Old LL Cool JSpice

Ma reggel rántotta készítés és a Woman of Ninja Warrior (hmm... pont ez a rész ment) között letten figyelmes erre a reklámra:

Nem rossz, mondhatnám vicces.

The Experince of The American Life

Igen kedves olvasóim, ma este az amerikai lét élményéről fogok írni. Valami hasonlót szándékoztam kanyarítani a címbe is, kérdés persze, hogy mennyire sikerült.

Tény, hogy az ember egy idő után hozzászokik a napi rutinhoz, bárhova is hajítsa a sors. Nem vesz észre olyan dolgokat, amelyek előtt korábban tátott szájjal állt volna, akár percekig is. Én igyekeztem most észrevenni néhányat.

Közlekedés

Minap arra lettem figyelmes, hogy egy ideje én vezetem a kolléga kocsiját. Szerény kinézetű egy autó ez, egy Buick Regal, melyet sokan már ismerhetnek. Ha mást nem, hát Kaliforniából. De nem azért tetszik ez, mert elmondható róla, hogy gallonos motor van benne. Nem is azért, mert 200 LE van benne a Turbocharger bekapcsolása nélkül. A bőrülés és az összes idétlen extra nélkül is boldogan élek. Ami tetszik benne az a motor hangja: elfojtott morajlás, tompa bőgés. Ez minden reggel mosolyt csal az arcomra.

Közben egy találós kérdés (Matyi és Örs nem játszik): miért hívják az itteniek a kéziféket "parking brake"-nek?

Vásárlás

Minap vásároltunk a vasárnapi ebédhez. Vettünk csirkemellet, mert az egészséges és olcsó. Főleg, ha le van értékelve. Fizetésnél nem a rendes pénztárhoz álltunk be, hanem a self-checkout részhez (, ahol maga olvastatja le az ember a vásárolt termékek vonalkódját és így rendszerint nem kell sorbaállni). A termékeket bemutattuk a vonalkódot leolvasó gépnek, azonban annak az akcióról nem volt tudomása, vagyis dupla áron adta a szárnyasokat. Az információs pultnál ezért elnézést kértek tőlünk, majd a különbözetet azonnal a kezünkbe nyomták. Azaz annál valamivel többet, de nem úgy tűnt, mintha ez véletlenül történt volna. Sebaj, én rendezve éreztem az ügyet.

Vasárnap már nekiálltam összegyűjteni a fontosabb dolgokat a guatemalai útra. Többek között vettem egy fejre szerelhető bányászlámpát. Az ellenértéke $4.68 volt. LED-es, és két darab laposelemmel működik. Gondoltam megnézem, mennyi lesz majd az elemcsere. Két pár ugyanilyen típusú (C2023) tartós elem ára $4.45. Csak én érzem úgy, hogy ez (közel) egyszerhasználatos zseblámpa? Az úthoz egyébként rendeltem útikönyvet is, persze Amazonról. És persze kiderült, hogy a Vandy-n pont a héten lesz egy 1 órás dokumentumfilm és előadás Guatemala kultúrájáról. ZH után közvetlenül.

Csomagolástechnika

Az amerikai termékekkel kapcsolatban van egy elméletem. Ha valamilyen csomagolást 20 másodperc alatt nem tudtál kibontani, vagy úgy érzed több erő kell hozzá, mint ami egy 2 hónapos szöcskének van, akkor valamit rosszul csinálsz. Próbáld máshogy. (Én legutóbb az egyik edény tetejét próbáltam lerángatni, mígnem rájöttem, hogy csavarni kéne.)

Update: Ha még valaki követi ennek a bejegyzésnek az életútját, a kézifékes kérdés "megfejtése" igazából annyi, hogy ezt nem mindig kézzel húzod be. Például itt a Buick megoldása, amit taposni kell:

Parking brake

The Contest Is On

Megérkezett az Infineonos fejlesztőkártya. Már csak idő, ötlet és szaktudás kell hozzá, és máris megnyertem a versenyt.

