The Footwear Business

Szándékozom egy pár új cipőt venni, mivel a mostani félszárú már kezdi megadni magát. Mivel se a futócipőt, se a hímzett cowboy-csízmát nem tekintem az utcai cipő helyettesítő termékének, a nashville-i felhozatal erősen gondolkozóba ejt. Azaz mégsem, mert a minden boltban fel-felbukkanó ugyanazon 10 pár modell láttán azonnal nemet tudok mondani. A cipővásárlás nekem otthon se volt egyszerű művelet, itt kint meg...

A minap például az egyik pláza Lacoste szaküzletébe tévedtem be, és mivel az interneten már láttam pár viszonylag jónak tűnő krokodilos modellt, gondoltam megnézem élőben, hogy milyük is van. A három (!) pár cipő megmutatása után nem is emlékszem, hogy én mosolyodtam el először, vagy a boltos csaj, és én kérdeztem, vagy ő mondta, hogy: "Ez a három lenne".

És akkor megint visszakerültünk a nethez, azaz ismét rá kell döbbennem, hogy legolcsóbb, és leggyorsabb az íróasztal mögül, vagy a saját ágyamból vásárolni (bizonyos termékeket). De ha még így is teszek, nem szándékozom egyedül tenni. Legyen picit interaktív a dolog, én az alábbi modelleket néztem ki:

• PUMA Panigale II Ducati DE
• Lacoste Protect SK
• Lacoste Protect ML SPM LTH
• Lacoste Swerve Keyline
• GUESS Men's Mette Fashion Sneaker

Ha rangsorolni kéne őket, a PUMA van legelől. Egyrészt a Zappos-ról rendelni jó, mert ingyenes a szállítás mindkét írányba. Másrészt olcsó, és a Ducati felirattól eltekintve egészen mutatós. A GUESS se tűnik rossznak, de ez máshonnan jön, és egy picit talán túl ünnepi. Na, de mielőtt még végigmegyek az összesen, jöhetnek a vélemények, illetve lehet ajánlani további cipőket is!

Montana State Trooper

Pénteken megyek Montanaba, így gondoltam időszerű bevágni az alábbi cikket.

Ígérem igyekszem ilyen szituációba nem kerülni, vagy legalábbis ennyire hülyén nem viselkedni.

Replacing the Stereo

Ma végre ideért a tavasz, nap közben 15-18 fok volt, és végig sütött a nap. Úgy volt, hogy déltől megyünk vitorlázni, de az edzőmotoros meghibásodására hivatkozva a mai ezdés elmaradt. Ennek köszönhetően visszatértem a B tervhez, vagyis az autószereléshez, illetve takarításhoz. Beszereltem a még karácsony előtt vásárolt autórádiót és közben kitakarítottam az összes elemet, amit el kellett távolítani a csere során. Az eredmény elég látványos, főleg, ha megnézzük mekkora halom mocsok halmozódott fel az autó középső részén az elmúlt 14 év alatt:

Igen, a képen látható egy darab old school rágógumi, néhány apró, egy marék hajszál és egy szál soha el nem szívott cigaretta is. Ezek most mind a nagy konténerban nyugodnak, helyükre pedig tisztaság és csillogás került.

Az új rádió beszerelése meglehetősen fájdalommentesen történt, elsősorban Robi közreműködésének köszönhetően. Előnye az új hangrendszernek, hogy jobban szól, ezúttal már az első hanszórók is sugároznak, kezeli a telefonomat az USB-s eszközöket és talán a CD-ket is. Hátránya viszont, hogy a Honda ablakai ezzel sokkal sérülékenyebbé váltak. Nagyon gyorsan rá kell szoknom, hogy ezek után mindig eltávolítom az előlapot, ha kiszállok az autóból.

Bacon, Mudboots and The Package

Kezemben egy oldal zsírszalonnával, egy pár sötétzöld gumicsizmával és egy vadonatúj PS3-mal épp az apartmanunk lépcsőjén baktattam felfelé hajnali egy táján, amikor a hátam mögött egy gyengéd ázsiai női hang tudtomra adta, hogy egy autó épp tolat. Ebből egy dolgot kell csak leszűrni:

Prankek* márpedig voltak, (elékészülőben) vannak és lesznek.

Kíváncsi vagyok, ez hogy fog elsülni.

*jószándékú szivatások

Update:

About Tennesse Transportation XI.

