Easter Weather

A madarak azt csicsergik, hogy otthon lassan hógolyóval lehet dobálni a nyulakat. Arról még mindig nincs jól kialakult képem, hogy az itteniek tudatában a nyúl mennyire áll messze a húsvéttól. Vajon legalább annyira, mint a havazás a március végétől? Voltaképpen ez irreleváns is, mert minden távolságtól függetlenül ma reggel Budapesttől 10 szélességi fokkal délre elővettem a hókaparót, hogy bearaszoljak a munkahelyre.

There's A War Going On

A Ph.D. tanulmányoknak nevezett egyszemélyes háborút mindenkinek magának kell megvívnia. Szerencsére vannak megengedett csalási formák, így lehet szövetségeseket szerezni, vagy modern harci eszközöket bevetni. Sőt, az évekig elhúzódó csendes harc során a nevetés is megengedett. Az alábbiakban fegyverekről lesz szó, amit a különböző - akár teljesen hétköznapi - frontokon lehet bevetni, zárásul pedig néhány startégiai tipp következik.

(Ezt a videót teljesen véletlenül találtam)

Publikációk menedzselése

Kezdjünk a kézifegyverekkel, amiből kettőt találtam. Az egyik az RTM, a másik az Instapaper. Az RTM egy sima tennivalólista, amihez van igényes telefonos felület és webes backup. Kell azt magyarázni, hogy ez mire jó? Nyilván teendőket lehet elhalasztani közeli, alkalmasabb időpontra. Ezzel szemben az Instapaper segítségével weblapokat és pdf-eket tárolhatunk el későbbi olvasásra, egyetlen gombnyomással. Az igényesen tálalt szolgáltatás egyik előnye, hogy ha kell szöveggé is formáz, így az simán olvasható Kindle-ről, vagy okostelefonról is (ki tesz ilyet?). A másik nagy előny, hogy ingyenes. Tehát napközben, munkaidőben simán meg lehet jelölni az érdekesnek talált oldalakat, hogy azt később, este, vagy hétvégén elolvassa ez ember. Az egyetlen gond ezzel, hogy tényleg el kell őket olvasni, különben egy értelmetlen repertoárrá alakul az egész.

Ha a kutatás csata során, vagy esténként akad egy-egy gyöngyszem tár lőszer (cikk), amire az ember emlékezni szeretne, azt másnapra szinte biztos, hogy elfelejti elhagyja. Persze listaelemként még mindig ott szerepelhet a hatalmas Instapaper listán, de onnann kikeresni valamit egy bizonyos listaméret után abszolút nem triviális. Erre vannak a leltárazott fegyverraktárak, amik közül nem egy légi támogatással (cloud back-up) jön. Az alábbi négy a legismertebb ilyen raktár:

• EndNote
• Zotero
• Refworks
• Mendeley

Kettőnek ezek közül igen magas a fenntartási költsége, ezeket helyből ki is húztam. Mendeley és Zotero viszont olcsók, már használható tárhelyet is ajánlanak ingyenesen. Ja, hogy ezek pontosan milyen árut hajlandóak tárolni? Cikkeket, folyóiratokat, könyv részleteket. Mindent normáliasan felcímkézve, kommentezve, kategorizálva, csak a kiexportálásra várva. Ergo, ha valami cikket elő kell kaparni a múltból, esetleg a hozzá hasonlókra is szükség van, egy normálisan karbantartott helység esetén ez másodpercek kérdése. A hivatkozás beillesztése a saját cikkbe pedig újabb 2. Én most a Mendeley-t próbálgatom.

Saját cikk? Úgy hangzik, mint egy győztes csata. Az érdemrendet valószínűleg el lehet rakni a fentebb említett raktárba, vagy ki lehet akasztani egy webes vitrinbe. Erre hasznos lehet a PublicationLists oldal, ami két-három érdemrend esetén még nem fest olyan jól, de 10-20 fölött már mutatós lehet. A vitrin-tárhely maga ingyenes, ha viszont több oldalról szeretnénk rálátást biztosítani, az már pénzbe kerül.

