I'm conviced, I have to get up

Nagyjából hajnali 4:30 óta vitatkozom Mr. Jetlaggel arról, hogy visszaaludjak-e, vagy sem. A diskurzus kissé elhúzódott, de mostanra meggyőzött a Miszter:

Nem alszom vissza.

Megjegyzés: azt se mondanám, hogy teljesen ébren vagyok. Mint ahogy tegnapelőtt se voltam, amikor véletlenül elaludtam a fürdőkádban. Nem picit lepődtem meg, amikor felriadtam, hogy 8122 kilométerrel arrébb vagyok, mint amire számítottam.

Strike? Where?!

Ma délután 3:10-kor landoltam a Ferihegy 2 nemzetközi repülőtéren. Ilyen flottul még sose ment a kiszállás és csomagfelvétel. Röpke 10 perc alatt megvolt az egész.

Valószínűleg ez is közrejátszott.

Bier all around the world

Nashville, a fagyos

A hazautazásomra tett kísérlet meghiúsult. Természetes volt, hogy a konklúziót egy - a lakástól nem túl messze lévő - bárban vonjuk le. A hét elején beígért -2 fok Celsius természetesen ideért Tennessee-be. Ezzel bebizonyosodott, hogy középiskolában nem vettek minket palira földrajzon: Észak-Amerika észak-dél irányban nyitott, hol a délről jön a jó idő, hol északról fúj a hideg szél. Ezek elég gyorsan képesek váltani egymást. Lényeg, hogy most hideg volt. És mivel a helyiek tudják, hogy ez nem elég, a Beafsteak mellé rendelt sörömet egy jéggé fagyasztott korsóban szolgálták fel. No kidding. A korsó oldalán lecsorgó sör és hab nem ért le az asztalig, sokkal inkább ráfagyott az üvegre. Annyira azért vagyok már edzett szerencsére, hogy ez ne legyen akadály, túlléptem a problémán.

Atlanta, a barna

Ez már a következő napi próbálkozásom, hogy eljussak a távoli Európába. Megint egy olyan dolog, amit idefelé nem tudtam volna megtenni: $6.15-ért sört venni. Márpedig ez finom volt és barna, normális pint méretben. Úgy tűnik nagyságrendekkel elviselhetőbbé tette az utazást, így azt kell mondjam, megérte az árát.

Párizs, az elmaradt

Csak dobozos sörük volt, abból köszönöm nem kértem.

Budapest, a hazai

Vettem egy Sopronit, egy Soproni 1896-ot és egy Borsodit. Csak mert már elfelejtettem az ízüket, és fel kéne eleveníteni.

Airport WiFi and Ranking

Kissé idegesítő, hogy a reptereken nincs ingyen WiFi. Atlantában sajnáltam kiadni $5-t az egész napos elérésért. Erre most nézem, hogy a párizsi Degaul reptéren potom 30€-ért megkapom ugyanazt. Sebaj, a gépem még mindig időben van, így kevésbé zavaró a "külvilágtól való elzártság". (Egyrészt nem kell hazaszólnom, hogy késik a gép, másrészt kevesebbet kell várni.)

A Free Public WiFi kapcsolatról tud valaki valamit? Minden reptéren találtam egy ilyen kapcsolatot. Soha nem volt rajta titkosítás és soha nem adott IP címet. Kísérteties.

Közben felállítottam egy rangsort a nemrégiben meglátogatott repülőterek között. A legfőbb szempontok a tisztaság, a terminálok közötti eligazodás és közlekedés nehézsége, valamint a büfék minősége voltak.

1. Atlanta
2. Budapest (BUD, Ferihegy 2)
3. Nashville (BNA)
4. Párizs (Degaul)
5. New York (JFK)

Nyilván a méretkülönbséget is illene figyelembe venni, de azzal most nem foglalkoztam.

Kurt Vonnegut: Mother Night

Az első Vonnegut könyv, amit olvastam. Van stílusa, piciben sokat lehet rajta röhögni, nagyban azért annyira nem vicces. Vagyis fekete humora van történetnek, de maga a történet is fekete. Amit leírok az nyilván nem elemzés lesz, ahhoz nincs kedvem. Inkább csak szemelvények, részek amik tetszettek.

Ha a könyv egyetlen mondatával kéne leírni a történetet, azt hiszem ezt választanám:

-Általánosságban szólva, a kémkedés az egyes kémeknek lehetőséget ad arra, hogy a maguk számára ellenállhatatlanul vonzó módon dilizhessenek be.

És mindezt második világháborús környezetben kell elképzelni. Ugyanakkor, ha saját szavaimmal szeretném - kissé primitíven és kellőképpen leegyszerűsítve - megfogalmazni, hogy miről is szólt a mű:

while egy_darabig {
  -Aha.
  -Értem.
  -Én is úgy gondolom.
  -Egyébként le*zarom.
}
-Ó, bas*átok meg!

Néhány rész, ami tetszett, vagy megfogott:

• Az őrökkel folytatott beszélgetés (az egész legelején)
• Párbeszéd az apóssal (Werner Noth gyönyörű kék vázája végén)
• Párbeszéd a tanulságról (Rosenfeld... közepe)

Hossz: 220 (kis) oldal
Stílus: fekete humor, jóféle párbeszédekkel
Mondanivaló: van, de szerencsére korántsem nem szájbarágós
Összesítve: tetszett, 7/10

Megjegyzés 1: egyelőre elég szigorúan pontozom.

Megjegyzés 2: az író könyvet Mata Harinak ajánlotta, akiről véletlenül se Bálint jutott eszembe.

US vs. French women

Egy múltkori beszélgetés során szóba jöttek a francia és az amerikai nők. Mennyire nehéz őket megkülönböztetni?

Mindkét helyen vannak jó nők és persze vannak akikhez kevésbé volt kegyes a természet. Azonban a két különböző földrésze utcáin sétálva biztos, hogy nem kihívás megkülönböztetni őket az öltözködésük alapján. Legalábbis a párizsi De Gaul reptéren elmélkedve erre jutottam.

Lábbeli. A Vandy tehetősebb diáklányai körében idén - és mint kiderült már egy jó ideje - hódít a gumicsácsó és az ún. bearpaw, avagy medvetappancs. A jóléti ország kevésbé vagyonos tagjai egyszerűen sportcipőt vesznek. Egyik megoldás igénytelenebb, mint a másik. Ezzel szemben itt Párizsban a nők nagy része fel bírja húzni az elegánsabb cipőt, vagy csizmát, ami sok esetben nagyot dob az összképen. (Remek, most hogy leírtam ezt a mondatot, az utolsó 10 mellettem elhaladó nőn nem csizma volt.)

Erről jut eszembe, azért a Nashville-i bárokban láttam olyat, hogy a feszülős farmerhoz felvette az "asszony" a western csizmát. Kellemes látvány volt, de a vizsgálódáshoz visszatérve, gondolom egy ilyet senki nem fog összetéveszteni egy francia hölggyel.

Nadrág. Bajban vagyok, nem teljesen emlékszem a kintiekre. De amikre mégis: nyáron extreme rövid short, télen pedig farmer és idétlen színű harisnya (hogy passzoljon a gumicsácsóhoz). Párizsban is előjön a farmer, de gyakoribb az elegáns, esetleg feszülős fekete nadrág és a harisnya + miniszoknya kombináció.

Kabát. Párizsban a szövet- és az egyéb elegánsabb jellegű kabátok dominálnak. Ez igen szembetűnő. Az amerikaiakét nem igazán tudom leírni, talán a sportdzsekik vannak előtérben. Vagy csak simán egy pulóver.

Márkák. Amerikában főleg North Face, Nike és a H-logós márka. Általában 10 méterről pontosan be lehet azonosítnai, hogy melyik brand termékét viseli valaki. Itt Párizsban ez picit szolidabban megy.


