Valahogy nyomokat kell hagyni, hogy köteni tudjam a zenei ízlésem alakulását. Azt már tisztán látom, hogy szinte teljesen visszatértem az elektronikus zenéhez. Azon belül pedig a lassabb fajta prüttyögés az, amit legszívesebben hallgatok - ha éppen kifogytam a hangoskönyvekből. Következzék tehát egy újabb csokor ajánlat.
Photek
A Photek nevű egyszemélyes társulatra a minap leltem rá, pedig a Tron Reconfigured albumon már rég ott csüngedez a neve. Alább az Aviator című dala látható hallható, de ugyanennyire merem ajánlani a Signalst is.
Tha Trickaz
Szerencsére a Trickaz se csak az egy-számos-siker, bár nem is az, akitől minden jöhet bármikor. Az alábbi Vietnamists igen jó, de a Baker Shop és a Robbery Song is hasonlóképp teljesít.
Opiuo
Az egymássalhangzós ausztrál DJ alig két hónapja itt járt Nashvilleben. Az előadása persze késett, mert lerobbant a kocsija, de ez az alábbi Robo Booty darab élményét aligha befolyásolja. Opiuonak szintén van még pár egészen ütős száma, érdemes körül nézni nála.
Koan Sounds
Fentebb mindenki olyan termékeny, de azért léteznek egyszámos hősök is. A Koan Sounds Funk Blastere erre egy ékes példa:
Spoonbill
Nos, Spoonbill valahogy az egyediségre törekszik. A legjobb száma is elszállós, de alapvetően nem rossz.
Az esetlegesen felmerülő zenei ajánlatokat várom a kommentekbe.
Eredetileg egy pengetős gyűjtemény következett volna, de elektronikus zenéből ismét előbb gyűlt össze egy trio. Mivel Hendrixet és ZZ Topot egyébként is egyre kevesebbet hallgatok, teljesen erőltetett volna az ő műveiket idéző blokkot sűríteni az egyéb html tagek közé.
Ez nyilván egy házi vágás volt, de nem rosszabb, mint az eredeti Daft Punk verzió. Az fenti klipp nyomán, kissé redundáns módon az első ajánlat a Drink The Sea albumról:
The Glitch Mob - Animus Vox
A TRON: Legacy OST eleinte mérsékelten tetszett. Aztán meghallgattam háromszor. Majd még néhányszor.
A legismertebb szám nyilvána Derezzed, ami mellett azért található pár egyéb nyalánkság:
Daft Punk - The Game Has Changed
Végezetül egy picit más stílusban, de továbbra is az elekronikus zene műfajában, egy igazi jóker:
RJD2 - 1976
Megjegyzés: megrendelésre top3 generálást más műfajból is vállalok.
Rock, PBR, transz, egyszerű helyiek, Alkonyattól Pirkadatigból kölcsönzött atmoszféra és egy olyan előzenekar, hogy a 10. perc után komolyan azon gondolkoztam, hogy kocsiba ülök és hazahajtok. De nem tettem. Nem, mert a Woven Handre kíváncsi voltam - no meg Tamásnak is kellemetlen lett volna hazagyalogolnia Memphisből.
Tehát még 20 perc után is ültünk a kis asztalunknál a kis PBR-unk mellett, és hallgattuk, ahogy a Serena-Maneesh együttese hangol zenél. Így utólag felcsapva a banda nevét, a wikipédia cikk elég sok mindent megmagyaráz: norvég rokkerek ezek, abból is az alternatív fajta. Stílusukat tekintve a noise pop és altenatív kategóriákba illenek, szerintem inkább csak altenative noise. Végül is ez lényegtelen, befogott füllel egészen jól ki lehetett bírni.