Ha nem is a versenyre, de egy felvetés volt részemről, hogy kéne építeni egy ilyen picit vitorlást. Meg valami magasabb szintű vezérlést is esetleg.

RC sailing

Az Infineon Contest kapcsán jutott eszembe az, hogy ez mekkora jó dolog:



Miután pedig a lakóparkunkban van egy, az RC vitorlázásra kiválóan alkalmas tó, azt hiszem tudom mivel fog eltelni a nyári szünet.

War at Work

A munkahelyen nekiálltam elemezni egy többfokozatú erősítő kapcsolást. A differenciális kapcsolású fokozatnál/műveleti erősítőnél picit megakadtam. De a történet nem ezen az úton folytatódik, hanem azon, ahol az egyik kollégával vitát nyitottunk arról, hogy mi is az a műveleti erősítő (itt: op-amp). Felhúztam magam azon, hogy itt nem kaptam egzak definíciót, ezért azt mondtam, hogy az ideális műveleti erősítő (ID ME) - a basic hárés tudásom alapján - nem más, mint egy olyan kétkapu (vagy négypólus), ami így néz ki:

ID ME (EVT-modell)

Erre mindenki elkezdett hüledezni, kb. mintha azt mondtam volna hogy a föld márpedig lapos, és félkörlap alakú. A szélére pedig ne merészkedjen senki. Mindenki alatt pedig azt kell érteni, hogy olyanok is, akik szerintem még papíron se láttak ellenállást. (No offense) Számomra elfogadható definíciót, magára a műveleti erősítőre továbbra sem kaptam. Ami mégis jött, az mind csak visszacsatolással, zárt körben értelmezte a műveleti erősítő fogalmát.

Erre jött a második modellem (~wikiről), amire már kevésbé néztek furán:

ME modell (gyakorlati?)

Ha "behelyettesítjük" a dolgokat, ez ilyenre egyszerűsödik:

Na mármost szeretném, ha a kedves olvasók kiszámolnák nekem az alábbi két egyszerű kapcsolás kimenetén mérhető potenciálkülönbséget (U_ki = ?), ha az első (ID ME) modellt használjuk.

1. Kapcsolás
2. Kapcsolás

Ha megvannak az eredmények, jöhet a kérdés, hogy ekvivalens-e a két modell? Ha igen, milyen feltételek mellett?

The Car Wash

Mint korábban utaltam már rá, ezen a hétvégén pofátlanul jó idő van. Nekem ez egyet jelent azzal, hogy autót lehet (kell) mosni. Kívülről, belülről, egy szál pólóban.

Voltaképpen csak az ablakokat és a műszerfalat takarítottam le. Ezek közül az ablak megtisztítása volt az égetőbb feladat. Az is elsősorban belülről, ugyanis - még tisztázatlan körülmények között - valahogy összekentem a szélvédőt belülről. Ez időnként zavaró módon zajjal terhelte a forgalomról érkező vizuális információt, úgyhogy lépnem kellett. Mert ugye ha olyan a helyzet lépni kell. Ha olyan a helyzet. Kívülről igazából csak egy kisebb darab madárszar eltávolítása volt indokolt, ami mintegy 2 hete fagyott a közvetlenül a kormány felett található üvegfelületre. De azért letakarítottam az összese üvegfelületet.

Mellesleg kezd egy picit a szívemhez nőni ez a Honda. Lehet hogy részesül egy váltóolajcserében, és ha továbbra is hűségesen szolgál, veszek hozzá pár alkatrészt a roncstelepen.

Free Food

Délután megejtettem a szokásos hétvégi bevásárlást. Gondoltam veszek müzlit is. Aztán gondoltam mégse, mert már van otthon 2 doboz, amit nem fejeztem még be. Aztán megláttam ezt:

Pózolásból jeles (továbbra is)

Mail-in-rebate free food. Vagyis a doboz belsejében van egy kupon, amit ha visszaküld az ember, visszakapja a termék árát. Már csak ezért is megvettem: a feelingért.

