Madison Valley - Day #8

A Montanai kiruccanás utolsó napjaival még mindig tartozom. Sikerült persze odáig húznom a dolgot, hogy végül ez a bejegyzés is megkapja a retro címkét.

Péntek reggelre adva volt a feladat megoldásával együtt: hogyan lehet szuboptimális módon eljutni West Yellowstoneból Bosemanban? A nyertes egyszerűsített útiterv az alábbi volt:

View Larger Map

Mivel a Big Sky felé vezető utat már vagy ezerszer megtettem, inkább nyugat felé vettem az irányt, a csendes Ennisen át. Útközben persze több kitérőt is tartottam, így megnéztem az '59-es földrengés egyik leglátványosabb és legpusztítóbb mellékhatását.

Nem, az k*rvára nem korántsem sípálya

Ezt a földcsuszamlást, ami anno 30-40 sátrazó embert temetett maga alá, méltán emlegetik a helyiek, hiszen jelzi, mennyire instabil az ország ezen része.

A fenti fotó elkészítése után az utamat továbbra is nyugatra, majd észak felé folytattam egészen a csendes és takaros Ennis településig. A "falu" valóban csendes, cserébe tényleg nincs ott semmi - leszámítva az őt körülölelő Madison Valley-t és néhány éttermet. Így hát egy rövid ebédszünet után kerestem egy még kietlenebb célpontot, Virginia City-t. Virginia City híres a régies, western stílusú házsorairól, azonban ez csak 20 perc erejéig volt képes megragadni az érdeklődésemet, így miután kétszer végighaladtam az egyetlen (fő)utcán, lekanyarodtam a benzinkúthoz. Mert ugye tankolni kell a Priust is, még ha szimbolikusan is, jelképes összegért.

Soak it up!

Miután kedvenc hibridemet megtankoltam jókedvvel, a hegyről lefelé jövet... Nos, két dolog is történt. Egyrészt az akksit teljesen feltöltöttem, másrészt találtam néhány helyet, ahonnan pompás kilátás nyílott második kedvenc völgyemre, a Madison Valley-re:

Madison Valley

Bosemanbe időben megérkeztem, így maradt időm csellengeni. Ennek kapcsán egy képrejtvény, ani alapján nyilvánvaló, hogy mégis hova vetődtem:

Ha mégse menne a dolog, itt, itt és ez utóbbi mellett van még néhány segédkép, de az album címét sehol nem ér megnézni. Mondom nem ér megnézni.

A nap zárásaként kerestem egy authentikus helyet vacsorához. Ted's Montana Grillre esett a választás, mert az nyilván helyi volt. Nyilván, vagyis mintegy ennyire. Mindenesetre a Pot Roastjuk mennyei volt, és a helyi sörük is ízlett. Majdnem felért egy jól elkészített hazai pörkölttel és egy korsó Borsodival. Duh.

Update

Most, hogy ily hamarjában érkezett egy helyes megfejtés, kénytelen vagyok egy további képet közzé tenni:

Ez a kép már visszafele "száguldás" közben készült, de azt hiszem sok mindent takar. Yellowstone giccses hely. Már befelé jövet amint átléptem a képen is látható hatalmas boltívet, azonnal őzek vettek körül Aztán 3 mérfölden keresztül egy festői csermelyt kellett követnem, ami - magyar szemmel nézve - igazi egzotikus fákkal volt övezve. Vissza felé meg nyilván egy bölény állta utamat, just to show off. No meg néhány randomállatt, de ez nyilván fake volt. Vagyis Yellowstoneba még vissza kell menni, lehetőleg a nyári időszakban.