Weddings

Idén alighanem mindenkinek kijutott az eskövőkből és ez alól én se vagyok kivétel. 2012 akár az egybekelések éve is lehetne. Ez nem is olyan rossz gondolat: 2012-t ezennel a házasságok évének titulálom. Ez tűnhet szubjektívnek, mondván az ismerőseim pont ebbe a korba értek, de meglepő módon a házasodók kora elég nagy szórást mutat.

Az otthoni esküvő-program tényleg sűrűnek igérkezett, ami nem egyszer rádöbbentett, hogy milyen széles is az Atlanti-óceán. Még a nashvillei hó se olvadt el, de már 'priorizálnom' kellett az esküvőket. Természetesen Antoinette és bátyám nyári egybekelése került a lista legelejére - ezzel kijelölve a nyári hazautazásom időpontját és háttérbe szorítva a többi otthoni lagzit. Ez utóbbi kezdődött Péley Daniéval, majd... ezt lásd alább. Mellékszálakon szintén sokan beálltak a sorba: Henger Dóri, és a volt osztálytársak közül Vati Gergő, valamint ha jól hallottam Zana is.

Ezzel egyidőben az államokban is kitört a házasodási láz, úgyhogy itt is szelektálni kellett. Itt elsősorban Andrásé kapott preferenciát, így tavasszal Danielét, majd Kevinét mondtam vissza. Ezeket is sajnálom, Texasra már régóta kíváncsi vagyok.

Szerencsére azért akadt olyan rendezvény is, amin valamilyen formában sikerült megjelennem. Következzék ezekről egy rövid áttekintés földrajzi helyek szerint csoportosítva.

Balatonudvari, MO

Az idei szezont számomra Antoinette és bátyám esküvője nyitotta a Balatonparton, még júniusban. A polgári rész a ház hátsó kertjében, a templomi pedig a tihanyi apátságban került megrendezésre. Ellentétben a távszervezéssel kapcsolatos minimális szkepticizmusommal, az egész esemény jól sikerült, beleértve a lakodalmat is. No meg nyilván ez a lakodalom volt számomra a legmegindítóbb, hiszen a bátyáméról volt szó, én voltam a tanu, 2008 óta először láttam a családot nyáron és Zsuzsi is velem volt.

Az ember azt gondolná, hogy a 21. századra a filmelőhívás már-már gyorsabban megy, de a hivatalos esküvői képek még mindig nem jutottak el hozzám. Persze az is lehet, hogy én kevertem el valahová, vagy csak beestek a digitális asztalom mögé. Mindenesetre íme egy kép az ifjú párról az esküvő után:

A család az esküvő után

Pueblo, CO

Az idei év számomra nem az új helyek felfedezéséről szól. Kolorádó államban is jártam már vagy háromszor. Ez persze nem akkora gond, lévén hogy ez az egyik kedvenc államom. Sőt, kifejezetten jó ez, ha az embernek marad ideje az esküvő előtt és után egy kis nézelődésre.

Mászóka előtte: The Garden of The Gods

Az esküvő Puebloban volt, egy több mint csendes kis városban Kolorádó déli részén. Íme az ifjú pár, Jenny és András:

OK, ez csak Jenny

Jenny és András nyitótánca

Végül még egy kis mászás az Eldorádó kanyonban. Az útvonal érdekessége, hogy két évvel korábban úgyanúgy a harmadik szakaszig jutottunk a Ruperen.

Hősünk kepeszt a Ruper pihenő szakaszán az Eldorado kanyonban

Budapest, MO

Mintha mostanság a villámesküvőnek divatja lenne. Zoliék alig nyáron jelentették be, hogy összeházasodnak és már "túl is estek rajta". Sőt, Zolinak ma még születésnapja is volt, de ez alighanem kevésbé releváns. Mindenesetre ezt igen fájó volt kihagyni, még ha félig-meddig sikerült is ott lennem: 

Jucus és Zoli esküvője Nashvilleből nézve

A tömegben elvegyülve

Koccintani viszont még így is poén volt a jelenlévőkkel. Remélem az ottani laptop is csak annyira ragadt utána, mint az enyém.

Nashville, TN

Végezetül egy kis ízelítő a következő rész tartalmából: a doktor úr is megházasodik. Igen, azthiszem Tihamérra már tényleg ráfért, hogy megházasodjon. Aki a képet félreérti az olvassa el újra a képaláírást.

Professzor Levendovszky, neje (Swati) és a szerző

Daylight Robbery

A héten említettem, hogy épp rabolják a szomszéd bankot. Tényleg így történt. A hírek szerint a bankrabló 11:20-kor lépett a Music Row-n található Bank of America létesítménybe (a képen B), ahol egy csomagot helyezett a pultra, amiről azt állította, hogy bomba, majd készpénzt követelt. Miután a meg nem nevezett pénzösszeget megkapta, a bomábnak titulált tárgyat még az asztalon hagyta, majd elrohant. De tényleg el, még mindig nem találják.