Színek. Míg a franciáknál a deszaturált, fekete, szürke és esetleg fehér dominál, addig Amerikában a "jeans blue" mellett a fosbarna fordul kerül előtérbe legtöbbször. Továbbá az átlag nő (ember) az államokban bármikor választ random színeket az RGB (vagy akármelyik másik) színskála bármely pontjáról.

Igyekeztem a nagy átlagról írni, az egyes indivídiumok piciben mindkét helyen ellentmondhatnak az itt leírtaknak, ergo nagy a szórás. Lényeg, hogy amolyan 95% valószínűséggel helyesen meg lehet tippelni, hogy francia, vagy amerikai az illető. Ha ez nem lenne elég, érdemes egy pillantást vetni a mellméretrée, vagy beszélni vele pár szót angolul. Így simán el lehet érni a három-kilences pontosságot.

Megjegyzés: Amikor Amerikáról beszélek, Nashville-ből indulok ki. Könnyen lehet, hogy egy értelmesebb nagyvárosban azért más a helyzet.

17% at most

Remek. Ismét rám jött az álmatlanság, pedig már nagyon rég történt ilyen. Ez így magában még hagyján, de a jó régi borúlátó és aggódó énem is a felszínre tört. Miután két átszállással (Atlanta, Párizs) igyekszem megközelíteni szülőországomat, legfeljebb a címben szereplő 17% valószínűséget tulajdonítom annak az elemi eseménynek, hogy a csomagom velem együtt érkezik meg Ferihegy 2-re.

A járatszámom AF 2894, ha valakit érdekel. :)

Wanna fly away

-2 Celsius fok van. Meg leginkább a tököm kifelé. Talán a következő dal elárulja miről van szó:

Lenny Kravitz "Fly Away"

Röviden, szép a zene városa, de most már elrepülnék innen. Ma reggel, mire kiértem a repülőtérre, törölték a járatomat. A jegyemet gyorsan áttetettem a délutáni járatra, amivel még mindig esélyes volt, hogy elérem a csatlakozást. Aztán teltek az órák és kiderült, hogy az a gép késik 2 és fél órát. A JFK-BUD viszont nem. Végül 6 és fél, a reptéren töltött órácska után úgy döntöttem, hogy nem éjszakázom JFK-n, mert azt a helyet egyébként sem szeretem, hanem a tervezettekkel ellentétben még idén leugrok Atlantába. Aztán megemlékezve a tavalyi képfeldolgozó kurzusra, benézek Párizsba. Ha pedig ezeket  s meguntam, megyek haza.

Már várom.

Opportunistic sensors: an opportunity for me

A múlt héten proposalt írtunk. Hívhatnánk ezt ötéves tervnek is, mert lényegében azt kellett leírni, hogy mit szándékozunk tenni a következő 5 évben. Ezen proposal megítélése alapján kapunk majd rá pénzt. Vagy nem.

A projektet több egyetem (pl. Berkley, Vanderbilt) fogja tolni közösen. A téma pedig természetesen szenzorhálózatokkal kapcsolatos: Opportunistic sensing in urban environment. Tehát intelligens szenzorokkal kell valami intelligens dolgot csinálni városi környezetben. Ez elsősorban elosztott video és akusztikus jelfeldolgozást jelent a korlátozott erőforrásokkal rendelkező mótokon. Magát a proposalt is hasonlóan egzaktul fogalmaztuk, figyelembe véve hogy ez idő alatt sok minden változhat. (Mi valószínűleg próbáljuk majd a dolgot az FPGA-k és az újrakonfigurálhatóság világa felé eltolni, de ilyet nyilván nem írunk le, háhá)

Ha ezt a pályázatot elnyerjük, valószínűleg szoros kapcsolatban lesz a PhD témámmal.

CS 388 - MIC

Tárgy címe: Model-Integrated Computing

Tárgy kódja: CS 388

Előadó: Sztipanovits János és társai

A fél ISIS-t beküldték előadást tartani, időnként úgy tűnt, hogy azt aki éppen ráért.

Tárgy tematikája:

1. Design approaches for embedded systems and software
2. System and software platforms
3. Model of Computations
4. System-level modeling languages and domain-specific modeling.
5. Design of modeling languages and metamodeling
6. Model transformations and metagenerators
7. Design space exploration
8. Case studies for MIC – based development of embedded software systems

Nehézség: közepes

Követelmény:

• 2 miniprojekt
  
• 1 projekt

Kellett, hozzá idő és érdemes volt időben nekiállni a projektnek. Egyébként nem vészes. Miután az ember maga írja a projekt specifikációt, érdemes tisztában lenni a specifikációírás alapvető szabályaival. (Értsd: tudd, hogy mit ígérsz/vállalsz be)

Az én esetemben a feladat a következő volt:

High-level Design of Hierarchycal State Machines for FPGAs

Vagyis hierarchikus állapotgépek magas szintű tervezése FPGA-ra. Ez a következő lépésekből állt:

• Metamodellezés, vagyis egy Domain Specific Modeling Language (DSML) készítése, amiben FPGA-ra szintetizálható állapotgépeket lehet modellezni
• Modellezés, azaz egy példamodell elkészítése a saját DSML segítségével
• Interpreter írás, vagyis automatikus HDL kódgenerálás.

Eredmény: gondolom A

Értékelés: miután ISIS Research Assistant vagyok ez a tárgy "kötelező" volt. Nem bánom, hogy felvettem, mert legalább látom, hogy az emberek nagy része mivel foglalkozik a "gyárban". A metamodellezés elméletét tekintve maradtak homályos foltok. Azt meg viccesnek tartom, hogy előbb tanultam meg metamodellezni, mint modellezni. Persze nem mintha a metamodellezés nem modellezés lenne, de mindegy. Hmm... Egy nagyon laza párhuzamot vélek felfedezni a nemlineáris irányítási rendszerek és a lineárisak között.

EECE 343 - DSA

Tárgy címe: Digital Systems Architecture

Tárgy kódja: EECE 343

Előadó: William H. Robinson (jobbra), avagy a Nashville-i Dabóczi

Általában elegánsan öltözködött, és iszonyatosan magabiztos volt a tudása.

Két különbséget véltem felfedezni közte és Tamás között. Az egyik elég szembetűnő a kép alapján, a másik, hogy Robinson egész órán vigyorgott. Vizsga során már komolyan idegesítő volt.

Tárgy tematikája:

1. Megbízhatóságelmélet
2. Csővezetékek, háhá (pipeline-ok)
3. Gyorsítótárak (cache-ek)
   
4. Memóriák
5. Parallel computers
6. RAID
   

Nehézség: ölég nehéz, volt vele munka rendesen.

Követelmény:

• 6 Olvasnivaló + beszámló
• 2 ZH
• 4 Házifeladat
• 2 Nagyprojekt
• 1 Vizsga

Erre ráment a fél szemeszterem.

Eredmény: remélem A



Értékelés: mint ahogy már utaltam volt rá, volt ezzel szívás rendesen. Ugyanakkor ennek a tárgynak volt a legtöbb értelme. A precíz volt, mind Dabóczi. Leadta normálisan az anyagot, és azt vissza is követelte. Ha elszámoltál, elírtál valamit, vagy lehagytad a monogramodat a használati útmutató mellől, azonnal jött a pontlevonás. Keményen.


kép Robinsontról
tematikát normlisan leírni

EECE 362 - DET

Tárgy címe: Detection and Estimation Theory

Tárgy kódja: EECE 362

Előadó: Mitch Wilkes (a.k.a. The Snake)

Specialitásai, hogy mindig Hawaii-t idéző ingben jelent meg előadni, továbbá mindig a plafont bámulta, mikor hozzánk beszélt.

Ergo a fickó baromira nem úgy néz ki, mint a képen. Ezen először fel sem ismertem.

