I'm conviced, I have to get up

Nagyjából hajnali 4:30 óta vitatkozom Mr. Jetlaggel arról, hogy visszaaludjak-e, vagy sem. A diskurzus kissé elhúzódott, de mostanra meggyőzött a Miszter:

Nem alszom vissza.

Megjegyzés: azt se mondanám, hogy teljesen ébren vagyok. Mint ahogy tegnapelőtt se voltam, amikor véletlenül elaludtam a fürdőkádban. Nem picit lepődtem meg, amikor felriadtam, hogy 8122 kilométerrel arrébb vagyok, mint amire számítottam.

Strike? Where?!

Ma délután 3:10-kor landoltam a Ferihegy 2 nemzetközi repülőtéren. Ilyen flottul még sose ment a kiszállás és csomagfelvétel. Röpke 10 perc alatt megvolt az egész.

Valószínűleg ez is közrejátszott.

Bier all around the world

Nashville, a fagyos

A hazautazásomra tett kísérlet meghiúsult. Természetes volt, hogy a konklúziót egy - a lakástól nem túl messze lévő - bárban vonjuk le. A hét elején beígért -2 fok Celsius természetesen ideért Tennessee-be. Ezzel bebizonyosodott, hogy középiskolában nem vettek minket palira földrajzon: Észak-Amerika észak-dél irányban nyitott, hol a délről jön a jó idő, hol északról fúj a hideg szél. Ezek elég gyorsan képesek váltani egymást. Lényeg, hogy most hideg volt. És mivel a helyiek tudják, hogy ez nem elég, a Beafsteak mellé rendelt sörömet egy jéggé fagyasztott korsóban szolgálták fel. No kidding. A korsó oldalán lecsorgó sör és hab nem ért le az asztalig, sokkal inkább ráfagyott az üvegre. Annyira azért vagyok már edzett szerencsére, hogy ez ne legyen akadály, túlléptem a problémán.

Atlanta, a barna

Ez már a következő napi próbálkozásom, hogy eljussak a távoli Európába. Megint egy olyan dolog, amit idefelé nem tudtam volna megtenni: $6.15-ért sört venni. Márpedig ez finom volt és barna, normális pint méretben. Úgy tűnik nagyságrendekkel elviselhetőbbé tette az utazást, így azt kell mondjam, megérte az árát.

Párizs, az elmaradt

Csak dobozos sörük volt, abból köszönöm nem kértem.

Budapest, a hazai

Vettem egy Sopronit, egy Soproni 1896-ot és egy Borsodit. Csak mert már elfelejtettem az ízüket, és fel kéne eleveníteni.

Airport WiFi and Ranking

Kissé idegesítő, hogy a reptereken nincs ingyen WiFi. Atlantában sajnáltam kiadni $5-t az egész napos elérésért. Erre most nézem, hogy a párizsi Degaul reptéren potom 30€-ért megkapom ugyanazt. Sebaj, a gépem még mindig időben van, így kevésbé zavaró a "külvilágtól való elzártság". (Egyrészt nem kell hazaszólnom, hogy késik a gép, másrészt kevesebbet kell várni.)

A Free Public WiFi kapcsolatról tud valaki valamit? Minden reptéren találtam egy ilyen kapcsolatot. Soha nem volt rajta titkosítás és soha nem adott IP címet. Kísérteties.

Közben felállítottam egy rangsort a nemrégiben meglátogatott repülőterek között. A legfőbb szempontok a tisztaság, a terminálok közötti eligazodás és közlekedés nehézsége, valamint a büfék minősége voltak.

1. Atlanta
2. Budapest (BUD, Ferihegy 2)
3. Nashville (BNA)
4. Párizs (Degaul)
5. New York (JFK)

Nyilván a méretkülönbséget is illene figyelembe venni, de azzal most nem foglalkoztam.

Kurt Vonnegut: Mother Night

Az első Vonnegut könyv, amit olvastam. Van stílusa, piciben sokat lehet rajta röhögni, nagyban azért annyira nem vicces. Vagyis fekete humora van történetnek, de maga a történet is fekete. Amit leírok az nyilván nem elemzés lesz, ahhoz nincs kedvem. Inkább csak szemelvények, részek amik tetszettek.

Ha a könyv egyetlen mondatával kéne leírni a történetet, azt hiszem ezt választanám:

-Általánosságban szólva, a kémkedés az egyes kémeknek lehetőséget ad arra, hogy a maguk számára ellenállhatatlanul vonzó módon dilizhessenek be.

