Kurt Vonnegut: Mother Night

Az első Vonnegut könyv, amit olvastam. Van stílusa, piciben sokat lehet rajta röhögni, nagyban azért annyira nem vicces. Vagyis fekete humora van történetnek, de maga a történet is fekete. Amit leírok az nyilván nem elemzés lesz, ahhoz nincs kedvem. Inkább csak szemelvények, részek amik tetszettek.

Ha a könyv egyetlen mondatával kéne leírni a történetet, azt hiszem ezt választanám:

-Általánosságban szólva, a kémkedés az egyes kémeknek lehetőséget ad arra, hogy a maguk számára ellenállhatatlanul vonzó módon dilizhessenek be.

És mindezt második világháborús környezetben kell elképzelni. Ugyanakkor, ha saját szavaimmal szeretném - kissé primitíven és kellőképpen leegyszerűsítve - megfogalmazni, hogy miről is szólt a mű:

while egy_darabig {
  -Aha.
  -Értem.
  -Én is úgy gondolom.
  -Egyébként le*zarom.
}
-Ó, bas*átok meg!

Néhány rész, ami tetszett, vagy megfogott:

• Az őrökkel folytatott beszélgetés (az egész legelején)
• Párbeszéd az apóssal (Werner Noth gyönyörű kék vázája végén)
• Párbeszéd a tanulságról (Rosenfeld... közepe)

Hossz: 220 (kis) oldal
Stílus: fekete humor, jóféle párbeszédekkel
Mondanivaló: van, de szerencsére korántsem nem szájbarágós
Összesítve: tetszett, 7/10

Megjegyzés 1: egyelőre elég szigorúan pontozom.

Megjegyzés 2: az író könyvet Mata Harinak ajánlotta, akiről véletlenül se Bálint jutott eszembe.