Tárgy tematikája:

1. Valószínűség számítás bevezető
2. Bayes szűrő
3. Kalman szűrő és kiterjesztései
4. Particle filter (nem tudom a magyar megfelelőjét)
5. Rejtett Markov modellek
6. Bayes döntési hálók

Nehézség: viszonylag könnyű. Ha az előadóra és a tárgykövetelményeire vonatkozó mostani, posteriori ismeretek a félév elején rendelkezésre álltak volna, biztos, hogy egy picit máshogy rendeztem volna a tárgyra szánt időmet.

Eredmény: gondolom A

Értékelés: tetszett, hogy egy picit rendszereztük a dolgokat, maga a tematika nem volt rossz. Mindent valószínűségszámítás irányból közelítettünk meg. Így például megértettem, hogy anno Irányításelméleten mit is jelentettek azok a szerencsétlen mátrixok. Más kérdés, hogy szerintem elég reménytelen dolog elmagyarázni a Kalman szűrő működését anélkül, hogy egyetlen blokkdiagramot is rajzolnánk a táblára (vagy tartalmazna a $70-os tankönyv). Azon se botránkoztam volna meg, ha matematikailag egy picit egzaktabbak vagyunk. A vektortérnek is létezik például egy egzakt definíciója.

Overall summary of the first semester

A világ itt is ugyanarra forog, mint otthon. A tárgyak bár sokkal naprakészebb anyagból építkeznek, mint az otthoniak, nehézségüket tekintve igen hasonlóak: elsősorban előadófüggőek.

Konklúzió: itt is van sötés és világos oldal. A kreditórákat fel lehet használni egyszerűen és hasznosan. Ugyanakkor, ha már durván $4500 körül fizetek egy óráért, úgy gondolom érdemes végiggondolni, hogy mire adom ki a pénzt.

Rescheduling X-mas

Változnak az idők, változik a menetrend is:

Southwest Airlines	2247	Los Angeles	12:45pm	C16	ON TIME
Northwest Airlines	2648	Memphis	11:45am	B1	On Time
American Airlines	1021	Miami	1:55pm	C2	ON TIME
Northwest Airlines	1173	Minn/St. Paul	11:25am	B4	On Time
Northwest Airlines	2451	Minn/St. Paul	9:18am	B4	DELAYED
Southwest Airlines	1986	New Orleans	11:55am	C21	ON TIME
Delta Airlines	6576	New York-JFK	11:35am	B3	CANCELLED
Delta Airlines	6224	New York-JFK	2:25pm	B7	On Time
American Airlines	1795	New York-LGA	11:35am	C5	AT11:35A
Continental Express	2745	Newark	10:15am	A-8	NOW 10:15AM

Röviden, a Nashville - New York járatomat a Delta törölte. Foglaltam helyet egy másikra, ami 11:35 helyett 14:30-kor indul (a táblázatban 14:25). Még ezzel is van esélyem elérni a csatlakozást, ami ha összejön, nem érek haza később.

A helyzet értelmezése (v1.0)

A Delta elmehet a búsba, hogy először átrendezi a menetrendemet, majd az induló járatot törli aznap reggel. Rendben, tudom, hogy tegnap szar idő volt bizonyos reptereken, de ez ebben az értelmezésben nem érdekel.


A helyzet értelmezése (v2.1)

Van időm olvasni, amit úgyis régóta terveztem már. A szituáció persze csak az várakozás olvasás helyszínét változtatta meg, de sebaj. Két kiszemelt áldozatom van:

1. Kurt Vonnegut: Éj Anyánk
   
   Eredet: Otthonról hoztam, Neu kolléga ajánlotta.
   Motiváció: Vissza kéne adni Gergőnek.
   Tartalom: Még nem olvastam, ha végeztem vele, igyekszem összegezni.
   
   
2. Chuck Palahniuk: Choke
   
   
   Eredet: Most vettem a repülőtéri trafikban. Idefele jövet sokalltam volna érte $15 + TAX összeget. Érdekes, visszafelé simán belefért.
   
   Motiváció: Chuck Palahniuk írta a Fight Club-ot is, amiből film is készült, és anno nagyon tetszett. Most ezt is megfilmesítik. Addig nem nézem meg a filmet, amíg a könyvet nem olvastam végig. A filmet meg ugye meg akarom nézni.
   
   Tartalom: Egy fickóról szól, aki az édesanyja eltartására gyűjt. A koldulásnak pedig egy kevésbé hagyományos és kevésbé direkt módját választja: ismerkedik mindenféle - nála azért mindenképpen tehetősebb - nővel. Ez a trailer és a könyv hátulja alapján jött le. Részletesebben, ha elolvastam.
   

Az utazásommal kapcsolatban, ha van WiFi, óránként ránézek a levelekre. Ha valaki kapcsolatba akar lépni velem, mindenképp az e-mailt ajánlom.

The Climate and its control

Ma reggel kinéztem az ablakon, és azt tapasztaltam, hogy kellemesen szar az idő. Borult volt az ég és fújt a szél. Azt hittem már a bejárati ajtó kilincséhez hozzá fogok fagyni, ezért jól felöltöztem és még a házban felvettem a sapkámat. Aztán kilépem.

Ahogy kitettem a lábam, két dolgot tapasztaltam. Egyrészt, hogy kívülről szemlélve is ugyanolyan depresszív az égbolt. Másrészt, hogy a hőmérséklet legalább 20 fok Celsius. Voltaképpen csak egyet tévedtem: Ákos reggel mérte a hőmérsékletet, ami szerint szerint 19 fok volt.

Ez megint több szempontból volt érdekes. Az egyik szempont az, hogy Vandy körül ma lehetett  látni (jó) csajokat egy szál pólóban rohangálni. A másik érdekesség, hogy ma bekapcsoltam a klímát a kocsiban, mert melegem volt. A harmadik, számomra szokatlan dolog pedig az, hogy holnaputánra fagyot mondanak. Nappalra.

Ez utóbbi egy jó ok arra, hogy egy időre itt hagyjam ezt a környéket. Vasárnap reggel indulok haza!

All I can report is it is a size 10

http://rawstory.com/rawreplay/?p=2607

I got admitted to VU, again

Dear Mr. Szilvasi,

I am pleased to inform you that you have been admitted to the Ph. D. program in Electrical Engineering at Vanderbilt University, beginning in the Spring Semester, 2009. On behalf of the faculty, I congratulate you on your record of academic accomplishment and invite you to continue your studies at Vanderbilt.

(...)

Sincerely,

George E. Cook
Associate Dean for Research and Graduate Studies
School of Engineering

Röviden: felvettek rendes Ph.D. státuszba. Már csak a vízumhoz szükséges papírokat kell beszereznem a felvételt igazoló levelet* felhasználva.

*amit persze még nem kaptam meg.

Cancun Mexican Resturant

Múlt hétvégén történt, hogy a lakótársakkal elmentünk egy vasárnapi ebédre. A cél a "szomszédban" lévő Cancun étterem volt:

Mexikói étterem, büfével, $7.99 (+TAX) áron. Lehet találni egészen európainak tűnő kajákat is, yummie!

Gasket tune-up

A szokásos hétvégi program: valamit újítunk javítunk a kocsimon. A múltkor lecseréltük a gyertyákat, mert volt velük gond. Történetesen elhasználódtak és ezen felül tocsogtak az olajban. Az olajjal kapcsolatban arra jutottunk, hogy valószínűleg a tömítések öregedtek el egy picit és a motortérből került oda. (Honnan máshonnan?) Szóval ma vettünk egy valve sealing gasket-et és nekiestünk a szerelésnek:

Péter és Sanyi szerel (szokásos szereposztás)

Nem mondanám, hogy teljesen szakszerűen jártunk el, de (nagy részét) azért lecseréltük a tömítéseknek. Mellesleg egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem hogyan is működik a belső égésű motor és ne csak a vezetőülésből látszó interfészét ismerjem a kocsinak.

