There's A War Going On

A Ph.D. tanulmányoknak nevezett egyszemélyes háborút mindenkinek magának kell megvívnia. Szerencsére vannak megengedett csalási formák, így lehet szövetségeseket szerezni, vagy modern harci eszközöket bevetni. Sőt, az évekig elhúzódó csendes harc során a nevetés is megengedett. Az alábbiakban fegyverekről lesz szó, amit a különböző - akár teljesen hétköznapi - frontokon lehet bevetni, zárásul pedig néhány startégiai tipp következik.

(Ezt a videót teljesen véletlenül találtam)

Publikációk menedzselése

Kezdjünk a kézifegyverekkel, amiből kettőt találtam. Az egyik az RTM, a másik az Instapaper. Az RTM egy sima tennivalólista, amihez van igényes telefonos felület és webes backup. Kell azt magyarázni, hogy ez mire jó? Nyilván teendőket lehet elhalasztani közeli, alkalmasabb időpontra. Ezzel szemben az Instapaper segítségével weblapokat és pdf-eket tárolhatunk el későbbi olvasásra, egyetlen gombnyomással. Az igényesen tálalt szolgáltatás egyik előnye, hogy ha kell szöveggé is formáz, így az simán olvasható Kindle-ről, vagy okostelefonról is (ki tesz ilyet?). A másik nagy előny, hogy ingyenes. Tehát napközben, munkaidőben simán meg lehet jelölni az érdekesnek talált oldalakat, hogy azt később, este, vagy hétvégén elolvassa ez ember. Az egyetlen gond ezzel, hogy tényleg el kell őket olvasni, különben egy értelmetlen repertoárrá alakul az egész.

Ha a kutatás csata során, vagy esténként akad egy-egy gyöngyszem tár lőszer (cikk), amire az ember emlékezni szeretne, azt másnapra szinte biztos, hogy elfelejti elhagyja. Persze listaelemként még mindig ott szerepelhet a hatalmas Instapaper listán, de onnann kikeresni valamit egy bizonyos listaméret után abszolút nem triviális. Erre vannak a leltárazott fegyverraktárak, amik közül nem egy légi támogatással (cloud back-up) jön. Az alábbi négy a legismertebb ilyen raktár:

• EndNote
• Zotero
• Refworks
• Mendeley

Kettőnek ezek közül igen magas a fenntartási költsége, ezeket helyből ki is húztam. Mendeley és Zotero viszont olcsók, már használható tárhelyet is ajánlanak ingyenesen. Ja, hogy ezek pontosan milyen árut hajlandóak tárolni? Cikkeket, folyóiratokat, könyv részleteket. Mindent normáliasan felcímkézve, kommentezve, kategorizálva, csak a kiexportálásra várva. Ergo, ha valami cikket elő kell kaparni a múltból, esetleg a hozzá hasonlókra is szükség van, egy normálisan karbantartott helység esetén ez másodpercek kérdése. A hivatkozás beillesztése a saját cikkbe pedig újabb 2. Én most a Mendeley-t próbálgatom.

Saját cikk? Úgy hangzik, mint egy győztes csata. Az érdemrendet valószínűleg el lehet rakni a fentebb említett raktárba, vagy ki lehet akasztani egy webes vitrinbe. Erre hasznos lehet a PublicationLists oldal, ami két-három érdemrend esetén még nem fest olyan jól, de 10-20 fölött már mutatós lehet. A vitrin-tárhely maga ingyenes, ha viszont több oldalról szeretnénk rálátást biztosítani, az már pénzbe kerül.

Fájlmegosztás

Igen, az 1-1 fájlmegosztára ott van a GMail. Puritán megoldás, de már elég régóta és elég megbízhatóan működik. Erre egy alternatíva az iSendr, ami azért csodálatos, mert csak a két gép közötti kapcsolat felépítéséhez nyújt szolgáltatást. Tehát az átküldött fájlok nem kerülnek áttuszkolásra egy külső szerveren, hanem közvetlenül P2P - szemtől-szembe - jutnak az egyik gépről a másikra. A méretkorlát? Nagyobb, mint 20MB: 2GB.

Van persze, hogy nem élő kapcsolattal, egyetlen emberrel kell bizonyos dolgokat megosztani. Erre ott a DropBox. 2GB tárhellyel, igényes webes-, telefonos-, és desktop felülettel.

