2010. március 25., csütörtök

Conference Days #5 and #6

Egyszer már megbeszéltem magammal, hogy a kényszerbloggolásnak semmi értelme. Az imént ugyanerre a konklúzióra jutottam, úgyhogy csak tömören foglalom össze, mi történt szerdán és csütörtökön.

Bármilyen meglepő, szerdán reggel ismét kritikán aluli volt az útminőség. A hőmérséklet bőven fagypont alatt volt, így az előző napi esőnek, sikerült ráfagynia az úttestre, majd a néhány centiméter hóréteg is biztos helyet talált magának az aszfalton. Ennek és a kocsi felszereltségének megfelelően vezettem hát, vagyis mindig én voltam az első a sorban.

A szerdai napon végig előadásokat néztem, sok minden nem történt. Ellenben csütörtökről szolgálhatok pár érdekes képpel - mert ugye anélkül nem megyünk Montanaba, hogy ne talkálkozzunk a szimbolikus vadakkal. Tehát, lássuk a medvét:


Lost

Siesta

További képek a frissített Montana galériában. Ezt dedikáltan Petinek.

A medveles után betértem egy helyi vendéglátóipari egységbe, ahol rendeltem egy iszonyat jó szendvicset, és egy turmixot. Ez utóbbi szinte biztosan a Pulp Fiction milk shakeje:

I don't know if it's worth five dollars, but it's pretty fuckin' good.
Ebéd után meglestem az '59-es földrengés generálta tavat, ami találóan az Earthquake Lake nevet kapta, majd elgördültem a konferencia helyszínére. Az előadások nagy részét passzívan ültem végig, legfeljebb egy-egy kérdést elejtve - ellentétben az utolsóval, ahol végül én prezentáltam. Kissé nyilván izgultam, de az izgalmamat tompította a nagyszünetben felszolgált ingyen sör. A mondanivalóm pedig úgy tűnt, valamelyst átjött a közönségnek, mert kaptam teljesen releváns és értelmes kérdéseket. Remélem ez egy mérték.

Attempts to Build a Career

Bár kisebb erőbedobással, de még mindig keresgélek helyet a nyári szakmai gyakorlatra. Már jócsomó oldalt meglátogattam, de még mindig találok újat, meglepőt:


Ezt rádiógombbal is le lehetett volna rendezni. Ha találok megfelelő pozíciót, biztos a másodikat kiválasztva fogom feltölteni az önéletrajzomat.

Put In Jail

A múltkor már volt egy szoftveres halál közeli élményem, most van egy még valóságosabb. A telefonom ismét megadta magát, de ezúttal nem sikerült visszaállítanom. Lévén, hogy nincs meg az SHSH aláírásom a 3.1.2 firmwarehez, csak a gyári Apple frissítés tudnám használni, hogy újraélesszem a gépet, vagy... És akkor itt jön az alábbi klipp, amit már csak az aktuálslágerek miatt is ajánlok mindenkinek:



Persze a hardveres buherálás helyett inkább eladom a telefont valaki olyannak, akinek jó az AT&T szolgáltató és kibírja T-mobile nélkül.

2010. március 21., vasárnap

Grand Teton - Day #5

Kedden a szekciómban gyér volt az előadásfelhozatal, ezért reggel észak helyett inkább nyugatni, majd délnek vettem az irányt, így volt alkalmam átszelni Idahot, és ismét meglátogani Wyomingot.


Nagyobb térképre váltás

A célállomás a Grand Teton Nemzeti Park volt, ahova már hétvégén lebeszéltem egy snowshoe túrát. Az autókázás során az első igazán látványos hely, a hágó volt nem sokkal Jackson Hole előtt, de a National Elk Refuge is gyöngyörű volt a maga több száz szarvasával. A parkba, majd a Moose Visitor Centerhez percre pontosan a megbeszélt időpontra értem oda, amire ismét büszke vagyok. Az ismeretterjesztő túra a parkban egy picit rövidebb és más jellegű volt, mint amire számítottam, de teljesen jó volt, legalább több időm maradt fotózni:


Időben elindultam haza, hogy a naplemente fényeiben nyugatról is tudjak pár fotót készíteni, de már a hágól felfele elkezdtek gyülekezni a hófelhők. Aztán mire Idahoba értem, hirtelen nulla fok alá esett a hőmérséklet, leszállt a köd, a hó is elkezdett szállingózni és még a szél is hordta a hódarát az úton, úgyhogy a fotózásról hamar letettem. A hirtelen leromlott időjárási viszonyokhoz még hozzájárult az, hogy egy teljesen kietlen tájon átszelő, két oldalról egyszerű kerítéssel közrefogott úton kellett hajtanom (továbbra is nyári gumival). Bő egy óra után olyan érzésem támadt, mintha a Fargo című filmet nézném.