Szelepek, őszi színben

Van konklúzió is: jövőre le kell cserélni a kocsit egy Z3-asra, de legalább egy ütősebb Eclipse-re.

UI.: Hogy ne érezzem magam olyan szarul a kocsira való költekezés miatt, hazafele megtankoltam. Egy tank benzint vettem (~40 l), $21-et fizettem.

Send it to God

Este Sly-éknál (munkatárs) voltunk vendégségben Thanksgiving alkalmából. A vacsora ennek megfelelően pulyka volt, szerencsére magyarosan elkészítve, hazai ízeket idéző körettel (értsd: krumpli-krumpli).

A vacsora folyamán sok régebbi történet előjött, ezek között hangzott el az alábbi idézet:

From now on send everything to God.

Vagyis az egyik végzett kolléga hazaköltözött Magyarországra, viszont néhány itt megrendelt szolgáltatást nem akart lemondani, ezért megadta az otthoni címét. Az illető történetesen Gödön lakik.

It's a Rainy Day

Bálinték tegnap este eljárták az esőtáncot. Csak nem tudtak róla. Itt nagyjából éjfél óta esik az eső és kellemes fos idő van. Ez az autópályán külön érződik, a kocsik másfél méter magasságig egy konstant, ködszerű páraréteget generálnak az út felett.


Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a hangulatot fokozandó, a helyiek 15%-a nem hajlandó felkapcsolni a világítást.

Active Relaxation

A kollégák unszolására megvettem a TF2-t. Természetesen steam-en keresztül, az orange box csomag keretein belül, mindössze $30-ért. A csomagban a következők vannak:

• 1.1 Half-Life 2
• 1.2 Half-Life 2: Episode One
• 1.3 Half-Life 2: Episode Two
• 1.4 Portal
• 1.5 Team Fortress 2

No meg kaptam még egy ajándék másolatot a TF2-ből. Azt még valakinek ki kell érdemelnie.

Below $2

Az otthoniak megdöbbentésének céljából üzenem:

$1.89 9/10

Jelenleg ennyiért árulják a benzin gallonját a hozzánk legközelebb eső benzinkúton. Persze ha nem az első kútnál tankol az ember, árulják ezt $1.82 9/10-ért is. Európaibbra fordítva ez még a jelenlegi HUF árfolyam mellett is 110 Ft / liter alatt van.

Mom, I've found my red hat!

Ma lecserélt(ett)em a gyertyákat és a hozzá tartozó vezetékeket. A dolog első kézzel fogható következménye az volt, hogy előkerült a piros narancssárga sapkám, amit már két hete kerestem. A kocsi hátsó ülése elé esett be.

A másik hasonlóan látványos eredmény az, hogy ismét gördülékenyen működik mind a négy henger a kocsimban. Ebben mondjuk nagy szerepe van a "főnökömnek" is:

A kétkezi munka


A kétkezi utómunka

Péter tipikusan az, ami/aki miatt érdemes volt eljönni Nashville-be. Persze nem mintha ezt Karesz anno nem mondta volna meg. Ha a mentalistását, a dolgokhoz való hozzáállását eltanulja az ember, már azzal sokat lehet fejlődni.

November Parties

A hétvégéhez két buli is kapcsolódik. A költségek szempontjából az alábbi két partiról lehet megemlékezni.

The expensive party

A drágább buli laser tagginggel indult. Ezt a GRE vizsga elhúzódása és az autóm nehézkesebb beindítása miatt nyilván lekéstem. Csak az utána következő ünneplésre értem oda. Az autót (Tihaméré) le is parkoltuk a belvárosi szórakozóhelytől nem messze, aztán neki is álltunk sörözni. No meg beszélgetni és biliárdozni. Az események Laciéknál és a hozzájuk közel eső szórakozóhelyen folytatódtak. Lightos volt a dolog, viszonylag hamar vége lett.

A buli után a kocsit is viszonylag könnyen visszaszerezték Tihamérék, mert kiderült, hogy egy TAXI várakozóhelyére parkoltunk, ahol időközben egy hatalmas buszra cserélték a járművünket. Nem volt olcsó mulatság, itt nem érdemes szórakozni vele. (Továbbá ez ellen itt a kib*#@tt vészvillogó sem véd.)

Tihamér szerzi vissza az autót

The cheap party

A vasárnap parti lényegesen alacsonyabb költségvetésű volt: Quantum of Solace az egyki közeli moziban, aztán sörözés a Greenhouse Barban Jannal és a barátnőjével. Laza party volt ez is, de ők mindig jó társaság, úgy hogy panaszra nincs okom. A film ugyanakkor felejthető: rázott (nem kevert) story és szintén rángatott kamera jellemzi.

Greenhouse bar, belül tényleg üvegház


A magyar, a lengyel és a spanyol

The GRE day

Szombaton találtam egy levelet a postaládában: a GRE vizsgához tartalmazott felkészítő anyagot, amit pénteken tettem le. Az tesztről annyit érdemes tudni, hogy tökéletesen méri a latin és görög nyelvtudást, és négy hónapja már csak egyedlen időpontot találtam Nashville környékén, azt is csak Madisonban. Cserébe legalább drága ($140) volt.

Sok időm nem volt felkészülni, többek között mert sok volt a beadandó, illetve a "Holnap vizsga?!" jellegű meglepődés. Azért igyekeztem kihozni a legtöbbet a dologból. A vizsga reggelén időben elindultam itthonról, ha esetleg eltévednék, akkor is legyen időm odaérni. Szükség is volt erre a +fél órára, mert menetrend szerint el is tévedtem. Külön érdekesség itt, hogy az emberek a szomszédjukat nem tudják beazonosítani házszám alapján. Tudtam már, hogy közel vagyok, ezért elkezdtem kérdezősködni, de általában vagy azt a kérdést kaptam válaszul, hogy "nincs gps-e?", vagy azt hogy "valahol itt kell lennie a közelben". Még szerencse is volt, hogy a közelben lapult a vizsgaközpont, mert mire odaértem, a kocsim már szinte teljesen meg is adta magát. Ez persze meg is alapozta a vizsgahangulatot.

Vagyis a vizsga matek részét nem sikerült elcseszni. A többit azért igen. Sebaj, az eredmény valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy felvegyenek végre rendes PhD státuszba.

Veterans Day

A múlt hét folyamán ha valaki sokat mászkált a Campus területén, könnyen belerú belebotolhatott néhány piros-fehér-kék zászlóba.

Összesen 4192 zászlócsemetét ültettek a Campus egyik nagyobb füves platzára (ahelyett, hogy meghatyák volna ugarnak). A szám érdekes, mert nem az Schönherzes nők számát a 12.-en, de nem is azok számát a 13.-on jelöli: sokkal inkább a kettő keveréke. A számmisztikától visszakanyarodva, a telepítés apropója az iraki háború áldozataira való megemlékezés. Ennyi amerikai katona halt meg a ~6 év alatt.

"(...) for students to take a moment to see that people are dying for our country."

Bámulatos, hogy mennyi áldozatot hoztak. De bennem még mindig ott van mellette a kérdés: miért is?

Deceptive City

Régóta nem írtam bejegyzést, ennek megvan az oka. Pedig történtek dolgok az elmúlt egy héten. Ezért a csendet megtörendő itt egy kép:

Kérdésem, hogy melyik városban készült.

Az nem kérdés, hogy itt Amerikában milyen képkeretbe teszik az emberek az előhívott képeket. Nyilván ilyenbe:


Megj.: Szomorúan tapasztaltam, hogy Facebookon nincs hagyományos tag.

One hour closer

Introduction

Ez a bejegyzés nem lesz izgalmas. Röviden fogalmazva leugrottunk délkeletre, Savannahra. Azon belül is Tybee szigetére. Mivel ez már a keleti parton van, 1 órával közelebb vagyunk Európához.