És mindezt második világháborús környezetben kell elképzelni. Ugyanakkor, ha saját szavaimmal szeretném - kissé primitíven és kellőképpen leegyszerűsítve - megfogalmazni, hogy miről is szólt a mű:

while egy_darabig {
  -Aha.
  -Értem.
  -Én is úgy gondolom.
  -Egyébként le*zarom.
}
-Ó, bas*átok meg!

Néhány rész, ami tetszett, vagy megfogott:

• Az őrökkel folytatott beszélgetés (az egész legelején)
• Párbeszéd az apóssal (Werner Noth gyönyörű kék vázája végén)
• Párbeszéd a tanulságról (Rosenfeld... közepe)

Hossz: 220 (kis) oldal
Stílus: fekete humor, jóféle párbeszédekkel
Mondanivaló: van, de szerencsére korántsem nem szájbarágós
Összesítve: tetszett, 7/10

Megjegyzés 1: egyelőre elég szigorúan pontozom.

Megjegyzés 2: az író könyvet Mata Harinak ajánlotta, akiről véletlenül se Bálint jutott eszembe.

US vs. French women

Egy múltkori beszélgetés során szóba jöttek a francia és az amerikai nők. Mennyire nehéz őket megkülönböztetni?

Mindkét helyen vannak jó nők és persze vannak akikhez kevésbé volt kegyes a természet. Azonban a két különböző földrésze utcáin sétálva biztos, hogy nem kihívás megkülönböztetni őket az öltözködésük alapján. Legalábbis a párizsi De Gaul reptéren elmélkedve erre jutottam.

Lábbeli. A Vandy tehetősebb diáklányai körében idén - és mint kiderült már egy jó ideje - hódít a gumicsácsó és az ún. bearpaw, avagy medvetappancs. A jóléti ország kevésbé vagyonos tagjai egyszerűen sportcipőt vesznek. Egyik megoldás igénytelenebb, mint a másik. Ezzel szemben itt Párizsban a nők nagy része fel bírja húzni az elegánsabb cipőt, vagy csizmát, ami sok esetben nagyot dob az összképen. (Remek, most hogy leírtam ezt a mondatot, az utolsó 10 mellettem elhaladó nőn nem csizma volt.)

Erről jut eszembe, azért a Nashville-i bárokban láttam olyat, hogy a feszülős farmerhoz felvette az "asszony" a western csizmát. Kellemes látvány volt, de a vizsgálódáshoz visszatérve, gondolom egy ilyet senki nem fog összetéveszteni egy francia hölggyel.

Nadrág. Bajban vagyok, nem teljesen emlékszem a kintiekre. De amikre mégis: nyáron extreme rövid short, télen pedig farmer és idétlen színű harisnya (hogy passzoljon a gumicsácsóhoz). Párizsban is előjön a farmer, de gyakoribb az elegáns, esetleg feszülős fekete nadrág és a harisnya + miniszoknya kombináció.

Kabát. Párizsban a szövet- és az egyéb elegánsabb jellegű kabátok dominálnak. Ez igen szembetűnő. Az amerikaiakét nem igazán tudom leírni, talán a sportdzsekik vannak előtérben. Vagy csak simán egy pulóver.

Márkák. Amerikában főleg North Face, Nike és a H-logós márka. Általában 10 méterről pontosan be lehet azonosítnai, hogy melyik brand termékét viseli valaki. Itt Párizsban ez picit szolidabban megy.


Színek. Míg a franciáknál a deszaturált, fekete, szürke és esetleg fehér dominál, addig Amerikában a "jeans blue" mellett a fosbarna fordul kerül előtérbe legtöbbször. Továbbá az átlag nő (ember) az államokban bármikor választ random színeket az RGB (vagy akármelyik másik) színskála bármely pontjáról.

Igyekeztem a nagy átlagról írni, az egyes indivídiumok piciben mindkét helyen ellentmondhatnak az itt leírtaknak, ergo nagy a szórás. Lényeg, hogy amolyan 95% valószínűséggel helyesen meg lehet tippelni, hogy francia, vagy amerikai az illető. Ha ez nem lenne elég, érdemes egy pillantást vetni a mellméretrée, vagy beszélni vele pár szót angolul. Így simán el lehet érni a három-kilences pontosságot.

Megjegyzés: Amikor Amerikáról beszélek, Nashville-ből indulok ki. Könnyen lehet, hogy egy értelmesebb nagyvárosban azért más a helyzet.