Jelszavak

A végére hagytam ezt a kényes témát, amiről egy éve már írtam. Két igen frankó megoldást találtam, a LastPass-t és a PassPack-et. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: távoli szerveren titkosítva tárolja a jelszavakat. Mindenki döntse el, hogy megbízik-e az ilyenben, hiszen ez simán lehet egy 'single-point-of-failure'. Ha viszont a bizalom megszavazásra kerül, mindenhol lehet 14+ minden-karakteres jelszavakat használni. A PassPack-et akkor is ajánlom, ha valaki nem kötelezi el magát a - szintén ingyenes - szolgáltatás használata mellett. Az oldal dizájnja*, biztonsági megoldásai és használhatósága ugyanis példaértékű.

*igen, a kezdőoldal tele van szórva színes logókkal

Hosszú távú stratégia

Végezetül, haditervek, túlélési stratégiák. David L. Jones alapból egy hatalmas figura, az EEVblogon közölt műsora a szakmánkbelieknek kötelező. A túlélési tippeket most ő prezentálja:

Squeezed In

A kolorádói beszámoló még várat magára, de addig is egy telefon-minőségű képpel szolgálok a múlt heti teremfociról.

Az exponálást megelőző támadást Ákos indította, a képen pedig pont azt a pillanatot sikerült megörökíteni, amikor Heath várja a labdát, hogy egy gyors lekezelés után rárúghassa a kapura. Heath egyébként finoman és igen jól játszik, de valamiért egyfajta eposzi kellékként szinte minden meccsen le is sérül egy picit.

Montana: On The Rocks - Day #1

Nos, a repülőút részben viszontagságos volt, részben viszont jól jött ki. Alapból körülményes ugye az 5:40-es indulásra kiérni a repülőtérre. Robi segítségével persze nincs lehetetlen, úgyhogy valamivel fél 5 után már a BNA-n várakoztam. A becsekkeleés problémamentes volt, bár a biztonsági vizsgálatnál azért megnézték, hogy reggel nem-e C4-es szeleteltem kenyér helyett. Mondtak valami véletlenszerű kifogást, hogy milyen véletlen alapon választottak engem, de különösképp nem érdekelt. Oh, erről jut eszembe, utólag kiderült, hogy táskámat is átkutatták. Szóval BNA-ról időben indult a gépem, ami dícséretes dolog volt, lévén mindössze 20 percem az átszállásra Denverben. Denverbe azonban már 5 perc késéssel érkeztünk, ezért miután a helyem az utolsó sorban volt, pofátlanul "előrekéredzkedtem" a repülőn, majd a terminált elhagyva átbaktattam a repülőtér túlvégére, majd mentem még 5-10 percet, míg elértem a 62-es beszállót. Itt a táblán hatalmas betűkkel az állt, hogy on-time. Ezek után a beszállító arc furán nézett rám, miután nem értettem meg elsőre, ahogy a helyi akcentusával elmagyarázta, hogy még nincs gépünk. Ahogy furán nézett rám, a tábla mégegyet villant: on-time. Denverben baromi nagy köd volt reggel, ami felborította a menetrendet, ezért a késés. Alig egy órával később aztán találtak egy propelleres járművet, amivel végül átszökkentünk Bozemanba. A szökkenés persze itt is túlzás, mert köröztünk vagy 5-öt a reptér felett, mire engedtek leszállni, de az egész procedúre előnye végül az lett, hogy a csomagomat is sikerült átpakolni a csatlakozásra. Yaayy! A repülőutón egyébként (az új pulóverem révén) sikerült megismerni egy arcot, akinek az édesanyja a Vandyn tanít. Őmaga csak síelni jött most Big Sky-ba, de még lehet, hogy a jövő héten együtt megyünk snowmobile-ozni.