Mi valamivel 12:00 után érkeztünk vissza az ISIS épületébe (a képen A), a hátsó sikátor felől. Épp esett. Vagy inkább szakadt. Sőt, inkább ömlött. A lényeg, hogy mi teljesen megáztunk és azt hittem csak egy kisebb átfolyás miatt zárták le a hátsó utcát az intézetünktől alig 20 méterre.

View Larger Map

Mint az már nyilván kiderült, nem ez történt, hanem a kis robotnak kerítették körbe a "játszóteret". Innentől még mintegy másfél óra telt el, míg meggyőződtek róla, hogy a pulton hagyott kistáska üres. Ugyan picit más az alapszitu, de erről jutott eszembe, hogy mennyi különféle módja van az épületbe való behatolásnak.

A dolog kapcsán néhány Fakt és gondolat:

• ugyanezt a bankot tavaly februárban már kirabolták, akkor a fehér elkövető napszemüveget, sísapkát és kabátot viselt
• ugyanezzel a módszerrel alig két hete kiraboltak egy bankot Goodlettsville-ben, ahol a fekete gyanúsított napszemüveget és baseball sapkát és laza, hosszú ujjú Nike pólót hordott
• a fentiek alapján nyáron melegebb van, mint télen, a napszemüveg viszont mindig alapkellék
• telefonos bankrablásról már hallottam, de úgy látszik egy táska is elég hozzá
• a bankokban $5000-10000-nál többet nem tartanak készpénzben, ha többet ki akarsz venni, két nappal előtte oda kell szólni telefonon
• a futás hatékony menekülési módszer (persze jó, ha van egy kocsi amibe pár yard után be lehet szállni)

Hogy az eset ne legyen annyira lehangoló, végezetül hallgassatok egy kis Morcheebat:

Shrek The Musical

Múlt szombatra megkaparintottam két jegyet a - dobpergés - Shrek The Musical-re:

A dologgal kapcsolatban valamelyst szkeptikus voltam, merthát mégiscsak, khm... Nashville. De, ez egy könnyed darab volt, a színtársulat pedig egyenesen a Brodawayről jött. No, meg visszatekintve az egész szkepticizmus egyébként is teljesen alaptlan, de ezt hagyjuk. A darab egyszerűen nagyon jó volt.

A zenével annyira nem lehetett melléfogni. Az animációs filmnek is jó volt a betétdala, és bár itt nem 1-1 azt játszották, mégis nagyon élveztem. Az ének-dialógus arány mintegy 35:65 arányban oszlott meg, ami szintén rendben van. Hanem ami igazán megdobta az egész műsort az a díszlet volt:

Ez a sárkány tényleg így nézett ki. Pislogott, mozgott a szája, csapdosott a szárnyaival és még a farkát is csóválta. Négy nindzsának öltözött arc tartotta/vezérelte. Ha pedig ez nem lett volna elég, a sárkány énekhangja tényleg tényleg odatett. Ooops, ez nem díszlet. Picit visszakanyarodva, Fióna első megjelenése szintén olyan észbontó volt, hogy azt elmondani nem lehet. Képem meg nincs róla.

A szereplők és jelmezeik szintén kifogástalanok voltak. Shreknek fura akcentusa volt, de mint kiderítettem az animációs filmben is erős skót akcentusa volt, csak a szinkronos változatban ez nem jött át - skót alsóra talán ezért nem is figyeltem fel korábban. A szamarat egy echte fekete fazon alakította, az azzal járó hanglejtéssel és stílussal. Ez annyira nem volt meglepő, mert az eredeti filmben is Eddie Murphy volt a hangja. A legjobbat azonban nem Shrek, vagy a szamár alakította. Lord Farquaadot nehéz is lett volna letolni:

Shrek vs. Lord Farquaad

A Farquaadot alakító szinész valami nagyon durva volt: hihetetlen jól gesztikulált mind arccal, mind kézzel, mind... lábbal. A fickó az egész előadást térden csoszogva tolta le, de úgy, hogy a karaktere picit cizellálva, de teljesen élethűen járkált, lovagolt, ugrált és táncolt. Tehát, bár verseny nem volt, de igen, ő nyert.

