First Aeroconf Presentations - Day #3

Vasárnap sikerült sokáig aludnom - ez a nap ilyen szempontból mindenképp főnyeremény volt. Miután összeszedtem magam, indultam is Big Sky felé, hiszen délután már kezdődtek is az előadások, az út pedig West Yellowstone és Big Sky között nem rövid, nagyjából 57.6 mérföld. Útbaigazítást csak kétszer kellett kérnem, azt is csak azért, mert számomra nem volt világos, hogy a konferenciaterem tényleg a sípálya tövében van.

Az előadások meglehetősen színvonalasnak indultak, a délutáni első szekció kifejezetten tetszett. A fő témakör neve Remote Sensing volt, ezen belül pedig a vasárnapra kiírt része a Tracking Applications. Az egész nap nagy konklúziója az volt, hogy ha egy hasonló témakörrel még csak ismerkedsz, akkor egy ilyen konferenciát mindenképp érdemes végigülni, és figyelni a hozzáértők reakcióit. Így hamar ki lehet szűrni a hantázós cikkeket, és az így felszabadított időt a tényleg értelmes ötletek olvasására lehet fordítani.

6.0801 Bearings-Only Tracking using Derived Heading

A cikket két indiai csóka írta. A prezentáció során csak úgy röpködtek az egyenletek és az elméleti bizonyítások, olyannyira, hogy eleinte teljsen elveszettnek éreztem magam. Erre persze rátett egy lapáttal a hamisítatlan indiai kiejtés (nyelvjárás?) is, de aztán hirtelen vége lett az egésznek. Jöttek a teljesen triviális kérdések, elsősorban a track-et vezénylő lassú beszédű Yaakov Bar-Shalomtól:

-How many particles did you use per target?
-Yes, oh... No.

Duh. A kérdést még megismételték neki 3x, különböző formákban, mire mondott rá egy számot. Egy számot, amit 2 perc múlva "felülbírált". A hozzáértők szerint a Cramer-Rao elméleti határ levezetése se volt teljesen helyes, úgyhogy ezt a papírt... valószínűleg kihagyom.

6.0802 A Wideband Circular Array for Frequency and 2D Angle Estimation

Nem akarom, hogy bárki is azt higgye előítéleteim vannak, úgyhogy ne higgye senki. A kínaiakkal az egyik alapvető gondom, hogy tök más hangkészletük van, mint nekünk. Erre pedig ókor rátesznek egy lapáttal azzal, hogy úgy hangsúlyoznak, mintha az első szóban el akarnák mondani az egész mondatot. Az egészet pedig megfűszerezi, hogy bizonyos nyelvtani szerkezeteket nem hajlandóak elfogadni. Egy ilyen előadás keretében hallgattam meg egy antenna array (van erre normális magyar szó?) tervét egy, a Montana State University-n dolgozó keleti professzornőtől.

6.0803 Design of Schmidt-Kalman Filter for Target Tracking with Navigation Errors

Szintén egy keleti arc előadása, viszont egy, az enyémhez közel eső témában. Alapvetően azt vizsgálja a cikk, hogyan változik a nyomkövetés pontossága, ha a szenzorok pozíciója bizonytalan. Persze röpködtek itt is a mátrixok, amiben a hibát csak akkor veszi észre az ember, ha rendszeresen Kalman szűrővel a párnáján alszik. Volt, aki kiszúrt néhányat. Az előadást magát nehezetn értettem, de a papír olvasósnak tűnik.

6.0804 3D RF Emitter Location Estimation

Fentebb említettem, hogy valaki tervezett egy antenna array-t. Nos, az illető elkezdte ezt szoftveresen kalapáltatni a diákjaival. Ez az egyik termék. Nem rossz, de nem tűnik újszerű, átütő eredménynek.

