A hétvégén voltam pisztrángozni a Smoky Mountains National Parkban. Szombaton délelőtt még szikrázó napsütésben volt részünk, amit horgászással töltötünk. Estére aztán rászakadt egy felhő a sátrunkra, ami átszűrte annak levét. Ezt a nedűt a hálózsákjaink azonnal magukba szívták, úgyhogy papírtigris módjára még aznap este haza is gurultunk.
Halat nyilván egy darabot nem fogtam, viszont végre láthattam az Appalache-hegységet. Továbbá a hegyvonulaton kívül leltem medvét, őzet és pihenő mérnököt:
Sly, Tihamér és a Great Smoky Mountains National Park
Ha pedig valamilyen ok folytán konklúdálni kéne ezt a hétvégét, az alábbi Faktok révén tenném:
A vízözön harmadnapjára ugye eltűnt a palackozott víz a nashville-i boltok polcairól. Akkor azt hittem, a megijed helyiek vásárolták fel a készletet, de alapos ember lévén (?), nem álltam meg holmi feltételezésnél, hanem utánajártam az eltűnt műanyag flaskáknak.
A tisztított csap- és forrásvízzel töltött üvegeket a 15. utcán túl leltem meg, pontosan ott, ahol anno a State Fairt tartották. Az ivóvízkészlet jelentős részét a nagyobb üzletláncok visszavonták a polcokról, hogy az árvízkárosultak rendelkezésére bocsájtsák, ingyen és bérmentve:
Az önkéntes feladat egyszerű volt, az arra járó autósoknak 1 zsugor/család mennyiségű ásványvizet kellett a rendelkezésére bocsájtani, igény szerint a csomgatartóba, vagy valamelyik ülésre. A víz mellé persze egy csomag mogyoró is járt a Logan étterem jóvoltából.
Én ahhoz a standhoz álltam be, ahol eleinte a fenti képen bal oldalt látható kentucky-i csaj és a barátja álltak. Ez egy mókás páros volt, a csajnak jóformán be nem állt a szája, ugyanakkor szerencsére szépen énekelt. Érdekességként, mikor hárman beszélgettünk, minden szavát (~90%-át) értettem, annak amit mondott, de amikor egy szintén délivel váltott szót egy bötűt nem értettem a diskurzusból. A párbeszédből kiderült, hogy a munkahelyüket elöntötte a víz, így őket fizetésnélkülire küldték...
A vízosztáson egy idő után megjelent a média is, két autóval, mert ugye ezt nem lehet szó kép nélkül hagyni. No, meg felbukkant egy újabb önkéntes, egy 15 év körüli fekete lány személyében. Szorgalmas és aranyos volt, a helyiekhez képest feltűnően igényesen öltözött és viszonylag kevés mondatára kellett visszakérdeznem. Rendkívüli sikereket ért el ezen a szerda délutánon, majdnem sikerült megtanítania, hogyan kell mondani azt, hogy ma'am. Persze szerintem inkább mekegni tanultam meg.
A hétvégén David nevű kollégám segítségére keltünk, akit se azelőtt, se azutána nem láttam. A helyszínre többen is érkeztünk, mint amennyit a ház elbírt, így átmentünk segíteni a szembeszomszédoknak. Miután minden bútort óvatosan kivittünk a házból az udvarra száradni, a kárfelmérő bácsi megkért minket, hogy hordjuk vissza a darabokat. Ezen délelőtti bemelegítés után úgy döntöttünk, mégis inkább David házára koncentrálunk - Laci már úgyis alig várta, hogy bonthasson valamit.
David háza és előkertje
Bontani márpedig volt mit, a ház összes vakolatát és szigetelését el kellett távolítani. Ha ez megvan, az épületet hagyni kellett száradni. Ezután jöhet a fertőtlenítőbrigád, majd ismét szárítás következik, végül az újraszigetelés és -vakolás. Az alábbi kép még a bontó brigádról készült, nem a fertőtlenítőkről:
Sanyi (balról) és Jancsi (jobbról) bontásra készen
A házból annyi kátránypapírt és szöget távolítottam el, hogy még este is azokkal álmodtam. Kb. a 804. szög után, mikor egyébként is megfáradunk és megéheztünk, megjelent a vörös kereszt autója, ami egyszeri, de laktató ebéddel szolgált. Ezzel kitarottunk kora délutánig, de ha nem ment volna, a Sztipa család egyébként is gondoskodott élelemről - bőven.