Részemről két szépséghibája volt a darabnak. Az egyik, hogy az éneklésben a szöveg (és a poénok) 20-30%-a elveszett. A másik, hogy volt egy-két alacsony szintű, a Shrek világához abszolút nem köthető vicc, amit megspórolhattak volna. A gyerekek mondjuk nevettek rajtuk. Apropó, gyerekek. Ezeket a kis hobbitokat lehet, nem kéne mind beengedni. Az egyikre erősen és csúnyán kellett ránéznem (sparkling eyes technique), hogy abbahagyja a székem rúgdosását. Az ítélet így csak 8.5/10 lesz, vagyis az egész műsor erősen ajánlott megtekintésre.

The Parking Business

Igen, mintegy másfél hete vétettem a törvény ellen. Megkaptam életem első olyan parkolási büntetését, amit nem sikerült se kimagyaráznom, se lealkudnom.

Az egész azzal indult, hogy kedd este elmentünk vásárolni az Urban Outfitters nevű helyre. Az autót leparkoltam az út szélén, majd meggyőződtem, hogy jó helyen állok-e. Ezek után mintegy bő másfél órás vásárlás, vagyis inkább próbálgatás eredményeképpen vettem egyetlen pólót. Kifele jövet meghökkenve látom, hogy egy rendőrautó áll a kocsim mögött. A rendőr maga túl kedves nem volt, de azt azért elárulta, hogy a büntetés már ott van a szélvédőmön. $50?! Kérdeztem, hogy hogyan lett ez ennyi, mire mondta, hogy ez elvontatós zóna. Az utca maga 40m hosszú, és egy zsákutca. Mindkét oldalán parkoló áll. A túloldala is kijelölt parkoló, és egyébként is este 9:10 volt már. Egy másik arra járó parkolóőrt megkérdezve azt a tippet kaptam, beszéljek mégegyszer a rendőrrel. Kérdeztem, ez hogyan elvontatós zóna? Mire a válasz az volt, hogy az utca túlvégén ki van rakva. Elsétáltam, és tényleg. Az előttem álló 5 kocsi ezt kitakarta. Ebből az elsőt már épp vontatták, a másik 4 a szélvédőre elhelyezett borítékkal várta a saját sorát. Az autóm környékét jobban szemügyre véve felfedeztem egy másik, a parkolást tiltó kis táblát, amit úgy tűnik félreértelmeztem: úgy vettem, hogy csak a tűzcsap melletti szakaszt tiltja, ami tábla nélkül is alapból elvontatós zóna.

Szomorúan konstatáltam a dolgot, hogy összköltségi áron $80-ért vettem egy pólót, aztán szomorúan hazavezettem, végül a szomosrúságot oldandó két felessel egy lakótárssal és három szomszéddal oldottam a problémát:

Ezt követően pár napig még kötelezően idegesítettem magam az ügy kapcsán , aztán befiztettem az $50-nak megfelelő a büntetést*.

A befzetés menete. Nyilván webes felületen próbálkoztam először. És mint kiderült, erre volt lehetőség! Azonban pár furcsaság megütötte a szemem. Az egyik a felület:

Az oldalon egyszerre lehet befizetni vagy 10 büntetést. Ennyi erővel már előre is vásárolhatnám a büntetést, vagy bérletet is vehetnék a parkolni tilos övezetekbe. A másik a bal oldalon olvasható: az összes fontosabb kreditkártyát elfogadják - kivéve a Visa-t. De mivel ez egyébként is egy külső cégen keresztül bonyolódik, van még $2.5 kezelés is. Hmmm... Befizettem Discoverrel, hátha kapok rá 2% cashbacket.

*az átlag büntetés $10-11 körül van, a mozgássérült parkolóhely jogtalan elfoglalása azonban még az enyémnél is többe, $51-be kerül (alkalmanként)

Snowing in Nashville 2010

Az idei télen se maradtunk hó nélkül Nashvilleben. A múlt hét végén, vasárnap délután leesett az első hó. Estefelé már mi is féloldalasan csúsztattuk le a kocsit a lakóparkunk melletti hegyoldalon:

View Larger Map

A művelet izgalmas volt, hiszen azonnal átcsúsztunk a szembesávba, és tulajdonképpen ott araszoltunk és fulladgattunk le, de valahol szórakoztató is volt. A lakásig végül egy kis kézi rásegítéssel simán elértünk, ellentétben egyesekkel:

A 400+ baleset még itt is magasnak mondható egy napra - főleg, hogy ez tartalmaz mentő-rendőr koccanást is -, de jelenleg úgy tűnik, a napi átlagos balesetszám sincs 100 alatt.

In Memoriam Robert Kereskenyi (2008-2010)

Na tessék, ránézek egy doboz fagyira a Krogerben és összeszorul a szívem. Két éve élek Nashvilleben. Azaz, mintegy két hete volt a második évfordulója az ideérkezésemnek, de ez a mai napig fel sem tűnt. Ma viszont Robi, aki közel két évig volt lakótársam, elhagyta Nashvillet.