Just Recall That...

Csak mert Sanyit leszámítva szerintem mindenki megfeledkezett erről (ez még durvább):



Ez meg szintén igaz, de egy picit más:

Tennessee Weather II.

Idegesít a hideg, zavar az időjárás kiszámíthatatlansága. Ez volt a kiváltó oka annak, hogy végül feltelepítettem a Forecastfoxot. Íme az előrejelzés mára, illetve a következő két napra:


Ezek a becslések bíztatóak, és valamelyst alátámasztják azt, amit a múltkor mondtam az időjárástól. Röviden ez azt is jelenti számomra, hogy hétvégén kocsimosó idő lesz! Vagy kirándulós. Vagy otthon ülős és tanulós. Bár, ha az utóbbira fanyarodok és tényleg 20 fok lesz,, tuti lemegyek a medencéhez és ott olvasok.

Tennessee Weather

A Tennessee-i időjárással egyetlen gond van: senki sem veszi komolyan. Még ő maga sem. Vagyis szarik rá, hogy most éppen február eleje van, egyik nap iszonyat hideg van, másnap akár pólóban is lehet mászkálni. Ma például az összes potmétert feltekerte maximumra: a hűtést, a napsütést és a szelet. Majd befagyott a nunám.

Aztán másik részről itt vannak a helyiek. Nekik se tanították meg otthon, hogy november végétől március elejéig tél van. Össze vissza öltözködnek. Én gondolkozom rajta, hogy az atléta, póló, pulóver és télikabát rétegek fölé még egy ötödiket is applikáljak, erre a campuson szembejön egy arc Converse olcsócipőben, rövidnadrágban és egy szál kigombolt teniszpólóban. Azt hittem ott helyben pofánverem*. Elvégre hogy képzeli ezt? Míg ezen gondolkoztam, persze elszállingózott mellettem egy "eszkimó".

Lehet, hogy csak az én alultáplált, satnya, europid szervezetem ilyen gyöngus, de nem érdekel: én normálisan felöltözök továbbra is. Már csak azért is, mert három napja levettem a kabátomat 1 órára és nyilván azonnal megfáztam.

*Egyre népszerűbb szó, amit széles körben használnak az emberek az egyes jelenségek iránt tanusított meg-nem-értésük kifejezése képpen.

Cultural Differences

Egy-két embernek erősen érik a pofánverés. Épp angolról jöttem vissza, ahol az egyik indus azzal szórakozik, hogy 6 perc periodicitással egy öklömnyi nagyságú* túrhát szív vissza, majd elégedett mosollyal körbenéz a teremben ülőkön. Ha ez így megy tovább, iderendelem Petit, vagy magam veszem kezembe az ügyet.

*A szívás időtartama és az audiojel frekvenciatartománybeli analízise alapján becsült mennyiség.

Current Currencies

Ha jól látom lassan 300 HUF lesz a dollár. Nem emeltek fizetést, mégis egyre gazdagabbnak érzem magam.

Bár Tihamér ma beváltotta a neki adott csekkjeimet, amiket már több mint egy hónapja halmozott. Ennek megfelelően most hiretelen és draszitkusan megcsappant a számlám. Utálom ezt a csekkes rendszert.

Summer Holiday

Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik tervezik, hogy a nyáron áttolják az arcukat erre a kontinensre. A cél az, hogy valahogy elkezdjük körvonalazni a dolgokat:

• kik azok, akik (még) komolyan gondolják
• hova mennénk (east coastra Sándorhoz, vagy west coastra Örshöz)
• mikor (augusztus vége?)
• stb.
  

Ha minden igaz, Matyi már elkezdett utána nézni a dolgoknak. A részleteket innentől intézhetjük e-mailben.