A mobilokról... A repülőtéren a Hertznél béreltem kocsit. A Ford F-150-t ki nem ismeri? Az semmivel nincs lemaradva, mert helyette (sajnos) egy hatalmas wtf-et kaptam. Mondhatnám azt is, hogy ideiglenesen priuszom van. Vicces autó, az elején bíztam benne, hogy nem kell elővennem a használati utasítást. Aztán megtettem, mert nem jöttem rá, hogyan lehet beindítani. Később persze ráeszméltem, hogy már ezt mégiscsak megtettem, csak nem vettem észre. Különös élmény, amolyan túlméretezett dodzsem, ami a STOP táblánál és a pirosnál lefulladást imitál. Suttyom gyalogosgázolásra tökéletes jármű. Na, de azért hamar megbarátkoztam vele, hiába jött téli gumi nélkül. Gondoltam gyorsan csinálok is egy képet, úgyhogy elővettem a telefont, elindítottam a megfelelő alkalmazást és kattintottam. A kattintás következtében a telefon újraindult, elkezdtem újraflashelni magát, az én agyam hirtelen levetette az ékszíjat. Épp elvesztettem a zenelejátszómat, a telefonomat és a GPS-emet, és mindezt a semmi közepén. Legnagyobb meglepetésemre 5 perc kínlódás után magára talált a készülék, úgyhogy elindultam Big Sky, vagyis inkább West Yellowstone irányába.

Az utak csont szárazak voltak végig a Gallatin folyó mentén. Ez a folyó egyébként kiváló legyezőhorgászó helynek tűnt (és mint később kiderült az is). Tehát az utak nem jelentettek problémát... amíg meg nem érkeztem a faluba, West Yellowstone-ba. A szállásom előtt szinte egyáltalán nincs eltakarítva semmi, amivel a hibridke meg is küzdött. Sebaj, a szinte nyáriasnak mondható időben az utakon olvadt a hó, ami jónak tűnt - eleinte. Reggelre sajnos ez az olvadék csúnyán oda tud fagyni, úgyhogy vagy azonnal be kell szereznem egy hóláncot, vagy valami "értelmesebb" közlekedési eszközre kell váltanom. Egyik lehetőség a gyalogmód, másik a snowmobile. Szóba jöhet persze még a snowcoach is, de az abszolút megoldás mégis ez lenne:

Cica bajusz nélkül

Visszakanyarodva a bevonulásomhoz, ahogy beértem West Yellowstoneba hulla fáradtan, semmi másra nem vágytam mint egy kis alvásra. Ehelyett elmentem a "városba" és bevásároltam. Az árak itt kissé Tennessee-től elrugaszkodottak, de a lényeg, hogy vásárlás közben szóba elegyedtem az eladókkal, minek eredményeképp másnapra már le is foglaltam a snowcoach túrát. A választás a West Yellowstone Vacations cégre esett, a túráról pedig majd legközelebb.

Ph.D. Lebowski

Persze a cím ismét becsapós, mert se Ph.D.-ről, se Lebowskiról még nem beszélhetünk. Sokkal inkább a nashville-i Tökiről, aki ma este részt vett egy GSC Social Happeningen. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy bowlingozás közepette lehetőségem volt más graduate hallgatókkal ismerkedni. $4 a beugró, ingyenes a cipőbérlés és $1 a sör. Teljesen jó ár.

Az este folyamán két tennessee-i és két texasi arccal sikerült beszélgetésbe, illetve játékba elegyednem. A texasiaknak megemlítettem, hogy néha a tennessee-iek olyan akcentussal beszélnek, hogy alig baromira nem értem őket. A válasz az volt, hogy itt neki is sokszor vissza kell kérdezni. Azt hiszem ez volt az utolsó dolog, amit értettem (?) abból, amit az este folyamán mondott, mert ő is egy olyan déli stílusban kezdett el beszélni, amit eddig még nem ismertem, most pedig szimplán nem értettem. Úgy vélem, nem direkt csinálta.

A játékban egyébként nyilván utolsó lettem, de bőven vígasztal, hogy sikerült többször is strike-ot dobnom gurítanom...

Ha pedig már a Tökiről van szó, aki eljutott ezen bejegyzés végig, az nézze meg ezt a linket.

Preliminary Exams

Duh, passed. Magyarul megvan.

Is It Twitter Already?

Twíít, twíííít! Az utolsó két bejegyzésem szövege alig haladta meg a 160 karaktert (ha egyáltalán elérte azt). Lassan én is elgondolkozhatom azon, hogy twitterre, vagy facebook-ra migrálok, ahogy azt A nyugati kolléga is tette.