Konklúzió: Grand Teton baromi szép. Ha valamikor visszajutok Yellowstone-ban, a Tetons is újranézős lesz. A panorámaképeket nagy felbontásban tettem fel, érdemes ránagyítani. (Bár lehet, Picasaék önkényesen lekicsinyítették.)

Zárásul pedig egy kisebb felbontású, de lényegesen keményebb kép:


2010. március 17., szerda

P2P Refunds

A múltkor már említettem, hogy a torrentezéssel kapcsolatos jogi vitákat többé-kevésbé nyomon követem. Ezzel kapcsolatban a Comcast most elsütötte az eddigi legnagyobb poént, ami onnan indul, hogy a Comcast a P2P típusú kapcsolatokat korlátozta, tartalom alapján kevesebb sávszélességet biztosított a csomagoknak. Valaki emiatt beperelte őket, és nyert, úgyhogy a Comcast most kárpótlásként pénzt oszt a felhasználóinak, ~$10-$16, ha azok jelzik, hogy ilyen jellegű sérelem érte őket (ergo lassan jöttek a torrentek). Íme a hivatalos értesítő fényképe:



Picit sarkítva a dolgot, elég vicces, hogy Európában - főleg Svédországban - tűzzel űzik a torrentezőket, közben a begyűjtött pénzt itt Amerikában szétosztják a letöltők között. Furcsa egy ország ez, én mondom. Mellesleg te jelentkeznél a pénzvisszatérítésre?

Megjegyzés: ha valaki tudja, hogyan kell egymás mellé tenni a két képet, szóljon!

2010. március 16., kedd

Aeroconf Presentations - Day #4

A hétfő reggel igen korán köszöntött rám, háromnegyed hétkor. A korai kelés és az előző esti autóásós móka jóféle fáradtságot eredményezett. Ennek egyik árulkodó jele volt, hogy kávét ittam, amit egyébként nem szoktam. Másik, hogy botladozva értem ki az autóig. Szerencsére a vezetés már teljesen rutinszerűvé vált - mostanra jobban megy, mint a sétálás, vagy az alvás,- így teljes magabiztossággal és a tegnapi tereprendezés után kíváló mikro-helyismerettel kanyarodtam a parkoló kijárata felé. A kijáratnál azonban hirtelen megtorpantam. Két (!) hótolóval felszerelt F-150-es száguldott végig a Grizzly Avenue-n, majdnem fellökve engem. Pont időben. Egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy miért akkor takarítanak, amikor a délutáni-esti latyak már tömbbé fagyott, majd a sebességkorlátokat erősen betartva, néhány értelmes előadás reményében elgurultam a Lone Peak tövébe, vagyis a konferencia helyszínére.


3.0101 FPGA Implementation of a Bartlett Direction of Arrival Algorithm for a 5.8GHz
Circular Antenna Array

Déjà vu. A vasárnapi 6.0802 előadás bemutatta a Montana State University egy 5.8 GHz antenna array-ének tervét. Ezt az antennát egy alapsávra keverő és digitalizáló kártyán keresztül egy Virtex-5 fejlesztőkártyára csatlakoztatták, ezen próbálták a sima Bartlett beamformingot megvalósítani. Ez kísértetiesen emlékeztetett egy BME-s diplomamunkára. Sajnos az előadás elején beígért összehasonlításoknak csak egy részére került sor, kérdéseket pedig alig engedtek feltenni.

3.0102 Beamforming for IEEE 802.11b using a Joint Conjugate Gradient Multistage Wiener Filter

A biteket vajon le lehet porolni? Ez a kérdés jutott eszembe az második előadás kapcsán, mikor az előadó hölgy elnézést kért, hogy elfelejtette milyen mérést is mutat az éppen felvillantott dia. Mentségként hozta fel, hogy a korábbi hónapokat utazással töltötte, így nem tudott rendesen felkészülni. Khmmm. Későbbi napokon persze rádöbbentem, hogy vagy 4-5 diákjának anyagát is előadta, ami enyhítő körülménynek számít. A mögöttes munka, beamforming WLAN-hoz, szakmailag helytálló volt, de az érdeklődésemet csak mérsékelten keltette fel.

