Accommodating to US

Lassan egy éve vagyok itt Tennesseeben. Pénteken délután a banki ügyek intézése közben gondolkoztam el rajta, hogy mennyire is sikerült alkalmazkodnom az itteni életstílushoz. Egy túlméretezett papírházban lakom, amihez jelenleg négy kocsi tartozik. Egy Mazda 3, egy Mazda 6, egy Dodge Stratus és egy Honda Accord. Ez kell is, mert napi majdnem fél órát autókázom a munkahelyre. Sanyihoz jövő héten megyek Daytonba, aminek a távolságát, csak időben tudom kifejezni: 5 órára van innen északra. Az úthoz valószínűleg bérlek majd egy GPS-t a Walmartból. A szállást persze online foglaltam, mail-in rebate akcióval és bankkártyával. A negyedik bankkártyámmal, ami egy kreditkártya. Most pénteken igényeltem a hatodik bankkártyámat, amely kérelmet remélem a kredittörténetem alapján jóváhagynak.

Ami viszont nem túl amerikai hozzáállás, hogy figyelem a Hondám fogyasztását. Mintegy 390-400 mérföldet tudok elmenni egy tank, azaz 14 gallon (regular) benzinnel - vagyis európai szemmel nézve 8-8.5 litert eszik százon. Ez itt elég jónak számít.

Update: Elszámoltam, a 7. bankkártyát igényeltem pénteken - és meg is kaptam.

Black & White

Anno, még gimi harmadikban volt egy éjszaka, amit LAN-party címszó alatt Krisszel és Geryvel végig Black & White-oztunk. A játék egyszerű volt: istent kellett játszani és minél több hívőt kellett gyűjteni. Az, hogy ezt a játékos hogyan érte el, már rá volt bízva. Válhatott valaki gonosz istenné, vagy jószándékúvá egyaránt, függően attól, hogy gyújtogatta a halandók házati, vagy rendszeresen esőfelhőket teremtett a termőföldek felett - elvégre többféleképpen rá lehetett venni a halandókat az istentiszteletre. Lényeg, hogy a tettek alapján a kis "hobbitoknak" kialakult egy képe az őket körülvevő isten(ek)ről/játékos(ok)ról. Ez volt az egyszerű, és viszonylag direkt módszer.

A játék ott kezdett el komplexebb alakot ölteni, hogy az isteneknek mind volt egy kabalaállata. Ez lehetett egy tigris, vagy egy tehén is. A szerencsétlennel pedig foglalkozni kellett, illetve nevelésben kellett részesíteni. Cserében a tanultak alapján ők is elkezdtek "segédkezni" és maguktól varázsolgattak fát, élelmet és vizet a kis falvakban, avagy nekiálltak terrorizálni a békés lakosságot. Na, de hogyan történt ez a nevelés, tanítás? Nyilván kétféleképpen volt ez lehetséges (illetve a kettőt ötvözve): ha az állatka, tfh. a csodatehén olyat cselekedett, amire érdemes volt rászoktatni, meg lehetett jutalmazni, pl. egy marék szalmával. Míg, ha olyat tett, amit nagyon nem kellett volna, pl. játékból elkezdte enni vagy eltiporni lakosságot, simán fel lehetett pofozni a szerencsétlent. A szép az egészben mégis az volt, hogy egy teljesen átláthatatlan heurisztika volt a nevelés mögött, ami szinte tökéletesen tükrözte a valóságot! Ergo voltak dolgok, amiket az istennek nem lehetett megtanítani a hatalmas szőrcsomóknak, avagy képtelenség volt leszoktatni róluk.

Bár a helyzet nem tűnik elfajultnak, mégis lehet tippelni, hogy ez az egész honnan jutott eszembe.

Megjegyzés: Implicite már megadtam a választ.

What's Your Excuse: Chinchilli Day

Ezen a reklámon én elég sokat röhögtem, amikor először megláttam a tévében. Tetszik a komolyság, amivel az alkalmazott előadja a sztorit:

Scary Night

A munkatársakkal vigyázni kell, mit mond nekik az ember. Bő egy hete laktam az új helyen, amikor véletlenül megemlítettem, hogy egy este picit félelmetes a hatalmas lakásban mászkálni. Több se kellett, azaz csak egy picivel kellett több. Napközben ugyanis ügyesen kiszedték belőlem azokat az infókat, hogy melyik szobában alszom és nagyjából mikor megyek lefeküdni...

