Washer and Dryer

Ez viszonylag simán ment, leszámítva az autószerzést. A történet ott kezdődik, hogy az új helyen nem járt a lakáshoz mosó és/vagy szárítógép, viszont az apartmankomplexumhoz tartozik néhány érmés mosógép. Ezekből szombaton lett végképp elegem, miután csak három autófordulóval sikerült egy egyszerű mosást letudnom. A reakció? Craigslistre fel, az első épkézláb hirdetésre e-mail, a telefonszám alapján gyors alkudozás és időpontegyeztetés. Ezután már csak egy truckot kellett szerezni, no meg némi készpénzt. A Vanderbiltes erőforrásokat sajnos nem sikerült mozgósítani, így a szállítóeszközt majdnem az Enterprise-tól béreltem. Szerencsére azonban Daniel ismét kisegített, és az aranyszínű mindenesével végül elhoztuk a mosó- és szárítógépeket Ashland City csúcsáról.

Balról a szárító- (nagy és könnyű), jobbról a mosógép (kisebb és nehéz)

A készülékek 1-2 évesek, és a helyi szokásnak megfelelően irdatlanul nagyok. A lakásban tervezett helyre azért némi küzdés árán mindkettő befért, azonban az ajtónak már nem maradt hely. Sebaj, a mosógép problémája ezennel megoldva, mindössze szumma $300-ból. Ez egyelőre teljesen jó biznisznek tűnik, remélem ez sokáig így is marad.

Flooding in Nashville #4 - The Banking

Minap eszembe jutott Pali, akit Guatemalában ismertem meg. Történt ugyanis, hogy Bellevue központját az árvíz mintegy 3-4 évtizeddel vetette vissza. Egy ideig se áram, se telefon, se víz, se ATM. Mostanra az alapvetőbb dolgok már helyreálltak, de a helyi bank még üzemképtelen, a boltokban pedig a kreditkáryták helyett zöldhasúak villognak.

Hogy ez mégse legyen túl fájdalmas a helyieknek, a Bank of America begurított egy hatalmas GMC-t a bank udvarába. Tetején egy parabolaantennával, oldalában és hátuljában egy-egy ATM pénzautómatával, a(z általam igénybevett) banki feladatok 90%-át ellátó mobil állomás:

Plusz egy pont a BofA-nak - amit azonnal vissza is veszek tőle, mert a checking számlámat megterhelte egy teljesen oda nem illő tétellel.

Na, de hogy jött a képbe Pali? Ő foglalkozik hasonló műholdas hálózatok kiépítésével és üzemeltetésével. Amikor munkájáról mesélt Floresben, a műholdas hálózat alkalmazására az egyik példa pont az ATM-rendszer volt.

About Tennessee Transportation IX. - Traffic lights

A forgalmi jelzőlámpák itt máshogy viselkednek, mint otthon. Van, amiben jobba, van amiben nem.

Felfüggesztés

Az első szembetűnő különbség, hogy a lámpák itt a kereszteződés túloldalán vannak felszerelve. Ebből következik az a furcsaság, hogy van, amikor piros alatt is át kell hajtani (balra kanyar). Egy idő után meg lehet ezt szokni.

Fényük rendszerint gyengébb, mint az otthoniaké. Ez főleg nappal és éjszaka zavaró. :) Nappal azért, mert az ember nem látja, hogy be vannak-e egyáltalán kapcsolva. Este pedig azért, mert nagyon beleolvadnak a város fényeibe, vagyis a jelzőszín elvegyül a reklámtáblák és a távoli autók féklámpáinak fényáradatában.

Hátrányok

• Néha úgy tűnik Nashville meg akarja mutatni, hogy van a zöld hullámnál is jobb, újabb. Ez a piros hullám. Ha az ember forgalmasabb időszakban megy a West End-en, vagy a Charlotte Ave-n, rendszerint az összes, de legalább fele lámpát beszívja. A kereszteződésekben használják a súlyérzékelőket, de emellett a lámpák elég heurisztikusan, véletlenszerűen működnek. Ezt minimálisan orvosolják az előnynél felsoroltak.
  
  
  Esténként egyébként jól lehet haladni ezeken a forgalmasabb utakon is, olyan, mintha picit magasabb prioritást kapnának éjszakára. Persze lehet, csak azért mert kevesebb a rákanyarodni vágyó autó.

• Piros után itt (is) egyből jön a zöld, nincs sárga rásegítés.
  
  
• A pirosak igen hosszőak.

Előnyök

A nashville-i villanyrendőrök két jó tulajdonsággal rendelkeznek, amivel az európai kollégáik nem. Az egyik a jobbrakanyarodási szabály, a másik az éjszakai üzemmód.

• Amit az előbb jobbrakanyarodásnak neveztem, az nem más, minthogy ha az ember jobbra akar kanyarodni, akkor a piros lámpa stoptáblaként viselkedik. Tehát a lámpához érve a járművet teljesen meg kell állítani (complete stop), majd körülnézés után, ha nem jön senki, akkor lehet haladni jobbra.
  
  
  
  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt azért lényegesen kevesebb a zebra, így a gyalogosok "hiánya" miatt ez könnyebben kivitelezhető, mint otthon.
  
  
  
• Éjszaka a magasabbrendű utakon a lámpákat sárgán villogó, az alsóbbrendű becsatlakozásokon pirosan villogó állapotra állítják. Előbbi csak figyelemfelkeltés, mint otthon. Utóbbi stoptáblával egyenértékű, de nekem tetszik, mert éjszaka könnyen észrevehető.
  