Ami vicces volt útközben: a Nüvi GPS navigált minket. A második jobbkanyart elhagyva az utasítás így hangzott:

go ahead 160 miles and turn left

vagyis

menj egyenesen előre 160 mérföldet majd fordulj balra

Ezt még legalább 3x eljátszotta, és nem viccelt.



A szigetre érve a GPS-ek kezdték megadni magukat, nem találtuk a 11-es házszámot. Az ember nyilván előveszi a józan paraszti eszét, átkapcsol manuális navigációra és elkezdi megnézni a házszámokat. Azaz nézné őket, ha lennének.

Jött tehát a B terv. Sándorunk becsöngetett az első házba, hogy megkérdezze, hol is találjuk a kibérelt apartmant. Egy egész helyes csaj nyitott ajtót. Csak az első és az utolsó mondatot idézném.

I'm a bride (...)

(...) we have some single girls upstairs.

Több se kellett, elmentem a lakájunba, melyet időközben megtaláltak a kollégák. Lehajítottam a cuccaimat, felvettem egy bulipólót, két üveg sört és mentem vissza.

The sad end (?)

Mire a visszaértem a ház eléggé kihalt volt. Arra a következtetésre jutottam, hogy elmentek valami helyi partihelyre, tovább ünnepelni.

Holnap újra átnézek hozzájuk. A meghívás az meghívás, legyen bármilyen implicit is.

Update: Szokták volt mondani, hogy olcsó húsnak híg a leve. Az ingyen internet meg pi*samód lassú.

Nagyobb térképre váltás

Zed Three

Matyival a múltkor dumáltunk autókról. A beszélgetést az indította el, hogy aznap láttam egy Minit, ami megtetszett. Amerika és méretek ide, vagy oda jó az a kocsi. Fürge, mindenhol elfér, és megy. Megnéztük az árát edmunds.com-on, hát $8000 alatt nem valószínű, hogy van. Micsoda rablás! :)

Ha ez nincs is 8 grant alatt, azért van más 8-ért. Ilyen például a Z3.

Nyilván nincsen rá pénzem, és egy darabig még nem is lesz. De azért nem volt olyan rossz eljátszadozni a gondolattal. Az viszont bosszantó, hogy a beszélgetés óta mindenhol ilyet látok. No meg az ember mikor vegyen ilyen "értelmetlen" kocsit, ha nem 2x évesen?

Autumn Colors

Ha van valami, amit tényleg szeretek az itteni dolgok közül, akkor az a campus területe. Lassan itt is ősz lesz és az egyetem botanikuskertje kezd új köntösbe öltözni. Referenciaként:

A többi kép itt leledzik. Egy kattintást megérnek, a 150. bejegyzés alkalmából egyébként is ingyen vannak.

Plus 2

Hmm... A múlt héten elküldtem a laptopomat szervizbe, mivel december elején lejár a 2 év garancia. A problémáim a következők voltak:

• az LCD lifegett egy 15-20 fokos holtjátékkal
• egy kis darab ki volt törve a gép sarkából
• csúnyán melegedett a processzor

A gépet szerdán este 6 körül adtam fel. A címzést egy picit elcsesztem, így véletlenül a korábbi címemre küldték. Már hétfőn megérkezett a csomag, de a volt főbérlőm elfelejtette szólni, tulajdonképpen ha nem írok rá (egy e-mailt), lehet hogy még mindig nem szól. Sebaj, kedd este elhoztam tőle:

A $10 köntösben

Kibontakozva

A sebességből ítélve azt hittem, hogy csak visszaküldik: leejtetted, sorry. Ehelyett kicserélték rajta az összes borítást. A billentyűzet körül, az LCD körül, mindenhol. Teljesen olyan, mintha új lenne. Ez a touchpadnál mondjuk nem előny, mert picit nehézkesebben reagál, mint korábban, de ez nem gond. A proci melegedését még nem volt alkalmam hathatósan tesztelni, de egyelőre úgy tűnik, hogy kevésbé melegszik, mint korábban.

Visszakapva a gépet, azon gondolkoztam, hogy még igazán növelni lehetne az emlékezőképességét. Épp mikor ezek a kósza gondolatok keringtek a fejemben, megjelentek a kollégák és kérdezték, hogy hogyan ment az egész garanciális ügyintézés. Megállapítottuk, hogy jól ment, mindenki adott egy pirospontot az ASUS-nak. Ugyanakkor kevésbé volt pozitív a benyomás a TOSHIBA-ról. Sly már vagy 3 hónapja megrendelte a gépét és azóta "jövő heteznek", ezért most vissza is mondta a rendelést. Miután a memória-upgrade drága lett volna ha a gyártótól igényli, külön rendelt 2x2GB memóriát, ami persze szinte azonnal megérkezett. Jó ideje porosodnak ezek a polcon, és hogy ezt ne folytassák, Sly fel is ajánlotta őket ideiglenesen. Kaptam az alkalmon, szétszedtem a gépet és beletuszkoltam még 2GB-t. Most 3GB van a gépben, érezhető a változás. Ahogy az is érezhető, hogy ez a bejegyzés kezd rohadt unalmassá válni.

Upgrading the Cubicle

Javulnak az élet munkakörülmények kérem. A múlt héten rendeltem egy videokártyát, amiről néhányan már biztosan hallottak. Egy GeForce 9800 GT-ről van szó, ami a hét elején meg is érkezett. Helyből neki is álltam felújítani szerény "irodámat".

Az asztalom előtte (Init)

Kicsomagoljuk a kártyát (Step 1)


Behelyezzük a kártyát (Step 2)

Használjuk az új rendszert (Step 5)

Nem kell szemfülesnek lenni, hogy valaki észrevegye: két lépés kimaradt. Összefoglalva az előbbiek tehát:

1. Kártyát megrendel, megkap és kicsomagol
2. Kártyát a gépbe helyez
3. Kártyát kiveszi a gépből és betesz helyette egy ATI-t (mivel észrevesz, hogy táp túl kevés)
4. Kerít egy (majdnem) használaton kívüli monitort
5. Kipróbál új rendszert

Röviden, Péterrel megbeszéltem, hogy amíg nem szerzek nagyobb tápot, addig elcseréljük a videokártyánkat. Aztán megdumáltam azt is, hogy elhozom az Xbox mellől a 20" monitort is. Ennek persze András nem annyira örült, de hát...

Ez a monitor egyébként brutális, 1600x1200 felbontása van és meglehetősen kontrasztos. Ennek fényében megy is rajta a fejlesztés.

America Voted

Két röpke kép még a választási eredmények kihirdetése előttről és utánról. A két párt szimbóluma, kemény rockot döngetve a mobil gettóhangágyúból a Campus közepén:

Az esti ünneplés, vagyis Péter átugrott hozzánk egy üveg kék itallal:

Fly money, fly

Megint kiszórtam egy valag pénzt az ablakon. Vagyis megvettem a következő repülőjegyemet. Már csak egy vízum kell hozzá. Bízzunk benne, az is zökkenőmentesen meglesz.

                                 Bkng                          Meals/ Seat/
Day Date       Flight     Status Class       City        Time  Other  Cabin
--- ----- --------------- ------ ----- ---------------- ------ ------ -------
Mon 05JAN DELTA 99          OK     K   LV BUDAPEST      1230P    L M   37G
                                     AR NYC-KENNEDY   455P          COACH

Mon 05JAN DELTA 6163*       OK     K   LV NYC-KENNEDY   745P           5C
                                     AR NASHVILLE     1002P         COACH
        *Operated by FREEDOM AIRLINES INC

Tue 15SEP DELTA 6270*       OK     K   LV NASHVILLE     1136A          8C
                                     AR NYC-KENNEDY   256P          COACH
        *Operated by FREEDOM AIRLINES INC

Tue 15SEP DELTA 98          OK     K   LV NYC-KENNEDY   710P     D M   39G


                                     AR BUDAPEST      1025A#        COACH

The missed apartment

Tegnap találtam egy egész jó kiadó szobát. Helyben pont ott volt, ahol kerestem és árban is teljesen elfogadható volt. Küldtem is egy e-mailt, amire a mai nap folyamán meg is érkezett a választ. Nagyjából az állt benne, hogy hívjam fel az illetőt, hogy megbeszéljünk egy időpontot, amikor megnézem a lakást. Felhívtam őket, mire közölték, hogy már kiadták valakinek Decemberig.