Linda Lingle - Hawai`i kormányzója

A ma esti történet ott kezdődik, hogy félreolvastam egy e-mailt. Ennek eredményeként ahelyett, hogy Hawai`i governátornénijével találkoztam volna, Lucy Luval sikerült 10 percet csevegnem (twíít!). Na sebaj, ahogy túléltem a mogyoróvajas-műzlis tortillaba csavart banánt úgy a mai napot is általában, és végre a Toastmasters fogalma is kezd letisztulni.

Ez meg egy elcseszett karikatúra, de tényleg elég gyenge

List of My Hangmen

Megkaptam a kivégzőosztag neveit tartalmazó listát:

• Kazuhiko Kawamura
• Benoit Dawant
• Michael Alles
• William H. Robinson

Ezek közül az utolsót ismerem egyedül. A kivégzés pontos időpontja még nem ismert, de úgy döntöttem, holnap reggel 10-től nekiállok parázni.

Just for sure. :) Just to be sure.

Procrastination: HES Assignment #2

Az ingatlanok időről-időre gazdát cserélnek. Ez Nashville-ben sincs máshogy, itt ugyanis egy külvárosi ház átlagosan 2-3 évente kerül eladásra. Ákos háza is a napokban kelt el, ami elkerülhetetlenül egy nagyszabású költözködést vont maga után. Erre a hurcolkodásra ma került sor és azt kell mondjam kiváló alkalom volt arra, hogy egész nap ne álljak neki a Hybrid and Embedded Systems tárgy második házijának. Mostanra azonban végeztünk a pakolással, sőt a hajvágáson, valamint a délutáni szundin is átestem. És ha ez nem lenne elég, az egyik kolléga épp most rontott be hozzám két hatalmas Monster energiaitallal, úgyhogy végképp kifogytam a kifogásokból - neki kell állnom a házinak.

Még azt kéne eldöntenem, miben írjam meg: Stateflowban nem vagyok jártas, sima Matlabban szívás lenne az egész, valószínűleg marad a VHDL...

The Second Battle Is Over

Ez a hetem egy picit zsúfoltabbra sikeredett, mint terveztem. Ha valahogy le kéne festenem, hogy milyen volt, ezt a képet használnám hozzá:

Rengeteg teendő, relatíve nagy összevisszaság és minden egymás hátán. Az ábrán egyébként nem látszik a harmadik fejlesztőkártya, a tápegység, a multiméter, az oszcilloszkóp és egy rakás másik eszköz, amit a héten használtam. A jó hír tehát, hogy mostanra sikerült letakarítanom az asztalt, az eszközök és kártyák eltűntek, és hét közben egyszerre használt 8 USB csatlakozó helyett most már csak kettőből lóg ki eszköz. Hogyan történt ez?

Véget ért a második szemeszter.

A héten végre - nagy nehezen - leadtam az FPGA-s házit is, és így lezárult ez a tanév is. Ha jól nézem most sem kaptam A-nál rosszabbat. (Juhéjj!) Továbbá úgy tűnik sikerült elfogadtatnom három tárgyat otthonról - egy félévnyi óralátogatás megspórolva.

Ezzel persze még csak a fele kacat takarodott volna el az asztalomról, de... Az AEPod fejlesztőkártyán - amin már jó ideje dolgozom - elvégeztem a "mechanikai" és a fogyasztási méréseket, majd készítettem belőle egy riportot. Vagyis megmagyaráztam, hogy miért nem nagyon fér bele a tokjába, illetve, ledokumentáltam, hogy picit többet fogyaszt, mint kéne.

Tehát röviden, a szemeszternek vége, most már talán több időm lesz mindenfélére. Mint például az alvásra. Jó éjt!

Balancing The Workload

A vizsgaidőszakom megint keménynek ígérkezik, ami azt jelenti, hogy lesz vizsgám. Továbbá otthon sem írtam pótzh-t soha, itt sem akarok. Ennek fényében megbeszéltem, hogy a jövő heti In Laboratory Testet San Franciscoból írjam meg.