A szerdai nap telejsen szokványos volt, azt leszámítva, hogy Péternek elég rossz hangulata volt és idegesnek is tűnt, amit én betudtam annak, hgoy másnap indult családostul Magyarországra. Ennek ellenére mérges voltam rá, hogy úgy lépett le ISIS-ból, hogy be se köszönt. Sebaj, történt már rosszabb is.

Este aztán miután megetettem a kutyát és lezuhanyotam, picit korábban, 10 óra körül lefeküdtem aludni. Egy bő órával később arra ébredtem, hogy a kutya megint kapar a konyhában és az felhallatszik. Gondoltam le nem megyek, majd abbahagyja. Aztán csak nem hagyta abba, mire nekem eszembe jutott, hogy a szemetest tartalmazó szekrényt nem zártam be rendesen. Úgyhogy mégis összeszedtem magam és teljesen kómásan elindultam a lépcső felé. A villanyt nem sikerült felkapcsolni, viszont a matatást hirtelen ollócsattogtatás hangja, majd heves lihegés váltotatta fel. Mintha valaki a kaputelefonba lihegett volna. Sötétben nyilván nem megyek le, a lámpa meg továbbra se akart felkapcsolódni, ezért felkaptam a laptopot, hogy majd azzal világítók. Ez egy picit erősnek tűnt, úh. a mobiltelefon mellett döntöttem. Ahogy a lépcső felé értem, a hangok egyre erősödtek, de úgy tűnt, nem is lentről jönnek, úgyhogy bementem a 4. szobába...

A szobába egy darab hordozható CD-s magnó és 3 sötét alak volt. A (volt) lakótársak Robi és Tihamér, valamint Péter. Jó tréfa volt az egész, kár, hogy túl fáradt voltam, hogy megijedjek. :P Ők azt hitték, legalább hívom a 911-et, Ákos meg eleinte azért nem akarta odaadni nekik a kulcsot, mert félt, hogy valami bútordarabbal rontok majd a betolakodókra.

Szerencsére a Misterek hoztak egy hatos Guinnest is, úgyhogy volt alkalom és kedv megbeszélni a dolgot...

Megjegyzés: igyekszem feltenni a hanganyagot.

The Junk Yard

Pár héttel korábban elhatároztuk Péterrel és Tihamérrel kinéztünk az egyik helyi roncstelepre. Az időjárás az igazi tennessee-i nyarat idézte: izzó napsütés, gatyarohasztó meleg és magas páratartalom. A telep területére se kamerát, se lőfegyvert, se sört nem lehetett bevinni, a belső udvar (mégis) egy picit Mexikót idézte.

Ingerszegény környezet, alig hallható spanyol motyogás a háttérben és lepusztult autók szerteszét.

Voltaképpen egy ilyen helyen sikerült 1-2 órát szaladgálnom a roncsok között, mire találtam néhány alkatrészt a Hondámhoz. (Főleg műanyag tekerőgombokról és foganytúkról van szó.) Érdekes volt látni egyébként, hogy a Hondákat korra való tekintet nélkül szinte "tövig lerágták", míg az amerikai gyártású kocsik jórészéből azért lett volna mit kiszedni.

Automakers Worldwide

Az elmúlt (néhány) év nem az autógyártók éve volt. Eladások terén úgy tudom a VW mutatói csökkentek a legkisebb arányban, ~15%-al. A Chryslernek és a GM-nek ennél lényegesen rosszabbul ment a szekér. A Chryslert összeboronálta a válság a FIAT-tal, a GM pedig egy kis fazonigazításon esett át. A Hummert eladták a kínaiaknak, az Opelt a kanadaiaknak és az oroszoknak a SAAB pedig megy a Svédekhez. A Saturn a számomra eddig ismeretlen Penske Automotive Grouphoz került, míg a Pontiac gyártása egyszerűen megszűnik. Ezek után már a GM is könnyebben átlátja a saját brandjeit, ami a következő négyet takarja:

1. GMC
2. Cadillac
3. Chevrolet
4. Buick

Egy másik érdekes dolog az autóiparral kapcsolatban, hogy próbálnak egy olyan tervezetet kidolgozni, ami a gazdaságosabb energiafelhasználású gépkocsik vásárlását támogatná. Röviden, jelentős kedvezményt kapna a vevő, ha az új és a régi kocsi fogyasztása közötti különbség elér egy küszöbértéket*. A probléma ezzel - a németországban használthoz hasonló, jól bevált - autóvásárlást élénkítő módszerrel az, hogy Amerikában nem biztos, hogy a helyi gyártású autók eladási mutatóit javítaná. Valószínűleg előbb növekedne meg a kereslet a Honda és a Toyota termékei iránt.

