Not a Special Student Any More

Kemény köröket futotta ezért, de végül elértem célomat: minden hivatalos helyen Ph.D.-re változott a státuszom.

A Storm is Coming

Tegnap este esett a hó itt Nashville-ben. Nem kevés, helyenként meg is maradt a füvön. Ennek következtében a helyi (általános) iskolák be is zártak azonnal.

Mondhatnám, hogy egy picit túlreagálják a dolgot a helyiek, és mondom is. De hozzátartozik a dologhoz, hogy a tegnapi jég- és hóvihar a környező államokban 1 millió lakást hagyott áram nélkül. Ha jól értettem a CNN híreit, ez a Tennessee-t környező államokra is igaz, az energiaellátás helyzete pedig nem igazán fog javulni a következő hetekben.

Nashville-be ma estére még ígérnek egy szárazabb, hidegfrontot. Ennek megfelelően ma melegebben öltöztem.

J-FET Amplifier Connections

Picit szégyellem a dolgot, de odáig fajult ahelyzet hogy újra meg kell értenem, hogyan működnek az tranzisztoros alapkapcsolások. Elsősorban a JFET-re vagyok kiváncsi, úgyhogy most ezt tanulgatom.

Találtam egy egész jó "puskát", itt. Ha esetleg valakit érdekel.

Mellesleg az egész azért kell, mert a következő napokban mikrofonokat kell tesztelni. Ha valaki ehhez szakmailag hozzáértőnek tartja magát, kérem jelezze.

A Few Days in Hungary

Minap kiszakadt a világosabb farmerom. Szemügyre vettem a tátongó lyukat közelebbről is, és elmerengtem, mi is okozhatta az ruhadarab anyagának lokális elgyengülését. Két régebbi történet jutott eszembe, illetve egy kevésbé régi esemény(sorozat).

A farmer története

Ebben a nadrágban kétszer estem el, úgy hogy arra emlékszem is. Közös volt az esésekben, hogy mindkettőt aszfalton produkáltam. Az egyik Lackó mikulás buliján történt. Az egész úgy kezdődött, hogy már mindenki mosolygott. Volt már komoly beszélgetés, kicsi a rakás, tulajdonképpen az összes eposzi kellék megjelent a bulin. Aztán egyszer a nálam egy fokkal kevésbé józan Ufi kiolvasztott a fejével egy fél kiló epret, majd elindult haza Ágival. Lackóval éreztük, hogy sietni és segíteni kell, ezért futottunk vele egyet. A vége persze az lett a dolognak, hogy elestünk mindhárman. Én főleg a térdemre és a többiekre. Szerintem itt kezdett el kopni a térde a nadrágnak.

A másik esés helyszíne a Duna partja, a Nemzeti melletti villamosátkelő volt. A kollégákkal borozgattunk egy jót, de ez tényleg "lájtosra" sikerült. Vélgül azért Imrének sikerült a fűben hemperegve elhagyni a kulccsomóját, amiért végül én mentem vissza. Persze görkorival. Ehhez már csak némi sötét és egy pár villamossín kellett és meg is volt a második esés.

Egyfelől rossz ránézni a nadrágra, mert szerettem és most újat kell vennem helyette. Másrészt kellemes emlékeket idézett fel, úgyhogy annyira talán nem is. Visszaemlékezni mondjuk lyukas farmer nélkül is lehet. Mindegy.

És azon túl

Most karácsonykor hazamenni mindeképp megérte. Most néhány "ok" jön, hogy miért:

1. Jó volt látni az otthoniakat, illetve, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok

Lecsábítottuk Anyut a Balatonpartra

Voltunk a hegyen Apuval borér'

2. Jó volt Budapesten, Pécsett

Jó volt az elő-, a rendes- és az utószilveszter és igen jó volt az utolsó este Pesten. Ez az este (is) egyike volt azon eseményeknek, ami miatt mindenképp érdemes volt hazamennem. Spórolva a szavakkal:

Kollégák és bátyám a Blahánál


Gerdával az Oktogonnál

Aki nem fért rá a képekre (vagy már hazament), attól elnézést kérek. Akivel nem találkoztam otthon, attól is. Kemynek köszönet a fuvarért, Matyinak meg a kíséretért.

[Poszt vége, kezd csöpögőssé válni.]

New Years Resolution

Ezt már régebben meg akartam írni: az újévi fogadalmakról van szó. Nem vagyok benne biztos, hogy ezeket ott hangosan ki is mondtam, de az biztos, hogy nagy része már akkora megfogalmazódott bennem. A fogadalmakat talán érdemes kategóriákra bontani.

Sport

Megfogadtam, hogy (még) többet sportolok. Csináltam is egy listát, hogy mik azok, amik szóba jöhetnek:

• Röplabda (-)
• Tánc (Salsa) (?)
  
• Vitorlázás (?)
  
• Fallabda (*)
  
• Gyúrás (+)
  
• Futás (*)
  
• Falmászás (*)
  
• Lövészet (?)
  

- : kilőve
* : (jobban) kéne
? : még nem tudom, mi lesz vele
+ : tolom

Bámulatosra sikerült ez a jelölésrendszer. De az talán átjön, hogy bizony még nem minden megy flottul. Egyelőre a rossz időre fogom a dolgot, bár ezen már most elröhögtem magam, annyira szar kifogás.