Flexibilisnek érzem az egyetemet, tetszik ez a megoldás. Fel is dobta a napomat, legalább annyira, mint a ma átutalt sörpénz adóvisszatérítés, vagy a Hary által beajánlott videó:

VW, Vanderbilt Webcams

Épp valami nagyon fontos oldal után kutattam a Vanderbilt honlapján, amikor ráakadtam erre. Nem kicsit lepett meg, hogy ennyire be van kamerázva az egyetem területe. Majd időnként integetek, hátha valaki épp néz otthonról.

ELC, Learn The Language Finally

Ma beiratkoztam egy nyelviskolába, ami nyilván nagyon jó ötlet volt. Mindössze egy tárgyammal ütközik tehát variálhatom át az órarendemet. A beiratkozáshoz egy szintfelmérés is társult, ahol volt szerencsém bemutatni angol (nem)tudásomat. Valami random statisztikát kellett elemezni, majd következtetéseket levonni az adatokból, trendekből. Mindezt egy Adam's family szintű épületben:

Külön vicc, hogy elsőre nehéz volt megtalálni, és hogy itt tartják majd a nyelvi órákat. Hetente 2x.

The 2nd Semester Is On

Mint némi késéssel azt én is realizáltam, ma elkezdődött a második szemeszter. Nagyjából fél órát késtem az egyébként 50 perces óráról. Ez az óra nem más, mint az FPGA Design. Az előadó Robinson, akiről korábban már írtam. A fickó pörgős, meg is kaptuk az első házi feladatot, az első olvasnivalót és a félévi tanmenet rövid leírását.

Ha valamit olvasni akarunk, ahhoz kell is valami, amiből lehet. Így hát célba vettem az egyetemi könyvesboltot, a Vanderbilt Bookstore-t és egyszerűen elhaladtam előtte. Visszaérve a kockámba, megnézem mennyi is az ára a keménykötésű dokumentnek. Íme:


Az oké, hogy első ránézésre fos a könyv, de legalább drága. Amazonon se volt túl olcsó, ezért közel 4 mp további gondolkozás után készítettem egy új eBay accountot és megrendeltem PayPal segítségével potom $59.99-ért. Most mondanám rá, hogy olcsó, de még így sem az. Viszont ezúttal nem Indiából rendltem, vagyis lövésem nincs, hogy honnan postázzák.

Tulajdonképpen nem is érdekel honnan jön, érjen ide.

Ezzel az idei könyvvásárlás oroszlánrészét le is tudtam.

Turing Award 2007

A múlt héten volt egy előadás a Vandy Jacobs Believed in Me előadótermében, amit Sztipanovits János "ajánlott" minden ISIS-es kollégának. Ez közel azzal egyenértékű, hogy kötelező volt a részvétel.

Az előadást Joseph Sifakis vendégelőadó tartotta, a téma (cím) pedig:

The Quest for Correctness: Beyond Verification

A fickóval kapcsolatban két érdekesség van. Az egyik, hogy tavaly Turing díjat nyert. A másik, hogy Jánosnak jó barátja.

Joseph Sifakis a Jacobs Believed in Me előadóban

Maga az előadás eleinte érdekelt. Aztán voltak részek amiket kezdtem nem érteni, majd váltogatták egymást a "hát ez triviális" és az "abszolút nem értem" szakaszok. Az előadás végére viszont elment a kedvem az egésztől. Ha le kéne írnom a benyomásokat, hogy miért, hát ezeket írnám:

• a fickó törte az angolt
• az egészről olyan burkoltan beszélt, mint valami nagy titokról
• ha valaki kérdezett tőle, a válasz általában az alábbi 3 típus közül került ki

1. most ezen mit nem ért? (igen, ez egy visszakérdés és mentünk tovább)
2. erről majd később lesz szó (és vagy feloldotta ezt a jövőbe mutató referenciát, vagy nem)
3. elkezdett magyarázni egy példát (de ritkán fejezte be, vagy nem teljesen illett oda)

• nem volt igazi befejezés, nem volt kerek az előadás (a konklúzió kb. az volt, hogy igen, a verifikáció nehéz téma)

Ezeket persze úgy mondom, hogy ebben a témában tényleg nem voltam otthon. A nagyteremben tartott előadás után volt egy kisebb is, a mi főhadiszállásunkon. Itt már belemásztak a részletekbe, eld(k)urvult a helyzet, én kb. 15 percig bírtam hallgatni. A benyomásom itt szintén az volt, hogy nyilván érti a fickó mit akar, de előadni nem nagyon sikerül neki, az előadás közben felmerülő kérdéseket pedig nagyon rosszul kezeli le.