És tényleg ki lehetett. Vagyis mintegy órányi progresszív zajongás után eltakarodott az előzenekar, és felsunnyogott a színpadra a Woven Hand. Felsunnyogott, mert nem konferálta be őket senki, egyszerűen csak elkezdtek játszani, ami valahogy így nézett ki:
A fenti képen David Eugene Edwards (énekes) és Pascal Humbert (basszusgitár) látható. A banda egyébként négytagú, és alapvetően folk rockot játszanak. Nekem mp3-ról hallgatva nem igazán jön be a zenéjük, de élőben több, mint élvezhetők voltak. Ami pedig tetszett az előadásukba az a fenti képen is jól látszik: az énekes nyilván nem csak énekelt, hanem pengetett is. Hol bendzsón, hol a háttérben (balról) látható gitárok egyikén. Ezeket rendszerint 1-2 számonként váltogatta, zökkenőmentesen.
A miheztartás végett, az egyik legismertebb számuk, a Dirty Blue, amit élőben is volt szerencsém meghallgatni:
Az előadás folyamán mókás volt látni, ahogy a basszusgitáros méltóságteljesen, de folyamatosan ivott, illetve ahogy az énekes kissé erőltetve vonaglott és rángott. Ez utóbbi kapcsán megfordult a fejemben, hogy mentőt hívok neki, de a zene az teljesen jó volt, úgyhogy mivégre tettem volna? A performansz után az egész zenekar - a visszatapsra immunis módon - ugyanolyan csendben hagyta el a színpadot, ahogy azt elfoglalta. Én válaszul lezártam a számlámat, és Tamással együtt beültem a kocsiba és hazatekertem. Kellett is, hogy legalább reggel 4-re hazaérjek, mert másnap 9:30-tól már értekezletem volt az edmontoni vendéggel, Szepesvári Csabával...
Összefoglalólag, a koncert jó volt, ha épp ismét Magyarország felé járnak, lessétek meg őket.
Memphis
Memphis tökéletesen ugyanolyan, mint Nashville. Áthalad rajta az I-40, van egy folyója, mellette egy belvárosi rész néhány "felhőkarcólóval" és egy, a nashville-i Broadwaynek megfelelő strippel, valamint a külvásorban ugyanúgy nincs semmi. Egyetlen különbség, hogy Memphisben több a fekete, és népszerűbb a bűnözés. Előbbi miatt a hely nem hivatalosan megkapta már a Memphrika nevet. Ennyi lenne Memphis.
Végezetül még két kép, hogy támogassam egy feltörekvő fotós karrierjét:
I-40 West
Vacsora Memphisben, Tamás társaságában
Megjegyzés: a bejegyzés összes képe Tamás keze és gépe munkája. Tessék értékelni.
Az utóbbi időben ismét rákaptam az egyszeri elektronikus zenékre - no meg Jimi Hendrixre. Autóvezetéshez szinte kötelező valamit hallgatni, így következzen három szemelvény az elmúlt hetek toplistásai közül.
Ratatat - Drugs
Alább egy utángyártott, többnyire vicces klipp, míg az eredeti itt található. Ez utóbbi hivatalos gyógyszerreklámokból lett összevágva és ennek megfelelően egy picit beteg.
Michna - Swiss Glide
Nos, a Car Bumper Masters [mp3] Youtubeon nincs fent, viszont ezen az oldalon a teljes Magic Monday album elérhető (letölthető). Érdemes az egészet végighallgatni, igényesen összerakott anyagról van szó. A Car Bumper Masters helyett akkor legyen a Swiss Glide, ami hasonlóképp jó:
Justice - Phantom
A legzúzósabb a három közül. Elsőre nem tetszett, még talán negyedjére sem. Azóta viszont az egyik kedvenccé nőtte ki magát:
Már vagy másfél hete, múlt hét hétfőn történt az eset, hogy Nashvilleben havazott. Ezt a havazást nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni vidéki, puha havat, hanem inkább mint a pesti szürkés lucskos változatot. A kíméletlen időjárás ellenére azonban egész sokan megjelentek az Exit/In nevű szórakozóhelyen, amit RJD2, valamint két előzenekara többször is megköszönt.