Kaja

Elhatároztam, hogy a vásárolt kaják minőségére még inkább odafigyelek. Igyekszem többet járni a Whole Foodsba, és törekszem a változatosságra. A kaján ilyen szempontból továbbra se spórolok. Legfeljebb úgy vagyok hajlandó, hogy kevesebbet járok ebédelni a környező gyorséttermekbe, mert az drága bír lenni, és nem mindig laktató.

Sőt, elhatároztam, hogy normális kenyeret veszek ezentúl. Valószínűleg a Panera-ban. Épp a kajákkal kapcsolatban fogalmazta meg valaki, ami ennél picit általánosabb érvényű:

Ami otthon luxus volt, az itt mindennapos termék. Ami otthon mindennapi volt, az itt luxus.

Ebben van igazság. Az "értelmes" étel elég drága. Az autó nem.

Utazás és szórakozás

Sokáig volt tervezgettem, hogy a nyáron lecserélem a kocsit. Először a Z3-ról álmodoztam, aztán az Eclipse, végül a Celica került a lista élére. Most meg igazából azon a véleményen vagyok, hogy arra tökéletes nekem az Accord, hogy itt Nashville környékén elbohóckodjak. Egy váltóolaj cserébe preventív jelleggel még lehet, hogy beinvesztálok (~$120), de többet nem akarok rákölteni.

Ehelyett félreteszek utazásra. Három nagyobb tervem van, ami azt illeti:

• Guatemala Kemyvel, Február végén (11 nap)
• Nyugati part az otthoniakkal, Augusztus végén (~2 hét)
• San Jose és Hawaii Örssel, amíg még itt van (~bő 1 hét)

Mindemellett, ha van rá lehetőségem a hétvégéket felhasználva tervezem, hogy megismerem Nashville-t és környékét, illetve a szomszédos államokat. Hát ez a nagy terv.

Egyetem és munka

Időben nekiállok a dolgoknak és leaprítom őket. Nem szarakodok, semmi cicó. Nem zavar, ha hétvégén úgy érzem be kell mennem, hogy befejezzek valamit, vagy este későn jövök el. Addig nem, amíg a jelenlegi flexibilitásom megmarad az időbeosztásomat illetőleg.


Nagyjából ennyi lenne az újévi fogadalmakról. Talán egy dolog maradt még le, de ez később, újév után tudatosult benne: egy barátnőt kell szerezzek, különben halálra unom magam. Ez persze már otthon se ment egyszerűen, itt pedig nem tűnik könnyebnek a helyzet. Azért majd megoldjuk. :)

Összefoglalóképp egy "megindító", rövid jelenet, ami tetszett a Wanted-ban. Azaz lenne, ha lenne értelmes minőségben. Sebaj. Akkor majd idézek, bár inkább nézzétek meg a filmet, nekem bejött. Tehát az utolsó (előtti) mondat:

This is me taking back control of my life.

Stress at Work

Igen, ez a bejegyzés a munkahelyi stresszről szól. Illetve a főnökömről.

Tegnap, illetve ma az egyik projekt keretén belül demóztak Martinéknak. Picit meg voltak csúszva a dolgokkal, így esett meg az, hogy Tihamér és a főnököm még vasárnap is bejöttek (bement) dolgozni, valamint hétfőn is tovább maradtak.

Act #1

Hétfő este 7:34pm körül lehetett, amikor még mindig bent voltam ISIS-ban. El voltam merülve a teendőimben, vagyis épp kirohanni készültem a Pyro-val, amikor valaki mögém ugrott és jól rám ijesztett. Olyannyira, hogy másik irányba indultam el a karakterrel, mint terveztem, mire azonnal meg is haltam. :(

Az ilyesztést egy szolíd "Ó, bas** meg!", vagy "A k**va életbe!" felkiáltással honoráltam. Hallottam, hogy a többiek kuncognak a dolgon, de nem hagytam, hogy megzavarjanak, hiszen a csapatom jól állt: játszottam tovább.

Gondoltam magamban, hogy Robinak ez a poénja jól sült el, bár ez a stílus nem rá vall. Mintegy 30 perccel később derült ki számomra, hogy nem ő volt az, aki megtréfált, hanem a főnök. Nekem ezt annyival sikerült viszonoznom, hogy egy viszonylag értelmes, közepesen komoly beszélgetést hirtelen félbeszakítottam egy "Bocs, Ákos van egy kis vazelinod?" kérdéssel. Ez a projektemben használt szenzorok felhelyezéséhez szükséges, bár abban a pillanatban épp nem volt sűrgős.

Act #2

Minap egy olyan e-mailre ébredtem, amiben ez (is) állt:

Does he have an ext, if not he needs to stop working immediately.

Az ISSS -, a külföldi diákokkal foglalkozó egyetemi szervezet - megint szarakodott egy picit. Elfelejtettek egy bizonyos papírt kitölteni és átküldeni a HR részlegre. Úgyhogy nyertem egy plusz utat. Mindeközben pedig szóltam a főnöknek is az ügyről. Az ő válasza:

ezek hulyek. szokas szerint.