Tihamér az eseményt az alábbi módon konferálta be a meglepetés-búcsúparti meghívójában:

Hát eljött a pillanat, a nap, na jó, a hét, amikor anyagi megfontolásoktól sohasem vezérelt barátunk, Róbert adókedvezménye lejár az Egyesült Államokban, és véletlenül éppen ugyanebben az időben hazaköltözik Nashville-ből Magyarországra (...)

A búcsúparti úgy gondolom egészen jól sikerült - mind a kettő. Akárcsak az Applebee'sben elköltött utolsó ebéd, mely után készült egy igazi emlékkönyv fotó.

Sanyi, Robi, Tamás és Tihamér

Robi, bár a banktól igazán várt értesítőjét - miszerint "az Ön bankszámlája megtelt" - soha nem kapta meg, azért remélem (és tudom) hazavitte azt, amiért jött. Hogy hazaútja kellemesebb legyen, a Deltától kapott egy elsőosztályú upgradet, Tihamértől pedig egy hatalmas gitárt.

Hiányozni fog ez az ember, no meg az a (keleti) egyszerűség és nyugodtság, amivel intézte az ügyeket.

Nashville Downtown Picture

Történt vala tegnap este, hogy Tamással és Robival a belváros felé vettük az irányt. A cél az volt, hogy fotózzunk egy keveset a belvárosban. Kép készült, vagy 10-15, de olyan mit ki is tennék ide, jó ha akad kettő. Íme az egyik:

CH CO. INC.

A képek előhívásánál utólagos kiértékelésénél arra lettem figyelmes, hogy egyiken sincs ember. Pedig lévén, hogy tegnap este szombat este - a hétköznapi emberek egyik fő bulinapja - volt, az utcák roskadásig voltak tömve mindenféle néppel. Szóval, ha valaki jártas abban, hogy hogyan érdemes az utca népét fotózni, vagy partifotókat készíteni, az ne spóroljon a betűkkel a komment részben.

Washer and Dryer

Ez viszonylag simán ment, leszámítva az autószerzést. A történet ott kezdődik, hogy az új helyen nem járt a lakáshoz mosó és/vagy szárítógép, viszont az apartmankomplexumhoz tartozik néhány érmés mosógép. Ezekből szombaton lett végképp elegem, miután csak három autófordulóval sikerült egy egyszerű mosást letudnom. A reakció? Craigslistre fel, az első épkézláb hirdetésre e-mail, a telefonszám alapján gyors alkudozás és időpontegyeztetés. Ezután már csak egy truckot kellett szerezni, no meg némi készpénzt. A Vanderbiltes erőforrásokat sajnos nem sikerült mozgósítani, így a szállítóeszközt majdnem az Enterprise-tól béreltem. Szerencsére azonban Daniel ismét kisegített, és az aranyszínű mindenesével végül elhoztuk a mosó- és szárítógépeket Ashland City csúcsáról.

Balról a szárító- (nagy és könnyű), jobbról a mosógép (kisebb és nehéz)

A készülékek 1-2 évesek, és a helyi szokásnak megfelelően irdatlanul nagyok. A lakásban tervezett helyre azért némi küzdés árán mindkettő befért, azonban az ajtónak már nem maradt hely. Sebaj, a mosógép problémája ezennel megoldva, mindössze szumma $300-ból. Ez egyelőre teljesen jó biznisznek tűnik, remélem ez sokáig így is marad.

A Rough Week for Guatemala

Idén már láttunk esőzést és vulkánkitörést egyaránt. Ezek külön-külön is elég kellemetlenek, de ha valahova rövid időn belül mindkettőből kijut, az már kitolás a természet részéről. Guatemala márpedig most nyakába kapta mindkettőt.

Guatemala fővárosa gyakran változtatja székhelyét. Az előző - de abszolútban második - főváros szerepét a spanyol kolonista kisváros, Antigua töltötte be a XVI. századtól közepétől egészen a XVIII. század második feléig. A várost 1717-ben egy földrengés döntötte össze, majd az újjáépítést követően 1773-ban egy másik. Ekkor döntöttek a főváros újboli áthelyzése mellett, amelynek helyéül a mai Guatemala város területét jelölték ki.