Ha valamit félreírtam, igazítsatok helyre. Szeretném, ha az autóipari világképem legalább ilyen szinten a helyén lenne.

*A teljes tervezet ennél valamivel összetettebb.

Budget Brakes

Az eset már vagy 3 hete történt, hogy az egyik kollégának elmentem asszisztálni a mikrobuszuk első tárcsafék kicserélésében. A szerelés alkalmával alighanem elég sokat tanultam a fék működésével, illetve a szakszavakkal kapcsolatban. Voltaképpen maga a fékrendszer nem is annyira bonyolult, de azért van pár érdekes és frappáns megoldás. Az pedig mindenképp leszögezendő, hogy itt másféle építőelemeket használnak, mint a mi szakmánkban: itt minden alkatrésznek van súlya és van fogása, azaz szinte bármelyikkel fejbe lehetne verni valakit. És most a viccet félretéve, alább olvasható, hogy mi fán terem a komplett fékcsere egy nashville-i villamosmérnők kertjében.

Helyszín megválasztása

Lehetne ez a nulladik lépés is, de nem az - annál ez fontosabb. A három fő szempont a helyszín megválasztásánál

1. ne szóljanak be
2. legyen autósbolt a közelben
3. legyen fékszerelő a közelben

Az első pont nyilvánvaló, nem egy park közepén kell szerelni, hanem sokkal inkább egy parkolóban. A parkoló védett terület, bármelyik megfelelő, sehol nem kérdezik meg miért folyatod az olajat az aszfaltra. (Bocs, zöldek.) Az autósbolt közelségét szintén nem kell túlmagyarázni, eszközökre, új alkatrészekre - mondjuk új féktárcsákra - bármikor szükség lehet. A harmadik szempont egyben egy "B" terv is egyben, ha nagyon kellemetlenül alakulnak a dolgok legyen hova áttolni a kocsit. Mert ugye ebben a világban nincsenek restore pointok, se mentés és visszatöltés. A fentieket és Nashville sajátosságait figyelembe véve a választás a Charlotte Avenuen található Pep Boys előtti parkolóra esett:

Nagyobb térképre váltás

Kerekek eltávolítása

A kerék eltávolítása nem túl bonyolult. Először meg kell lazítani a csavarokat, az átelleneseket először:

Ezután alá kell dúcolni az autót, lehetőleg minél stabilabban.

Végül teljesen ki kell tekerni a csavarokat és el kell távolítani a kereket.

Ez eddig rutinművelet volt, kereket cserélni mindenki tud.

Elhasznált alkatrészek cseréje

Ha a kerék lekerült, fel lehet mérni a fékek állapotát. Ez áll a fékpofák, a tárcsa és tömítések vizsgálatából. Ha ezek közül bármi, bármelyik oldalon hibás, mindkét oldalt cserélni kell. Féket ugyanis egyesével nem cserélünk, csak párban. Egy elhasználódott féktárcsával két dolgot lehet csinálni: ha még nem teljesen kopott el, újra lehet esztergáltatni/políroztatni, de ha már teljesen elkopott...

...cserélni kell. A fékpofáknál csak a csere jön szóba, ha már kellőképpen elhasználódtak. Összehasonlításként egy régi és egy új:

Ezeknek a cseréje eddig nem problémás, mert nem kell hozzájuk megbontani a fékvezetéket. Nem ez a helyzet, ha mondjuk a kalipper tömítései vannak elhasználódva. A kalipper - aminek magyar nevét nem ismerem - cseréje több szempontból is problémás. Egyrészt a korább említett kör megbontása miatt, másrészt a $170-os darabár miatt. Ez utóbbin persze könnyít az, hogy a használtat mintegy $130-ért beszámítják. A szerelésénél arra érdemes figyelni, hogy saját vezetékein ne lógjon, azok nem biztos, hogy elbírják. Érdemesebb felkötni valamivel:

Az ilyen hosszadalmas cseréknél még további két dolog fontos. Az egyik, hogy ha az ember megfáradt, akkor pihenjen.