Rövid és velős. Szokás szerint.

Act #3

A múltkor mutattam egy filmet Harvei Krumpet, a polák életéről. Aki látta, biztos emlékszik a noteszére. Nos, miután már sokadik napja próbáltam SD kártyát vezérelni, egyszer eszembe jutott nekem is egy fakt, amint menten fel is véstem Péter táblájára.

Fakt #714

Controlling a 2GB SD card using a flash based FPGA is not an easy task.

Hmm... Ez nem a szó szerinti idézet, holnap leellenőrzöm, ha nem felejtem el.

Mellesleg a kártyát végre sikerült működésre bírni. Valami felettébb kretén dolog miatt nem ment.

Having a Beer in Atlanta (or Two)

Well... it... all... started... with... this... condom... factory...

Ha nem is az óvszergyáttal, de az egész azzal az ötlettel indult, hogy igyunk egy sört. Persze hol máshol, mint Atlantában. Tehát a hétvégén két kollégával legurultunk Georgia állam fővárosába. Beszélgettünk egy jót két otthonról jött kollégával, majd beugrottunk a Hootersbe egy sörre. A "Soon to be relatively famous Hootersbe". És akkor bemutatnám a pincérnőt:

Mia the waitress, Sandor the f*g :D

A pincérnővel sok gond ugye nem volt, mosolygott, mint a tejbe tök. Azaz egy mégis, a 3. kör után elkezdett random/miller sört hozni, akármit kértünk. Ezzel a többiektől ki is érdemelte a nulla borravalót. Én egy picit azért hagytam.

Szokták volt mondani, hogy kicsi a világ. Ez nyilván nem igaz, de azért ehhez a kocsmatúrához hozzátartozik, hogy Atlantában sikerült összefutnom valakivel Badacsonytomajról, aki ismeri Bíró Gyuszit (Balatonudvari).

A sörözés után még összefutottunk egy fura alakkal (mindenki eldöntheti, melyik a fura alak), majd egy darabig kóstattunk egy másik szórakozóhely után. Végül a hotel bárjában kötöttünk ki.

Másnapra terveztünk még egy kisebb-nagyobb városszemlét, de ez elég rövidre sikerült. Az előre eltervezett programból csak a Coca-Cola és a CNN HQ meglátogatása jött össze - utóbbi csak kívülről. De, teljesen véletlenül belebotlottunk a Georgia Tech Campusába. Itt olyan kép fogadott, amivel a Vandy környékén még nem találkoztam:

Geogia Tech, The Way I Like It

Na majd egyszer talán a Vandyn is. A Campus maga egyébként úgy nézett ki, mint valami barátságosabb fajta gyártelep, hasonló stílusban épült lakóházakkal. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ha egy adott városban van valami híresebb egytem, mindenképp megnézem azt. Meg, ha valami egyszerűbbrő van szó, azt is.

Az albumot még egyszer ajánlom megtekintésre, van benne pár egészen jól sikerült kép.

The Optimum

A mosógép, illetve a szárítógép igen leleményes és mókás eszköz itt Nashville-ben. Még 5 hónap után is meg tudnak mosolyogtatni:

Van optimális állás? Hova máshova tekerném?!

The Southern Dictionary #1

Most jövök a reggeli teremfociról. Tegnapelőtt azon gondolkoztam, hogy veszek egy második télikabátot és egyszerre hordom a kettőt. Ma póló + egyszerű pulóver kombinációjával öltöztettem magam. Mindezt azért, mert most olyan idő van, mint otthon szeptember első hetében.

Ennek örömére úgy döntöttem elkezdek írni egy szótárat. Egy amolyan angol-angol szótárat. Nevezhetném ezt szinonima szótárnak is, de nem akarom. Főleg azért nem, mert ezeknek írásos formája nem létezik. Jöjjenek tehát a kifejezések, egyenesen Alabama államból:

1. used to be able to - used to could
2. where is sg - where is sg at
3. you all - y'all
4. was able to - might have could
5. going to - fixing to

Remélem jól jegyeztem le őket, az utolsó előttiben nem vagyok biztos. Azt hiszem az utolsó kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy a szendvicskészítés hogyan is hangzana: I'm fixing to fix a sandwich?

Akitől származnak a fentiek, egy északi állásinterjún véletlenül ellőtt két "y'all"-t a beszélgetés folyamán. Ezzel elmondása szerint sikerült kínos 2x10 másodperc kínos csendet előidéznie. :D

Elkezdődött az óra. See y'all later

Ups and Downs. And Downs and Downs.

Van, hogy a dolgok nem jönnek össze. Az elmúlt egy hét, és főleg a mai nap ilyen időszaknak tekinthető.