Egy plusz élmény volt ezen látvány. Azt hittem ebbe a típusú autóba csak bevásárlószatyrot és aktatáskát lehet tenni. Tévedtem. De a Priuszról majd bővebben.
A 400. bejegyzés következik, úgyhogy egy kis figyelmet kérek.
Az ISIS egyik legnagyobb előnye, hogy a kollégák között akad néhány sport-addikt. Az egyik legnépszerűbb sport a falmászás, illetve a sziklamászás. Tennessee - bármilyen meglepő is - bővelkedik ilyen jellegű mesterséges és természetes erőforrásokban.
Climb Nashville
A hétköznapokra ott a Climb Nashville, ahol megannyi boulder- és mászófalon lehet gyakorolni, tanulni. Jelenleg csak 10 alkalmas belépőm van a helyre, melynek használata alkalmanként ~$10 fájdalmat okoz. Ennek megfelelően terembe ritkán járok, ugyanakkor ezt a problémát orvosolandó a hétvégén tervezek venni egy éves bérletet.
Mászóterem szinte mindenhol található, rendes, mászható szikla kevésbé. Konkrétan Nashvilleben sincs, de ami 2 óránál közelebb van, az itt közel van. Íme egy áttkintés a népszerűbb környékbeli helyekről:
King's Bluff mintegy bő órára Nashvilletől északra található. A hely amilyen közel van, általában olyan népszerű, vagyis zsúfolt is. Tavaly szerencsére sikerült kifogni egy csendes, meleg novemberi pénteket, amiről itt írtam is. Összességében ez egy könnyen megözelíthető, közepesen szép hely, valamelyst élesebb fajta sziklával.
Foster Falls
Utoljára április elején voltam itt, ezúttal Yukival, Grahammel és persze Lacival. A hely Tennessee déli részén fekszik, és ahogy a neve is utal rá, a sziklákhoz tartozik egy tetszetős vízesés is. A helyi legenda szerint a vízfal mögött is lehet mászni, de erre még nem vállakoztam.
A falakhoz 15-20 perc gyalogtúra vezet a parkolóból, de lévén, hogy az odavezető út szép, ezért lehetne akár fél óra is - a visszaút meg 2 perc, de ez más kérdés.
Laci gubbaszt (?)
Graham Hemingway pihen
Chattanooga
A hely szintén Dél-Tennesseeben található, értelemszerűen Chattanooga mellett, attól valamelyst nyugatra. A parkolótól mérve az első mászóhely mintegy 10-15 perc gyalogjárásra leledzik, de Laci és Cliff a legtávolabbi pontot szemlélte ki, amihez közel 40 percet túráztunk. Ez a chattanoogai hely kivételesen szép, főleg a szikla tetjéről nyíló panoráma. Részben a kilátás miatt vált az egyik kedvencemmé, no meg azért, mert vannak számomra is teljesen mászható útvonalak.
Többnyire trad (traditional) utakat kínál a hely, úgyhogy a mászás itt komolyabb felszerelést igényel. A jobbról látható képen épp Cliff készül bevenni az egyik magasra nőtt útvonalat.
Obed
Obed - a helyi mászók szentélye - Nashvilletől 2 órára keletre, Knoxvilletől 1 órára nyugatra fekszik. Laci Obed miatt van még Tennesseeben, Cliff pedig itt tanult meg mászni. Talán nem is véletlen, hogy idén már háromszor látogattunk el ide.
South Clear Creek
Először márciusban látogattunk el Obedre, méghozzá heten: Dóri, Julcsi, Máté, Jancsi, Laci, Olivér és jómagam. Az idő ekkor még több, mint kegyes volt hozzánk, minden hétvégén sütött a nap és soha nem esett az eső - ellentétben a jelenlegi időjárással, amikor menetrendszerint péntek délutánra ér ide a gomolyfelhők serege és hétfőig itt tanyázik.