Fájlmegosztás

Igen, az 1-1 fájlmegosztára ott van a GMail. Puritán megoldás, de már elég régóta és elég megbízhatóan működik. Erre egy alternatíva az iSendr, ami azért csodálatos, mert csak a két gép közötti kapcsolat felépítéséhez nyújt szolgáltatást. Tehát az átküldött fájlok nem kerülnek áttuszkolásra egy külső szerveren, hanem közvetlenül P2P - szemtől-szembe - jutnak az egyik gépről a másikra. A méretkorlát? Nagyobb, mint 20MB: 2GB.

Van persze, hogy nem élő kapcsolattal, egyetlen emberrel kell bizonyos dolgokat megosztani. Erre ott a DropBox. 2GB tárhellyel, igényes webes-, telefonos-, és desktop felülettel.

Jelszavak

A végére hagytam ezt a kényes témát, amiről egy éve már írtam. Két igen frankó megoldást találtam, a LastPass-t és a PassPack-et. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: távoli szerveren titkosítva tárolja a jelszavakat. Mindenki döntse el, hogy megbízik-e az ilyenben, hiszen ez simán lehet egy 'single-point-of-failure'. Ha viszont a bizalom megszavazásra kerül, mindenhol lehet 14+ minden-karakteres jelszavakat használni. A PassPack-et akkor is ajánlom, ha valaki nem kötelezi el magát a - szintén ingyenes - szolgáltatás használata mellett. Az oldal dizájnja*, biztonsági megoldásai és használhatósága ugyanis példaértékű.

*igen, a kezdőoldal tele van szórva színes logókkal

Hosszú távú stratégia

Végezetül, haditervek, túlélési stratégiák. David L. Jones alapból egy hatalmas figura, az EEVblogon közölt műsora a szakmánkbelieknek kötelező. A túlélési tippeket most ő prezentálja:

The Knee Patch

Egyik kedvenc (be)szólásom az "Ez jó mulatság, férfi munka volt." Külön szeretem, ha van is okom ezt mondani. Az alábbi eset korántsem ebbe a kategóriába tartozik, de nem azért, mert nem volt vele munka, vagy mert nem vagyok elégedett az alább is látható végeredménnyel:

Előtte és utána

Épp ellenkezőleg, a munka hosszú nemes volt, az eredmény pedig több, mint kielégítő. A konklúzió levonásánal ugyanakkor arra jutottam, hogy ez a típusú munka k*rvára nem férfinak való. Főleg nem gép nélkül.

Overview - Summer 2010

A sok röpke, irreleváns, geek és külföldi hír után következzen valami személyesebb bejegyzés. Szóljon mondjuk arról, hogy hogyan is telt eddig ez a nyár.

Hétköznapok

Hétfőtől péntekig próbálom az átlag jómunkásember életritmusát felvenni. Amikor épp nem megyek reggel futn*i, kb. 9:30-ra megyek ISIS-ba. Napközben rendkívül leterhelő szellemi munkát végzek az íróasztalom mellett, mintegy 7-8 órában**. Erre szükség is van, mert a projektem lassan véget ér, és jelenleg úgy néz ki, hogy akár még valami működő dolog is kisülhet belőle.

Miután a projekt megcélzott végterméke ezúttal nem egy cikk, hanem egy működő rendszer, ezért azt néha ellenőrizni is kell. Az ehhez szükséges méréseket Benjáminnal szoktam megejtni, a Wilson Hall előtt. Idén nyáron annyit mértünk, hogy a végén már a műholdak is kiváncsian lestek minket:

* Mostanában heti 1, max 2 alkalommal bírom csak rávenni magam a futásra
** Az utóbbi héten elszabadulta a pokol, ez most inkább 10-11.

Hétvégék

A hétvégék nagy része ezen a nyáron mászással telt. Ha az időjárás engedte, mentünk a helyi falak egyikét koptatni, elsősorban Obed, vagy Chattanooga környékén.