A másik, hogy nézze meg, melyik csavart milyen erővel kell meghúzni. Ezzel meg lehet spórolni a városokat átszelő autóutakat, amik az olyan unique itemek beszerzése során lépnek fel, mint az ún. brake calipper to hose banjo bolt.

Légmentesítés

Azzal, hogy a lehasznált elemek lecserélésre kerültek, még nincs vége a fékcserének. Miután a fékolajat tartalmazó kört megbontásra került, olaj veszett belőle és levegő került belé. Az olajat pótolni kell, a levegőt pedig el kell távolítani. Az itteniek ezt bleedingnek hívják, aminek közvetlenül megfelelő magyar szót nem találtam.

Kerekek viszzahelyezése

Ez egyszerűen az inverze a kerekek_elvátolítása() résznek. Mind az időrendiséget, mind a cselekvéseket külön-külön kell invertálni.

Tesztkör

Ha minden megvan, jöhet a tesztkör. Valami olyan helyen, és olyan sebességgel, hogy ne legyen túl nagy gond, ha mégsem fog a fék. Az egészhez pedig érdemes kiengedni a kéziféket - nem úgy mint mi tettük elsőre.

Hosszú képregény lett ez, a leírás pedig nem teljes. De nem is igazán volt cél.

Recurring Habits and Degrading Cars

Büszkén jelentem, hogy ma reggel uninstalláltam a Warcraft 3-at a benti gépemről. Részben ennek köszönhetően elég jól haladtam a melóval, sikerült összeraknom egy alacsony erőforrásigényű, pontos és gyors ADPLLt (All-Digital Phase-Locked Loop). Ezen túl volt alkalmam elmenni edzeni és mókusokra lőni:

Mókás állatkok ezek, továbbá fürgék és válogatósak. Vittem nekik mogyorót, de nem voltak hajlandóak megenni, még azután sem, hogy 1 órára magukra hagytam őket. Ehelyett inkább mászókát csináltak a kocsimból:

A képről jut eszembe, hogy a kocsimnak egyre inkább "gettó-feelingje" van. Először csak a dísztárcsákat kerültek le, mert már eléggé ütött-kopottak voltak. Mint kiderült - és ahogy a képen az látható is - a dísztárcsa alatt megbúvott felnik feketék és agresszívek. Aztán mivel a vízuális élmény 2009-ben önmagában már nem elég, a múlt héten kilyukadt a kipufogódob. Így már megvan a hanghatás is: igazi kályhacső-kifpufogóhang. Ezt idővel tervezem orvosolni, mondjuk miután az informatikus kolléga visszatért európai körútjáról. ($50 az új szett.)

Doggy Walk

Elvittem a kutyát egy esti sétára. Egészen az utca végéig sétáltam vele, ami kevesebb, mint 100 méterre van innen. Út közben hagytam, hogy meglocsolja a szomszédok füvét, de a trágyázást nem engedélyeztem. Remélem ezzel sikerült optimálisan kifárasztanom az megöregedett szőrcsomót, azaz nem hal bele a sétába, és nem lesz energiája hajnali kettőkor vonyítani a konyhában. Szomjazni megszomjazott, mert kiitta a tálkáját egyszerre. Kiváncsi leszek az éjszakára.

Aerospace Conference

A főnök egy pár hete mondta, hogy van két konferencia, amire érdemes lenne beadni egy absztraktot. Az egyik azért tűnt jónak, mert Svájcban rendezik, a másik pedig azért, mert Yellow Stoneban. Mindkettő jövő tavasszal lesz, amikor Yellow Stone környékén még bőven van hó és lehet hójárgánnyal rohangálni, amit Ákos szerint mindenképp ki kell próbálni. A svájci dologból valamiért aztán nem lett semmi, de a másikat illetőleg június 30-án vettem a fáradságot és felmásztam a honlapjára. Az absztraktok leadáis határideje július 1. volt. Elsőre meghökkentem, aztán elmosolyodtam a dolgon. Végül összeszedtem magam és egy kis egyeztetés és némi szenvedés árán estére megszültem egy absztraktot, amit tehát még éjfél előtt fel is töltöttem. Ma jeleztek vissza, hogy elfogadták a papírost.