1. A munkahelyen már egy hete mással kéne foglalkoznom, és nem az SD kártyát kéne illesztenem. Megjegyzem, fas*kivan, hogy nincs egy normális leírás az SD szabványról. Mos már megértem, hogy Peti miért készült el olyan lassan a diplomamunkával. :P
2. A sulit illetőleg a nyakamba szakadt egy rahedli házi feladat. Mind a négy tárgyból van mit csinálni. Nekiestem az FPGA házinak, mert mondom az könnyű. Erre 20 perce keresem a Quartus II környezetben, hogy hol lehet testbenchet hozzáadni a projekthez.
3. Picit szórakozni támad kedvem, megvillantom itthon a még Matyitól kapott fancy sakkkészletemet. Van is egy jelentkező: az új szobatársam. Nyilván erősen alábecsülöm a képességeit, főleg miután jön a "négy éve nem játszottam" szöveggel, hát jól ki is kapok a végén. Remek.
4. Pihénnek itthon, rendbe raknám a cuccaimat. Erre itthon mi van? A múlt héten olyan hideg, hogy elfagy a hidegvíz vezeték. A szomszéd fala, majd a mi szúnegünk elkezdett beázni, végül 5 perccel miután elindítom a mosást, a gép kacsaúsztatót csinál a konyhából. A pihenés eredménye tehát: vacogás, félig kimosott ruhák és egy Kis-Balaton Nashville külvárosában.
5. Utaznék Guatemala városba Február végén. De még mindig hezitálok. Bár nem annyira olcsó az út, de nem is igazán az ár miatt vacilálok, sokkal inkább a suli miatt. Nem tudom, mennyire fér bele az időbe. A repjegyet meg ugye még nem vettem meg. Pedig már kéne. Dönteni kéne, nem nyafogni. Nyaff.
   

Egyelőre a sakkon dünnyögök. Picit megalázva érzem magam. Bár, ha az egy fokkal értelmesebb énem szólalna meg, akkor valószínűleg ezt mondaná:

Vesztettem egy meccset. Nyertem egy sakkpartnert.

Ez igen bölcs dolog. Most azonban megyek aludni, hogy holnap reggel húzhassan az igát és apríthassam a házikat.

Landing in Hudson

Gondolom nélkülem is átjutott a hír a tengeren túlra, hogy egy repülő kényszerleszállt a Hudson folyón, New Yorkban. Ha mégsem, akkor itt és itt tekinthető meg.

A történet röviden az, hogy felszállás után mintegy egy perccel a gép keresztezte egy sereg madár útját, és feltehetőleg néhány ezek közül 1-1-et játszott a hajtóművekkel. Ennek folyományaként minkét hajtómű leállt. Visszafordulni nem sikerült a géppel, ezért a pilóta letette azt a Hudsonra. A folyó ilyenkor ott is kellemesen hideg, de ez nem volt gond, mert a leszállást az egyik hudsoni hajótársaság emberei is figyelemmel kísérték és mire kinyitották a repülőgép ajtaját, márt 7-8 komp sereglett a roncs körül. Mindenki túlélte az esetet. A pilóta állítólag jó munkát végzett, korábban pedig vadászpilóta volt és vitorlázórepülést oktatott. Hehh, kis nosztalgia.

Mellesleg a történet eszembe juttatott egy régebbi videót:

Jancsi's Birthday

Tegnap volt Jancsi szülinapja, amit először a Blackstone-ban, majd a Cabana-ban tartottunk.

Az ünnepelt és barátnéje (a főnök lánya :))

A partin én is készítettem képet mindenféle emberekkel.

Sándor és Manish

Meg persze adtam a művészetnek is.

Meggy?

De ami a legérdekesebb, megint olyan érzésem támadt, hogy kísért a sors.

Fort Collins

Mario's Past and Present

Jövök hazafelé nyelvóráról, és a 21. utca sarkán szokatlan üresség fogad. Felelevenedik bennem Mario és éttermének története.

Mario anno megépítette a pizzériáját. Ez mintegy két éve októberben leégett. Aztán újjáépítétte.

Az újra felhúzott létesítmény először összedőlt, aztán égett le.

Monty Python

Azaz fordítva, de ez a lényegen nem változtat. A csóka úgy döntött, hogy nem építi meg harmadszor is az éttermet. Ez egy korábbi kép:

Előtte

Most

Stuff

Vegyes, röpke gondolatok.

Academic writing

Ma megvolt az első angolóra, itt. Persze a nap végén van, két másik hosszú előadás után. A nyelvóra fontosabb paraméterei:

• a csoport fele nő, ebből az egyik egész jól néz ki (és villanyos...)
• $440 egy félévre, de nem én fizetem

Mellesleg a "tananyag" is jónak tűnik, de ez mondhatnám mellékes.

Gmail stickers

Megjöttek a Gmail matricák. Mérsékelten stílusosak.


Mountain Dew

Akciós volt a Mountain Dew, de a kedvezményhez nem 2 darabot kellett venni.

Dobozba zárt hegyilé

Aporpó, otthon a Mountain Dew-ben mennyi koffein van?

Capana

Egy hely, ahol melegen ajánlják a bort, de én egyelőre nem vagyok boros.

I want you, avagy hányszor sütik még ezt el?

Aztán vodkából sincs itt kis választék.

Vodkalap. Bruhahaha!

Persze vodkát ilyen helyen nem iszunk, mert erős. Legfeljebb sört, mert az jó és természetes. Meg Margaritha-t. De ezt nem tudom miért.

Honda Accords

Az én autóm nem egy mai darab, igyekszem tisztán tartani és vigyázni rá. Ez előbbi nem mindig megy, de utóbbi feladattal talán jobban boldogulok, mint néhány helyi.