Bosszantó a dolog. Megyek, keresek tovább. Ha Örsnek sikerült, nekem is sikerülni fog! :)

GSC meeting

Jan nyomására munka után elmentünk sörözni. Sam's-be mentünk, ahol ma este a Graduate Student Council (GSC) űlésezett. A helyválasztás nem volt véletlen, egyet fizet kettőt kap akció van itt minden kedden. A megbeszélésen mintegy 14-16-an voltunk. 4-5 új arccal volt szerencsém megismerkedni. Elsőre vicces, szimpatikus arcnak tűntek.

A választások aktualitása maitt a téma gyakran felmerül. Amit viszont érdekesnek találtam, hogy bár mindkét párt támogatói jelen voltak az asztalnál, mégis értelmesen tudtak beszélni, vitatkozni a politikáról. Nem volt olyan érzésem, mint legtöbbször, amikor otthon baráti környezetben előjött a téma: hogy vagy nem vezet sehova a vita, vagy inkább ne vezetne oda, ahova épp teszi.

Na ja, visszatérve, a sör és a sörözés jó volt.

Tha New President

Még számolják a szavazatokat, azonban már biztos: Barack Obama nyert. Tennessee-ben persze nyilván nem sikerült neki, de nem ez a lényeg. A következő négy év legtöbbet szeplő (majdnem) fekete egyénisége eszerint:

Elected President the of USA '08

The DoD is coming

Holnap jön a DoD delegációja, ami nagy esemény. Röviden mit is jelent ez? Azt, hogy ma rendet kell raknom az íróasztalomon...

US workstyle

Mikor ma reggel mentünk bevásárolni, épp szedték a szemetet az út szélén. Mintegy tíz munkás végezte a feladatot és mindegyikük végezte a dolgát, egyik se lazsált. El is kezdtem szóban összevetni a magyar munkastílussal, ahol általában 1 ember csinálj a tényleges munkavégzést, míg a többiek rendszerint körülállják és vagy tanácsokat adnak, vagy csak szóval tartják azt az egy bizonyos embert.

Körülbelül a harmadik piroslámpánál volt szerencsém jobbra tekinteni, ahol egy McDonald's újjáépítésén szorgoskodott 5 ember. Elmosolyodtam és megnyugodva dőltem hátra: itt is ugyanarra forog a föld. Az alábbi kép elárulja, mire gondoltam akkor.

Mexicans?

Halloween

A hét másik nagyobb eseménye a Halloween volt. Péntek délután 5-kor rámszóltak, hogy tollat billentyűzetet letesz, és megyünk sörözni. Nyilván nem kellett kétszer mondani.

Útban a nem hivatalos megbeszélésre

Ez a sörözést baromi jó volt, bár én egész nap szét voltam csúszva, mert egy picit le voltam betegedve. Dumáltunk mindenről, de főleg Sch-s emlékekről. Ebből mindenkinek volt bőven, talán András szűkölködött egy picit, mert ő nem volt Schönherzes.

A sörözés után hazamentünk összeszedni magunkat és ettől a ponttól kezdve én nem ittam, mivel én voltam a designated driver, a kijelölt sofőr. A partiról sokat nem tudok akarok írni. Tim Roofban voltunk, ahol szokás szerint élőzene szólt. Azzal az apró különbséggel, hogy az emberek 91%-a be volt öltözve valami elvetemült jelmezbe. íme két díjnyertes kép, amit szintén az SD1100-al csináltam, mert az belefér a zsebembe és mindenhol ott lehet:

Batman (mobil) és a Joker

Az abszolút díjnyertes kosztűm

Annak ellenére, hogy ez a buli egy picit ellaposodott a végére, amikor elmegyünk valami hasonló helyre, mindig feldobja a hangulatomat és megkedvelem egy picit Nashvillet. Picit többet kéne ezt pörgetni.

Balasubramanian Daniel's

A héten két említésre érdemes eseményt történt. Az egyik az, hogy visszaköltöztem Bellvueba. Az eset péntek reggel történt, amikor is korábban keltem fel a szokásosnál. Összepakoltam, a cuccok nagyrészét bepraktam a kocsimba és vártam. Vártam Daniel're, aki nemsokára meg is érkezett.

Daniel a kertben

Daniel egyébként munkatársam, néha előadóm MIC-ből. Emellett másodállásban ő költöztet mindenkit ISIS-on belül, mert neki mindenki tudja, hogy egyedül neki van pickupja.

A péntek reggel ilyen szempontból elég zsúfolt volt: nálam kezdtünk. Átvittük az íróasztalt Bellvueba, ahol felvettünk egy matracot és egy átkeretet. Ezután Bellvue másik végén feldobtunk még egy kanapét, és az egészet átvittük Manishékhoz. Onnan meg ugye mentünk dolgozni.

Preparing for GRE

PhD studentnek lenni jó. Még akkor is, ha az ember még nem az. Megítélésem szerint legalább annyit dolgozunk (egyetem + munka), mint a staff-ek, de legalább a fizetésünk a harmada. Cserébe viszont kapunk egy rakás plusz költséget! Ilyen volt az oltás, a tankönyvek és most a GRE.

A héten már azt hittem neki tudok állni félretenni valamennyi pénzt, erre megint kiszóram $140 dollárt a GRE vizsgadíjra. Ez félig-meddig a nem várt költségek közé tartozik.

Sebaj, most készülünk a vizsgára. Tankönyvem van, és CD-m is majdnem. Az én esetemben a matek résznek van a legnagyobb hangsúlya, elsősorban ezt nézik. A mintapéldákat nézve az a benyomásom az egészről, - annak ellenére, hogy van egy-két tróger kérdés -, hogy az egész olyan nehézségű, mint anno a matek érettségi. Nem, nem a központi, a házi.

Majd meglátjuk mi lesz belőle, November 14-én megyek belőle Madisonba, ugyanis az volt az egyetlen hely, ahol még volt Novemberre viszgaalkalom.

Mallrat

Tehát a dolog úgy kezdődött, hogy két hete vettem egy pár alsónadrágot Opry Millsben. A dobozra M-es méret volt írva, a nadrágokra már L. Ez ugye amerikai L-et jelent, vagyis 3x beleférnék. Ezt vittem (volna) vissza ma.

Az alsókat itt felejtettem, és erre csak félúton jöttem rá. Nem gond, ma egész nap alapjáraton futott az agyam már lassan hozzászokok az ilyenekhez. Viszont ami gond: bemegyek egy plázába és vérszemet kapok. Ehhez még párosul az is, hogy sznobköcsög is vagyok, tehát első sorban az otthonról ismert, márkás termékeket kutatom. Így tévedtem be - teljesen véletlenül - az Oakley szaküzletbe, ahol télikabát és pulóver után kutattam. Az eredmény mégis az lett, hogy egy hosszú és rövidnadrágot vásároltam. $15-ért. A kettőt.

A kabátokat mégegyszer át kell futnom, mert arra már nem maradt időm. $100-150 áron futnak, de ma reggel láttam egy egész jó Spydert is a TJ-Maxx-ben.

A TJ-Maxx egyébként jó hely, amolyan out-outlet. Ajánlom Örnek is. Ja, és mégvalami. Amerikába érve mindenki átesik azon, hogy vesz pár dolgot és 1 hét múlva látja ugyanazt olcsóbban (esetleg féláron). Mondhatnám azt, hogy ez tanulópénz, mert az. De a lényeg az, hogy kb. 2 hét után az ember már tudja, hogy mit hol érdemes venni. Nem érdemes például mindent Amazonról, eBayről rendelni, ruhák terén pedig fejben kell tartani, hogy az outletek itt mások, mint otthon.