A minap már hírt adtam aa környéken folyó hídépítésről, ahol kiemeltem azt a tényt, hogy az építkezés során egyetlen sávot se zártak le. Ezt az állítást továbbra is tartom, DE... azért itt is vannak érdekes megoldások:

Röviden arról van szó, hogy amíg egy nagyobb, az autópálya felett átívelő elemet ráemeltek a beton tartószerkezetre, addig nem zárták le ténylegesen az autópályát, hanem felküldtek 3 rendőrautót a híd előtt 6-7 mérfölddel, hogy aztán 10 mph sebességgel feltartsák az arra érkezőket. Érdekes, otthon nem látott megoldás ez, amiről egy másik videó itt található.

Egy ennél meghökkentőbb látvány volt, ahogy a parkolást illető rendfenntartás. A parkolóhely itt is relatíve szűkös erőforrás, de azért messze jobb a helyzet, mint Budapesten. Viszont, ha valaki Nashvilleben tilosban parkol, nem csak egy eldobható mikuláscsomagra számíthat. A kerékbilincsről pedig itt nem is hallottak - egyébként is annak mi értelme? Ha egy autó olyan helyen áll meg, ahol explicite ki van írva, hogy ne álljon oda, különben az autótulajdonos költségére elvontatják, akkor onnan tipikusan fél órán belül el is viszik a potyázó kocsit.

Az otthoni szemlélőnek már az elvontatás ténye is új lehet, de ennél sokkal meglepőbb, hogy nincs kivétel: az új Mercedes és BMW ugyanúgy szállítható, mint a régi szakadt Chevi. Elszállítás szempontjából az is közös bennük, hogy egyik sem gurul parkolóállásban. Ergo a sebességváltót üresbe kell tenni és a kéziféket ki kell engedni ahhoz, hogy az autó egyik végét megemelve szakszerűen el lehessen vontatni. Ez maga után vonja azt, hogy az autóba be kell jutni. Lévén, hogy a tulaj nincs a helyszínen, az elvontatócég munkatársai egyszerűen feltörik az adott autót. Amikor én ebédelni mentem, épp egy Toyota Highlander ajtaját feszítették és ékelték ki annyira, hogy egy fémdróttal ki tudják azt nyitni. Az egész művelet a szerszámok előszedésétől a vontatójármű indulásáig kevesebb, mint 10 percet vett igénybe. Konklúzió? Semmi értékeset ne hagyj a kocsiba, és voltaképen be se zárd.

Zársáképp pedig egy panorámakép a korábbi építkezésről:

RJD2 Concert

Már vagy másfél hete, múlt hét hétfőn történt az eset, hogy Nashvilleben havazott. Ezt a havazást nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni vidéki, puha havat, hanem inkább mint a pesti szürkés lucskos változatot. A kíméletlen időjárás ellenére azonban egész sokan megjelentek az Exit/In nevű szórakozóhelyen, amit RJD2, valamint két előzenekara többször is megköszönt.

Az első előzenekart Happy alkotta egymagában. Ez a fickó egyszerre énekelt és játszott 2-3 hangszeren. A szám kezdetén rögzített egy beatbox részletet, amit ezután periodikusan visszajátszott. Erre énekelt rá, illetve ehhez adta a további kíséretet szintetizátorral, vagy gitárral és szájharmónikával. Happy igazi tehetsége azonban nem is ebben mutatkozott meg, hanem az állandó vigyorgásban. Élőben teljesen élvezhető alternatív zenét adott elő, bár otthon fülhallgatóval egynél többször nem biztos, hogy meghallgatnám

A második zenekar Kenan Bell volt, aki elsősorban - és első sorba - a színesbőrű közönséget vonzotta. Ők kizárólag freestyle-t toltak, és azt egészen jól csinálták. A műsort a harmadik szám után próbálták interaktívvá tenni azzal, hogy a közönség soraiból kiemeltek egy csajt, majd megkérték, hogy adja a kísérőzenét a következő számhoz a szintetizátor segítségével. Ez nem annyira ment neki. Nem annyira, mint a standard diszkólötyögés, ami az alábbi videó alapján részletesen kielemezhető:



Az est vendége természetesen RJD2 volt, akiről az itteni ismerősök közül senki nem hallott. Szégyen. Az én egyetlen félelmem az volt, hogy az új albumairól kezd majd el számokat játszani, úgy mint a Third Handről és az alig pár hete kiadott Colossusról. Ezek az albumok ugyanis lassú, nyenyergősebb dalokat tartalmaznak, amit nem kívántam egy ilyen koncertre. Szerencsére azonban (főleg) a régebbi albumokról közvetítette a műsort: a Deadringerről, az In Rare Formról, a The Horrorról, stb. És ezt sem csak úgy in medias res, hanem egy jól felépített műsor keretében, ahol volt kezdő- és zárójelenet, illetve a nagyobb műsorblokkok között átvezető jelenetek.* Tehát az első nagyobb blokkban régebbi, már erősen befutott slágereket kevert RJD2, aztán a második részben jött a meglepetés. Szintén egy ismert számokat játszott, például az Exotic Talkot, de ezúttal nem a DJ pult mögül scratchelve, hanem az előtt, basszusgitárral a kezében:



A videót még a hátsó sorokból készítettem, de nem sokkal később már én is elől voltam. A személyesebbé tette előadás igen nagy meglepetés és élmény volt, olyannyira, hogy ezután már azt is simán elfogadtam, hogy a DJ egy akusztikus gitárral játsza a saját számait (Nashville átka) az új albumáról. Összességében tehát a koncert kap egy 8.5/10-et. Negatívum volt, az Exit/In relative kis helyisége és a viszonylag egyszerű közönség, aki végig dobálta a világító pálcikákat, de igazi pozitívum volt az élő előadás, illetve egy hatalmas plusszot kapott, hogy néhány szám eljátszásához RJD2 bevonta az előzenekarként játszó Happyt is.

*Ezekről részletesebben max. kérésre, ha maradt még olvasó, akit érdekel.

Oscar Nomination: Best Animated Short Film

Több, mint ezer cég logója szerepel a következő rövidfilmben, jobbára persze itteniek.

I-40 Bridge Construction

Ma délután elmentünk egyet fotózni. Nem céltalanul, hanem kifejezetten az I-40-es felett épülő híd építésének ledokumentálása céljából. A hídépítés legnagyobb apropója az, hogy magát az, hogy az átívelendő autópályának egyetlen sávját se zárták le az építkezés miatt - még hétvégén sem. Néhány ízelítő kép alább, a galéria pedig itt található.

XLIV. Superbowl: Ads and Accuracy

Azt mondtam idén nem voltak túl jó reklámok a Superbowl alatt. A Dodge Chargeré azért egészen ötletes lett:

És hogy a reklámok mellett ismeretterjesző tartalommal is szolgáljak:

Almost Put In Jail

8:46 PM van. Nekiállok és befejezem a melót, amit délután elhanyagoltam.

Az egész a heti értekezletünkkel kezdődött, melynek 27. percétől már azon gondolkoztam, hogy ha az asztalon heverő UTP kábel 20 cm-rel hosszabb lenne biztos felkötném magam. Alternatív megoldásként úgy döntöttem, hogy inkább a telefonnal, próbálok kapcsolatot teremteni a külvilággal - ahogy azt Örs is szokta meeting közben. A telefonon viszont nem volt internet, ami bosszantó volt. A beállításokkal van valami - gondoltam. Mivel ez már korábban is előjött, a megszokott és jól bevált gyógyírt használtam, vagyis visszaállítottam a hálózati beállításokat az alapértékekre. Ez viszont a telefon újraindításával jár, ami alapból nem is lett volna gond, de a telefon bekerült egy végtelen bootolási ciklusba...

Ezzel egy igazi patth matthelyzet alakult ki. Ahogy azt már korábban tapasztaltam, az iPhone-t szoftveresen megölni lehetetlen. Legrosszabb esetben is vissza lehet állítani mindent az iTunes segítségével, két kattintással. Nem elég persze, hogy az összes alkalmazást és a hozzátartozó adatokat visszakapja az ember, de a telefon is a legújabb firmware-rel frissül. El kell ismerni, ezt nagyon jól megoldották az Apple-ék.

A probléma ott kezdődik, ha az ember nem teljesen úgy használja a telefont, ahogy azt hivatott. A telefon ugyanis jailbreakelve van, hogy az azt követő unlockolás révén a T-Mobile kártyával is használni tudjam. Ezt a két műveletet hívja a média minden megkülönböztetés nélkül az iPhone feltörésének. A jelenlegi probléma az, hogy az Apple pár hete kiadta az új, 3.1.3-as firmware-t, amihez ilyen jellegű törés még nem jött ki. Az iTunes downgradelni nem hajlandó és visszaállításnál automatikusan csak a legújabb firmwaret hajlandó feltenni. Tehát ha az egyszerű és kényelmes utat választom, végeredményként csak AT&T kártyával tudom használni a telefont, és egy csomó "nagyszerű" alkalmazástól elesek. Másszóval visszakerülök az iPhone eredeti tömlöcébe.