Az első előzenekart Happy alkotta egymagában. Ez a fickó egyszerre énekelt és játszott 2-3 hangszeren. A szám kezdetén rögzített egy beatbox részletet, amit ezután periodikusan visszajátszott. Erre énekelt rá, illetve ehhez adta a további kíséretet szintetizátorral, vagy gitárral és szájharmónikával. Happy igazi tehetsége azonban nem is ebben mutatkozott meg, hanem az állandó vigyorgásban. Élőben teljesen élvezhető alternatív zenét adott elő, bár otthon fülhallgatóval egynél többször nem biztos, hogy meghallgatnám
A második zenekar Kenan Bell volt, aki elsősorban - és első sorba - a színesbőrű közönséget vonzotta. Ők kizárólag freestyle-t toltak, és azt egészen jól csinálták. A műsort a harmadik szám után próbálták interaktívvá tenni azzal, hogy a közönség soraiból kiemeltek egy csajt, majd megkérték, hogy adja a kísérőzenét a következő számhoz a szintetizátor segítségével. Ez nem annyira ment neki. Nem annyira, mint a standard diszkólötyögés, ami az alábbi videó alapján részletesen kielemezhető:
Az est vendége természetesen RJD2 volt, akiről az itteni ismerősök közül senki nem hallott. Szégyen. Az én egyetlen félelmem az volt, hogy az új albumairól kezd majd el számokat játszani, úgy mint a Third Handről és az alig pár hete kiadott Colossusról. Ezek az albumok ugyanis lassú, nyenyergősebb dalokat tartalmaznak, amit nem kívántam egy ilyen koncertre. Szerencsére azonban (főleg) a régebbi albumokról közvetítette a műsort: a Deadringerről, az In Rare Formról, a The Horrorról, stb. És ezt sem csak úgy in medias res, hanem egy jól felépített műsor keretében, ahol volt kezdő- és zárójelenet, illetve a nagyobb műsorblokkok között átvezető jelenetek.* Tehát az első nagyobb blokkban régebbi, már erősen befutott slágereket kevert RJD2, aztán a második részben jött a meglepetés. Szintén egy ismert számokat játszott, például az Exotic Talkot, de ezúttal nem a DJ pult mögül scratchelve, hanem az előtt, basszusgitárral a kezében:
A videót még a hátsó sorokból készítettem, de nem sokkal később már én is elől voltam. A személyesebbé tette előadás igen nagy meglepetés és élmény volt, olyannyira, hogy ezután már azt is simán elfogadtam, hogy a DJ egy akusztikus gitárral játsza a saját számait (Nashville átka) az új albumáról. Összességében tehát a koncert kap egy 8.5/10-et. Negatívum volt, az Exit/In relative kis helyisége és a viszonylag egyszerű közönség, aki végig dobálta a világító pálcikákat, de igazi pozitívum volt az élő előadás, illetve egy hatalmas plusszot kapott, hogy néhány szám eljátszásához RJD2 bevonta az előzenekarként játszó Happyt is.
*Ezekről részletesebben max. kérésre, ha maradt még olvasó, akit érdekel.
Lövetem nincs, ki ez az arc, de az biztos, hogy szónók vér csörgedezik ereiben. A nevébe a TorrentFreak cikkjét olvasgatva botlottam bele, ahol miután Sawyer átadta neki a Favorite Male Actor (Kedvenc Férfi Előadó) díjat, a fickó a következő "furcsa" gondolatát osztotta meg a közönséggel:
I don’t even care if you download it [my music] illegally, give it to your friends, I really don’t care,” said Urban. “I love the people to hear the music and come out and see us play live.
Aztán persze kiderült, hogy ő ezt nem így gondolta, igenis fizessenek az emberek a zenéért minden formában - legalábbis a Tennessean.com-nak ezt nyilatkozta:
What I said came out nothing like I meant,” explained Urban. “I was referring to the old days when you’d buy a record, do a cassette tape and give it to your girlfriend, and then maybe she likes it and becomes a fan.
For the record, I absolutely care about my music not being taken for free.