Super Bowl

Pittsburgh vs. Arizona - 27:23

Hát emberek, ez igen jó meccs volt. Háziírás után stílusosan beültünk a munkahelyhez legközelebb eső kocsmába. Rendeltünk egy vödör sört és néztünk. Néztünk és láttunk. Ha valaki csak a lényeget szeretné megtekinteni, ajánlom a 2. negyed utolsó 5 percét és a 4. negyedet (végig).

A győztes Touchdown eszméletlen volt, az azt megelőző szintén nem volt semmi.

Igyekeztem megkeresni az utolsó touchdownt ábrázoló képet, de nem sikerült (a videókat azóta feljebb belinkeltem). Helyette viszont teljesen véletlenül találtam ezeket.

Ugyancsak offtopikba hajlik a dolog, de a meccs közben volt egy-két igen jó reklám is. Kis csemege:

Breakfast Ideas III - Meet the Toast

Örs a múltkor megint feldobta a kérdést, hogy én miket eszem reggelire (meg úgy általában). Íme egy újabb tipp.

Toast

Hozzávalók:

• sajt
• sonka
• kenyér (nem a puha)
• egy szubtízdolláros kenyérpirító
• vaj, vagy margarin

"You May Get Wet"

Ez a felirat fogadott bennünket, amikor a ma délutáni tanulás után Robival bevetettük magunkat a nashville-i éjszakába. Na, de hogy is történt ez, avagy kezdem az elején.

Eleinte konkrét úticél nélkül elindultunk a belváros felé, hogy igyunk egy sört, elvégre ott nem nehéz egy bárt találni. A gépjárművünket tisztes távolságra -, mintegy 5 utcányira letámasztottuk -, mivel nem volt kedvünk se ~$10-$15 parkolási díjat fizetni, se ugyanennyi percet kóvályogni teljesen értelmetlenül. Nagyjából a Sommet Center mellett parkoltunk le, ahol feltűnően nagy volt a tömeg és vagy 10 eighten-wheelert is pihent. Az ott kolbászoló emberek szinte mind sötét öltözetet viseltek és úgy tűnt, hogy épp távozóban vannak. A fene se tudja, milyen rendezvényről jöhettek, de valami biztos volt.

Tehát, miután átverekedtük magunkat ezen a tömegen, felvetettem az öteltet, hogy nézzük meg a Hooters nashville-i képviseletét. El is slattyogtunk a Church és a 2nd utca sarkára, ahol a bejárati ajtónál megtorpanba, egy szemvillanás alatt fel is mértem a helyzetet: az itteni felszolgálók azért nem annyira tip-topok, mint az atlantaiak. Így tehát módosítottam a tervet arra, hogy elindulunk vissza a Broadway felé, és az első szimpatkus bárra lecsapunk. Így esett a választás a Coyote Ugly nevű helyre. Ez egy olyan hely, ahol a válságot leszámítva, mindenfélét érzett az ember.

"Sexual harrasment in this area will not be reported. However, it will be "graded".

A bár a hangulatát illetőleg 99% ugyanaz volt, mint a film. Hosszú bárpult, melyen konstans táncoltak a nők. Mind a személyzet, mind a vendégek. Értelmes, táncolható zenék. Produkció minden 5. percben. Folyamatos body shot italkimérés. Főnökasszony és kidobófiú 1:1 a filmből. "Kellemes", otthon megszokott cigiszag. Ezek mind-mind megvoltak. Ami külön érdekesség volt, hogy az átlagkorosztály mintegy 15 évvel felettem volt, de senki nem szégyellett felugrani a pultra, hogy táncoljon egyet. Aki nők felugrottak azok mintegy fele igen jól nézett ki, és tipikusan elég jól is táncoltak. Ez egy kellemes élmény volt, mondhatnám így elviselhető(bb) az itteni lét.

