Kitchen Essentials #1

A katona nem megy csatába fegyver és páncélzat nélkül. Hasonlóképp nem áll neki a szakember komoly feladatnak megfelelő célszerszám nélkül, így nem debuggol hardvert oszcilloszkóp, szoftvert breakpoint és printf() hiányában, illetve nem vág fát heringgel.

Ez a gondolat inspirálta a most induló Kitchen Essentials sorozatot, ahol számomra nélkülözhetet len konyhai kellékek kerülnek bemutatásra. Az első efféle alapvető eszköz - melynek fontosságát anno Bóta Dani hangsúlyozta igazán - a konyhakés.

A vagdosás, aprítás, szeletelés a legalapvetőbb konyhai műveletek közé tartoznak. Ezek precíz és biztonságos végrehajtásához a késnek két fő tulajdonsággal kell bírnia: stabil markolattal és éles pengével. A stabil markolat nem igényel magyarázatot, de a borotvaéles penge nem feltétlenül sugall megnövekedett biztonságérzetet, pedig azt nyújt.

A legkézenfekvőbb példa a zöldségszeletelés. Ha a használt kés minőségi, pengéje pedig megfelelően karban van tartva a paradicsom karikázása hasonlóképp fest:


Ellenben, ha a kés életlen, a szeletelés átcsap trancsírozásba. A nem kielégítő eredmény szinte felbosszantja az embert, így a második nekifutásra szinte biztos, hogy lecsúszik a kés a paradicsom külsejéről, és... ilyenkor kiderül, hogy annyira azért minden kés éles, hogy az ember a saját kezébe 4-5 mm mélyen belevágjon. Ezt már bebizonyítottam, cáfolni felesleges.

Már egy éve megfogant az ötlet, hogy veszek egy tisztességes séf kést. A jobbfélék sajnos drágák, tipikusan $100 felett vannak; ennyit pedig én sem szándékoztam kiadni. Így a vásárlást végül Lifehacker cikk triggerelte, minek eredményeképp Amazonról rendeltem egy Victorinox 8" séf kést, mindössze $30-ért:

A kés markolata kiváló: csúszásgátóló gumianyagból készült, aminek a tapintása is igen kellemes. A pengére szintén nem lehet panaszom, a fenti képnek megfelelően tudtam szelni vele a paradicsomot én is, sőt a krumplit úgy karikáztam, hogy föléhelyeztem a kést és gyengéden, egy ujjal lenyomtam a pengét... A penge és a nyél állítólag remekül kiegyensúlyozott. Ennek szakértője nem vagyok, de a fogására nem panaszkodom.

At über-séf-kés mostanra vesztett éléből, feltehetőleg a csirkemell lopta meg. Lévén, hogy édesapám késfenő szolgáltatása itt nem áll rendelkezésre, épp a lehetséges újraélezési lehetőségeket bújom. Eddig ez a fenőköves megoldás tűnik nyerőnek, bár a kövek borsos ára még visszatart a rendeléstől.

Nashville Tornado Marathon

Az imént kaptam az egyetemről a következő levelet:

Dear Students and Community members,

The National Weather Service has issued a Special Weather Statement for the Nashville and Davidson County area. Over the next 24-36 hours we expect to receive severe weather with hail, lightning, strong winds and the possibility of tornadoes. This severe weather may start as early as tonight and linger through tomorrow evening. Indications from the weather service suggest the strongest storms may be in the Nashville area Saturday afternoon between Noon and 6pm. (...)

A vicces az, hogy holnap esedékes a Music City Marathon, ahol a jelenlegi tényállás:

Country Music Marathon & 1/2 Marathon Weather Contingency Plan: After consultation with all the involved city authorities, due to the weather forecast in the Nashville area which is projecting severe afternoon storms, the MARATHON will most likely be subject to an abbreviated timeline. At this time, there is a contingency plan to limit the marathon to 4:30 and under*. Any runner who is behind this pace (10:20 per mile) at mile 11.2 will be directed to complete the half marathon course. This timeline may change based on what actual race day weather pattern. While we know that this will be a disappointment to some (as it is to us); if implemented, this plan is in the best interests and safety of all involved, especially the participants and volunteers. Thank you for your understanding and cooperation. *Time based on chip time, not gun time.

Ezen infók alapján mindenképp egy nehezebb fajta állványt készítek a holnapi tornádó- és marathonfotózáshoz.

Madison Valley - Day #8

A Montanai kiruccanás utolsó napjaival még mindig tartozom. Sikerült persze odáig húznom a dolgot, hogy végül ez a bejegyzés is megkapja a retro címkét.

Péntek reggelre adva volt a feladat megoldásával együtt: hogyan lehet szuboptimális módon eljutni West Yellowstoneból Bosemanban? A nyertes egyszerűsített útiterv az alábbi volt:

View Larger Map

Mivel a Big Sky felé vezető utat már vagy ezerszer megtettem, inkább nyugat felé vettem az irányt, a csendes Ennisen át. Útközben persze több kitérőt is tartottam, így megnéztem az '59-es földrengés egyik leglátványosabb és legpusztítóbb mellékhatását.

Nem, az k*rvára nem korántsem sípálya

Ezt a földcsuszamlást, ami anno 30-40 sátrazó embert temetett maga alá, méltán emlegetik a helyiek, hiszen jelzi, mennyire instabil az ország ezen része.