6.0805 Multitarget Track Before Detect with MIMO Radars és
6.0806 Tracking Multiple Unresolved Targets using MIMO Radars

A cikk(ek) szerzői indiaiak és irániak, az előadó pedig egy feket srác. Mindannyian egy kanadai egyetemről, a McMaster (Mekk Mester?) egyetemről. Amiről pedig írtak, az veszélyes, ingoványos terület kérem, a MIMO radarok mezeje. És, hogy miért az? Mert 3 expert arc is volt a témában a teremben, akik már az bevezetőben felvetett motiváció kapcsán elkezdték csóválni a fejüket. Aztán az sem tetszett nekik, hogy a radarok omnidirekcionálisak, az pedig végképp nem, hogy a kilóméteres mezőn tizedmilliméteres pontossággal sikerült helymeghatároznia a szerzőknek. Erre még rájött némi nyelvi nehézség is az előadó részéről, és nem kellett 15 perc, hogy senki se vegye komolyan... Felejtős cikkek, mind a kettő.

Főleg ezen utolsó előadások kapcsán fogott el egyfajta fura érzés. Sokszor problémázom azon, hogy nem értek valamit, viszont úgy tűnik nagyjából fel tudom mérni, mi az, amit, vagy amihez nem értek. Ezt elkezdtem egy fontos és pozitív tulajdonságként felfogni, mert úgy látom enélkül igen kellemetlen helyzetbe kerülthet az ember.


A vasárnap a szocializálódás szempontjából csúcspont volt. Legalább 4-5 idegennel beszélgettem, köztük a jegyszedő csaj Lisa-val (aki már mind a 4 szigeten járt) és egy algír arccal, aki Szentpéterváron tanul és már egy csomó problémát megoldott, amivel mi küzdünk - csak még nem dokumentálta le... A megoldásai részleteire nem derült fény, viszont rájöttem, hogy mi az, ami az amerikai kultúrában nincs meg, a kelet európaiban, viszont igen: amerikait soha nem fogsz látni kenyeret törni.

Hazaút

Vasárnap már csak a hazaút volt érdekes. Mivel az utolsó előadás 21:50-kor kezdődött, és ezután még egy fagyit is betoltam, úgy volt, hogy éjfélre érek csak haza. Az ám, de hirtelen hideg lett, olyannyira, hogy ami előtte nap megolvadt, az most szépen ráfagyott az utakra. A nyári guminak köszönhetően az átlagosnál nagyobb parával és alacsonyabb sebességgel gurultam vissza West Yellowstone-ba. Minden nehezítő körülmény ellenére pontban éjfélkor megérkeztem a hotel bejáratához. A bejárathoz, ahonnan már csak 13 méter és 1 óra volt, hogy végre aludni mehessek.

Történt ugyani, hogy a hotel West Yellowstone egyetlen olyan utcájában leledzik, amit nem takarítottak el. 20-30 cm magas jégbarázdák közepette kellett bekaristolnom a nem éppen ATW jellegű Priussal a parkolóba. Az utcán persze még átverekedtem magam, de beforduló már tényleg ki volt járva, a kocsi pedig fennakadt... Se előre, se hátra. Akárhogy csipogott a kocsi, a kerekekre nem került elég terhelés, így csak elforogtak, ezen pedig a kipörgésgátló sem segített. Próbáltam arrébtolni a járművet, kikaparni alóla a jeget, de mindez eléggé elkeseredettnek és sikertelennek bizonyult. Végül - miután nálunk ilyenkor már nem volt porta - bekopogtattam a szemközti hotelba... A közepesen megvilágított épületben közömbös hangon egy félkarú portás fogadott. Enyhén kétségbeesett arccal és jóféle magyar akcentussal elmagyaráztam neki, hogy mi a probléma, mire ő előkapart hólapátot. A fickó egyébiránt baromi segítőkész volt, úgyhogy ezúton is köszönet neki.

USE showel + car + ice. Lévén, hogy jóféle lapátot kaptam, körülbelül 20 percet vett igénybe a művelet, és már hátrébb is tudtam rúgatni a kocsival. A műveletet mégegyszer nem mertem megkísérelni, a portás szerint az utcáról pedig a körülményektől függetlenül is elvontatták volna a kocsit, ha ott hagyom, ezért végül az ő hoteljük elé tettem le éjszakára. Hajnali egy, és már az ágyban is voltam, yaaayy! Beállítottam az ébresztőt 6:45-re és már aludtam is.