A konferencia egyébként elég humbuknak tűnik, amit a már tíz éve elavultnak számító honlapjuk sem próbál rejtegetni. Picit úgy tűnik, mintha amolyan konferencia-túrizmus jellege lenne a dolognak. Sebaj, a túrista szerepbe kezdek beleszokni.

Arrested Development

Nicsak, mit találtam itt a nagy munka és zenehallgatás közepette:




És nem is annyira rossz. Az alapdallam legalábbis tetszik.

Independence Day

Július 4. volt tegnap, avagy az amerikai augusztus 20.. Ez a következőképp eseményeket hozta magával Nashvilleben.

A szobrok

A házban a bejárati ajtó felett volt két gipszszobor. Ezek egyrészt nekem egyáltalán nem tetszettek, másrészt esténként még kissé ijesztőek is voltak. Ákost nem ezek az okok vezérelték - sokkal inkább, hogy árulja a házat, - de a lényeg, hogy úgy döntött, a szoborlányoknak mennie kell. A feladat és a reggeli 9 órás időpont adott volt. A feladat specifikációja mégegyszer: el kellett távolítani a szobrokat úgy, hogy a falat ne üssük le, és ne mocskoljuk össze. Ehhez a szomszédtól kértünk létrát, illetve a garázsból kerestünk hevedert. Az első szobor minden különösebb gond nélkül lekerült. A második viszont nehezebbnek bizonyult. Erős és leleményes egyének lévén ez azonban nem okozott nekünk gondot, az álló szoborlányt felültettük a létra tetejére, és fokonként leeresztettük. Mire leért a padlószintig, hátulról egy picit deszkább lett, de ez mindenképp ráfért -még akkor is, ha útja innen egyenesen az utca szélére vezetett. Voltaképpen mindkettőjüket sikerült lecsalni az emeletről anélkül, hogy egy karcolás is esett volna a falakon. Úgyhogy a nap ezen része sikeresnek bizonyult!

A csajokat Ákos eleinte a szeméttelepre akarta vinni, amire én azt javasoltam, hogy előtte szét kéne verni őket baseball ütővel, kalapáccsal, vagy baltával. Úgy vettem észre, egy pillanatra ettől felcsillant a szeme, de talán megijed a szobrot összetartó dróthálótól, és inkább úgy döntött, hogy kitesszük őket az út szélére a szemetes mellé, hogy meglássuk kedd reggel elviszi-e a kukásautó. Nos, az érdekesség, hogy a csajokat délutánra már felszedte valaki, vagy elmosta őket az eső. Ugyanis mikor este visszaértem, ők már nem a ház előtt áztak.

A grill- és medence party

Papsziék kezdeményezésével kora délutánra szerveztünk egy kisebb fajta grillpartit. Ez jó is volt, nem volt olyan iszonyat meleg, mint szokott lenni. Viszont a sütögetés befejezése előtt fél órával ideért egy már korábban jósolt front, ami hozott magával esőt is. A grillezést ezzel be is fejeztük, és előrángattuk a "B" tervet, vagyis lementünk a medencéhez röpizni. Nem értem a helyieket miért kergette el az eső, minket nem zavart: játszottunk egy jót*.

*valami röplabdához egészen közeli játékot.

A mosás

Munkaszüneti napi ide, vagy oda, a szennyestárolóm kezdett gúla alakot öltni, így kénytelen voltam mosni. Két turnus volt: rendes ruhák és törülközők. Miután a rendes ruhákkal végzett a gép, a gyorsan száradókat és a kényeseket kiterítettem a teraszra - szerencsére. A többit pedig bepakoltam a szárítógépbe. A gépen 3-al több gomb volt, mint amihez hozzászoktam. Azonban gond egy szál se, megtaláltam a jól bevált optimum fokozatot a less dry (kevésbé száraz) és a more dry (szárazabb) feliratok között. A többi tekerőt valami józan ésszel kiválasztott semleges értékre állítottam. Ezután bepakoltam a ruhákat a szárítóba, illetve a törülközőket a mosógépbe, és elindítottam mindkettőt. A mosógép sokkal gyorsabban végez, ezért azt megvártam. Aztán elmentem a fenteb említett grillpartira. A gond ezután kezdődött.