Keith Urban a Capitol Records Nashville tagja, úgyhogy valamelyst érthető, miért nyilatkozta ezt, amikor már nem volt annyira lámpalázas.
Mellesleg a TorrentFreak.com rendszeres olvasójává váltam. Alap- és kizárólag megfigyelői szinten elkezdtek érdekelni a jogi kérdések, amit az egész BitTorrent dolog felvet. Az RIAA itt elég erős, és küzd is a jogaiért, amibe nemsokára az internetszolgáltatók is jobban besegítenek. Részben az ő térnyerésüknek a jele, hogy a különböző Torrent trackereket világszerte állítják le, jó példa erre a hírhedt Pirate Bay, a Mininova vagy az isoHunt. De túlkapásokról is lehet hallani bőven, elsősorban Angliából, ahol az ACS:Law cég "túl sok" embernek küldött ki "legal blackmailt" (legális zsarolólevelet), melyben pénzösszeg befizetésére szólította fel a polbárokat a bírósági per elkerülése érdekében. Ez persze személyiségi jogokkal kapcsolatos problémákat is felvet. Naná, hiszen főleg ez a pajzs tartja életben az egész torrentes közösséget.
Hogy megy az egész dolog otthon? Az artisjus cég szedi be a jogdíjakat, viszonylag implicit és elcseszett módon: a Magyarországon forgalomba hozott adathordozók árába építik be ezt a díjat, amiről egy bővebb, nem hivatalos értekezés itt olvasható. Miért mondom, hogy elcseszett? Mert olyan plusz összeggel növelik ezzel a hivatalosan forgalmazott médiumok árát, hogy az otthoni számítástechnikai szaküzletek közel versenyképtelenek lesznek. Ezért alakultak cégek az északi határ mentén, és rendeltük a DVD-t mi is .sk végződésű weboldalról a Schönherzes időkben. A másik dolog, ami talán részben ebből következik, hogy otthon a letöltést jogszerű. Legyen szó zenéről, vagy filmről...
Ha a fentiek közül valamelyik megállapításom nem helytálló, szóljatok. Ami engem illet, annyiban egyet értek a Radiohead énekesével, hogy a fájlmegosztás nem öli meg a zeneipart. A jövőt mégis inkább abban látom, hogy a zenei anyagok árát még lejjebb kell vinni és emelett még több ember számára elérhetővé kell tenni. Az emberek ezután veszik, jó érzéssel, mert legálisan teszik és olcsón teszik. Ha pedig tetszik nekik, vásárolják a kacatokat és elmennek a koncertekre is, mert ugye az élő fellépés az igazi élmény. Én is így teszek nemsokára az RJD2 fellépéssel, amire az (itt) ingyenes last.fm-et hallgatva bukkantam rá. Well, we'll see.
Ahogy az előbb említettem, az imént több vicces dolog is történt. Úgy tűnik sikerült magamra felhívni a frizbeező lányok figyelmét, na de ne szaladjunk ennyire előre.
A múltkor már beszámoltam az egyik helyi projektünkről, ami után kissé még kellemetlenül is éreztem magam, lévén, hogy amit csináltunk az a vandalizmusnak egyfajta gyerekded megnyilvánulása volt. Ezt ellensúlyozandó egy - a főnök ihlette - konstruktív ötlettel álltunk elő. Tény ugyanis, hogy Tihamér már egészen elsajátította a tolatás/parkolás praktikáját, de azért időnként még van, hogy a sötét parkolóban hirtelen mögé ugrik egy kivilágítatlan fa. Az ilyen fákon sokat nem tudunk segíteni, de az arra járó gyalogosokon még talán. Tehát Ákos alapötlete az volt, hogy Tihamér autójába kéne egy tolatóhangszóró. Nos, ez megadta a kezdőlöketet.