GoW feeling

A Campuson sétálgatva picit olyan érzés fogottel, mint amikor anno a GoW-val játszottunk. A fényen kell maradni. A napsütésen igen jó idő van, viszont a túl sok árnyékon töltött idő ártalmas, sőt veszélyes.

A real-world pálya

Random shots around Campus

Egy-egy véletlenszerű kép a Campusról, illetve a Campus mellől:

Shipping with Kinko's

Az ASUS laptopom 2 éves worldwide garanciája December elején lejár. Ideje volt tehát visszaküldeni, hátha még megjaviitják a lifegő-lcd problémámat. A hibalistára persze feliirtam azt is, hogy melegszik a proci, mert nyilván ez is igaz.

FedEx Kinko's iroda

A szálliitás diijat az ASUS vállalta, csomagolni viszont nekem kellett. Kellett volna, de ehelyett a FedEx irodában csomagoltattam be. Nagyon profi dobozt adtak hozzá, $10-t kértek érte, de legalább nem nylonszatyorban utazik.

[megtaláltam a hosszú 'í'-t]

Tehát a "drágaságom" úton van, már most hiányzik. Hiánypótlónak szereztem egy másik képet ISIS-ban. Picit fura modora van, például nem szereti, ha fényképezik.

Toshiba PortégéM205, a helyettes

Röviden egy összevetés a két gép (ASUS A8Jn és Toshiba PortégéM205):

Pro Portégé:

• Pici és könnyű, iszonyatosan mobilis
• 1400x1050 felbontás
• TabletPC

Aztán a jó dolgokból ki is fogytunk.

Contra Portégé:

• Iszonyatmód elcseszett billentyűzet
• 512 MB memória (XP-t használok)
• Non-Glaretype LCD kijelző (ha leszedem akksiról, semmi nem látszik)
• Az átlagosnál eggyel kevesebb CD-ROM

Tehát még szokjuk egymást, de remélem nem visszük túlzásba. Várom vissza a sajátomat.

Dedicated Burritos

Még keverem a neveket, de azt hiszem ez a Burritos. A képet egy-az-egyben dedikálnám Ficzerének:

Burritos és én a Qdobában

Turing Award 2007

A múlt héten volt egy előadás a Vandy Jacobs Believed in Me előadótermében, amit Sztipanovits János "ajánlott" minden ISIS-es kollégának. Ez közel azzal egyenértékű, hogy kötelező volt a részvétel.

Az előadást Joseph Sifakis vendégelőadó tartotta, a téma (cím) pedig:

The Quest for Correctness: Beyond Verification

A fickóval kapcsolatban két érdekesség van. Az egyik, hogy tavaly Turing díjat nyert. A másik, hogy Jánosnak jó barátja.

Joseph Sifakis a Jacobs Believed in Me előadóban

Maga az előadás eleinte érdekelt. Aztán voltak részek amiket kezdtem nem érteni, majd váltogatták egymást a "hát ez triviális" és az "abszolút nem értem" szakaszok. Az előadás végére viszont elment a kedvem az egésztől. Ha le kéne írnom a benyomásokat, hogy miért, hát ezeket írnám:

• a fickó törte az angolt
• az egészről olyan burkoltan beszélt, mint valami nagy titokról
• ha valaki kérdezett tőle, a válasz általában az alábbi 3 típus közül került ki

1. most ezen mit nem ért? (igen, ez egy visszakérdés és mentünk tovább)
2. erről majd később lesz szó (és vagy feloldotta ezt a jövőbe mutató referenciát, vagy nem)
3. elkezdett magyarázni egy példát (de ritkán fejezte be, vagy nem teljesen illett oda)

• nem volt igazi befejezés, nem volt kerek az előadás (a konklúzió kb. az volt, hogy igen, a verifikáció nehéz téma)

Ezeket persze úgy mondom, hogy ebben a témában tényleg nem voltam otthon. A nagyteremben tartott előadás után volt egy kisebb is, a mi főhadiszállásunkon. Itt már belemásztak a részletekbe, eld(k)urvult a helyzet, én kb. 15 percig bírtam hallgatni. A benyomásom itt szintén az volt, hogy nyilván érti a fickó mit akar, de előadni nem nagyon sikerül neki, az előadás közben felmerülő kérdéseket pedig nagyon rosszul kezeli le.

Mindenesetre nem bánom, hogy elmentem az előadásra, legalább ilyet is láttam/hallottam.

First Friends Picnic

Hétvégén voltam piknikezni. Az egész összejövetelt az ISSS szervezte egy farmercsalád közreműködésével, a család birtokán, ami Nashvilletől mintegy 40 mérföldre délre fekszik. Valahol itt:

Nagyobb térképre váltás

Az útnak egy selejtesen nyomtatott Google Maps térképpel vágtam neki. Mindössze egyszer tévedtem el, akkor is csak picit. Ennek két oka volt. Egyrészt a táj iszonyatosan szép volt. A nap már nem volt túl magasan, a fák még csak most kezdik elveszteni az éretlen színüket és a farm felé egy dimbes-dombos, kanyargós erdővel övezett út vezetett. Ez volt talán a legnagyobb élmény az egészben: odavezetni.

Pillanatkép az útról (igen, vezetek)

Az eltévedés másik oka a megalapozatlan feltételezés volt. Valamiért azt hittem, hogy végig aszfaltozott úton kell közlekedni és az egyik - apró táblával megjelölt - földút elkerülte a figyelmemet.

Az utolsó útszakasz

Aztán megérkeztem és az alábbi látvány fogadott. Voltak vagy 50-en a pikniken, rengetegen frizbeeztek, a kisgyerekeket meg golfkocsival, vagy egy pótkocsira pakolt halom szalmakocka tetején furikázták egész este, traktorral.

A piknik távolról

A hely tényleg jól nézett ki, nyugis volt. Érdekesség még, hogy a szomszéd ház a házigazda testvéréé, a kettővel arrébb található birtok pedig a szüleié.

A piknikhez visszatérve, volt mindenféle kaja. Főleg rántott csirkeszárny (amin itt igen sok hús van), sütemények és saláták. Lakmároztam is, közben pedig beszélgettem a "First Friends Meeting révén megismert családdal.

A családból az apukát bírom leginkább. Édesapja olasz volt, őmaga már itt született, érthetően beszéli az angolt és baromi intelligensnek tűnik. Foglalkozását tekintve a nashville-i vasutak valamelyik részlegének vezetője.

A családapa

A beszélgetés során a sok átlagos infó mellett egy kevésbé szokványosra is szert tettem. A családnak egy SONY F717 fényképezőgépe van, amit persze 40 méterről is felismerek. Elkezdtünk róla beszélgetni, hogy az bizony egy jó gép. Megemlítettem a legnagyobb problémámat, hogy csak sima MemoStick-et hajlandó elfogadni. Egyetértő (?) választ kaptam, ők is szívtak már ezzel. Az első áthidaló megoldás az volt részükről, hogy vettek 6 másik 128 MB-s MemoSticket (ez az első generációsból a legnagyobb), és hozzá egy tokot. (Nekem tavaly Novemberben ilyen fancy tokom nem volt, ezért is hagytam el egy napsütéses délutánon a Párizsi képek felét.) A második megoldás az volt, hogy faggatták a SONY-t, hogy megy-e az új kártyákkal (MS Duo, Pro, etc.) a gép. Az ügyfélszolgálat azt a választ adta, hogy nem tudják. Én mondtam, hogy legjobb tudásom szerint nem megy (Wikipedia, fórumok). Azt válaszolta, hogy ő is erre jutott, de végül elment egy elektronikai boltba és kipróbálta egy 2GB MS Pro Duo kártyával + adapterrel. És lám: működik. Ez egy életmentő felfedezés. Ha megjön a fizum, valószínűleg azonnal kipróbálom.