Harvie Krumpet

Ezt az blogot nyilván kevesebben olvassák, mert általában kevésbé értelmes dolgok kerülnek rá, mint a Nashville Times-ra. Ugynakkor ezt a Vonnegut hangulatú rövidfilmet muszáj látni.

Fakt 914:

alcohol can cause drunkeness and nudity.

Nagy igazság.

Harvie Krumpet

The Actel Battle is Over

A csata 1 hónapig és 2 napig tartott. Úgy küzdöttünk, mint férfi a férfival. Csak sportszerű eszközöket használtunk: e-mailt.

A történet December 10-én kezdődött, amikor is az Actel-nek bejelentettem, hogy a CoreABC nevű softcore processzoruk az IGLOO FPGA család részére hibás kódot generál. Ez abban nyilvánul meg, hogy a memóriaműveletek egyszerűen nem működnek. (Pedig az azért nem lenne rossz.) Egy hét alatt elértem, hogy ügyintézőt cseréltek, Bryan helyett megkaptam Billt. Bill bő 2 hét alatt kitalálta, hogy melyik részlegre kell továbbküldeni a problémát, ahol ma megerősítették, hogy ez így tényleg nem nagyon jó.

Adtak egy tippet (workaround), hogy hogyan kerüljem meg a problémát, de erre itt nyilván nincs/nem volt időm. A kód lassan készen van: lágyprocesszor nélkül.

Still searching...

Még mindig keresem az igazit. Egy igazi lakást. Ma majdnem meg is találtam, íme a kedvező paraméterei:

• itteni viszonylatban olcsó
• igen közel van az egyetemhez
• viszonylag tágas szoba
• értelmesnek tűnő lakótárs
• nem kell szerződést aláírni

Egyetlen hátránya, hogy a konyhának és a fürdőnek elég puttó kinézete van. Mégpedig úgy, hogy azon valószínűleg egy alapos takarítás se segít. A mennyezetet is sokáig lehet bámulni, de nem csak akkor, amikor az ember unatkozik.

Szóval, van dilemma megint. Jó volna beköltözni az egyetem mellé, de nem tudom. A bellvue-i lakás mégis igényesebb, meg a lakótársakkal sincs különösebb gondom. Sőt, néha még viccesek is. :D

Ha valaki szeretne így látatlanban segíteni, annak megköszönöm.

Technical Problems with Running

Már korábban is gondolkoztam rajta, hogy futni kéne. Persze a tervezgetés (értsd: sza*akodás) megint több időt vesz igénybe, mint maga a tervezett cselekvés.

Röviden, a múltkor is arra jutottam, hogy jó lenne, ha valami motiválna. Egy megoldás lehet, hogy a csajok mögött futok a Campus körül. Egy másik, hogy valahogy loggolom, hogy mikor, mennyit és milyen tempóban futottam, és valamiféle edzéssé alakítom a - mindmáig nem létező - rendszeres futást. Erre a célra eddig két megoldást találtam:

Garmin Forerunner 405

Az ötlet egyszerű, egy karórába épített GPS-ről van szó, - kép alapján - elfogadható méretben. Tank és fekete színben kapható:

Garmin Forerunner 405

Ára $300-nál kezdődik.

Nike+ sportsband

A kedves kollégák egy

ötletes találmánya, amit a Nike és az Apple marketingesei felkaroltak. Egy gyorsulásérzékelőről van szó, amit egyszerűen a cipőbe, vagy a cipőfűzők alá helyez a user. Ez a kis szenzor vezeték nélküli összeköttetésben van a hozzá tartozó, többé-kevésbé dizájnos karórával. A karórát megráncigálva egy USB stick bújik elő, ezt a számítógépbe dugva, le-, majd feltölthetők a futási adatok. Feltölteni a Nike oldalára lehet, ahol web2 felületen gusztusosan tálalva jelenik meg a napi teljesítmény. Itt a honlap edzési tippeket/terveket is kínál. Ez pedig tetszik. Az kevésbé, hogy nagyon szarok a visszajelzések a strapabírását illetőleg.

Nike+ iPod

Ugyanaz, mint a sportsband, azzal a különbséggel, hogy nem karóra jár a gyorsulásérzékelő mellé, hanem egy iPodhoz csatlakoztatható kiegészítő. Na, de itt kezdődik a probléma. Van egy lista, amivel ez kompatibilis. Ez a lista pedig jobbára csak iPod nano és iPod Touch (v2.0) készülékeket tartalmaz. Na mármost én futáshoz legszívesebben iPod Shuffle fémcsipeszt használnék, mert fizikai adottságait tekintve ez tökéletes a futáshoz. Ezzel azonban a Nike+ eszköz nem kompatibilis, továbbá van már egy Shuffle-m. :) Marad az, hogy veszek egy iPod nano-t, vagy Touch-ot. Nekem azonban nem jön be az, hogy a felkaromra szigetelőszalagozom őket, vagy ha már ekkora durungot veszek, az legyen iPhone. De azzal meg ugye megint nem megy. Továbbá gondoltam rá, hogy akkor már veszek egy iPhone-t data plan nélkül, erre:

Please note: Data plan for iPhone is required for the life of your iPhone service and cannot be removed in the future.