Az ötlet megfoganntatásának délutánján rávetettük magunkat a projektre, vagyis be visszaültünk a gép elé. Először tényleg csak a sima teherautókra szerelhető csipogó hangot adó eszközöket néztük. Később megragadta a figyelmünket a hajókürt jellegű készítmény, de ezt igen drágának találtuk. Ezután gondoltunk egy sima Family Frost jellegű hangszóróra, ami véletlenszerű időközönként megszólal, de ennek az ára is borsos volt a mi megszokott prank költségvetésünkhoz képest. Szóbajött még az az ötlet, hogy valahogy a dudát szólaltassuk meg lassításra, pl. egy piros lámpához érkezve, de ez túl bonyolultnak (és kissé balesetveszélyesnek) tűnt. Végül Amazon.com-on ráakadtam az igazi megoldásra. Ahelyett pedig, hogy a szót szaporítanám, inkább idézne az egyetlen és egy csillagos véleményt az Amarzonról:
My crazy neighbor has one of these installed on her minivan. It is seriously loud. Loud enough to hear a block away, which is a bit excessive for its intended purpose. My neighbor has a compulsion to move her car from the street to her driveway every night around midnight. It takes her several minutes to backup into the driveway. It is extremely annoying to keep hearing, "Attention, this car is backing up," over and over for a few minutes when I'm half asleep. I seriously want to damage this unit on her minivan and am considering hiring the local teenage thugs to do so.
So please, for the sake of the neighborhood, don't get this for your car. The whole block will hate you. It should have a volume control, and a simple beep-beep would probably be more effective than trying to figure out what the heck the sound is (sounds like a mechanized Southeast Asian female voice). With this and the Mister Softee Ice Cream truck jingle, it looks like a nightmarish summer ahead.
Ennél több azt hiszem nem is kellett, hiszen ez a pár sor annyit ért, mint egy értelmes termék esetében 800 ötcsillagos komment. Azonnal meg is rendeltük, majd amikor a professzor úrnak dolga akadt (illetve utána míg lefoglaltuk), munkának láttunk: a kocsival egy átálltunk egy másik parkoló túlvégére, majd némi küzdés árán biztonságosabbá tettük az akkor már Nissan TIM típusú járművet. A hangszórót a már egyébként is félig leszakadt hátsó lökhárítóban rögzítetteük - ez volt az egyszerűbb része a projektnek.
Ezután még áramot kellett biztosítani a működéshez, amit a bal hástó lámpabúra alatt meglapuló féklámpától tolatólámpától terveztünk kölcsönözni. Mivel nem akartuk, hogy emiatt véletlenül is diszfunkcionálissá váljon a tolatólámpa, gondosan összeforrasztottunk minden csatlakozási pontot. A legnagyobb kihívást azonban nem az összeszerelés, hanem a fenti képen is látható fehér panel szétszerelése okozta.
Végül nyilván megoldottuk a technikai problémákat, majd visszacsempésztük az autót eredeti helyére. Az eredmény voltaképpen az lett, amit vártunk: Tihamér mintegy 3-4 napig nem vette észre, hogy tolatás közben ezt üvölti az autója. Sajnos mindezt picit halkabban, mint amire az Amazonos leírás alapján számítottunk rá, de a parkoló területén bőven lehetett hallani. Azt hiszem jót múlattunk rajta anno - és igazából tesszük mai napig, amikor meghalljuk. Az egészhez még hozzátartozik, hogy Tihamér végül úgy vette észre a készüléket, hogy a csomagtartóba pakolás közben a leszakadt hátsó lökhárító mögül felcsillanta hangszóró fényes fémháza.
[az oldal hibájából újraírom a következő bejegyzést (ami az előbb nagyon jól sikerült) és ezért most húdemérges vagyok]
A készülék végül a mai napig nem került le a kocsiról. Erre ma délután lettem figyelmes, mikor kölcsönkértem a TIM jelzésű autót, hogy edzeni menjek, és megpróbltam kiállni az ISIS parkolójából. Alaposan körülnéztem, majd mikor tolatni kezdtem, női hangot hallottam hátulról. Megtorpantam és hallgatózva ismét körülnéztem, majd egy hatalmas vigyor kíséretében tudatosult bennem, hogy ez a hang az autóból árad. Elgurultam edzeni. Edzés után, mikor beülltem a kocsiba, látom, hogy a parkoló melletti futballpályán a női frizbeecsapat edz. Ráadtam a gyújtást, felkapcsoltam a világítást, majd amikor rátettem a kezem a váltóra, hogy hátramenetbe kapcsoljak, egy pillanatra megtorpantam. Előrenéztem a pályára és visszahelyeztem a korábbi mosolyt az arcomra. Majd betettem a váltót R-be, és figyeltem, ahogy az addig önfeledten játszadozók a felszólításnak eleget tesznek és megadják a kért figyelmet...