Délután már nekiálltam a dolognak, és mindössze egy edzés erejéig pintem meg. Ezalatt rengeteg dolgot próbáltam, úgy mint DFU módban konzolos alkalmazással bogarásztam a telefont, aláírást keresgéltem 3.1.2-es firmware-hez, míg legvégül a sn0wbreeze-el sikerült valahogy visszaállítanom a telefont eredeti állapotába. Miután pedig Robi ígért nekem két sört, ha sikerül helyreállítanom a telefont, a meló utánra már meg is van az esti programom.

A téma kapcsán, egy érdekesség. Az ember sokszor elámul, milyen árnyaltan lehet kifejezni dolgokat a magyar nyelvvel. Mi a különbség tehát a tört és a törött szavak használata között?

XLIV. Superbowl: Dat's Incredible

Ma került sor a XLIV. Superbowl megrendezésére. Erről a keleti parton többen lemaradtak a havazás miatt, de miután nálunk szerdára már minden elolvadt, gond nélkül átgurultunk Ákoshoz, aki hellyel és hatalmas tévé képernyővel kínált minket. A meccsnézéshez Tihamér pörköltet is készített, amit mellesleg úgy tűnik képtelen elrontani. Pedig, ha elrontotta volna, a boltban biztos lett volna alternatíva:

A reklámokötletek - Barney Stinsont leszámítva - idén nem voltak olyan frappánsak, mint tavaly. Sőt, a meccs maga sem volt annyira izgalmas. Pozitívum viszont, hogy az a csapat nyert, amelyiknek szurkoltunk: az aranyszínűek (és nem a kékek).

Forrás: http://www.sun-sentinel.com

New Orleans Saints vs. Indianapolis Colts - 31:17

Who The Hell is Keith Urban?

Lövetem nincs, ki ez az arc, de az biztos, hogy szónók vér csörgedezik ereiben. A nevébe a TorrentFreak cikkjét olvasgatva botlottam bele, ahol miután Sawyer átadta neki a Favorite Male Actor (Kedvenc Férfi Előadó) díjat, a fickó a következő "furcsa" gondolatát osztotta meg a közönséggel:

I don’t even care if you download it [my music] illegally, give it to your friends, I really don’t care,” said Urban. “I love the people to hear the music and come out and see us play live.

Aztán persze kiderült, hogy ő ezt nem így gondolta, igenis fizessenek az emberek a zenéért minden formában - legalábbis a Tennessean.com-nak ezt nyilatkozta:

What I said came out nothing like I meant,” explained Urban. “I was referring to the old days when you’d buy a record, do a cassette tape and give it to your girlfriend, and then maybe she likes it and becomes a fan.

For the record, I absolutely care about my music not being taken for free.

Keith Urban a Capitol Records Nashville tagja, úgyhogy valamelyst érthető, miért nyilatkozta ezt, amikor már nem volt annyira lámpalázas.

Mellesleg a TorrentFreak.com rendszeres olvasójává váltam. Alap- és kizárólag megfigyelői szinten elkezdtek érdekelni a jogi kérdések, amit az egész BitTorrent dolog felvet. Az RIAA itt elég erős, és küzd is a jogaiért, amibe nemsokára az internetszolgáltatók is jobban besegítenek. Részben az ő térnyerésüknek a jele, hogy a különböző Torrent trackereket világszerte állítják le, jó példa erre a hírhedt Pirate Bay, a Mininova vagy az isoHunt. De túlkapásokról is lehet hallani bőven, elsősorban Angliából, ahol az ACS:Law cég "túl sok" embernek küldött ki "legal blackmailt" (legális zsarolólevelet), melyben pénzösszeg befizetésére szólította fel a polbárokat a bírósági per elkerülése érdekében. Ez persze személyiségi jogokkal kapcsolatos problémákat is felvet. Naná, hiszen főleg ez a pajzs tartja életben az egész torrentes közösséget.

Hogy megy az egész dolog otthon? Az artisjus cég szedi be a jogdíjakat, viszonylag implicit és elcseszett módon: a Magyarországon forgalomba hozott adathordozók árába építik be ezt a díjat, amiről egy bővebb, nem hivatalos értekezés itt olvasható. Miért mondom, hogy elcseszett? Mert olyan plusz összeggel növelik ezzel a hivatalosan forgalmazott médiumok árát, hogy az otthoni számítástechnikai szaküzletek közel versenyképtelenek lesznek. Ezért alakultak cégek az északi határ mentén, és rendeltük a DVD-t mi is .sk végződésű weboldalról a Schönherzes időkben. A másik dolog, ami talán részben ebből következik, hogy otthon a letöltést jogszerű. Legyen szó zenéről, vagy filmről...