3.0104 Cognitive Beamforming Antenna

Egy újabb előadás az 5.8 GHz antenna rendszer beamforming alkalmazásáról, pontosabban annak egy szimulációjáról. Az előadás csapnivaló volt, de a cikket azért egyszer lehet, hogy átfutom.

10.0503 DIGI-Vis: Distributed Interactive Geospatial Information Visualization

Hogyan jelenítsünk meg dolgokat, ha rengeteg adatunk van, és ehhez egy kínai falnyi monitor áll rendelkezésünkre? Nem az én szekciómba tartozott az előadás, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belelestem. A kaliforniai srác látványosan és magabiztosan adta elő a munkáját, és hasonlóképp válaszolt a kérdésekre. Jelenleg Dzsingisz kán sírjának felkutatásával foglakoznak szatelit és UAV-vel készített felvételek alapján, a hatalmas monitoruk és honlapjukon keresztül a nagyközönség segítségével. Ha a falfesték és a tapéta ára alá esik az LCD monitorok ára, biztos, hogy felkeresem ezt a csapatot.




3.0107 Adaptive Array Beamforming using a Combined LMS-LMS Algorithm

A munka egy "kétfázisú" Wiener szűrőről szólt, aminek előnye, hogy szűrőegyütthatói gyorsabban konvergálnak az optimális értékekhez. Az előadónak sajnos nem tűnt fel, hogy ábrái szerint az elméletileg elérhető pontosságnál (Cramer-Rao_ határ) is jobban teljesít az eljárása. Amikor pedig ezt a közönség kérdőre vonta, válasz helyett inkább értetlenséget színlelt és hirtelen elfelejtett angolul. Ez biztosan felejtős.

Hétfőre ennyi elég is volt az előadásokból, kora délután a hegyről lefelé vettem az irányt, és szinte meg sem álltam West Yellowstone legnagyobb pólóboltjáig. Ebéd reményében a Half Moon nevű helynél mégis lekanyarodtam, de az zárva volt.


Így éhgyomorral értelemszerűen továbbgördültem a ruhaüzletig, és vásároltam két egyszerű pólót, hogy legyen miben kapálni. Ezt követően végül benéztem Wild West Pizzériába, hogy megünnepeljem az aznapi túlélőtúrám sikerét.


A szállásra visszatérve maradék energiámból összepakoltam a másnapi túrára, és időben nyugovóra tértem.

2010. március 15., hétfő

March 15th

Alighanem Március 15. van. Következzék tehát egy rövid hazafias megemlékezés 60KB terjedelemben:


Megjegyzés: áttetsző gif kezelés persze nulla.

Rocky Top

Vasárnap reggel szóba elegyedtem egy idősebb síelő párral a hotel étkezőjében. Kellemes társaság voltak és rengeteg tippet adtak, hogy mit érdemes megnézni a környéken -- és azon túl. Vagyis azt a fülest kaptam, hogy nézzem és hallgassam meg a Rocky Top. Sőt, ha alkalmam van rá, kérjem is valamelyik nashville-i bárban. Ez utóbbitól inkább megkímélem magam, helyette megosztom három különböző előadásmódban:


Eredeti


Filmesített


Techno

2010. március 13., szombat

First Aeroconf Presentations - Day #3

Vasárnap sikerült sokáig aludnom - ez a nap ilyen szempontból mindenképp főnyeremény volt. Miután összeszedtem magam, indultam is Big Sky felé, hiszen délután már kezdődtek is az előadások, az út pedig West Yellowstone és Big Sky között nem rövid, nagyjából 57.6 mérföld. Útbaigazítást csak kétszer kellett kérnem, azt is csak azért, mert számomra nem volt világos, hogy a konferenciaterem tényleg a sípálya tövében van.