A last.fm app talán legnagyobb találmánya a kijelző jobb felső sarkában alkalmanként megjelenő, egy kis szalagra emlékeztető piros csík. Ezen a szalagon kizárólag az "On Tour" felirat olvasható. Ez a szolid felirat jelent meg az én szemeim előtt is, miközben tegnap délelőtt az előző este fáradalmainak kiheverése céljából épp RJD2-t hallgattam.
RJD2 első ránézésre tagadhatatlanul az Egyesült Királyságból származik, pedig nem. Eredeti neve Ramble John Krohn, nyilván innen az RJD2 elnevezés. RJD2 11 éve vágja az elektronikus zenét, amit én 4-5 éve követek. Ha jól emlékszem először a Noémivel nézett Prime című mozifilm végén találkoztam a névvel, azóta szinte minden albumát végighallgattam. Többször is.
Visszatérve a pihenéshez és a last.fm-hez, a piros csíkot végigsimítva megtudtam, hogy RJD2 pár hét múlva Floridában lép fel. Ez talán még messze van, de valószínűleg, még ide is lementem volna. Picit tovább lapozva észrevettem, hogy pár nappal később Atlantában lesz jelenése. Ez már sokkal barátibbnak hatott, hiszen ott van Vámos Ati, akit valószínűleg könnyűszerrel rávehetnék egy ilyen koncerte. Még tovább olvasva meglepődtem, hogy Chattanogában is lesz előadása, ami mégiscsak 2 órával közelebb van, mint Atlanta. A következő megálló aztán Knoxville, ahova már régóta terveztem, hogy elnézek, így már szinte biztos volt, hogy résztvevő leszek. A meglepetés azonban csak ezután jött: RJD2 Nashvilleben. Az Exit/In nevű helyen még nem voltam, annak ellenére, hogy itt található az Elliston Placen - mintegy 700 méterre az ISIS-tól. Tehát bizonyossá vált, hogy "élőben" is hallani fogom.
Az első két reakcióm szinte reflexszerűen történt. Először írtam egy gyors levelet a kinti muzikofil (muzik: zene; fil: kedvelő) kollégáknak, hogy csatlakozzanak. Majd elővettem a hitelkártyát és megvettem egy jegyet:
Tickets
1 General Admission
Total Ticket Cost
$12.00
Convenience Fees
$2.25
Delivery (Print At Home)
$0.25
Order Total
$14.50
Annak, hogy a jegyvásárlást megemlítem, oka van: itthon már majdnem megőrültem a banki ügyintézéstől és a készpénz használatától. Ez a vásárlás most megnyugtatott, annak ellenére, hogy kint is vannak (minimálisan) bosszantó dolgok. A helyszínen $15 a jegy, míg on-line elővételben csak $12. Viszont mire ezt kifizetné az ember, rákerül a jegykezelési- és a kiszállítási díj. Ez utóbbi egyetlen e-mail elküldéséből áll, amire úgy tűnik rápecsételnek egy belföldi virtuális bélyeget is, így a végösszeg majdnem a helyszíni $15-ra duzzad. Az imént azt a szót használtam erre, hogy bosszantó? Voltaképpen mégiscsak sikerült helyet biztosítani három kattintással és pár billentyűcsapással, kevesebb, mint 2 perc alatt, itthonról - úgy hogy közben kedvezményt és cashbacket is kaptam.