Ha a fentiek közül valamelyik megállapításom nem helytálló, szóljatok. Ami engem illet, annyiban egyet értek a Radiohead énekesével, hogy a fájlmegosztás nem öli meg a zeneipart. A jövőt mégis inkább abban látom, hogy a zenei anyagok árát még lejjebb kell vinni és emelett még több ember számára elérhetővé kell tenni. Az emberek ezután veszik, jó érzéssel, mert legálisan teszik és olcsón teszik. Ha pedig tetszik nekik, vásárolják a kacatokat és elmennek a koncertekre is, mert ugye az élő fellépés az igazi élmény. Én is így teszek nemsokára az RJD2 fellépéssel, amire az (itt) ingyenes last.fm-et hallgatva bukkantam rá. Well, we'll see.

Paperwork and Sports

Holnap korán kelek, úgyhogy csak két röpke gondolat.

Idei év januártól átvettem a lakás adminisztratív ügyeinek intézését, úgy mint a lakbérét, a vízét, az villanyét, az internetét és a biztosításét. Mindenből a paperless/eBill (otthon talán Zöldnek nevezett) opciót választottam, mert a postai levelezés körülményes, a netes ügyintézés pedig több, mint kézenfekvő nekem. Az átírások nem voltak zökkenőmentesek, de a tranziens már erősen lezajlóban van. Főleg a lakbérrel és a Comcasttel (internet szolgáltató) szívtam a legtöbbet. Előbbiről majd lesz egy külön bejegyzés is, útóbbi pedig... Szombaton volt velük egy 2 órás marathoni beszélgetésem, mert az első két ügyintéző kissé félrevezetett. Történt ugyanis, hogy nem a megrendeléskor rögzített akciós árat számlázták ki, hanem a "simát". Az pedig nem olcsó. Számszerűleg $58 lenne havonta egy ca. 8 Mbit/s kábeles internet hozzáférésért. Na, de kis böngészéssel, néhány kuponnal ezen lehet olcsítani. Ahogy most megrendeltem az internetet, $19.99-et fizetünk havonta. Volt egy kötelező beszerelési díj $50-ért, de (main-in-rebate után) ingyen van a modem és az n-draft WiFi router is. Sőt, még lehet, hogy további $75-t is visszakapok, de ez már nem biztos. Ha igen, akkor $95-ből kijön a fél éves internet ajándék modemmel és routerrel. Ez pedig már egészen elfogadható.

A másik gondolat a sport. Újévi fogadalmat nem tettem, de sima fogadalmat ugye bármikor lehet. Mivel otthon mindenki megszólt, hogy mennyire le vagyok fogyva, elhatároztam, hogy év végére legalább 80 kg leszek. Amióta visszajöttem Nashvillebe, heti 4 alkalommal megyek konditerembe - hála az új munkatársamnak. Ennek köszönhetően a kajálással sincs gond, mert folyamatosan éhes vagyok, úgyhogy a kitűzött cél nem is olyan vészes. Emelett, voltam már futni, fallabdázni és falmászni is, sőt úgy néz ki lassan a bírkózás alapjait is lassan elsajáítom. A bírkózás egy tróger sport, 2 perc alatt teljesen elfárad az ember. A futás során ismét megfájdult a térdem, ami miatt a talán elöregedett futócipőmet okolom. Arra, hogy kiderítsem tényleg ezzel van-e gond, két ötletem is van: vagy rekortánon futok vele az aszfalt helyett, vagy veszek egy pár új futócipőt. Mindenesetre az előbbivel kezdek. Fallabdázni Manish-sal és Daniellel voltam, és bár ez egyáltalán nem terhelte a térdemet (?), Daniel jól elvert. Ez egyfajta búcsújáték volt, mert Manish azóta itt hagyott minket, hogy életét Kaliforniában folytassa a menyasszonyával és a Qualcommal. A falmászás is baromi jó volt tegnap, bár az alkarom még mindig erősen be van durranva, a csuklómat meg folyamatosan Neutrogena pakolás alatt tartom. Röviden összefoglalva, ezeket nagyon hiányoztak otthon, mert bár a hólapátolást és a favágást is élveztem, ezeket a sporttevékenységeket nem pótolták.