Így meg $70 alatt megint nincs előfizetés. Ergo ötletem nincs, mit csináljak. Áhh, mindjárt nem veszek semmit... Nyaff! :D

Konklúzió és egyéb

-Tényleg ezen múlik, hogy nekiállok-e végre futni?
-Nem.

De azért bízok benne, hogy mégis segít. :D

NEC

Tél van. Ami Tennessee-ben picit más, mint otthon. Van, hogy nincs is olyan hideg. Ma délután például vígan rohangáltam én is egy szál pólóban. És van, hogy valóban hideg van. Ilyenkor az ember jobban felöltözik. Ha pedig otthon van, akkor fűt. Így sikerült November hónapra $536 villanyszámlát generálunk. Ez úgy gondolom összhangban van azzal a helyi hőszigetelésről kialakított képemmel, amiről otthon meséltem. Most épp dolgozunk valami takarékossági progamon.

Nuff said.

Update: A NEC egyébként a Nashville Electric Service-t rövidíti.

A Good Anti-Hangover Technique

A múlt héten kidolgoztam egy egész hatásos módszert a másnaposság ellen: egyszerűen át kell kelni az Atlanti-óceán felett és az ember pikk-pakk kijózanodik. Na de hogy történet ez az én esetemben?

Az egész másnaposság nyilván az előző nappal indult, amiről majd később itt írok. Az este végeztével Kemynél landoltam, aki másnap felvállalta a taxis szerepét és Róbert kollégával együtt - aki egyben itt Nashvilleben lakótársam - kivitt minket a Ferihegy 2 reptérre. Türelmes ember ez a Kemy, a fuvart meg ezúton is köszönöm.

Dugó, baleset, meló? Engem nem húz fel.

A reptérre kijött utánam Matyi is, ami szintén sokat dobott az utazás élményén.

Matyi és én, plusz egy randomarc a háttérben

Így Mátyás volt az első, aki megtudta, hogy le akarom késni a járatomat. Ennek egyszerű és nyilvánvaló oka volt. A járatra valamivel több jegyet adtak el, mint ahány férőhely volt, ezért önkénteseket kerestek, akik némi pénzbeli (voucher) juttatásért cserébe hajlandóak lemondani a helyükről abban az esetben, ha nem férnének fel. Magyarországon nem hiszem, hogy nehéz ilyesmire embert találni, engem se zavart volna, ha egy nappal később kell elkezdenem a sulit. Főleg nem, ha tényleg kapok $1000 utazási utalványt. Amit persze nem kaptam, mert végül mindenki felfért arra a ro*adt gépre. Pedig maradni már csak a egy második sörözésért is érdemes lett volna. Nyaff.

A repülőn eszembe jutott a Fight Club című film, miszerint a repülőn mindenből apró adagokat kapunk. Miniatűr vaj, keksz, 100 cm3 ásványi adagokkal dúsított ivóvíz, még az emberekből is apró barát-adagot kapunk. Ebből nekem egy vegasi arc jutott, akivel minimálisat-közepesen sokat beszélgettem. A repülőútról azonban nem is ő az említésre méltó, hanem a képek és a kaja. Ennél kre*énebb dolgot már régen ettem, vagyis inkább próbáltam enni. Kinézetre ilyen volt:

Balaton szelet az óceán felett

A recept nem nehéz. Kell valami random tészta íz nélkül. Aztán kell rá egy adag moszat, vagy hínár - szintén nem gond, ha nincs íze. Ezt simán lehetne markolni a Balaton mélyéről, innen a Balaton szelet elnevezés. Végül a tetejére kell egy minimális sajtszerű íztelen tejtermék (?). Az egész annyira szörnyű, hogy a harmadik falatot nem tudtam legyűrni a torkomon. Robi trükközött, ő levakart róla mindent, aminek a felülete a zöld színnek megfelelő fényt leszámítva a fehér fény minden más tartományát elnyelte. Mondanom sem kell, itt rendkívül hasznosnak bizonyultak az édesanyám által készített, hamuban olajban sült rántotthúsból készült szendvicsek.

Elfogyasztva ezeket a hazai étkeket, egy picit magam elé bámulva szinte szemvillanás alatt (9 óra) a JFK-n találtam magam. Ezalatt minden fejfájás és hasonló tünet eltűnt. Ajánlom a módszert mindenkinek, akinek a másnap reggeli citromleves kávé, tej, vagy gyógysör nem válik be.

PS.: Matyira rábíztam egy társasjátékot, amit szeretnék, ha kipróbálnátok. Ha pedig ez megtörtént, számoljatok be, milyen is volt.

The New Sweeper

Új serprű jól seper, szokták volt mondani. Ugyanakkor ha érdes a nyele, az is feltöri az ember kezét. Meg egyébként is ki szeret seperni?

Az utolsó mondat persze sehogy nem kapcsolódik ide, de a lényeg az, hogy otthonról hoztam egy pár teremcipőt. Nagyságrendekkel jobban lehet benne kezelni a labdát, mint a squashcipőben. Ma reggel viszont iszonyatosan feltörte a sarkamat, így egész nap sántikálva járok. Nyaff.