A hangulat tehát családias, South Clear pedig szép volt, ahogy azt az alábbi kép is mutatja. Az én jelenlegi - vagy inkább akkori - tudásomnak megfelelő útvonal ugyanakkor viszonylag kevés volt.
Egy hétvége kihagyásával ismét Obeden kötöttünk ki, amikor is az időjárásra ismét kegyes volt, sőt! Ezúttal csak Yukival és Lacival mentem, akik a figurát alapvetően lazábbra vették:
Hessz
Bár a fenti kép nem ezt sugallja, azért mind Yukinak, mind Lacinak voltak aktívabb pillanatai. Ha pedig a képek nem csalnak, még nekem is.
Laciról egy videót is készítettem, bár ezen inkább sz*rakodik, mintsem mászik - még vágás után is.
Lilly Bluff
Lilly Bluff van legközelebb a parkolóhoz, mégsem ennek köszönheti túlzott népszerűségét. Sokkal inkább annak, hogy szinte egész nap árnyékban fekszik. Így a nyári forróbb napokon állítólag elviselhetetlen embertömeg tud feltorlódni a Lilly Bluff falainak tövében.
Alig két hete ugyanakkor jó ha két emberrel találkoztunk. Ők három réteg ruhát viseltek, mi mindannyian* rövidnadrágot. Miközben várt az ember, csípős hideg volt, de miközben mászott, iszonyatosan kellemesnek hatott, hogy nem izzadt le azonnal. Nem is beszélve arról, hogy a fal is jobban tapad ha hűvös van.
Az eredmény? Laci egyben megmászta mumusát, Gangstat (5.12a), majd ugyanezt az útvonalat Cliff is végigtolta:
Én végre egyben letoltam Tarantellát, majd egy Simpson-figura alakjában rángattam egy égben ragadt kötelet. A szupererős ragasztó ezúttal a súrlódási együttható volt.
Minap eszembe jutott Pali, akit Guatemalában ismertem meg. Történt ugyanis, hogy Bellevue központját az árvíz mintegy 3-4 évtizeddel vetette vissza. Egy ideig se áram, se telefon, se víz, se ATM. Mostanra az alapvetőbb dolgok már helyreálltak, de a helyi bank még üzemképtelen, a boltokban pedig a kreditkáryták helyett zöldhasúak villognak.
Hogy ez mégse legyen túl fájdalmas a helyieknek, a Bank of America begurított egy hatalmas GMC-t a bank udvarába. Tetején egy parabolaantennával, oldalában és hátuljában egy-egy ATM pénzautómatával, a(z általam igénybevett) banki feladatok 90%-át ellátó mobil állomás:
Plusz egy pont a BofA-nak - amit azonnal vissza is veszek tőle, mert a checking számlámat megterhelte egy teljesen oda nem illő tétellel.
Na, de hogy jött a képbe Pali? Ő foglalkozik hasonló műholdas hálózatok kiépítésével és üzemeltetésével. Amikor munkájáról mesélt Floresben, a műholdas hálózat alkalmazására az egyik példa pont az ATM-rendszer volt.
Ez a hétvégi áradás gyorsan jött, a legtöbb helyen pedig gyorsan is távozott. Vasárnap délre számos, a vársoból kivezető útszakaszt lezártak, így este alaposabban megterveztem a hazautat. Az I-40-et tudtam, hogy kerülni kell, a Charlotte-on pedig emlékeztem, hogy volt egy átfolyás. Ez utóbbit előidéző csermelyt igyekeztem minél nagyobb betonhídon keresztezni. Ugyanakkor puszta kíváncsiságból visszakanyarodtam a reggeli színhelyre, ahol legnagyobb meglepetésemre a pataknak nyomát se leltem... Az odakészített plusz pokrócra, zseblámpára, 2 ingyenes alkalmazásra, vízre és olvasnivalóra végül nem volt szükség - még így hajnali egykor sem.
Másnap reggel két dolog volt szembetűnő. Egyrészt az útzár miatt ittrekedt kamionosok és átutazók, akik feltöltötték az utak szélét, a benzinkutakat és a Walmart parkolóját is.
