcskémbe a fehér színű, állagát tekintve leginkább oltott mészre emlékeztető sajtféle. Az ember azt gondolná, hogy ez, vagy a hús az, ami megnyomja a költségvetést, de igazából a kaliforniai paprika az, ami pofátlanul drága: $2 darabja. Lassan hozzászokom, hogy mindig meglepődöm, hogy mennyire nincs választék itt paprikából, és hogy ami van, az milyen pofátlan árfolyamon kerül a viharverte polcra. Amit most kaptam, legalább finom volt, ím a részletek:

Hozzávalók (2 főre)

• 10 oz (30 dkg) csirkemell
• 1/2 fej saláta
• 1 fej kaliforniai paprika
• 1 paradicsom
• 1.5 oz (5 dkg) juhsajt
• csirkemell fűszer
• 3 ek. étolaj

Elkészítés

A csirkemell szeleteket meghempergetjük a fűszerben, olajon megsütjük, majd közel 1/2 hüvelyk (1-1.5 cm) széles csíkokra aprítjuk. A fél fej salátát egy éles késsel 1x1 hüvelykes (3x3 cm) pelyhekre szabdaljuk, majd ennek felével kibéleljük két tál alját. Fel-fél-karikázzuk a paradicsomot és a paprikát, majd a rendelkezésre álló mennyiség felével lefektetünk egy-egy paradicsom-, illetve paprikaréteget. Ezután a csirkemell csíkok és a sajt felével felhintjük a két edényt, végül az egész saláta-paradicsom-paprika-csirkemell-juhsajt réteget megkettőzzük.

Ha a vízuális eredmény nem kielégítő, a tálat addig rázzuk, amíg a fenti képen látható eredményt nem kapjuk. Apropó, a juhsajt és a juhtúró között pontosan mi a különbség?

Feta sajtos-hagymás csirkemell saláta

A kék sajt ősi ellenségem. Mindig belekerül a kosárkámba, aztán meg mindig rájövök, hogy mennyire nem jön be. Lassan rá kéne jönnöm, hogy csak a hideg kolbászhoz és a sonkához nem megy. Mindenesetre a kék sajt kisöccse lehet a feta sajt, mert állagát és ízét tekintve elég közel áll egymáshoz a kettő. Szóval ezúttal próbáltam nem a kenyér tetején tespedő sonkaszelet tetejére aprítani, hanem kerítettem neki egy szimpatikusabb felületet:

Hozzávalók (2 főre)

• 10 oz (30 dkg) csirkemell
• 1/2 fej saláta
• 1 fej lila hagyma
• 1.5 oz (5 dkg) feta sajt
• csirkemell fűszer
• 3 ek. étolaj

Elkészítés

A csirkemellet vékonyan bevonjuk a fűszerrel, majd a serpenyőben felhevített olajra fektetjük és pár percig alakulni hagyjuk. A megsült csirkemell szeleteket 1/2 in (1-2 cm) széles csíkokra szabdaljuk. A fél fej salátát egy 1x1 in (3x3 cm) háló elrendezésű késrendszerrel - vagy egy sima konyhakéssel - kis négyzetekre aprítjuk, majd saláta ágyat készítünk a tálak aljában. Az ágyakba egy sor csirkemellet fektetünk, majd felszeljük a hagymát és felével betakarjuk a csirkét. Ezután a feta sajt fele következik, végül duplikáljuk a saláta-csirkemell-hagyma-sajt rétegrendszert. Az így elkészített ételt természetes, vagy erőltetett mosollyal tálaljuk.

Mostanra már kezd összeállni egy bevizsgált elemekből álló, egészen használható receptfüzet Google Docson. Teljesen publikussá nem teszem, de ha valakit érdekel, szóljon.