Mindenesetre nem bánom, hogy elmentem az előadásra, legalább ilyet is láttam/hallottam.

What does The Grinder stand for? Part 2

Nemrég végeztem az egyik beadandómmal. Holnap határidő van. Most pedig háromnegyed tíz. Sokszor eszembe jutnak Karesz bölcsességei, most például ez:

Olyan nem lesz, hogy egy héttel korábban félreteszed a beadandó projektet, hogy kész van. Vagy előtte este 10-kor, vagy másnap reggel írod meg az utolsó kódsort és nyomtatod ki a dokumentációt.

Mostanában nem szarakodok, időben nekiállok a dolgoknak. És mégis.

Sebaj, aprítom a dolgokat. A Detection and Estimation Theory házit holnap le tudom adni. Függőben van még

• a Digital Systems Architecture 3. házi
• a Digital Systems Architecture 1. projekt
• a Model-Integrated Computing nagyprojekt
• az FPGA programozás (bár ez egy újabb HW bug miatt ismét fagyasztva van)
• egy folyóiratcikk review-ja

Ha ezeket mind normálisan abszolválom, azt hiszem szintet lépek time management (időbeosztás) terén.

Autumn is Definetly Here

Végül csak-csak ideért az ősz. Nappal még vígan lehet pólóban is rohangálni, viszont estére k*rvára lehűl a levegő. Vagy még jobban. Ez azonban csak az egyik hátrányos következmény. A másik az, hogy eltűntek a rövidszoknyás, rövidnadrágos lányok a campusról. Egyre ritkábban látni ilyet:

Missed LAN party

Hogy miért utálom rohadtul a Microsoft Exchanget? Egyrészt mert még nem sikerült beállítanom rajta a levéltovábbítást. Másrészt, mert van benne egy önkényes (wannabe) spamszűrő, ami az egyetemi és céges levelek felét is simán beteszi a Junk E-mailek közé. Ilyen volt az alábbi is, amit csak most vettem észre:

This Friday Vandy Computer Science is holding it's BiAnnual LAN Party this Friday night. The event will involve several video game tournaments, over $2000 in prizes, and free food / drink all night. Typical attendance is well over 300 students and faculty.

It will be held in Featheringill Hall, from 7pm to Midnight. A schedule is included below, and you can pre-register at www.vandylan.com .

Tournaments include: SuperSmash Brawl, CounterStrike: Source, Halo 3, StarCraft, DotA, Rock Band

Prizes include: Ipod Touch x 2, LiveScribe Pen, Digital Camera, PS3, Alienware / ThermalTake / Firefox Gear, 50 XBox games (rated at an average of $50 each), and gift cards

Sincerely,

Hamilton Turner

VCS Vice Pres.

6:30PM – Early sign-in and registration
7:00 – LAN Party Begins (Sign-ups and Registration continue), Free Play Begins
7:30 – Signups and Registration closes
7:45 – SuperSmash and Halo 3 Tournaments Begins
8:00 – CouterStrike Source, StarCraft, DotA, and Rockband Tournaments begin
11:35 – Prize Drawings
11:50 – Cleanup and shutdown

Tegnap estére rohadtul nem volt programom és este hétig ráadásul bent is voltam a városban. Ez a levél most nem vidított fel, jaj.

The Vanderbilt Hustler

Látván az európai napilapokat, gondoltam én is írok a helyi újságokról. Egyetlen analóg lap van, amit olvasok, ez pedig a The Vanderbilt Hustler. Az egyetem szerkeszti és nyomtatja.

A címlapokon röviden a következő két hír olvasható:

Sigma Chis arrested

Az egyik egyetemi szervezet a hétvégi kirándulás keretében elkezdte ünnepelni a Vanderbilt Commodore győzelmét. Az ünnepléshez természetesen egy sört is nyitottak. És az eredmény?

At least 51 students were arrested at an Ocoee River campground early Sunday morning (...)

Vagyis 51 diákot biztos letartóztattak.

Cardio room not working out

Male students say so-called 'Estro-gym' unfit for lifting weights.