Este, a szakadó esőben a partiból visszaérve gyanúsabb hangokat hallotam: a szárítógép még mindig járt. Ez azért 6 eltelt kerek óra után már kezd gyanús lenni, ezért leállítottam. A ruhák szárazak, forrók és valamivel kisebbek voltak. Mint kiderült, az optimum álláshoz tartozó program nem timeoutos volt, vagyis a gép nem kapcsolt ki magától 1 óra után. Nem tudom, hogy fogalmazzak, hirtelen nem csaptam a plafonhoz a seggemet örömömben. Ezek után gondoltam már a törülközőket is behozhatom az esőről, minek ázzanak tovább. A mosást tehát, mint olyant, tegnap sikertelennek könyveltem el.

A lemming

A mosás kapcsán vallott kudarc megalapozta a hangulatomat. Ennek ellenére egy gyors zuhanyzás után frissen és tisztán szálltam be az autóba, hogy menjünk tűzijátékot nézni. Az eső már akkor zuhogott megint, amikor beszálltam a kocsiba, és persze fél kilenc lévén már vak sötét is volt. A látási viszonyok nem voltak kifejezetten jók, mintegy 20 méterre előre láttam normálisan. Ettől függetlenül nem éreztem, hogy vakvezetnék egészen addig, amíg az Old Hickory egy teljesen kivilágítatlan szakaszán, egy őrültet nem láttam a középső sávban kolbászolni. Rövidnadrágban és gyalog. Mintegy másfél méterrel mellette száguldottam el, 50-55-el (80-85 km/h). Hát hülye az ilyen? Vagy csak egyszerű öngyilkosjelölt?

A tűzijáték

Júluis 4. erről szólt volna, ha nem kapunk egy olyan esőt, mint 3 éve otthon auguszt 20. kapott. Na jó, ez annyira nem volt durva, viszont a felhők ahhoz bőven elegek voltak, hogy az összes normálisabb tűzijátékot beléjük lehessen lőni, és olyan hatást keltsenek, mintha villámlana. A tűzijátékkal kapcsoaltban Farkas viselkedése volt emlékezetes egyedül. Szegény eléggé fél a tőle, és így elbújt a saját kis házába, ahova eddig még soha nem mászott be. Alig találtam meg.

Nashville in The News

Azt hiszem Ficzere Petinek sikerült frappánsan, 3 szóval jellemeznie Tennesseet, és így talán Nashvillet is:

Picukps, shotguns and country music

Ez így utólag elég találónak bizonyult, bár úgy gondolom, hogy a következő címet is ihlethette volna ez az állam:

Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine)

Mindkét szóhármas megállná a helyét magában is, de az nyilván látszik, hogy a puska szó kihagyhatatlan. A minapi Steve McNair néhai NFL irányítóról szóló cikk is főleg ehhez a szóhoz köthető. Nashville ismét mutatja a balabbik arcát a hírekben.

Blank & Jones Flashback

Tegnap akadtam rá erre a videóra. A minősége nem a legjobb, viszont a partihangulatból valamit visszaad, sőt! Erős nézés mellett Örs is felvillan egy pillanatra. A képsorozat idén tavasszal készült a Blank & Jones partin, San Franciscoban.

Blank and Jones party in San Francisco from mrbatu on Vimeo.

Aquashirt

Nashville egyik hátránya, hogy nehéz (európai ember stílusának megfelelő) igényes ruhákat kapni. Ezért határoztam el az éjszaka folyamán, hogy Aquamannel megyek el pólót vásárolni. El is indultunk egy olyan üzletbe, aminek még a nevéről sem hallottam és amiről úgy hírlett nem engednek be akárkit. Picit Turtle-nek éreztem magam, mert gondoltam Vince-el az oldalamon nem lesz gond bejutni. Másrészről Vince azért tűnt hasznosnak, és azért akartam vele menni vásárolni, mert van stílusérzéke. Útközben még Ari felhívott minket, valami kevésbé jó hírrel. A dolgot egy "Fu*k Ari"-val nyugtáztuk, és mentünk tovább a pólók és ingek menyországába. Ami tényleg az is volt. Vettem két iszonyat jó pólót és egy patent inget. Már le is húztuk a kreditkártyát és jüttönk is kifelé a helységből, amikor...