Az előadások meglehetősen színvonalasnak indultak, a délutáni első szekció kifejezetten tetszett. A fő témakör neve Remote Sensing volt, ezen belül pedig a vasárnapra kiírt része a Tracking Applications. Az egész nap nagy konklúziója az volt, hogy ha egy hasonló témakörrel még csak ismerkedsz, akkor egy ilyen konferenciát mindenképp érdemes végigülni, és figyelni a hozzáértők reakcióit. Így hamar ki lehet szűrni a hantázós cikkeket, és az így felszabadított időt a tényleg értelmes ötletek olvasására lehet fordítani.

6.0801 Bearings-Only Tracking using Derived Heading

A cikket két indiai csóka írta. A prezentáció során csak úgy röpködtek az egyenletek és az elméleti bizonyítások, olyannyira, hogy eleinte teljsen elveszettnek éreztem magam. Erre persze rátett egy lapáttal a hamisítatlan indiai kiejtés (nyelvjárás?) is, de aztán hirtelen vége lett az egésznek. Jöttek a teljesen triviális kérdések, elsősorban a track-et vezénylő lassú beszédű Yaakov Bar-Shalomtól:

-How many particles did you use per target?
-Yes, oh... No.

Duh. A kérdést még megismételték neki 3x, különböző formákban, mire mondott rá egy számot. Egy számot, amit 2 perc múlva "felülbírált". A hozzáértők szerint a Cramer-Rao elméleti határ levezetése se volt teljesen helyes, úgyhogy ezt a papírt... valószínűleg kihagyom.

6.0802 A Wideband Circular Array for Frequency and 2D Angle Estimation

Nem akarom, hogy bárki is azt higgye előítéleteim vannak, úgyhogy ne higgye senki. A kínaiakkal az egyik alapvető gondom, hogy tök más hangkészletük van, mint nekünk. Erre pedig ókor rátesznek egy lapáttal azzal, hogy úgy hangsúlyoznak, mintha az első szóban el akarnák mondani az egész mondatot. Az egészet pedig megfűszerezi, hogy bizonyos nyelvtani szerkezeteket nem hajlandóak elfogadni. Egy ilyen előadás keretében hallgattam meg egy antenna array (van erre normális magyar szó?) tervét egy, a Montana State University-n dolgozó keleti professzornőtől.

6.0803 Design of Schmidt-Kalman Filter for Target Tracking with Navigation Errors

Szintén egy keleti arc előadása, viszont egy, az enyémhez közel eső témában. Alapvetően azt vizsgálja a cikk, hogyan változik a nyomkövetés pontossága, ha a szenzorok pozíciója bizonytalan. Persze röpködtek itt is a mátrixok, amiben a hibát csak akkor veszi észre az ember, ha rendszeresen Kalman szűrővel a párnáján alszik. Volt, aki kiszúrt néhányat. Az előadást magát nehezetn értettem, de a papír olvasósnak tűnik.

6.0804 3D RF Emitter Location Estimation

Fentebb említettem, hogy valaki tervezett egy antenna array-t. Nos, az illető elkezdte ezt szoftveresen kalapáltatni a diákjaival. Ez az egyik termék. Nem rossz, de nem tűnik újszerű, átütő eredménynek.

6.0805 Multitarget Track Before Detect with MIMO Radars és
6.0806 Tracking Multiple Unresolved Targets using MIMO Radars

A cikk(ek) szerzői indiaiak és irániak, az előadó pedig egy feket srác. Mindannyian egy kanadai egyetemről, a McMaster (Mekk Mester?) egyetemről. Amiről pedig írtak, az veszélyes, ingoványos terület kérem, a MIMO radarok mezeje. És, hogy miért az? Mert 3 expert arc is volt a témában a teremben, akik már az bevezetőben felvetett motiváció kapcsán elkezdték csóválni a fejüket. Aztán az sem tetszett nekik, hogy a radarok omnidirekcionálisak, az pedig végképp nem, hogy a kilóméteres mezőn tizedmilliméteres pontossággal sikerült helymeghatároznia a szerzőknek. Erre még rájött némi nyelvi nehézség is az előadó részéről, és nem kellett 15 perc, hogy senki se vegye komolyan... Felejtős cikkek, mind a kettő.

Főleg ezen utolsó előadások kapcsán fogott el egyfajta fura érzés. Sokszor problémázom azon, hogy nem értek valamit, viszont úgy tűnik nagyjából fel tudom mérni, mi az, amit, vagy amihez nem értek. Ezt elkezdtem egy fontos és pozitív tulajdonságként felfogni, mert úgy látom enélkül igen kellemetlen helyzetbe kerülthet az ember.