Elmaradásom volt a hétvégén, így szombaton is bementem másfél órát dolgozni. A kocsi picit elkezdett rakoncátlankodni befele menet, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Délutánra meg volt beszélve egy kertlátogatás, amiről itt vannak képek. Láttunk ott esküvői próbát és násznépet is, de a kedvencem talán ez:
A cheekwoodi botanikus kertből visszafele úton a kocsi egyre bosszantóbb lett. A motor alig húzott és időnként k*rvára rángott. Mire visszaértem ISIS-ba, a már a check engine felirat is kigyulladt. Ami két dolgott juttatott eszembe:
hétfőn akartam emission testre vinni a kocsit, ahol ez automatikus bukást jelent
ez csakis a váltó lehet, aminek a javítása többe kerül, mint amennyiért magát a kocsit vettem
Utánaolvastam, mit is jelent ez a check engine lámba. Röviden az összes létező hibajelzésének vagy kapcsolata vezérelte jelzőberendezésről van szó: bármi baja van a kocsinak, ez világít.
Hogy hogyan lehet megtudni, mégis mi a tényleges baja a kocsinak? Meg kell kérdezni a szenzorokat. Ez technikailag úgy néz ki, hogy az ember szerez egy OBD-II olvasót (kér Pétertől, vagy bemegy egy Autozone-ba) és elolvassa, melyik érzékelő köhög. (Ez a rendszer '96 óta kötelező az USA-ban forgalmazott kocsikban.) Na most Pétertől nem akartam kérni, mert egyrészt nem volt a közelben, másrészt a pénteki napját épp lehetetlenné tettem az Annoy-a-tronnal, így az Autozone mellett döntöttem. No meg Jan segítségével amellett, hogy akár nagy baja van a kocsinak, akár nem, ez mindenképp azt vonja maga után, hogy a diagnózis után legalább egy sört be kell dobni. Az Autozone egyébként egy autósbolt-hálózat, amiből csak Nashville-ben van legalább 6. Ezt a diganózist bármelyik üzletükben ingyenesen elvégezik. Az első helyről mondjuk elküldtek, mert zárás előtt 5 perccel érkeztünk (szombat este 7:55), de az alig 3 mérföldre lévő másik boltban már szívesen segítettek. Igaz itt megküzdöttek az elemekkel: a csatlakozó picit el volt rejtve a kocsimban. Miután elsőre nem értettem/hallottam, amit mondott az eladós, kinyomtatta nekem:
The PCM has determined that a misfire has occured in cylinder #2.
Definition
Cylinder misfire detected-Cylinder 2
Explanation
The powertrain control module monitors the crankshaft speed and has detected a misfire condition
Probable Causes
Ignition system fault-spark plug(s), ignition wires, coil
Vacuum leak
Injector fault
High or low fuel pressure
Robival, aki végig elkísért rutinosan felnyitottuk a motorháztetőt és azonnal megleltük a probléma forrását: a második hengerhez tartozó saru (?) lecsúszott a helyéről. Visszaraktuk a helyére és... irány egy tesztkör! Az autó, mintha új lenne. Legalább annyira, mint amikor megvettem.
The reason to get wasted
Most már adva volt, hogy miért kell inni egy sört: spóroltam egy valag pénzt a váltóval! Tartottunk is egy bar-hoppingot. Megtetszettek a helyi bárok, igazi Tennessee hangulatuk van. Másnap fejfájással ébredtem és mint kiderült annyira nem volt olcsó ez az este.
Tegnap írtam, hogy cikket kellet írnom. Termékeny is voltam szerencsére, annak ellenére, hogy voltak nehezítő körülmények. Az hagyján, hogy a lakótársak egy része bementek inni a városba, még ezt is megkaptam:
Ma estére a zenekar még egy fővel bővült, Laci is ideköltözött hozzánk. Még mindig pengetnek, pötyögnek, illetve énekelnek. Ez poén.
Egy kép a bagázsról, bár Tamás és Reni már alszanak (vagy legalábbis felmentek a szobába):
Bejegyzések