Amint azt a Pacaya vulkán legutóbbi kitörése bizonyítja, a főváros még mindig nincs túl messze a vulkánoktól. Igaz a vulkánkitörés ezúttal nem döntött össze házakat, azért egy vékony réteg hamuval mégis gondosan betakarta:


Ugyanakkor az, hogy a vulkán nem rombolt épületeket, nem jelenti azt, hogy azok épen megúszták a hetet. Erről gondoskodott az azt követő esőzés, ami azon túl, hogy elárasztotta a környéket, kellemesen alámosta a várost, majd ennek következtében a 11. és a 6. utca kereszteződése beszippantott egy fél ruhagyárat:

A Pacaya vulkánra visszatérve, ez ugyanaz a természeti létesítmény, amit tavaly Antiguából kiindulva meglátogattunk Kemyvel, és az Endre vezette csoporttal:

Pacaya vulkán (2009)

Egyéb vulkánok (áttekintés a Pacaya vulkánról)

Flooding in Nashville #5 - The Bottled Water

A vízözön harmadnapjára ugye eltűnt a palackozott víz a nashville-i boltok polcairól. Akkor azt hittem, a megijed helyiek vásárolták fel a készletet, de alapos ember lévén (?), nem álltam meg holmi feltételezésnél, hanem utánajártam az eltűnt műanyag flaskáknak.

A tisztított csap- és forrásvízzel töltött üvegeket a 15. utcán túl leltem meg, pontosan ott, ahol anno a State Fairt tartották. Az ivóvízkészlet jelentős részét a nagyobb üzletláncok visszavonták a polcokról, hogy az árvízkárosultak rendelkezésére bocsájtsák, ingyen és bérmentve:


Az önkéntes feladat egyszerű volt, az arra járó autósoknak 1 zsugor/család mennyiségű ásványvizet kellett a rendelkezésére bocsájtani, igény szerint a csomgatartóba, vagy valamelyik ülésre. A víz mellé persze egy csomag mogyoró is járt a Logan étterem jóvoltából.

Én ahhoz a standhoz álltam be, ahol eleinte a fenti képen bal oldalt látható kentucky-i csaj és a barátja álltak. Ez egy mókás páros volt, a csajnak jóformán be nem állt a szája, ugyanakkor szerencsére szépen énekelt. Érdekességként, mikor hárman beszélgettünk, minden szavát (~90%-át) értettem, annak amit mondott, de amikor egy szintén délivel váltott szót egy bötűt nem értettem a diskurzusból. A párbeszédből kiderült, hogy a munkahelyüket elöntötte a víz, így őket fizetésnélkülire küldték...

A vízosztáson egy idő után megjelent a média is, két autóval, mert ugye ezt nem lehet szó kép nélkül hagyni. No, meg felbukkant egy újabb önkéntes, egy 15 év körüli fekete lány személyében. Szorgalmas és aranyos volt, a helyiekhez képest feltűnően igényesen öltözött és viszonylag kevés mondatára kellett visszakérdeznem. Rendkívüli sikereket ért el ezen a szerda délutánon, majdnem sikerült megtanítania, hogyan kell mondani azt, hogy ma'am. Persze szerintem inkább mekegni tanultam meg.

A hétvégén David nevű kollégám segítségére keltünk, akit se azelőtt, se azutána nem láttam. A helyszínre többen is érkeztünk, mint amennyit a ház elbírt, így átmentünk segíteni a szembeszomszédoknak. Miután minden bútort óvatosan kivittünk a házból az udvarra száradni, a kárfelmérő bácsi megkért minket, hogy hordjuk vissza a darabokat. Ezen délelőtti bemelegítés után úgy döntöttünk, mégis inkább David házára koncentrálunk - Laci már úgyis alig várta, hogy bonthasson valamit.

David háza és előkertje

Bontani márpedig volt mit, a ház összes vakolatát és szigetelését el kellett távolítani. Ha ez megvan, az épületet hagyni kellett száradni. Ezután jöhet a fertőtlenítőbrigád, majd ismét szárítás következik, végül az újraszigetelés és -vakolás. Az alábbi kép még a bontó brigádról készült, nem a fertőtlenítőkről:

Sanyi (balról) és Jancsi (jobbról) bontásra készen

A házból annyi kátránypapírt és szöget távolítottam el, hogy még este is azokkal álmodtam. Kb. a 804. szög után, mikor egyébként is megfáradunk és megéheztünk, megjelent a vörös kereszt autója, ami egyszeri, de laktató ebéddel szolgált. Ezzel kitarottunk kora délutánig, de ha nem ment volna, a Sztipa család egyébként is gondoskodott élelemről - bőven.

Egy plusz élmény volt ezen látvány. Azt hittem ebbe a típusú autóba csak bevásárlószatyrot és aktatáskát lehet tenni. Tévedtem. De a Priuszról majd bővebben.

Flooding in Nashville #4 - The Banking

Minap eszembe jutott Pali, akit Guatemalában ismertem meg. Történt ugyanis, hogy Bellevue központját az árvíz mintegy 3-4 évtizeddel vetette vissza. Egy ideig se áram, se telefon, se víz, se ATM. Mostanra az alapvetőbb dolgok már helyreálltak, de a helyi bank még üzemképtelen, a boltokban pedig a kreditkáryták helyett zöldhasúak villognak.