A vasárnap a szocializálódás szempontjából csúcspont volt. Legalább 4-5 idegennel beszélgettem, köztük a jegyszedő csaj Lisa-val (aki már mind a 4 szigeten járt) és egy algír arccal, aki Szentpéterváron tanul és már egy csomó problémát megoldott, amivel mi küzdünk - csak még nem dokumentálta le... A megoldásai részleteire nem derült fény, viszont rájöttem, hogy mi az, ami az amerikai kultúrában nincs meg, a kelet európaiban, viszont igen: amerikait soha nem fogsz látni kenyeret törni.

Hazaút

Vasárnap már csak a hazaút volt érdekes. Mivel az utolsó előadás 21:50-kor kezdődött, és ezután még egy fagyit is betoltam, úgy volt, hogy éjfélre érek csak haza. Az ám, de hirtelen hideg lett, olyannyira, hogy ami előtte nap megolvadt, az most szépen ráfagyott az utakra. A nyári guminak köszönhetően az átlagosnál nagyobb parával és alacsonyabb sebességgel gurultam vissza West Yellowstone-ba. Minden nehezítő körülmény ellenére pontban éjfélkor megérkeztem a hotel bejáratához. A bejárathoz, ahonnan már csak 13 méter és 1 óra volt, hogy végre aludni mehessek.

Történt ugyani, hogy a hotel West Yellowstone egyetlen olyan utcájában leledzik, amit nem takarítottak el. 20-30 cm magas jégbarázdák közepette kellett bekaristolnom a nem éppen ATW jellegű Priussal a parkolóba. Az utcán persze még átverekedtem magam, de beforduló már tényleg ki volt járva, a kocsi pedig fennakadt... Se előre, se hátra. Akárhogy csipogott a kocsi, a kerekekre nem került elég terhelés, így csak elforogtak, ezen pedig a kipörgésgátló sem segített. Próbáltam arrébtolni a járművet, kikaparni alóla a jeget, de mindez eléggé elkeseredettnek és sikertelennek bizonyult. Végül - miután nálunk ilyenkor már nem volt porta - bekopogtattam a szemközti hotelba... A közepesen megvilágított épületben közömbös hangon egy félkarú portás fogadott. Enyhén kétségbeesett arccal és jóféle magyar akcentussal elmagyaráztam neki, hogy mi a probléma, mire ő előkapart hólapátot. A fickó egyébiránt baromi segítőkész volt, úgyhogy ezúton is köszönet neki.

USE showel + car + ice. Lévén, hogy jóféle lapátot kaptam, körülbelül 20 percet vett igénybe a művelet, és már hátrébb is tudtam rúgatni a kocsival. A műveletet mégegyszer nem mertem megkísérelni, a portás szerint az utcáról pedig a körülményektől függetlenül is elvontatták volna a kocsit, ha ott hagyom, ezért végül az ő hoteljük elé tettem le éjszakára. Hajnali egy, és már az ágyban is voltam, yaaayy! Beállítottam az ébresztőt 6:45-re és már aludtam is.

2010. március 8., hétfő

Montana Fakts

Néhány Fakt következik az államról szerzett első benyomások alapján:

Fakt #322

Respecting the local law and the Montana State Troopers is a good thing.

Más szóval a helyi törvényeket érdemes jól betartani. Lévén, hogy a nyárias gumi miatt a kocsit most tripla óvatossággal veztem, a sebességkorlátokat fokozottan betartom, vagyis 5-nél többel nem lépem túl soha. (Ehhez persze nagy segítséget nyújt a beépített tempomat, illetve, hogy próbálom minél gazdaságosabban megülni a hibridet.) Tehát tegnap történt az eset, hogy haladtam az úton a konferencia helyszíne, Big Sky felé, amikor a fent említett tempó mellett egy autó megelőzött. Aztán egy másik is, illetve egy harmadik is, mintegy 4-5 perc különbséggel. Az első autó nem sokkal később lekanyarodott az útról, a másik kettő még 10 percekig előttem döcögött, egyik sem ment gyorsabban 5-tel, mint én, így sokáig a látótávolságomon belül voltak. Egyszer csak jön szembe két autó, mígnem a hátsó teljesen átlagos pickup teljesen váratlanul felkapcsoljó a villogót, de ahelyett, hogy az előtte lévőt állítaná félre, egy hatalmas U alakban megfordult előttem - 500 méterre - és üldözőbe veszi azt, aki "nemrég" engem megelőzött. Ahogy haladok el mellettük, látom, hogy a másik előzőmet is hasonlóképp félrevonták. A biztonság kedvéért egyet még visszavettem a tempomaton, és folytattam utamat a síparadicsom felé.