17% at most

Remek. Ismét rám jött az álmatlanság, pedig már nagyon rég történt ilyen. Ez így magában még hagyján, de a jó régi borúlátó és aggódó énem is a felszínre tört. Miután két átszállással (Atlanta, Párizs) igyekszem megközelíteni szülőországomat, legfeljebb a címben szereplő 17% valószínűséget tulajdonítom annak az elemi eseménynek, hogy a csomagom velem együtt érkezik meg Ferihegy 2-re.

A járatszámom AF 2894, ha valakit érdekel. :)

Wanna fly away

-2 Celsius fok van. Meg leginkább a tököm kifelé. Talán a következő dal elárulja miről van szó:

Lenny Kravitz "Fly Away"

Röviden, szép a zene városa, de most már elrepülnék innen. Ma reggel, mire kiértem a repülőtérre, törölték a járatomat. A jegyemet gyorsan áttetettem a délutáni járatra, amivel még mindig esélyes volt, hogy elérem a csatlakozást. Aztán teltek az órák és kiderült, hogy az a gép késik 2 és fél órát. A JFK-BUD viszont nem. Végül 6 és fél, a reptéren töltött órácska után úgy döntöttem, hogy nem éjszakázom JFK-n, mert azt a helyet egyébként sem szeretem, hanem a tervezettekkel ellentétben még idén leugrok Atlantába. Aztán megemlékezve a tavalyi képfeldolgozó kurzusra, benézek Párizsba. Ha pedig ezeket  s meguntam, megyek haza.

Már várom.

Opportunistic sensors: an opportunity for me

A múlt héten proposalt írtunk. Hívhatnánk ezt ötéves tervnek is, mert lényegében azt kellett leírni, hogy mit szándékozunk tenni a következő 5 évben. Ezen proposal megítélése alapján kapunk majd rá pénzt. Vagy nem.

A projektet több egyetem (pl. Berkley, Vanderbilt) fogja tolni közösen. A téma pedig természetesen szenzorhálózatokkal kapcsolatos: Opportunistic sensing in urban environment. Tehát intelligens szenzorokkal kell valami intelligens dolgot csinálni városi környezetben. Ez elsősorban elosztott video és akusztikus jelfeldolgozást jelent a korlátozott erőforrásokkal rendelkező mótokon. Magát a proposalt is hasonlóan egzaktul fogalmaztuk, figyelembe véve hogy ez idő alatt sok minden változhat. (Mi valószínűleg próbáljuk majd a dolgot az FPGA-k és az újrakonfigurálhatóság világa felé eltolni, de ilyet nyilván nem írunk le, háhá)

Ha ezt a pályázatot elnyerjük, valószínűleg szoros kapcsolatban lesz a PhD témámmal.

CS 388 - MIC

Tárgy címe: Model-Integrated Computing

Tárgy kódja: CS 388

Előadó: Sztipanovits János és társai

A fél ISIS-t beküldték előadást tartani, időnként úgy tűnt, hogy azt aki éppen ráért.

Tárgy tematikája:

1. Design approaches for embedded systems and software
2. System and software platforms
3. Model of Computations
4. System-level modeling languages and domain-specific modeling.
5. Design of modeling languages and metamodeling
6. Model transformations and metagenerators
7. Design space exploration
8. Case studies for MIC – based development of embedded software systems

Nehézség: közepes

Követelmény:

• 2 miniprojekt
  
• 1 projekt

Kellett, hozzá idő és érdemes volt időben nekiállni a projektnek. Egyébként nem vészes. Miután az ember maga írja a projekt specifikációt, érdemes tisztában lenni a specifikációírás alapvető szabályaival. (Értsd: tudd, hogy mit ígérsz/vállalsz be)

Az én esetemben a feladat a következő volt:

High-level Design of Hierarchycal State Machines for FPGAs

Vagyis hierarchikus állapotgépek magas szintű tervezése FPGA-ra. Ez a következő lépésekből állt:

• Metamodellezés, vagyis egy Domain Specific Modeling Language (DSML) készítése, amiben FPGA-ra szintetizálható állapotgépeket lehet modellezni
• Modellezés, azaz egy példamodell elkészítése a saját DSML segítségével
• Interpreter írás, vagyis automatikus HDL kódgenerálás.

Eredmény: gondolom A

Értékelés: miután ISIS Research Assistant vagyok ez a tárgy "kötelező" volt. Nem bánom, hogy felvettem, mert legalább látom, hogy az emberek nagy része mivel foglalkozik a "gyárban". A metamodellezés elméletét tekintve maradtak homályos foltok. Azt meg viccesnek tartom, hogy előbb tanultam meg metamodellezni, mint modellezni. Persze nem mintha a metamodellezés nem modellezés lenne, de mindegy. Hmm... Egy nagyon laza párhuzamot vélek felfedezni a nemlineáris irányítási rendszerek és a lineárisak között.

