Conference Days #5 and #6

Egyszer már megbeszéltem magammal, hogy a kényszerbloggolásnak semmi értelme. Az imént ugyanerre a konklúzióra jutottam, úgyhogy csak tömören foglalom össze, mi történt szerdán és csütörtökön.

Bármilyen meglepő, szerdán reggel ismét kritikán aluli volt az útminőség. A hőmérséklet bőven fagypont alatt volt, így az előző napi esőnek, sikerült ráfagynia az úttestre, majd a néhány centiméter hóréteg is biztos helyet talált magának az aszfalton. Ennek és a kocsi felszereltségének megfelelően vezettem hát, vagyis mindig én voltam az első a sorban.

A szerdai napon végig előadásokat néztem, sok minden nem történt. Ellenben csütörtökről szolgálhatok pár érdekes képpel - mert ugye anélkül nem megyünk Montanaba, hogy ne talkálkozzunk a szimbolikus vadakkal. Tehát, lássuk a medvét:

Lost

Siesta

További képek a frissített Montana galériában. Ezt dedikáltan Petinek.

A medveles után betértem egy helyi vendéglátóipari egységbe, ahol rendeltem egy iszonyat jó szendvicset, és egy turmixot. Ez utóbbi szinte biztosan a Pulp Fiction milk shakeje:

I don't know if it's worth five dollars, but it's pretty fuckin' good.

Ebéd után meglestem az '59-es földrengés generálta tavat, ami találóan az Earthquake Lake nevet kapta, majd elgördültem a konferencia helyszínére. Az előadások nagy részét passzívan ültem végig, legfeljebb egy-egy kérdést elejtve - ellentétben az utolsóval, ahol végül én prezentáltam. Kissé nyilván izgultam, de az izgalmamat tompította a nagyszünetben felszolgált ingyen sör. A mondanivalóm pedig úgy tűnt, valamelyst átjött a közönségnek, mert kaptam teljesen releváns és értelmes kérdéseket. Remélem ez egy mérték.