Bónusz

Itt jön, amit nagyon utálok a helyi autók zömében. Ez pedig az irányjelző, az index. Próbálkoznak itt is mindenfélével, hogy mennél észrevehetőbbé tegyék a kanyarodási szándékot. Így például szerelnek indexet a visszapillantókra is. Na, de amivel a gond van:

• Az emberek ba*znak használni az irányjelzőt. Eszükbe jut, hogy le akarnak fordulni és elrántják jobbra a kormányt, közben kilöttyintve az üdítőjüket a hamburgerükre.
  
  
  
• Az irányjelzők nagyrésze piros. Ez olyan esetekben vicces főleg, mint amilyen a ma reggeli volt. A legkülső sávban haladok, előttem egy pickup (nyilván). A kocsi baloldali féklámpája nem ég, viszont a sofőr előszeretettel fékez szakaszosan a kereszteződések előtt. Már éppen kezdtem hozzászokni, amikor a 4. kanyar előtt fékezés nélkül elkezdett indexelni, majd hirtelen fékezni. Óvatos ember lévén nyilván nem volt veszélyes a helyzet, de nehezen vettem észre, hogy a kocsi fara 1"-el magasabban kezdett el villogni. Hú ,de utálom a piros indexeket, a pic*ába velük, az összessel!

The Desk

Megérkezett szobám első bútora: egy íróasztal. Kezdem rögtön azzal, ami nem tetszik benne: ugyanolyan kicsi hely van a lábamnak, mint az otthoni szobámban volt. A teteje picit kopott, de ez voltaképpen nem zavar. Elméletileg ingyen volt, és Daniel segítsége révén pickupon utazott idáig. Gyakoraltilag egy 6-os sörömbe került, amit nyilván nem sajnálok.

Me Be Immigrantes Legalles

Az ún. Social Security Number (SSN) nélkül az ember nem ember itt Amerikában. Sokkal inkább illik rá a senki szó. SSN kell a munkavállaláshoz, a jogosítványhoz, az előfizetéses telefonhoz és elvileg a bankszámla nyitásához is. Kiállításához egy külön hatalmas intézményt létesítettek a halál fas a város túlvégén. Megközelíteni korántsem könnyű a helyet (~Mordor). Az emberek ide könyvvel érkeznek, mivel tipikusan órákat kell várni, hogy valaki sorra kerüljön. Nekem is ezt javasolták.

Hehe, én nem ezt az utat jártam. Hatalmas SUV-val vittek és annyit kellett várnom amíg kitöltöttem a papírokat (ergo nem kellett várni semmit). Az épületet elhagyva vettem észre, hogy az csak nekünk volt nyitva, senki mást nem engedtek be. Egy pirospont Vanderbiltnek és az ISSS-nek.

Az épület várakozó egyéb népek és Sanyi

First Day at ISIS

Röviden az első napomról az ISIS-ben. Valahogy így indult, egy laza morning driveval.


Dolgozni még nem nagyon kellett, viszont papírmunkát intézni annál inkább. A Campuson való rohangálás közben azért szakítottam időt egy-két képre, amiből az album itt található.

Ez a Campus közepén készült:


Ilyen dögökkel van tele az egyetem egész területe. Ezt meg az irodámban lőttem:

Utóbbi előkészítésénél vicces volt, hogy csak bementünk a raktárba és leemeltünk a polcról egy doboz komplett Dell gépet. A gép teljesen bontatlan volt, és mégis telepített szoftverekkel érkezett. Hmm... ez lehet, hogy csak nekem jelentett élményt.

First Impressions of Nashville

Először is nem jó így utólag megírni a 3 nappal korábban történteket. Az ember már jóval halványabban emlékszik rájuk. Valamivel azért elkezdem, valami egyszerűvel, puritánnal.

A Nashville-i repülőtér első ránézésre sokkal tisztábbnak tűnt, mint a JFK Delta terminálja. Aztán második ránézésre, majd a harmadikra is. Végül azt vettem észre, hogy tényleg tisztább. El is mentem gyorsan a toalettre, ahol a következő felirat fogadott:

For good health
wash hands.

Ez nyilván vicces volt. No meg az is, hogy a mellékhelység területén kellemes zene szólt. Volt toalettpapír, sőt! Sőt! Komplett, az ülőkére tervezett puha zsírpapír is. Ezt már nevezem!

Nem sokkal azután, hogy elvégeztem a dolgomat, megérkezett a Nashville-i befogadóm is, Tihamér. Volt VIK-es arc, jófej. Érkezésem óta kb. teljes ellátásban részesít. Ad szállást, ételt, italt és hozza-viszi a seggemet. Mellesleg munkatárs is az ISIS-ben, de nem egy projekten vagyunk. Nashville-hez visszatérve, Tihamérben is az a fura, mint úgy általában mindenkiben. Gennyesen segítőkész és kedves. Ehhez a hozzáálláshoz még a mai napig nem sikerült hozzászoknom, pedig minden hivatalban ezt tapasztalom. Ma mondjuk a bankban (Bank of America) azzal fogadtak, hogy előreláthatólag akár 15 percbe is telhet, amíg sorra kerülök, ezért ha időm nem engedi a várakozást, szívesen adnak nekem időpontot.

A legnagyobb benyomást persze a helyi közlekedés tette rám. A pofátlanul széles utak, az érdekes felfestések, az udvarias, de szerencsétlen és lelassult vezetési stílus, a millió pickup... Ez a Nashville Transportation téma külön posztot érdemel!