És akkor egy gyors összefoglalás, számadás.

Pontszám: 8/10. Ezt elég szigorúan veszem. Itt még ~1 pontot kaphattak volna, ha a sört ingyen adják, nincs beugró, és mondjuk csak a 80 kg alatti nőket engedik fel a pultra (no offense). 10 pontot nem valószínű, hogy bármi is kapni fog.

Pros:

• hangulat
• nők
• zene
• átlagos sörár

Cons:

• körülményes a parkolás downtown környékén
• $5 beugró (átlagos)

Update:

A body-shot

$20 egy shot, ami ~2cl Tequilát jelent. Ehhez tartozik egy nagyjából fél perces, egy perces műsor:

1. Bekonferálják az eseményt a mic segítségével
   
2. Kérnek egy bőrszíjat a közönségtől.*
   
3. A jelöltet ráhajtják a pultra, rálépnek a vállára, majd rávernek néhányat a hátára. A verés hangerejét a közönség üdvrivallgásának hangereje szabályozza.*
   
4. Az egyik pulton táncoló csaj lefekszik a pultra. Arra nem jöttem rá, hogy milyen algoritmus szerint választják ki a korrekt egyedet, de gyanítom, hogy igény szerint választható.
   
5. Odamegy egy másik nő, picit műsoroznak (értsd: vonaglanak).
   
6. A fekvő köldökére helyezik a pohár italt. Igen, poharastul. :(
   
7. Megjáratják a citromot mindenfelé.
   
8. A jelentkező fejét ráhajtják az italra és megitatják vele.
   
9. Citromot adnak és/vagy facsarnak a delikvens szájába. Mondjuk ezt nem akárhogy.
   

*A 2. és 3. pont opcionálisnak tűnt, vagyis csak kb. 11 után vezették be.

Még azt nem sikerült kiderítenem, hogy a mostani nagy tömeg az AC/DC "túristáknak" volt-e betudható, vagy minden hétvégén ennyien vannak. Kézbe veszem az ügyet és kiderítem.

The Spyder-Man

A történet tavaly Decemberben kezdődik, amikor is végül beköszöntött a hideg Nashville-ben. Ekkor terveztem el, hogy veszek egy vastagabb, téliesebb kabátot, mert gyöngus, törékeny európai testalkatom még nem bírja az itteni időjárást. Egyetlen viszonylag értelmes kabátot találtam, azt is a TJmaxx-ben. Egy piros-fehér Spyder snowboardos dzsekiről van szó, melyet akkor $230-ról $150-re értékeltek le. Ennyit azonban nyilván nem voltam hajlandó fizetni egy kabátért, így végül nem vettem meg. Hazáig simán kibírtam, otthonról pedig hoztam magammal egy télikabátot (ami szintén snowboardos...)

Ma ismét a TJmaxx szaküzletbe vetett a sors, ahol újra belebotlottam a fentebb említett termékbe. Azaz annak a fekete-fehér változatába, ami bár egy fokkal kevésbé tetszett, mint a piros, de még mindig relatíve jól néz ki. A nálam megszokott szarakodás után végül úgy döntöttem, hogy megveszem. Ki is fizettem érte a $40 + TAX ellenértéket, majd amikor hazaértem, szomorúan konstatáltam, hogy nincs hozzá fogasom a lakásba.

Jelenleg azt tervezem, hogy visszaviszem a kabátot, de még hagyok egy kis időt, hátha valaki lebeszél róla. Ha kell teszek fel róla(m) képet. :D

Ami amellett szól, hogy visszavigyem:

• picit talán unalmas a színe
• másokat nem láttam snowboard-dzsekiben mászkálni a városban
• van még egy nagyon hasonló kabátom, amivel simán kihúzom a telet (otthonról hozott kabát), ergo ez tök felesleges volt
• egyébként is rövidnadrágot és farmert venni indultam
• azt terveztem, hogy spórolok