EECE 343 - DSA

Tárgy címe: Digital Systems Architecture

Tárgy kódja: EECE 343

Előadó: William H. Robinson (jobbra), avagy a Nashville-i Dabóczi

Általában elegánsan öltözködött, és iszonyatosan magabiztos volt a tudása.

Két különbséget véltem felfedezni közte és Tamás között. Az egyik elég szembetűnő a kép alapján, a másik, hogy Robinson egész órán vigyorgott. Vizsga során már komolyan idegesítő volt.

Tárgy tematikája:

1. Megbízhatóságelmélet
2. Csővezetékek, háhá (pipeline-ok)
3. Gyorsítótárak (cache-ek)
   
4. Memóriák
5. Parallel computers
6. RAID
   

Nehézség: ölég nehéz, volt vele munka rendesen.

Követelmény:

• 6 Olvasnivaló + beszámló
• 2 ZH
• 4 Házifeladat
• 2 Nagyprojekt
• 1 Vizsga

Erre ráment a fél szemeszterem.

Eredmény: remélem A



Értékelés: mint ahogy már utaltam volt rá, volt ezzel szívás rendesen. Ugyanakkor ennek a tárgynak volt a legtöbb értelme. A precíz volt, mind Dabóczi. Leadta normálisan az anyagot, és azt vissza is követelte. Ha elszámoltál, elírtál valamit, vagy lehagytad a monogramodat a használati útmutató mellől, azonnal jött a pontlevonás. Keményen.


kép Robinsontról
tematikát normlisan leírni

EECE 362 - DET

Tárgy címe: Detection and Estimation Theory

Tárgy kódja: EECE 362

Előadó: Mitch Wilkes (a.k.a. The Snake)

Specialitásai, hogy mindig Hawaii-t idéző ingben jelent meg előadni, továbbá mindig a plafont bámulta, mikor hozzánk beszélt.

Ergo a fickó baromira nem úgy néz ki, mint a képen. Ezen először fel sem ismertem.

Tárgy tematikája:

1. Valószínűség számítás bevezető
2. Bayes szűrő
3. Kalman szűrő és kiterjesztései
4. Particle filter (nem tudom a magyar megfelelőjét)
5. Rejtett Markov modellek
6. Bayes döntési hálók

Nehézség: viszonylag könnyű. Ha az előadóra és a tárgykövetelményeire vonatkozó mostani, posteriori ismeretek a félév elején rendelkezésre álltak volna, biztos, hogy egy picit máshogy rendeztem volna a tárgyra szánt időmet.

Eredmény: gondolom A

Értékelés: tetszett, hogy egy picit rendszereztük a dolgokat, maga a tematika nem volt rossz. Mindent valószínűségszámítás irányból közelítettünk meg. Így például megértettem, hogy anno Irányításelméleten mit is jelentettek azok a szerencsétlen mátrixok. Más kérdés, hogy szerintem elég reménytelen dolog elmagyarázni a Kalman szűrő működését anélkül, hogy egyetlen blokkdiagramot is rajzolnánk a táblára (vagy tartalmazna a $70-os tankönyv). Azon se botránkoztam volna meg, ha matematikailag egy picit egzaktabbak vagyunk. A vektortérnek is létezik például egy egzakt definíciója.

Overall summary of the first semester

A világ itt is ugyanarra forog, mint otthon. A tárgyak bár sokkal naprakészebb anyagból építkeznek, mint az otthoniak, nehézségüket tekintve igen hasonlóak: elsősorban előadófüggőek.

Konklúzió: itt is van sötés és világos oldal. A kreditórákat fel lehet használni egyszerűen és hasznosan. Ugyanakkor, ha már durván $4500 körül fizetek egy óráért, úgy gondolom érdemes végiggondolni, hogy mire adom ki a pénzt.