OFF: A bloggal kapcsolatban technikai problémák merültek fel, azaz nem kapok értesítést arról, ha valaki kommentet ír. Még nem jöttem rá, mi okozza a problémát, de már dolgozom az ügyön.

New Year's Eve 2009

Dobtam fel képeket picasara az idei szilveszterről. Van köztük egy-két igen hangulatosra sikerült. Hármat ízelítőnek:




Ja, és ígérem, hogy idén kevesebbet ordibálok a képeken. Kissé kellemetlen visszanézni őket.

Extra: aki kideríti, hogy ki a piros felsős csaj az első képen, az kap egy sört tőlem, ha hazaértem.

Spinning Up The Grinder

Szerdán megkezdődött a második Vandy szemeszterem. Azt már eldöntöttem, hogy három tárgyat hallgatok idén is. Kettő már fix, a harmadikkal kapcsolatban még hezitálok*.

Random Processes

Jelfeldolgozós tárgy, a tavalyi Detection and Estimation Theory előkövetelménye. Egyfajta hülye szokásomnak tekinthető, hogy fordított sorrenben veszem fel a tárgyakat. BME-n is Nemlineáris Irányítási Rendszerekkel kezdtem, és csak utána toltam le az (sima) Irányítási Rendszereket. Nem mondom, hogy ez praktikus megközelítés, nem is ajánlom senkinek.

A tárgy kötelező tankönyve a Probability and Random Processes with Applications to Signal Processing. Szintén egy $150 könyvről van szó, amit $75 alatt széles világban nem találtam. Sebaj, majd valamit kitalálok.

Mellesleg a tárgy nem tűnik nehéznek, amolyan B4. Persze igyekszem nem elbízni magam. A fickó most is hasonlóan szórakozottnak tűnik, mint ősszel. Néha fárasztó (alig-)poénjai vannak, a matematikusokat (főleg európaiakat) még mindig megmosolyogja és nem is törekszik a matematikai korrektségre (értsd: precizitásra). Sokkal inkább az összefüggésekre próbál rámutatni. A kurzusán most 3x annyian vagyunk, mivel ez egy gateway course. Ez nem feltétlenül tetszik, de nem fogok belehalni. A gateway couse fogalma legközelebb egy olyan tárgyéhoz áll, amely kötelező, és amiből később szigorlatozni kell.

FPGA Design

Ez az első tárgy, amit felvettem, és aminek a sorszáma 300 alatti. Az előadó az őszi félévből ismert nashville-i Dabóczi. Részben ezért is vettem fel, no de főleg azért, mert mindenképp akartam egy FPGA-s tárgyat hallgatni. A fickónak egyébként van humora, ezen a dián például szélesen elmosolyodtam:

Filling the GAP with FPGA

A félév során VHDL-ben fogunk programozni, Actel Altera FPGA-t. Úgy látszik végül minden FPGA gyártó termékével összehoz a sors. A konkrét fejlesztőkártya egy DE2 development board lesz, ezen fogunk rücskölni. Minden 2 fős csoportra jut egy darab. Kell majd egy párt választanom, ami nem lesz könnyű. Nyaff.

A könyv itt is $174 lett volna a Vanderbilt Bookstore-ben. De modern felfogású ember nem vásárol könyvet könyvesboltban. Ahogy azt én se tettem.

A harmadik tárgy

Eredetileg 5 tárgyból kellett választanom, ezt mostanra leszűkítettem kettőre. Az egyik az Introduction to Robotics, a másik pedig a Solid State Effects and Devices. Egy gyors véleményezés mindkettőről:

Introduction to Robotics

Nyilván robotika bevezető.

Előnyök:

• tetszik a témája, legszívesebben otthon is végig toltam volna ezt a tárgyat
• előadásmódja hasonló az otthoni Irányításelméletéhez, hintjük a mátrixokat a táblára (csak kicsit komótosabban, mint Lantos) - ez előny?
• van egy iszonyat jó csaj a csoportban
• kis létszámú csoport

Hátrányok:

• nehezen illik az órarandembe, feldarabolja az egész hetemet
• az ISIS melómhoz nem sok köze van
• a fickó tényleg lassú, csak másol a táblára az előre nyomtatott papírokról

Solid State Effects and Devices

Ez az itteni Elektronika I. Kicsit olyan érzésem van, hogy egy második lehetőséget kaptam az élettől, hogy felülemelkedjek az átlagos magyar villamosmérnöki műveltségen** és megértsem hogyan működik a bipoláris és a mosfet tranzisztor. Ha már egyszer Mizsei kollégának nem sikerült ezt megtanítania. (Pedig én anno igyekeztem magamba szívni ezt a tudást, mert C3 után vártam egy hasonló színvonalas folytatást, hiába.)

Előny:

• gateway course
• az előadó nagyon ott van, igazi 30 éve a szakmában (pontosan 32 éve)
• szinte tökéletesen passzol az órarendbe
• egy hangyányival többet tudnék a tranzisztorról, minthogy 3 lába van

Hátrány:

• 2+1-el több vizsga van belőle, mint amennyit én írni szeretnék
• kevés a (értsd: nincs) jó nő a kúrzuson

Egyelőre úgy néz ki, hogy ez utóbbi tranzisztor tárgyat veszem fel. Ha valaki szükségét érzi, nyugodtan segíthet dönteni.