Tanulság #1: a helyi undercover rendőröket Sanyi még nem szúrja ki kilométerekről. Ezt a képességet valószínűleg nem is fogja elsajátítani a következő pár napban, így kár is ilyesmire apellálni. (Van ilyen szó?)

Tanulság #2: a helyi rendfenntartó erők szemből is mérnek, ami egy galád dolog. A sebességkorlátozásra pedig Montanaban nem érvényes az általános +10 MPH még belefér szabály.

Fakt #121

Bank of America may not be where and when you want it to be.

Úgy tűnik a helyi OTP mégsem képviseli magát minden államban. A szlogen eddig az volt, hogy "Még Yosemite közepén is van Bank of America ATM." Nos, ott tényleg van, viszont Montana, Észak-Dakota és még néhány környékbeli államban egyáltalán nincs. - ahogy cashback opció sincs a boltokban. Ergo, jelenleg 100 mérföldes körzetemben nincs egy BofA ATM se. Egyéb automata persze van, ahol ma sikerült is $40-t levennem potom $2 + $2.5 ellenérték fejében. Ez valamelyst nosztalgikus érzéssel töltöttel a téli OTP-s pénzfelvételi akcióim kapcsán.

Tanulság: nagyobb utazásnál $20-30 készpénz legyen az embernél.

Fakt #884

Montana can be beautiful -- if one likes the mountains.

2010. március 6., szombat

Yellowtone: Old Faithful - Day #2

A snowcoach túra reggel 8-kor indult Jay vezetésével. Az útra egy átalakított F-550-el mentünk, aminek egyetlen paraméterét sikerült megjegyeznem: 2 MPG. A túra célja a világ leghíresebb (?) gejzírének, az Old Faithfulnak a meglátogatása, valamint Yellowstone élővilágának megismerése volt.

A növényzetet illetőleg a legnagyobb érdekesség, hogy miután 1988-ban Yellowstone 40%-a leégett, a park pikk-pakk elkezdte magát regenerálni. Mint kiderült, van egy fenyőfaj (Long Pole Pine), aminek a magja a magas hőmérséklet hatására nyílik ki, így ezek a fák voltaképpen számolnak a tűzzel.

Naturally reseeded forest

Az állatvilág tekintetében szintén szerencsések voltunk. Láttunk sast, bölényt, szarvast és sakált is - farkast és medvét sajnost nem. Sikerült egy-két egész jó képet is lőni, alább egy kis ízelítő, meg aki a teljes albumra vágyik, az itt találja meg.

"A párommal 8 éve élünk itt."

Múúú?


Sanyi és megszokott utazótársa

Old Faithful and some Bullshit


Kacsales

Montana: On The Rocks - Day #1

Nos, a repülőút részben viszontagságos volt, részben viszont jól jött ki. Alapból körülményes ugye az 5:40-es indulásra kiérni a repülőtérre. Robi segítségével persze nincs lehetetlen, úgyhogy valamivel fél 5 után már a BNA-n várakoztam. A becsekkeleés problémamentes volt, bár a biztonsági vizsgálatnál azért megnézték, hogy reggel nem-e C4-es szeleteltem kenyér helyett. Mondtak valami véletlenszerű kifogást, hogy milyen véletlen alapon választottak engem, de különösképp nem érdekelt. Oh, erről jut eszembe, utólag kiderült, hogy táskámat is átkutatták. Szóval BNA-ról időben indult a gépem, ami dícséretes dolog volt, lévén mindössze 20 percem az átszállásra Denverben. Denverbe azonban már 5 perc késéssel érkeztünk, ezért miután a helyem az utolsó sorban volt, pofátlanul "előrekéredzkedtem" a repülőn, majd a terminált elhagyva átbaktattam a repülőtér túlvégére, majd mentem még 5-10 percet, míg elértem a 62-es beszállót. Itt a táblán hatalmas betűkkel az állt, hogy on-time. Ezek után a beszállító arc furán nézett rám, miután nem értettem meg elsőre, ahogy a helyi akcentusával elmagyarázta, hogy még nincs gépünk. Ahogy furán nézett rám, a tábla mégegyet villant: on-time. Denverben baromi nagy köd volt reggel, ami felborította a menetrendet, ezért a késés. Alig egy órával később aztán találtak egy propelleres járművet, amivel végül átszökkentünk Bozemanba. A szökkenés persze itt is túlzás, mert köröztünk vagy 5-öt a reptér felett, mire engedtek leszállni, de az egész procedúre előnye végül az lett, hogy a csomagomat is sikerült átpakolni a csatlakozásra. Yaayy! A repülőutón egyébként (az új pulóverem révén) sikerült megismerni egy arcot, akinek az édesanyja a Vandyn tanít. Őmaga csak síelni jött most Big Sky-ba, de még lehet, hogy a jövő héten együtt megyünk snowmobile-ozni.