Rescheduling X-mas

Változnak az idők, változik a menetrend is:

Southwest Airlines	2247	Los Angeles	12:45pm	C16	ON TIME
Northwest Airlines	2648	Memphis	11:45am	B1	On Time
American Airlines	1021	Miami	1:55pm	C2	ON TIME
Northwest Airlines	1173	Minn/St. Paul	11:25am	B4	On Time
Northwest Airlines	2451	Minn/St. Paul	9:18am	B4	DELAYED
Southwest Airlines	1986	New Orleans	11:55am	C21	ON TIME
Delta Airlines	6576	New York-JFK	11:35am	B3	CANCELLED
Delta Airlines	6224	New York-JFK	2:25pm	B7	On Time
American Airlines	1795	New York-LGA	11:35am	C5	AT11:35A
Continental Express	2745	Newark	10:15am	A-8	NOW 10:15AM

Röviden, a Nashville - New York járatomat a Delta törölte. Foglaltam helyet egy másikra, ami 11:35 helyett 14:30-kor indul (a táblázatban 14:25). Még ezzel is van esélyem elérni a csatlakozást, ami ha összejön, nem érek haza később.

A helyzet értelmezése (v1.0)

A Delta elmehet a búsba, hogy először átrendezi a menetrendemet, majd az induló járatot törli aznap reggel. Rendben, tudom, hogy tegnap szar idő volt bizonyos reptereken, de ez ebben az értelmezésben nem érdekel.


A helyzet értelmezése (v2.1)

Van időm olvasni, amit úgyis régóta terveztem már. A szituáció persze csak az várakozás olvasás helyszínét változtatta meg, de sebaj. Két kiszemelt áldozatom van:

1. Kurt Vonnegut: Éj Anyánk
   
   Eredet: Otthonról hoztam, Neu kolléga ajánlotta.
   Motiváció: Vissza kéne adni Gergőnek.
   Tartalom: Még nem olvastam, ha végeztem vele, igyekszem összegezni.
   
   
2. Chuck Palahniuk: Choke
   
   
   Eredet: Most vettem a repülőtéri trafikban. Idefele jövet sokalltam volna érte $15 + TAX összeget. Érdekes, visszafelé simán belefért.
   
   Motiváció: Chuck Palahniuk írta a Fight Club-ot is, amiből film is készült, és anno nagyon tetszett. Most ezt is megfilmesítik. Addig nem nézem meg a filmet, amíg a könyvet nem olvastam végig. A filmet meg ugye meg akarom nézni.
   
   Tartalom: Egy fickóról szól, aki az édesanyja eltartására gyűjt. A koldulásnak pedig egy kevésbé hagyományos és kevésbé direkt módját választja: ismerkedik mindenféle - nála azért mindenképpen tehetősebb - nővel. Ez a trailer és a könyv hátulja alapján jött le. Részletesebben, ha elolvastam.
   

Az utazásommal kapcsolatban, ha van WiFi, óránként ránézek a levelekre. Ha valaki kapcsolatba akar lépni velem, mindenképp az e-mailt ajánlom.

The Climate and its control

Ma reggel kinéztem az ablakon, és azt tapasztaltam, hogy kellemesen szar az idő. Borult volt az ég és fújt a szél. Azt hittem már a bejárati ajtó kilincséhez hozzá fogok fagyni, ezért jól felöltöztem és még a házban felvettem a sapkámat. Aztán kilépem.

Ahogy kitettem a lábam, két dolgot tapasztaltam. Egyrészt, hogy kívülről szemlélve is ugyanolyan depresszív az égbolt. Másrészt, hogy a hőmérséklet legalább 20 fok Celsius. Voltaképpen csak egyet tévedtem: Ákos reggel mérte a hőmérsékletet, ami szerint szerint 19 fok volt.

Ez megint több szempontból volt érdekes. Az egyik szempont az, hogy Vandy körül ma lehetett  látni (jó) csajokat egy szál pólóban rohangálni. A másik érdekesség, hogy ma bekapcsoltam a klímát a kocsiban, mert melegem volt. A harmadik, számomra szokatlan dolog pedig az, hogy holnaputánra fagyot mondanak. Nappalra.

Ez utóbbi egy jó ok arra, hogy egy időre itt hagyjam ezt a környéket. Vasárnap reggel indulok haza!

All I can report is it is a size 10

http://rawstory.com/rawreplay/?p=2607

I got admitted to VU, again

Dear Mr. Szilvasi,

I am pleased to inform you that you have been admitted to the Ph. D. program in Electrical Engineering at Vanderbilt University, beginning in the Spring Semester, 2009. On behalf of the faculty, I congratulate you on your record of academic accomplishment and invite you to continue your studies at Vanderbilt.

(...)

Sincerely,

George E. Cook
Associate Dean for Research and Graduate Studies
School of Engineering

Röviden: felvettek rendes Ph.D. státuszba. Már csak a vízumhoz szükséges papírokat kell beszereznem a felvételt igazoló levelet* felhasználva.

*amit persze még nem kaptam meg.