Hogy ez mégse legyen túl fájdalmas a helyieknek, a Bank of America begurított egy hatalmas GMC-t a bank udvarába. Tetején egy parabolaantennával, oldalában és hátuljában egy-egy ATM pénzautómatával, a(z általam igénybevett) banki feladatok 90%-át ellátó mobil állomás:

Plusz egy pont a BofA-nak - amit azonnal vissza is veszek tőle, mert a checking számlámat megterhelte egy teljesen oda nem illő tétellel.

Na, de hogy jött a képbe Pali? Ő foglalkozik hasonló műholdas hálózatok kiépítésével és üzemeltetésével. Amikor munkájáról mesélt Floresben, a műholdas hálózat alkalmazására az egyik példa pont az ATM-rendszer volt.

Flooding in Nashville #3 - The Aftermath

Ez a hétvégi áradás gyorsan jött, a legtöbb helyen pedig gyorsan is távozott. Vasárnap délre számos, a vársoból kivezető útszakaszt lezártak, így este alaposabban megterveztem a hazautat. Az I-40-et tudtam, hogy kerülni kell, a Charlotte-on pedig emlékeztem, hogy volt egy átfolyás. Ez utóbbit előidéző csermelyt igyekeztem minél nagyobb betonhídon keresztezni. Ugyanakkor puszta kíváncsiságból visszakanyarodtam a reggeli színhelyre, ahol legnagyobb meglepetésemre a pataknak nyomát se leltem... Az odakészített plusz pokrócra, zseblámpára, 2 ingyenes alkalmazásra, vízre és olvasnivalóra végül nem volt szükség - még így hajnali egykor sem.

Másnap reggel két dolog volt szembetűnő. Egyrészt az útzár miatt ittrekedt kamionosok és átutazók, akik feltöltötték az utak szélét, a benzinkutakat és a Walmart parkolóját is.

Másrészt bizonyos helyeken, mintha mi se történt volna. Az I-40 egyik vasárnap lezárt szakasza felszáradt, az nap pedig 7 ágra ragyogott.


Persze volt, ahol a három nap alatt lehulló 17' (430mm) eső mélyebb nyomot hagyott. A Harpeth folyó erősen kiöntött, és a víz alá került házak környékén megszüntették az áramszolgáltatást - Péteréknél ezt ma reggel kapcsolták vissza.

Emellett Davidson megye két víztározójából egyet elmosott a víz. Tehát megcsappant az ivóvíztartalék, ezért a polgármester azt kéri, hogy mellőzzük a fűlocsolást és az autómosást. A Rec Centerben kiírták, hogy 3 percnél tovább ne zuhanyozzunk, a Health Plusban pedig egyszerűen bezárták a zuhanyzót.

Hazafelé beugrottunk a Krogerba tartalék palackozott vízért. Mint kiderült, ez másoknak is eszébe jutott, de három zsugor még akadt a polcon.

Apadó vízkészletek

Ha pedig ez mégsem lenne elég, a sörös részleg még teljesen érintetlennek tűnt.

Update: Nem sokkal érkezésem után írtam és tettem fel képeket az Opry Mills Mallról és a hozzá tartozó Gaylord hotelről. Nos, ugyanez a kettő a napokban az alábbi módon fest.

Időközben pedig Obama katasztrófa súlyotta területté nyilvánította Nashvillet - akármit is jelentsen ez.

Flooding in Nashville #2

Még a Schönherzben töltöttem ki egy Zombie-kvízt - talán ezt -, ahol egészen jó pontszámot értem el. Sok pontot érhetett az a választ, hogy több hétre elgendő kaját tartok a lakásban Otthon még ha akartam volna se tudtam volna éhen halni. Aki ismeri anyut, tudja miért. Persze amióta Tennesseeben vagyok, már neki is nehéz utánam küldeni az élelmiszer utánpótlást, de Guatemala azért még nem jelent neki akadályt.

Mikor ma megérkeztem a szélessávú árvízmentes területre, a csomagtartóba betekintve legalábbis ez jutott eszembe. No meg az, hogy itt is nehezen pusztulok éhen.


Erre mondjuk lehet, hogy szükség is lesz. Franklinben már elrendelték a kijárási tilalmat, de Nashvilleben is kérik, hogy hanyagoljuk az autókázást holnap reggelig. Erre néhány észérv itt.

Visszatekerve az időt, délután még benéztünk a belvárosba fotózni. Akadt is néhány vicces figura, az egyik kedvencem a következő:


Sokmindent nem hiszem, hogy fogott, legfeljebb ilyesmiket:

Végezetül még néhány autentikus videó:

Flooding in Nashville #1

Közel két napja folyamatosan esik az eső. Szerencsére jóféle eső ez, hasonló az otthonihoz: néhány fokkal visszaveti a hőmérsékletet és felfrissíti a levegőt. Azonban, mint minden jóból, ebből is megárt a sok.

