A Good Anti-Hangover Technique

A múlt héten kidolgoztam egy egész hatásos módszert a másnaposság ellen: egyszerűen át kell kelni az Atlanti-óceán felett és az ember pikk-pakk kijózanodik. Na de hogy történet ez az én esetemben?

Az egész másnaposság nyilván az előző nappal indult, amiről majd később itt írok. Az este végeztével Kemynél landoltam, aki másnap felvállalta a taxis szerepét és Róbert kollégával együtt - aki egyben itt Nashvilleben lakótársam - kivitt minket a Ferihegy 2 reptérre. Türelmes ember ez a Kemy, a fuvart meg ezúton is köszönöm.

Dugó, baleset, meló? Engem nem húz fel.

A reptérre kijött utánam Matyi is, ami szintén sokat dobott az utazás élményén.

Matyi és én, plusz egy randomarc a háttérben

Így Mátyás volt az első, aki megtudta, hogy le akarom késni a járatomat. Ennek egyszerű és nyilvánvaló oka volt. A járatra valamivel több jegyet adtak el, mint ahány férőhely volt, ezért önkénteseket kerestek, akik némi pénzbeli (voucher) juttatásért cserébe hajlandóak lemondani a helyükről abban az esetben, ha nem férnének fel. Magyarországon nem hiszem, hogy nehéz ilyesmire embert találni, engem se zavart volna, ha egy nappal később kell elkezdenem a sulit. Főleg nem, ha tényleg kapok $1000 utazási utalványt. Amit persze nem kaptam, mert végül mindenki felfért arra a ro*adt gépre. Pedig maradni már csak a egy második sörözésért is érdemes lett volna. Nyaff.

A repülőn eszembe jutott a Fight Club című film, miszerint a repülőn mindenből apró adagokat kapunk. Miniatűr vaj, keksz, 100 cm3 ásványi adagokkal dúsított ivóvíz, még az emberekből is apró barát-adagot kapunk. Ebből nekem egy vegasi arc jutott, akivel minimálisat-közepesen sokat beszélgettem. A repülőútról azonban nem is ő az említésre méltó, hanem a képek és a kaja. Ennél kre*énebb dolgot már régen ettem, vagyis inkább próbáltam enni. Kinézetre ilyen volt:

Balaton szelet az óceán felett

A recept nem nehéz. Kell valami random tészta íz nélkül. Aztán kell rá egy adag moszat, vagy hínár - szintén nem gond, ha nincs íze. Ezt simán lehetne markolni a Balaton mélyéről, innen a Balaton szelet elnevezés. Végül a tetejére kell egy minimális sajtszerű íztelen tejtermék (?). Az egész annyira szörnyű, hogy a harmadik falatot nem tudtam legyűrni a torkomon. Robi trükközött, ő levakart róla mindent, aminek a felülete a zöld színnek megfelelő fényt leszámítva a fehér fény minden más tartományát elnyelte. Mondanom sem kell, itt rendkívül hasznosnak bizonyultak az édesanyám által készített, hamuban olajban sült rántotthúsból készült szendvicsek.

Elfogyasztva ezeket a hazai étkeket, egy picit magam elé bámulva szinte szemvillanás alatt (9 óra) a JFK-n találtam magam. Ezalatt minden fejfájás és hasonló tünet eltűnt. Ajánlom a módszert mindenkinek, akinek a másnap reggeli citromleves kávé, tej, vagy gyógysör nem válik be.

PS.: Matyira rábíztam egy társasjátékot, amit szeretnék, ha kipróbálnátok. Ha pedig ez megtörtént, számoljatok be, milyen is volt.