...Farkas megint felvonyított - ezúttal 6:15-kor - amire én felébredtem, a pólók és az ing pedig egy pillanat alatt szertefoszlottak. Ezért most baromira mérges vagyok a kutyára, a vissza akarom kapni a pólókat! Na mindegy, megyek megpróbálok még aludni. Hátha vissza tudok ugrani az Entourage (Törtetők) álmomba. A sorozattal egyébként ismét az 5. szériánál tartok, baromi jó az egész. Ajánlom mindenkinek akár újranézésre is.

The Wolf's Food

Szokták volt mondani, hogy biztonytalan mint a kutya vacsorája. Ez itt Amerikában nem annyira helytálló kifejezés, az új helyemen semmiképp. A kutya minden este (szinte mindig pontban) 8-kor megkapja a vacsoráját:

• másfél bögre kutyakaját
• másfél bögre vízzel felöntve
• 1 db hormontabletta
• 2 db antibiotikum

Ennél se többet, se kevesebbet nem kaphat, mert baja lesz. Az egész valahogy így néz ki tálalva:

A kutya vacsorája, for sure

Az én reggelimet és vacsorámat viszont a kutya se készíti el, és akkor ezzel be is fejeztem az idétlen szóvicceket és közhelyeket. Visszatérve a kutyáéhoz, két dolog furcsa a kajálást illetőleg. Az egyik, hogy kész ceremónia a kutyát megetetni. Meg kell dolgoztatni a kutyát a kajáért. Ergo kiteszem neki a kaját, de addig nem mehet oda enni, amíg le nem feküdt, majd azt nem mondom neki, hogy OK. Baromi érdekes, hogy akármennyire éhes, nem megy oda kontárkodni, amíg ki nem mondom a varázszót. A másik a kutya figyelme. Farkas az esetek 70%-ban nem hajlandó figyelni rám, pedig elég határozottan bánok vele. Eddig arra gondoltam, hogy az ok, hogy nem én vagyok az eredeti gazdája, illetve, hogy már öreg szegény. De amint a kezembe veszek egy treatet (kekszszerű csemege a kutyának), azonnal legalább középfokra tornázódik a magyar nyelvtudása. Helyből megérti az ül, a fekszik, a gyere és az egyéb szavakat. Ez elsőre elég fura volt. Meg másodikra és harmadikra is, de azóta túltettem magam. Holnap ha lesz rendes fény, megpróbálok csinálni egy képet a "dögről".

Addig is előljáróban egy rövid leírás róla: ez egy 13 (!) éves nőstény németjuhász kutya, jámbor, és (ha keksz van a kezemben) szófogadó típus, aki ugatás helyett vonyítást imitál. Innen a neve: Farkas. Főleg éjszaka aktív, és rendszerint 6:30-kor kel. Enni bármennyit bírna, de nem teheti, mert volt már belőle baja. Van legalább kétféle baja, amire több, mint 3 különféle gyógyszert szed. Jelenleg én vigyázok rá, egészen addig, míg a gazdája Magyarországon van. Még él, és korához képest jó állapotban van. Ezt az állapotot célom fenntartani a következő egy hónapban.

Update: Tovább erősödött bennem az az érzés, hogy egy treat a gazda kezében ideiglenesen 30-al megemeli a kutya IQ szintjét és legalább haladó szintű angol, illetve magyar nyelvtudással ruházza fel. Valamint azt az álláspontomat is tartom, miszerint ez az etetés dolog nagyon bele lett nevelve Farkasba. Kikészítettem neki a kaját, elküldtem a helyére, mondtam neki, hogy fekszik, majd tovább mentem a dolgomra. Meghámoztam egy sárgarépát, csináltam valami ebédet magamnak, és amikor jöttem kifelé a konyhából, akkor vettem észre, hogy a kutya még mindig ott ül a helyén, és erősen kacsintgat a kaja felé. Elfelejtettem mondani neki, hogy OK. Amint ezt pótoltam, azonnal rávetette magát a kajára.