Itt röviden az a történet, hogy a férfiak a hiányolják az igazi súlyokat a Peabody Campus edzőterméből. Ezzel a kifogással nem is járnak le, amit viszont a nőnemű egyedek hiányolnak. Szerencsére azért/ezért a lyányok java veszi a fáradságot és átjön a Rec Centerbe, hogy lásson néhány igazi férfit!

QoS

Ma reggel voltam a helyi KRESZ vizsgán. Azaz lettem volna, ha a kurva bürokrácia keresztbe nem tesz nekem.

Felkészülve érkeztem, minden papírom megvolt, szinte mindent tudtam igazolni: hogy ki vagyok, honnan jöttem, jogosan vagyok az államokban, csak egy dolgot nem... Ez pedig az, hogy itt vagyok Tennessee államban. Hiába kértem igazolást a bankból, és vittem a - korábbi lakcímemre küldött, az SSN-t tartalmazó - két hetes borítékot. Még egy további bizonyíték kellett (volna) nekik, arról hogy én itt élek. Bizonyítéknak elsősorban nevemre címzett borítékot fogadnak el. Márpedig ezt valahogy bizonyítani kéne, mert én holnap menni akarok vezetni, a gyakorlati vizsgának pedig előfeltétele a sikeres írásbeli- és a látásteszt.

A délelőtt további része tehát ennek megfelelően zajlott. Miután nem sikerült megszerezni a jogsit, beszálltunk a kocsiba Robival - akit hasonló indokkal zavartak el a vezetés helyszínéről - és irány a Vanderbilt HR részlegére, ahol az adóügyeket, munkavállalást, stb. intézik. A HR-esek iszonyatosan kedvesek voltak, és miután sikerült eltáncolni, hogy mit is szeretnénk, írtak egy nyilatkozatot, hogy mi márpedig itt dolgozunk és itt is élünk. Juhéjj, irány a bank!

Amerkia Bankjától egy - a korábbinál hivatalosabb - nyilatkozatot akartunk kérni, de kideürlt, hogy bár pecsétet tudnak adni egy kinyomtatott nyilatkozatra, amin szerepel a címünk, de aláírni nincs jogosultságuk. Rendeltünk tehát egy csomag - ingyenes - csekkfüzetet, annak tudatában, hogy minimális esélye (~0.0%) van, hogy ebből holnapra használható dokument lesz. A kiszolgálásra itt sem igazán lehetett panasz, az ügyintéző kedves volt és úgy gondolom mindent megtett az ügy érdekében.

Ezután muszály volt a munkahely felé gurulnunk. Kristy, a titkárnőnk az itt megszokott segítőkészséggel fogadott. Vízjegyes Vanderbilt papír, tömören és lényegretörően megfogalmazott szöveg: náluk dolgozunk már egy hónapja és itt élünk (cím mellékelve). A lapot az ISIS főfelelőse Michele írta alá. Hozzátette, hogy ha nem fogadnák el, szóljunk és ők is küldenek valamit azonnal a címünkre. Igazából mindenki tudta, hogy a közlekedésügyiek mennyire rugalmatlanok...

Tehát sikerült beszerezni sokféle igazolást, az itteni címemről. Azonban azt, hogy tényleg hivatalos levelet kapjak a címemre (amit biztosan elfogadnak), azt nem olyan egyszerű elintézni. Vagy mégis?

A probléma megoldása elég implicit módon történt. Talán legjobb az elején kezdeni, ami valljuk be nincs is olyan messze. Múlt hét csütörtökön on-line kitöltöttem az kreditkártyaigénylőlapot a American Expressnél. Még aznap késő délután hívtak, hogy pár információt egyeztetni kéne a Bank of Americaval, ahol a checking számlám van. Rövid hármas konferenciabeszélgetés, a címem tisztázása - ahh, megint! - és ennyi. Ma hazaérek és mi vár a küszöbön? UPS boríték, Extremly Urgent felirattal.

Uppsz!

Egyetlen egyszerű boríték volt benne. Először azt hittem, hogy a Bank of America volt ennyire jópofa, hogy már ki is küldte az új csekkeket. De nem, az Student Blue (Blue for Student) kreditkártyám érkezett meg expressz módon, a legjobbkor.

