One (six) Beer at Blackstone

A meló végeztével este 6 körül Manisht nagy nehezen rávettem, hogy menjünk el edzeni. Azt kell mondjam megért. Nem csak, hogy leedzettem mellre, de kellemes vizuális élményben volt részem: igaz csak kevés csaj volt a rec centerben, de az a néhány igen jól nézett ki. Azt hiszem erre mondott hasonlót Gerda, hogy ilyen helyen (is) érdemes ismerkedni, mert vékonyabb a csomagolás és az ember látja, hogy mit kap. Igazat adok, de mégis azt kell mondjam:

Jah! Mintha nekem olyan könnyen menne, vagy ment volna az ismerkedés az elmúlt 24 évben.

Na sebaj. Épp jöttem kifelé a rec centerből, amikor hívtak a kollégák, hogy csatlakozzam hozzájuk egy sörre a Blackstone-ban. Mint kiderült, a sörözés ötlete tőlem származott - meglepő? -, amire így utólag büszke is vagyok. Tehát irány vissza a munkahelyre, lehajítottam az edzőcuccomat, válaszoltam a hülye kaliforniaiaknak és irány a söröző.

A sörözőben fura látvány fogadott: a két kolléga egy hölgy társaságában sörözgetett. A hölgyről később kiderült, hogy román és agysebész. Na paff. A kettő (három) az én fejemben még mindig nehezen fér össze. A kollégákra a konditeremben akadt rá (egy másikban, nem amelyikbe én járok, hanem a staff-ékében). Mellesleg jó arc volt a csaj, egész jól nézett ki, bár európai méretű mellei voltak. Összességében pedig jó volt vele dumálni.

Tihamér ismét bevállalta, hogy állja az egész cehhet, amiért már lövésem nincs mennyivel lógok neki. De számomra nem is ez volt a meglepő, sokkal inkább az, hogy amint gyalog szökdécseltünk át a zebrán, a csaj kiszólt a Bumerből, hogy: Gyalog?! Hangjában nem volt semmi rosszindulat, vagy lenézés, ahogy az enyémben sem, amikor azt válaszoltam, hogy mi még erősen európaiak vagyunk.

Vége.