Ma reggel hétkor úgy szakadt, hogy felébredtem rá. Szörnyű. 9-10 felé elkezdett akadozni az internet kapcsolat. Kibírhatatlan. Reggeli után így az egyetem felé vettük az irányt egy minőségibb hálózati kapcsolat reményében.

Út közben találkoztam érdekes dolgokkal. Felfedeztem többek között, hogy a Charlotte Avet keresztezi egy kisebb patak a Whitebridge kereszteződéstől nem is olyan messze. Mint kiderült ezt mások is észrevették.

View Larger Map

Charlotte Ave

Charlotte Ave

I-40

Az belváros felé vezető út egyébként 3x hosszabbra sikerült, mint a megszokott. Négy útlezárásba botlottunk és egy idő után úgy tűnt, hogy Nashville egyfajta várárokkal van körbevéve. A többi kép a galériában.

Update: Van egy videó az I-24-ről is - egyfajta immersion/flotation test:

Update 2: Egy másik videó, 300 méterre nyugatra onnan ahol anno 2 hónapig laktam.

View Larger Map

Nashville Tornado Marathon

Az imént kaptam az egyetemről a következő levelet:

Dear Students and Community members,

The National Weather Service has issued a Special Weather Statement for the Nashville and Davidson County area. Over the next 24-36 hours we expect to receive severe weather with hail, lightning, strong winds and the possibility of tornadoes. This severe weather may start as early as tonight and linger through tomorrow evening. Indications from the weather service suggest the strongest storms may be in the Nashville area Saturday afternoon between Noon and 6pm. (...)

A vicces az, hogy holnap esedékes a Music City Marathon, ahol a jelenlegi tényállás:

Country Music Marathon & 1/2 Marathon Weather Contingency Plan: After consultation with all the involved city authorities, due to the weather forecast in the Nashville area which is projecting severe afternoon storms, the MARATHON will most likely be subject to an abbreviated timeline. At this time, there is a contingency plan to limit the marathon to 4:30 and under*. Any runner who is behind this pace (10:20 per mile) at mile 11.2 will be directed to complete the half marathon course. This timeline may change based on what actual race day weather pattern. While we know that this will be a disappointment to some (as it is to us); if implemented, this plan is in the best interests and safety of all involved, especially the participants and volunteers. Thank you for your understanding and cooperation. *Time based on chip time, not gun time.

Ezen infók alapján mindenképp egy nehezebb fajta állványt készítek a holnapi tornádó- és marathonfotózáshoz.

Nashville Downtown Panorama

Támogatván egy feltörekvő művész bimbódzó karrierjét, bemutatom Róbert kolléga legújabb alkotását:

Nashville Downtown

A kép kattintva nő, a picasa pedig ismét hazudik, mert nem hajlandó nagyfelbontású képet feltölteni.

Rocky Top

Vasárnap reggel szóba elegyedtem egy idősebb síelő párral a hotel étkezőjében. Kellemes társaság voltak és rengeteg tippet adtak, hogy mit érdemes megnézni a környéken -- és azon túl. Vagyis azt a fülest kaptam, hogy nézzem és hallgassam meg a Rocky Top. Sőt, ha alkalmam van rá, kérjem is valamelyik nashville-i bárban. Ez utóbbitól inkább megkímélem magam, helyette megosztom három különböző előadásmódban:

Eredeti


Filmesített


Techno

Tennessean Grosshopper

A hétvégi vásárlás közben készítettem ezt a képet az egyik helyi szöcskéről. Valami furcsaság van rajta. Segítségül, nem a felálló fülek, nem a bukócső, sőt nem is az, hogy járműforgalom elől elzárt területen parkol. Akkor mégis micsoda?

The Footwear Business

Szándékozom egy pár új cipőt venni, mivel a mostani félszárú már kezdi megadni magát. Mivel se a futócipőt, se a hímzett cowboy-csízmát nem tekintem az utcai cipő helyettesítő termékének, a nashville-i felhozatal erősen gondolkozóba ejt. Azaz mégsem, mert a minden boltban fel-felbukkanó ugyanazon 10 pár modell láttán azonnal nemet tudok mondani. A cipővásárlás nekem otthon se volt egyszerű művelet, itt kint meg...

A minap például az egyik pláza Lacoste szaküzletébe tévedtem be, és mivel az interneten már láttam pár viszonylag jónak tűnő krokodilos modellt, gondoltam megnézem élőben, hogy milyük is van. A három (!) pár cipő megmutatása után nem is emlékszem, hogy én mosolyodtam el először, vagy a boltos csaj, és én kérdeztem, vagy ő mondta, hogy: "Ez a három lenne".