Másrészt bizonyos helyeken, mintha mi se történt volna. Az I-40 egyik vasárnap lezárt szakasza felszáradt, az nap pedig 7 ágra ragyogott.
Persze volt, ahol a három nap alatt lehulló 17' (430mm) eső mélyebb nyomot hagyott. A Harpeth folyó erősen kiöntött, és a víz alá került házak környékén megszüntették az áramszolgáltatást - Péteréknél ezt ma reggel kapcsolták vissza.
Emellett Davidson megye két víztározójából egyet elmosott a víz. Tehát megcsappant az ivóvíztartalék, ezért a polgármester azt kéri, hogy mellőzzük a fűlocsolást és az autómosást. A Rec Centerben kiírták, hogy 3 percnél tovább ne zuhanyozzunk, a Health Plusban pedig egyszerűen bezárták a zuhanyzót.
Hazafelé beugrottunk a Krogerba tartalék palackozott vízért. Mint kiderült, ez másoknak is eszébe jutott, de három zsugor még akadt a polcon.
Apadó vízkészletek
Ha pedig ez mégsem lenne elég, a sörös részleg még teljesen érintetlennek tűnt.
Update: Nem sokkal érkezésem után írtam és tettem fel képeket az Opry Mills Mallról és a hozzá tartozó Gaylord hotelről. Nos, ugyanez a kettő a napokban az alábbi módon fest.
Időközben pedig Obama katasztrófa súlyotta területté nyilvánította Nashvillet - akármit is jelentsen ez.
Még a Schönherzben töltöttem ki egy Zombie-kvízt - talán ezt -, ahol egészen jó pontszámot értem el. Sok pontot érhetett az a választ, hogy több hétre elgendő kaját tartok a lakásban Otthon még ha akartam volna se tudtam volna éhen halni. Aki ismeri anyut, tudja miért. Persze amióta Tennesseeben vagyok, már neki is nehéz utánam küldeni az élelmiszer utánpótlást, de Guatemala azért még nem jelent neki akadályt.
Mikor ma megérkeztem a szélessávú árvízmentes területre, a csomagtartóba betekintve legalábbis ez jutott eszembe. No meg az, hogy itt is nehezen pusztulok éhen.
Erre mondjuk lehet, hogy szükség is lesz. Franklinben már elrendelték a kijárási tilalmat, de Nashvilleben is kérik, hogy hanyagoljuk az autókázást holnap reggelig. Erre néhány észérv itt.
Visszatekerve az időt, délután még benéztünk a belvárosba fotózni. Akadt is néhány vicces figura, az egyik kedvencem a következő:
Sokmindent nem hiszem, hogy fogott, legfeljebb ilyesmiket:
Közel két napja folyamatosan esik az eső. Szerencsére jóféle eső ez, hasonló az otthonihoz: néhány fokkal visszaveti a hőmérsékletet és felfrissíti a levegőt. Azonban, mint minden jóból, ebből is megárt a sok.
Ma reggel hétkor úgy szakadt, hogy felébredtem rá. Szörnyű. 9-10 felé elkezdett akadozni az internet kapcsolat. Kibírhatatlan. Reggeli után így az egyetem felé vettük az irányt egy minőségibb hálózati kapcsolat reményében.
Út közben találkoztam érdekes dolgokkal. Felfedeztem többek között, hogy a Charlotte Avet keresztezi egy kisebb patak a Whitebridge kereszteződéstől nem is olyan messze. Mint kiderült ezt mások is észrevették.
Az belváros felé vezető út egyébként 3x hosszabbra sikerült, mint a megszokott. Négy útlezárásba botlottunk és egy idő után úgy tűnt, hogy Nashville egyfajta várárokkal van körbevéve. A többi kép a galériában.
Update: Van egy videó az I-24-ről is - egyfajta immersion/flotation test:
Update 2: Egy másik videó, 300 méterre nyugatra onnan ahol anno 2 hónapig laktam.
Bejegyzések
Sly, Tihamér és a Great Smoky Mountains National Park