*sza*akodok.
**no offense

One (six) Beer at Blackstone

A meló végeztével este 6 körül Manisht nagy nehezen rávettem, hogy menjünk el edzeni. Azt kell mondjam megért. Nem csak, hogy leedzettem mellre, de kellemes vizuális élményben volt részem: igaz csak kevés csaj volt a rec centerben, de az a néhány igen jól nézett ki. Azt hiszem erre mondott hasonlót Gerda, hogy ilyen helyen (is) érdemes ismerkedni, mert vékonyabb a csomagolás és az ember látja, hogy mit kap. Igazat adok, de mégis azt kell mondjam:

Jah! Mintha nekem olyan könnyen menne, vagy ment volna az ismerkedés az elmúlt 24 évben.

Na sebaj. Épp jöttem kifelé a rec centerből, amikor hívtak a kollégák, hogy csatlakozzam hozzájuk egy sörre a Blackstone-ban. Mint kiderült, a sörözés ötlete tőlem származott - meglepő? -, amire így utólag büszke is vagyok. Tehát irány vissza a munkahelyre, lehajítottam az edzőcuccomat, válaszoltam a hülye kaliforniaiaknak és irány a söröző.

A sörözőben fura látvány fogadott: a két kolléga egy hölgy társaságában sörözgetett. A hölgyről később kiderült, hogy román és agysebész. Na paff. A kettő (három) az én fejemben még mindig nehezen fér össze. A kollégákra a konditeremben akadt rá (egy másikban, nem amelyikbe én járok, hanem a staff-ékében). Mellesleg jó arc volt a csaj, egész jól nézett ki, bár európai méretű mellei voltak. Összességében pedig jó volt vele dumálni.

Tihamér ismét bevállalta, hogy állja az egész cehhet, amiért már lövésem nincs mennyivel lógok neki. De számomra nem is ez volt a meglepő, sokkal inkább az, hogy amint gyalog szökdécseltünk át a zebrán, a csaj kiszólt a Bumerből, hogy: Gyalog?! Hangjában nem volt semmi rosszindulat, vagy lenézés, ahogy az enyémben sem, amikor azt válaszoltam, hogy mi még erősen európaiak vagyunk.

Vége.

Eclipse MyDream Edition

A múltkor már áradoztam a Z3-asról. El is kezdtem gyűjteni rá és 2008 karácsonyára lett is egy példányom. Persze nem mintha itt lett volna bármi összefüggés a spórolással, mivel bátyámtól kaptam, mintegy 6 cm méretben.

Miután realizálódott bennem, hogy diákként mégiscsak nehéz pikk-pakk összedobni a pénzt egy Z3-ra, elkezdtem nézelődni egy alacsonyabb kategóriás sportkocsi, a Mitsubishi Eclipse felé. Ilyenkor az ember nem csak az újságokat/netet bújja, hanem az utcán is nyitva tartja a szemét. Ekkor leltem rá a tökéletes Eclipse-re:

Eclipse MyDream

A rendszáma "cute", a két dobókockát az első percben kihajítanám az ablakon. A tulajdonosát meg meg kéne keresni, hátha kapatós, értelmes és jól néz ki. Mert ugye ettől lenne ez a kocsi MyDream edition...

ELC, Learn The Language Finally

Ma beiratkoztam egy nyelviskolába, ami nyilván nagyon jó ötlet volt. Mindössze egy tárgyammal ütközik tehát variálhatom át az órarendemet. A beiratkozáshoz egy szintfelmérés is társult, ahol volt szerencsém bemutatni angol (nem)tudásomat. Valami random statisztikát kellett elemezni, majd következtetéseket levonni az adatokból, trendekből. Mindezt egy Adam's family szintű épületben:

Külön vicc, hogy elsőre nehéz volt megtalálni, és hogy itt tartják majd a nyelvi órákat. Hetente 2x.

The 2nd Semester Is On

Mint némi késéssel azt én is realizáltam, ma elkezdődött a második szemeszter. Nagyjából fél órát késtem az egyébként 50 perces óráról. Ez az óra nem más, mint az FPGA Design. Az előadó Robinson, akiről korábban már írtam. A fickó pörgős, meg is kaptuk az első házi feladatot, az első olvasnivalót és a félévi tanmenet rövid leírását.

Ha valamit olvasni akarunk, ahhoz kell is valami, amiből lehet. Így hát célba vettem az egyetemi könyvesboltot, a Vanderbilt Bookstore-t és egyszerűen elhaladtam előtte. Visszaérve a kockámba, megnézem mennyi is az ára a keménykötésű dokumentnek. Íme:


Az oké, hogy első ránézésre fos a könyv, de legalább drága. Amazonon se volt túl olcsó, ezért közel 4 mp további gondolkozás után készítettem egy új eBay accountot és megrendeltem PayPal segítségével potom $59.99-ért. Most mondanám rá, hogy olcsó, de még így sem az. Viszont ezúttal nem Indiából rendltem, vagyis lövésem nincs, hogy honnan postázzák.

Tulajdonképpen nem is érdekel honnan jön, érjen ide.

Ezzel az idei könyvvásárlás oroszlánrészét le is tudtam.