A fenti fotó elkészítése után az utamat továbbra is nyugatra, majd észak felé folytattam egészen a csendes és takaros Ennis településig. A "falu" valóban csendes, cserébe tényleg nincs ott semmi - leszámítva az őt körülölelő Madison Valley-t és néhány éttermet. Így hát egy rövid ebédszünet után kerestem egy még kietlenebb célpontot, Virginia City-t. Virginia City híres a régies, western stílusú házsorairól, azonban ez csak 20 perc erejéig volt képes megragadni az érdeklődésemet, így miután kétszer végighaladtam az egyetlen (fő)utcán, lekanyarodtam a benzinkúthoz. Mert ugye tankolni kell a Priust is, még ha szimbolikusan is, jelképes összegért.

Soak it up!

Miután kedvenc hibridemet megtankoltam jókedvvel, a hegyről lefelé jövet... Nos, két dolog is történt. Egyrészt az akksit teljesen feltöltöttem, másrészt találtam néhány helyet, ahonnan pompás kilátás nyílott második kedvenc völgyemre, a Madison Valley-re:

Madison Valley

Bosemanbe időben megérkeztem, így maradt időm csellengeni. Ennek kapcsán egy képrejtvény, ani alapján nyilvánvaló, hogy mégis hova vetődtem:

Ha mégse menne a dolog, itt, itt és ez utóbbi mellett van még néhány segédkép, de az album címét sehol nem ér megnézni. Mondom nem ér megnézni.

A nap zárásaként kerestem egy authentikus helyet vacsorához. Ted's Montana Grillre esett a választás, mert az nyilván helyi volt. Nyilván, vagyis mintegy ennyire. Mindenesetre a Pot Roastjuk mennyei volt, és a helyi sörük is ízlett. Majdnem felért egy jól elkészített hazai pörkölttel és egy korsó Borsodival. Duh.

Update

Most, hogy ily hamarjában érkezett egy helyes megfejtés, kénytelen vagyok egy további képet közzé tenni:

Ez a kép már visszafele "száguldás" közben készült, de azt hiszem sok mindent takar. Yellowstone giccses hely. Már befelé jövet amint átléptem a képen is látható hatalmas boltívet, azonnal őzek vettek körül Aztán 3 mérfölden keresztül egy festői csermelyt kellett követnem, ami - magyar szemmel nézve - igazi egzotikus fákkal volt övezve. Vissza felé meg nyilván egy bölény állta utamat, just to show off. No meg néhány randomállatt, de ez nyilván fake volt. Vagyis Yellowstoneba még vissza kell menni, lehetőleg a nyári időszakban.

161 lbs

161 font, vagyis 73 kg a súlyom tömegem. Ennyivel érkeztem idén Nashvillebe és ennyit nyomok jelenleg is. Pedig azóta edzem, mondhatni tisztességgel. Heti átlag 3.5x járok konditerembe, ennek megfelelően többet eszem - reggelire 3-4 tojás sonkával simán elpusztul -, még plusz fehérjét is fogyasztok, de még csak enyhe fluktuációt sem tapasztalok: 161 lbs.

Eleinte bosszankodtam miatta, majd nevettem rajta, mivel valamelyst felfedezhetők rajtam az edzés nyomai minden tömeggyarapodás nélkül, mígnem mostanra eljutottam odáig, hogy jóformán örülök neki. A mászásnál egyébként se jön jól a plusz súly, a futásnál meg...

Ha az elméletem igaz, a futás se fog se javítani, se rontani a dolgokon. Ehhez viszont már kéne egy új cipő. Mivel az előző adidas cipő (most 5 éves) nagyon bejött, úgy döntöttem márkahű leszek. A Marathon M'10 enyhén retro stílusú modellt szándékozom megvenni a runningwarehousetól. No tax, free shipping in both directions és a leírhatatlan kalandérzés, hogy netről rendelsz cipőt anélkül, hogy élőben megnéznéd, vagy felpróbálnád*. Tehát a beszállító választása egyértelmű, már csak a cipő színét kéne kitalálni. Eleinte a fekete mellett voltam, de mostanra kissé unalmasnak tűnik a szín, nyáron pedig még meleg is lesz... Talán egy kék? Lényegesen merészebb és élettelibb színvilág, de még nem sikerült rászánnom magam.

Tehát, ha valaki segíteni akar a döntésben, az hétvégéig nyugodtan küldje a kommenteket. Jelige: a pirosról szó sem lehet.

*A hétvégén azért keresek egy adidas szaküzletet, mert európai lévén ez a fajta vásárlás még mindig idegen nekem.

Life is Hard

A minap bukkantam rá erre a rövidfilmre. Hát igen, senkinek se könnyű:

Nashville Downtown Panorama

Támogatván egy feltörekvő művész bimbódzó karrierjét, bemutatom Róbert kolléga legújabb alkotását:

Nashville Downtown

A kép kattintva nő, a picasa pedig ismét hazudik, mert nem hajlandó nagyfelbontású képet feltölteni.

The Story of Bottled Water

Az alábbi videó kapcsán merült fel bennem a kérdés:

Otthon mennyire elfogadott, hogy egy vendéglátóipari egységben csak egy pohár vizet kér valaki az étel mellé?

Ez itt kint teljesen jól működik, a legtöbb esetben szűrt, hideg vizet kapsz, ingyen. Sőt, ha a "No Ice" varázsszavakat is elejted, akkor ez szimplán jéghideg vizet jelent, ami nem kocogtatja meg/ki a fogaidat azonnal.

Running Shoes

A futócipőm több, mint 4 éves. Ha valakinek itt megemlítem, hogy fáj a térdem, mikor futok, majd hozzáteszem a cipőm korát, jóformán kinevet. Ezért épp készülök új futócipőt venni, mire belebotlok ebbe a videóba:

A döntéshoztalt ez sajnos nem lendítette előrébb.