Late Afternoon Robbery

Időnként felbosszantom magam, hogy akárhányszor berohanok a Kroger'sba kenyérért vagy tejért, mindig legalább $15-20-t otthagyok. Ma is csak kenyérért mentem és $20.39-et fizettem. Kifelemenet ugyanakkor a következőket találtam a kosaramban:

• 6 zsemle (jóféle)
• 1 mazsolás-édes kenyér
• 1 vaj
• 1 font (~0.5kg) csirkemell
• 1 nagy fürt banán
• 2 liter tej
• 2 liter ananászlé

Most látom, hogy rendes kenyeret nem is vettem. Mindegy, a kérdés az, hogy sok ezért a $20? Na, meg azt is csak most nézem, hogy vettem még 20 db extra large, barna tojást. is (Ez olyan, mint az otthoni, csak picit kisebb.)

Megjegyzés: az a legfrissebb meglátás, hogy a boltban a második legolcsóbb terméket kell megvenni. Ez jellemzően nem sokkal (~10-20%-al) drágább csak, de a szóban forgó stratégia tipikusan egy nagyságrenddel finomabb ételeket kerít a hűtőbe. (Mondjuk ami műnek, vagy nagyon szarul néz ki, azt eddig se vettem meg.)

About Tennessee Transportation X - Parking

Ahogy már korábban utaltam rá, én (egyelőre) nem az egyetemi parkolót használom, hanem egy picit odébb szoktam parkolni, a Lyle Ave-n, az A pont környékén.

Nagyobb térképre váltás

Ma reggel azonban nem volt itt hely. Tettem egy kört a városközpont felé és végül visszajutottam a Lyle Ave-re, de annak egy távolabbi B pontjára. Ez valamivel messzebb van, már ez is bosszantó volt. Amin azonban végképp felhúztam magam az az, hogy estére teljesen rámálltak. 10-10 cm-t hagytak el elől és hátul. Először jártam-keltem előre-hátra, végül arra jutottam, hogy kiemelni úgyse tudom a kocsit, hát csesszék meg: biliárdozok egyet. Épp készültem nekiesni a manővernek, amikor az egyik közeli szórakozóhely előtt álló banda egy tagja odajött hozzám és felajánlotta, hogy asszisztál. Jól is jött, 4 takkból sikerül kihozni a kocsit. Rohadtul nem szeretem álló helyzetben tekergetni a kormányt, de most muszáj volt.

Konklúzió

• az emberek időnként segítőkészek
• jövő hónaptól kell vegyek egy parkolóbérletet
  
  

What does The Grinder stand for? Part 2

Nemrég végeztem az egyik beadandómmal. Holnap határidő van. Most pedig háromnegyed tíz. Sokszor eszembe jutnak Karesz bölcsességei, most például ez:

Olyan nem lesz, hogy egy héttel korábban félreteszed a beadandó projektet, hogy kész van. Vagy előtte este 10-kor, vagy másnap reggel írod meg az utolsó kódsort és nyomtatod ki a dokumentációt.

Mostanában nem szarakodok, időben nekiállok a dolgoknak. És mégis.

Sebaj, aprítom a dolgokat. A Detection and Estimation Theory házit holnap le tudom adni. Függőben van még

• a Digital Systems Architecture 3. házi
• a Digital Systems Architecture 1. projekt
• a Model-Integrated Computing nagyprojekt
• az FPGA programozás (bár ez egy újabb HW bug miatt ismét fagyasztva van)
• egy folyóiratcikk review-ja

Ha ezeket mind normálisan abszolválom, azt hiszem szintet lépek time management (időbeosztás) terén.

About Tennessee Transportation IX. - Traffic lights

A forgalmi jelzőlámpák itt máshogy viselkednek, mint otthon. Van, amiben jobba, van amiben nem.

Felfüggesztés

Az első szembetűnő különbség, hogy a lámpák itt a kereszteződés túloldalán vannak felszerelve. Ebből következik az a furcsaság, hogy van, amikor piros alatt is át kell hajtani (balra kanyar). Egy idő után meg lehet ezt szokni.

Fényük rendszerint gyengébb, mint az otthoniaké. Ez főleg nappal és éjszaka zavaró. :) Nappal azért, mert az ember nem látja, hogy be vannak-e egyáltalán kapcsolva. Este pedig azért, mert nagyon beleolvadnak a város fényeibe, vagyis a jelzőszín elvegyül a reklámtáblák és a távoli autók féklámpáinak fényáradatában.

Hátrányok

• Néha úgy tűnik Nashville meg akarja mutatni, hogy van a zöld hullámnál is jobb, újabb. Ez a piros hullám. Ha az ember forgalmasabb időszakban megy a West End-en, vagy a Charlotte Ave-n, rendszerint az összes, de legalább fele lámpát beszívja. A kereszteződésekben használják a súlyérzékelőket, de emellett a lámpák elég heurisztikusan, véletlenszerűen működnek. Ezt minimálisan orvosolják az előnynél felsoroltak.
  
  
  Esténként egyébként jól lehet haladni ezeken a forgalmasabb utakon is, olyan, mintha picit magasabb prioritást kapnának éjszakára. Persze lehet, csak azért mert kevesebb a rákanyarodni vágyó autó.

• Piros után itt (is) egyből jön a zöld, nincs sárga rásegítés.
  
  
• A pirosak igen hosszőak.

Előnyök

A nashville-i villanyrendőrök két jó tulajdonsággal rendelkeznek, amivel az európai kollégáik nem. Az egyik a jobbrakanyarodási szabály, a másik az éjszakai üzemmód.

• Amit az előbb jobbrakanyarodásnak neveztem, az nem más, minthogy ha az ember jobbra akar kanyarodni, akkor a piros lámpa stoptáblaként viselkedik. Tehát a lámpához érve a járművet teljesen meg kell állítani (complete stop), majd körülnézés után, ha nem jön senki, akkor lehet haladni jobbra.
  
  
  
  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt azért lényegesen kevesebb a zebra, így a gyalogosok "hiánya" miatt ez könnyebben kivitelezhető, mint otthon.
  
  
  
• Éjszaka a magasabbrendű utakon a lámpákat sárgán villogó, az alsóbbrendű becsatlakozásokon pirosan villogó állapotra állítják. Előbbi csak figyelemfelkeltés, mint otthon. Utóbbi stoptáblával egyenértékű, de nekem tetszik, mert éjszaka könnyen észrevehető.
  

Bónusz

Itt jön, amit nagyon utálok a helyi autók zömében. Ez pedig az irányjelző, az index. Próbálkoznak itt is mindenfélével, hogy mennél észrevehetőbbé tegyék a kanyarodási szándékot. Így például szerelnek indexet a visszapillantókra is. Na, de amivel a gond van:

• Az emberek ba*znak használni az irányjelzőt. Eszükbe jut, hogy le akarnak fordulni és elrántják jobbra a kormányt, közben kilöttyintve az üdítőjüket a hamburgerükre.
  
  
  
• Az irányjelzők nagyrésze piros. Ez olyan esetekben vicces főleg, mint amilyen a ma reggeli volt. A legkülső sávban haladok, előttem egy pickup (nyilván). A kocsi baloldali féklámpája nem ég, viszont a sofőr előszeretettel fékez szakaszosan a kereszteződések előtt. Már éppen kezdtem hozzászokni, amikor a 4. kanyar előtt fékezés nélkül elkezdett indexelni, majd hirtelen fékezni. Óvatos ember lévén nyilván nem volt veszélyes a helyzet, de nehezen vettem észre, hogy a kocsi fara 1"-el magasabban kezdett el villogni. Hú ,de utálom a piros indexeket, a pic*ába velük, az összessel!