A Few Days in Hungary

Minap kiszakadt a világosabb farmerom. Szemügyre vettem a tátongó lyukat közelebbről is, és elmerengtem, mi is okozhatta az ruhadarab anyagának lokális elgyengülését. Két régebbi történet jutott eszembe, illetve egy kevésbé régi esemény(sorozat).

A farmer története

Ebben a nadrágban kétszer estem el, úgy hogy arra emlékszem is. Közös volt az esésekben, hogy mindkettőt aszfalton produkáltam. Az egyik Lackó mikulás buliján történt. Az egész úgy kezdődött, hogy már mindenki mosolygott. Volt már komoly beszélgetés, kicsi a rakás, tulajdonképpen az összes eposzi kellék megjelent a bulin. Aztán egyszer a nálam egy fokkal kevésbé józan Ufi kiolvasztott a fejével egy fél kiló epret, majd elindult haza Ágival. Lackóval éreztük, hogy sietni és segíteni kell, ezért futottunk vele egyet. A vége persze az lett a dolognak, hogy elestünk mindhárman. Én főleg a térdemre és a többiekre. Szerintem itt kezdett el kopni a térde a nadrágnak.

A másik esés helyszíne a Duna partja, a Nemzeti melletti villamosátkelő volt. A kollégákkal borozgattunk egy jót, de ez tényleg "lájtosra" sikerült. Vélgül azért Imrének sikerült a fűben hemperegve elhagyni a kulccsomóját, amiért végül én mentem vissza. Persze görkorival. Ehhez már csak némi sötét és egy pár villamossín kellett és meg is volt a második esés.

Egyfelől rossz ránézni a nadrágra, mert szerettem és most újat kell vennem helyette. Másrészt kellemes emlékeket idézett fel, úgyhogy annyira talán nem is. Visszaemlékezni mondjuk lyukas farmer nélkül is lehet. Mindegy.

És azon túl

Most karácsonykor hazamenni mindeképp megérte. Most néhány "ok" jön, hogy miért:

1. Jó volt látni az otthoniakat, illetve, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok

Lecsábítottuk Anyut a Balatonpartra

Voltunk a hegyen Apuval borér'

2. Jó volt Budapesten, Pécsett

Jó volt az elő-, a rendes- és az utószilveszter és igen jó volt az utolsó este Pesten. Ez az este (is) egyike volt azon eseményeknek, ami miatt mindenképp érdemes volt hazamennem. Spórolva a szavakkal:

Kollégák és bátyám a Blahánál


Gerdával az Oktogonnál

Aki nem fért rá a képekre (vagy már hazament), attól elnézést kérek. Akivel nem találkoztam otthon, attól is. Kemynek köszönet a fuvarért, Matyinak meg a kíséretért.

[Poszt vége, kezd csöpögőssé válni.]