Gender Changer

A minap egy érdekes, egyszerű és többé-kevésbé praktikus eszköz került a kezembe a munkahelyen. Az alábbi felirat volt rajta:

Én elsőre jót nevettem a néven. De mi is ez? Lehet tippelgetni. Segítségként annyit, hogy szabadalmaztatva van.

Update: Hary már úgyis "kitalálta", a megoldás:

Travelling to West and East

Megvettem a repülőjegyet Hawaiira és a nyugati partra, valamint áttetettem a Deltás jegyemet szeptember 15-ről december 18-ra. Egyik sem volt egyszerű kör, de fő, hogy le vannak tudta. Az új repjegyem hazafelé:

Day Date Flight Status Class City Time Other Cabin
--- ----- --------------- ------ ----- ---------------- ------ ------ -------
Fri 18DEC DELTA 6548* OK K LV NASHVILLE 1109A **
AR NYC-KENNEDY 244P COACH
*Operated by COMAIR

Fri 18DEC DELTA 98 OK K LV NYC-KENNEDY 755P D M **
AR BUDAPEST 1045A# COACH

A Delta 30 perc beszélgetési időn túl még további $192-al kurtította meg az életemet.

Nashville Music City

Nashville a zene* fővárosa. Olyannyira, hogy még az Aerosmith és ZZ Top is körbeutazza a következő hetekben tartandó koncert körútján. Mennek ugynais Ohioba, Észak-Karolinába, Georgiába és még rengeteg helyre. Ide sajnos nem, pedig ZZ-t megnézném élőben.

*sajnos csak country zene

Temporary New Home

Most, hogy már lassan 5 napja itt lakom, illene írni az új, ideiglenes lakhelyemről. Első megközelítésben a hely igen tágas, és legalább ennyire messze van a munkahelytől. A ház a pár héttel ezelőtt megejtett kerítésfestés kapcsán már ismerős lehet, valahogy így néz ki:

Nagyobb térképre váltás

A ház tulajdonosa a főnököm. Valahol 250G felett árulják, így ennek megfelelően pedig tényleg tágas. Tágas alatt értem azt, hogy nemrég fel akartam húzni az ébresztőórát, de nem tettem, mert nem voltam hajlnadó elcammogni az emeleten a lépcsőig, lemászni azon, majd a földszinten elballagni a konyháig és ezt az egészet vissza. Az én legfőbb gondom a hellyel, hogy messze van, +10 percre a munkahelytől.

Na, de hogy kerültem ide? A lakásban eredetileg Ákos volt felesége, Júlia lakik, aki most egy hónapra Magyarországra utazott. Ez alatt pedig valakinek vigyáznia kell a kutyájukra, egy 13 éves németjuhász kutyára, Farkasra. Farkas - bár a neve elsőre nem ezt sugallja -, nőstény kutya. Nevét azzal érdemelte ki, hogy amikor normális kutya ugatna, ő farkas módjára vonyít. Meg hajnalni 2-kor is. A kutya egyébként aranyos, de tényleg iszonyatosan öreg és ezzel együtt betegecske is. Jelenleg 3 különböző gyógyszert kell neki adagolnom a reggelihez, illetve a vacsorához. Tulajdonképpen ezt vállaltam el, és ezért költöztem most ide.

Egyelőre úgy tűnik jól ellátom ezt a feladatot, és nagyon bízok benne, hogy a kutya nem ebben az egy hónapban adja be a kulcsot. Az ugyanis nagyon rosszul jönne ki mind nekem, mind Ákosnak. Tehát teszem a dolgomat, figyelmesen gondoskodok róla és közben mormolom, hogy "nekem sose lesz kutyám". Ezen az állásponton majd lehet, hogy egyszer változtatok, de így, hogy az első kutyámon csak azt látom, hogy gondoskodni kell, időben hazaérni, korábban felkelni... Sajnos koránál fogva Farkas már nem annyira játékos fajta, bár végignyalogatni simán képes bármikor, sajnos már ahhoz is lendületet kell vennie, hogy egy lábát feljebb tegye egy lépcsőfokkal. Egy szóval, részben értem, miért nem engedtek otthon kutyát tartani. Bár lehet, nem lett volna rossz. (Most egy picit jobban értenék Farkashoz.)