És akkor megint visszakerültünk a nethez, azaz ismét rá kell döbbennem, hogy legolcsóbb, és leggyorsabb az íróasztal mögül, vagy a saját ágyamból vásárolni (bizonyos termékeket). De ha még így is teszek, nem szándékozom egyedül tenni. Legyen picit interaktív a dolog, én az alábbi modelleket néztem ki:

• PUMA Panigale II Ducati DE
• Lacoste Protect SK
• Lacoste Protect ML SPM LTH
• Lacoste Swerve Keyline
• GUESS Men's Mette Fashion Sneaker

Ha rangsorolni kéne őket, a PUMA van legelől. Egyrészt a Zappos-ról rendelni jó, mert ingyenes a szállítás mindkét írányba. Másrészt olcsó, és a Ducati felirattól eltekintve egészen mutatós. A GUESS se tűnik rossznak, de ez máshonnan jön, és egy picit talán túl ünnepi. Na, de mielőtt még végigmegyek az összesen, jöhetnek a vélemények, illetve lehet ajánlani további cipőket is!

RJD2 Concert

Már vagy másfél hete, múlt hét hétfőn történt az eset, hogy Nashvilleben havazott. Ezt a havazást nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni vidéki, puha havat, hanem inkább mint a pesti szürkés lucskos változatot. A kíméletlen időjárás ellenére azonban egész sokan megjelentek az Exit/In nevű szórakozóhelyen, amit RJD2, valamint két előzenekara többször is megköszönt.

Az első előzenekart Happy alkotta egymagában. Ez a fickó egyszerre énekelt és játszott 2-3 hangszeren. A szám kezdetén rögzített egy beatbox részletet, amit ezután periodikusan visszajátszott. Erre énekelt rá, illetve ehhez adta a további kíséretet szintetizátorral, vagy gitárral és szájharmónikával. Happy igazi tehetsége azonban nem is ebben mutatkozott meg, hanem az állandó vigyorgásban. Élőben teljesen élvezhető alternatív zenét adott elő, bár otthon fülhallgatóval egynél többször nem biztos, hogy meghallgatnám

A második zenekar Kenan Bell volt, aki elsősorban - és első sorba - a színesbőrű közönséget vonzotta. Ők kizárólag freestyle-t toltak, és azt egészen jól csinálták. A műsort a harmadik szám után próbálták interaktívvá tenni azzal, hogy a közönség soraiból kiemeltek egy csajt, majd megkérték, hogy adja a kísérőzenét a következő számhoz a szintetizátor segítségével. Ez nem annyira ment neki. Nem annyira, mint a standard diszkólötyögés, ami az alábbi videó alapján részletesen kielemezhető:



Az est vendége természetesen RJD2 volt, akiről az itteni ismerősök közül senki nem hallott. Szégyen. Az én egyetlen félelmem az volt, hogy az új albumairól kezd majd el számokat játszani, úgy mint a Third Handről és az alig pár hete kiadott Colossusról. Ezek az albumok ugyanis lassú, nyenyergősebb dalokat tartalmaznak, amit nem kívántam egy ilyen koncertre. Szerencsére azonban (főleg) a régebbi albumokról közvetítette a műsort: a Deadringerről, az In Rare Formról, a The Horrorról, stb. És ezt sem csak úgy in medias res, hanem egy jól felépített műsor keretében, ahol volt kezdő- és zárójelenet, illetve a nagyobb műsorblokkok között átvezető jelenetek.* Tehát az első nagyobb blokkban régebbi, már erősen befutott slágereket kevert RJD2, aztán a második részben jött a meglepetés. Szintén egy ismert számokat játszott, például az Exotic Talkot, de ezúttal nem a DJ pult mögül scratchelve, hanem az előtt, basszusgitárral a kezében:



A videót még a hátsó sorokból készítettem, de nem sokkal később már én is elől voltam. A személyesebbé tette előadás igen nagy meglepetés és élmény volt, olyannyira, hogy ezután már azt is simán elfogadtam, hogy a DJ egy akusztikus gitárral játsza a saját számait (Nashville átka) az új albumáról. Összességében tehát a koncert kap egy 8.5/10-et. Negatívum volt, az Exit/In relative kis helyisége és a viszonylag egyszerű közönség, aki végig dobálta a világító pálcikákat, de igazi pozitívum volt az élő előadás, illetve egy hatalmas plusszot kapott, hogy néhány szám eljátszásához RJD2 bevonta az előzenekarként játszó Happyt is.

*Ezekről részletesebben max. kérésre, ha maradt még olvasó, akit érdekel.