Diákkék

A kártya nagyjából úgy néz ki, mint ami a képen van. Leszámítva azt, hogy az én nevem szerepel rajta és ,hogy a csík alatti rész átlátszó. Normálisan látszik a kártya belsejében tespedő nyomtatott áramkör, mintha csak tudták volna, hogy egy villamosmérnöknek lesz. :D A chip ugyanakkor sokkal kisebb az enyémen.

A kártyának egyébként nincs használati díja, $1000 havi limitem van és már be is állítottam az összes alarmot, hogy el ne felejtsem törleszteni. Mert akkor ugye jönnek a kamatok, büntik.

Eddig úgy tudtam, hogy az államokban nehéz kreditkártyához jutni. Nekem ez ment eddig a leggyorsabban és leggördülékenyebben.

Történelmi pillanat ez kérem, indul a credit-history!

Egy találós kérdés a végére: mit jelent a Cash Advance Limit fogalom?

Vanderbilt Rec Center

Ma volt szerencsém munka után meglátogatni a Student Recreation Centert (a.k.a. Rec Center). Nem bántam meg. No, nem azért, mert kötelezően befizettem a $170 összegű féléves díjat, hanem mert tényleg jó volt.

Először természetesen gyúrni mentem a fekvőpadhoz. 7 normál fekvőpad van, 2 darab 45 fokos és 2 inverz pad. 20 méternyi egykezes súlyzó, 3 szintű polcon. Sorolhatnám, de ezek ugye bárhol megfizethetők és fellelhetők. Ami viszont máshol nincs: rövid, szűk, "Vandy" feliratú rövidnadrág, hozzá tervezett női alakkal. Márpedig itt volt ilyen. Volt a futópadon, az egykezes súlyzóknál (a nagy tükör előtt), a ~polifoamokon, a taposógépeknél...

Időnként hosszabb pihenőt is tartottam két széria között, mint szoktam. Erre mondjuk azért is szükség volt, mert a 4. szériánál már majdnem alászorultam a rúdnak. Még szerencse, hogy összefutottam Daniellel, aki találkozásunk utána segített edzeni. A gyúrás (értsd fekvenyomás) után kipróbáltam a felülőpadot is. Semmi extra nem volt benne, stabil volt és kényelme. Azt nem írom le mennyit sikerült csinálnom, mert velem együtt a ház és a blog is leég.

Látván, hogy jó a társaság a "biciklis" részlegen, én is odaültem a vízszintes biciklikhez. Van hozzá tévé, de akár olvasni is lehet az ülve tekerés közepette. Úgy számoltam, hogy fél órám van, így az edzés idejét 30 percre tekertem és kiválasztottam a Cross Country programot. Elég könnyű volt tekerni, így helyből felnyomtam a fokozatot. Az eredmény az lett, hogy 15 perc után leszálltam lemásztam a nullkerekűről és elvonszoltam magam az öltözőig.

Konklúzió: valamivel több ésszerűséget kéne társítani az edzéshez. Ha valakinek van kedve segíteni valami edzéstervet, várom a tippeket. Elöljáróban annyit, hogy nem csak gyúrást tervezek beletenni, lehet futás, gépi-bicikli, stb. is. Ja igen. Ezt már említettem, a teremfoci pálya(k) felett van egy beltéri futópálya is, légkondícionálva.

Az edzés után egy picit várnom kellett Robira - aki még nálam is frissebb tag az ISIS-ban. Leültem hát a baseball pálya mellé a padra és néztem a csajoka az edzést. Az egyik nézőt megkértem, hogy magyarázza el a szabályokat és rájöttem: vagy a baseball szabályai túl egyszerűek, vagy én vagyok teljesen hülye ahhoz, hogy felfogjam őket.

Miután tényleg volt időm, körülnéztem még másfelé is. A másik pályákon játszottak focit (hazait), rugdaltak simán kapura, és frizbeeztek is. Vicces, volt - keleti - csaj, aki fejkendőben. Ehhez a látványhoz még mindig nem tudtam hozzászokni. Összefoglalva, igen sokan voltak még este 8-kor is a pályákon, sportolásra tényleg megszámlálhatatlan lehetőség van az egyetemen, az emberek pedig ezt jobbára ki is használják. Ez pedig tetszik.