A mobilokról... A repülőtéren a Hertznél béreltem kocsit. A Ford F-150-t ki nem ismeri? Az semmivel nincs lemaradva, mert helyette (sajnos) egy hatalmas wtf-et kaptam. Mondhatnám azt is, hogy ideiglenesen priuszom van. Vicces autó, az elején bíztam benne, hogy nem kell elővennem a használati utasítást. Aztán megtettem, mert nem jöttem rá, hogyan lehet beindítani. Később persze ráeszméltem, hogy már ezt mégiscsak megtettem, csak nem vettem észre. Különös élmény, amolyan túlméretezett dodzsem, ami a STOP táblánál és a pirosnál lefulladást imitál. Suttyom gyalogosgázolásra tökéletes jármű. Na, de azért hamar megbarátkoztam vele, hiába jött téli gumi nélkül. Gondoltam gyorsan csinálok is egy képet, úgyhogy elővettem a telefont, elindítottam a megfelelő alkalmazást és kattintottam. A kattintás következtében a telefon újraindult, elkezdtem újraflashelni magát, az én agyam hirtelen levetette az ékszíjat. Épp elvesztettem a zenelejátszómat, a telefonomat és a GPS-emet, és mindezt a semmi közepén. Legnagyobb meglepetésemre 5 perc kínlódás után magára talált a készülék, úgyhogy elindultam Big Sky, vagyis inkább West Yellowstone irányába.


Az utak csont szárazak voltak végig a Gallatin folyó mentén. Ez a folyó egyébként kiváló legyezőhorgászó helynek tűnt (és mint később kiderült az is). Tehát az utak nem jelentettek problémát... amíg meg nem érkeztem a faluba, West Yellowstone-ba. A szállásom előtt szinte egyáltalán nincs eltakarítva semmi, amivel a hibridke meg is küzdött. Sebaj, a szinte nyáriasnak mondható időben az utakon olvadt a hó, ami jónak tűnt - eleinte. Reggelre sajnos ez az olvadék csúnyán oda tud fagyni, úgyhogy vagy azonnal be kell szereznem egy hóláncot, vagy valami "értelmesebb" közlekedési eszközre kell váltanom. Egyik lehetőség a gyalogmód, másik a snowmobile. Szóba jöhet persze még a snowcoach is, de az abszolút megoldás mégis ez lenne:

Cica bajusz nélkül

Visszakanyarodva a bevonulásomhoz, ahogy beértem West Yellowstoneba hulla fáradtan, semmi másra nem vágytam mint egy kis alvásra. Ehelyett elmentem a "városba" és bevásároltam. Az árak itt kissé Tennessee-től elrugaszkodottak, de a lényeg, hogy vásárlás közben szóba elegyedtem az eladókkal, minek eredményeképp másnapra már le is foglaltam a snowcoach túrát. A választás a West Yellowstone Vacations cégre esett, a túráról pedig majd legközelebb.

2010. március 2., kedd

Tennessean Grosshopper

A hétvégi vásárlás közben készítettem ezt a képet az egyik helyi szöcskéről. Valami furcsaság van rajta. Segítségül, nem a felálló fülek, nem a bukócső, sőt nem is az, hogy járműforgalom elől elzárt területen parkol. Akkor mégis micsoda?