Y12, Obed

Ha a felhők túl magabiztosan közeledtek a hétvégén Tennessee felé, volt, hogy eltántorodtunk a 2x2 óra autózástól, és a sziklamászás helyett bouldereztünk a helyi teremben. Ez is nagy móka, kezdem megkedvelni. Olyannyira, hogy a versenyen is elindultam. Eleinte kezdőként (R), de onnan mindig átsoroltak a középhaladókhoz (I). Az R kategóriához képes a mászás elég jól ment, úgyhogy ahhoz, hogy R-ben nyerjek, sokat kellett volna mérsékelten fair módon taktikázni... Ehelyett a későbbi versenyeketn inkább egyből I-ben neveztem, és így I-ben a mezőny közepe-vége felé végeztem. Így elsőre ez nemes tettnek tűnik, de miután rendkívül értékes és praktikus dolgokat (készpénz) lehetett nyerni, egy pillanatra elgondolkoztam, hogy jó döntés volt-e ez. Függetlenül ettől, jövő nyárra igyekszem úgy kigyúrni magam, hogy I-ben valahol az elsők között legyek. Főleg, hogy már volt néhány haladó (A) boulder probléma is, amit némi gyakorlás után sikerült befejeznem.

A hétvégéknek aztán voltak napjai, melyek punnyadással teltek, mondjuk legénybúcsúval, vagy medencézéssel:

A medencézésről jut eszembe, hogy még azon is van mit gyakorolni - úgyhogy megyek is. A legénybúcsú pedig megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy arról majd legközelebb.

Deadroid

-Good news, everyone! - amolyan Futurama stílusban. Vagyis arról van szó, hogy még kedden voltam mászni a teremben, ahol épp főleg a jobb sarkammal és a bal mancsommal kapaszkodtam a falba, amikor a gyűrűsujjam roppant egy picit. A tevékenységet ott helyben felfüggesztettem, és azóta is pihentettem a bal kezemet, ami már szinte teljesen rendbe is jött.

Az eset kapcsán az első gondolatom az volt, hogy ez talán nem is olyan rossz dolog: a gyúrás és mászás szüneteltetése révén felszabadult időt felhasználva bepótolhatom a blogírással kapcsolatos elmaradásaimat. Merthogy a relatíve unalmas nyár ellenére azért történt egy, s más, amiről lehetne írni. Sajnos aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából nem az "időhiány" volt az oka az elmúlt néhány hét csendjének. Sokkal inkább az, hogy egyre megterhelőbbnek tűnik a blogírás, márpedig azt egy ideje megfogadtam, hogy kényszerbloggolást nem folytatok...

Az alábbi történet viszont meghozta a kedvemet az íráshoz, és remélem ezzel egyfajta lendületre is szert teszek.

Lőn vala az Archos 5 Android platform, amely funkcióját tekintve leginkább az iPadre hasonlít, azonban működése számos módon eltér attól. A hasonlóság főleg abban rejlik, hogy még egyikről se tudja senki, hogy igazából mire jó; az eltérés pedig akkor jelentkezik, amikor a készülékeket az ember először megpiszkálja. Míg az iPad tapogatásra vagy csak simán azt csinálja, amit szeretnél, vagy ugyanezt de valami szemet és lelket nyugató alig észrevehető effekttel, addig az Archos 5 Doesn't. Ez utóbbi az ikonokra tapintva legtöbbször elindítja az ahhoz tartozó alkalmazást, de ez nem teljsen garantált. Főleg nem azonnal.

Rövidre fogva a szót, nem igazán értem, hogy ki vesz Archos 5-öt. Rajtunk kívül. Merthogy az egyik projekt keretén belül az egyik csoport itt vett vagy hatot. Abból öt még teljesen jól működik, a hatodik meg... Nos, a hatodikat a héten megtaláltuk a laborban, a műtőasztalon:

Az még mindig rejtély, hogy kinek jutott eszébe szétszerelni az Archost. Az méginkább az, hogy eközben hogyan sikerült letörni az LCD csatlakozót. Az illető kiléte még nem világos, de az látszik, hogy próbálja orvosolni a dolgot. Rendelt új csatlakozót, és azt próbálja visszaforrasztani - egy Weller pákával (érdemes ránagyítani):

A labort a felkoncolt droiddal együtt a minap bezártuk, bízva benne, hogy így előkerül a rejtélyes boncnok és mesterember.

Attempts to Build a Career

Bár kisebb erőbedobással, de még mindig keresgélek helyet a nyári szakmai gyakorlatra. Már jócsomó oldalt meglátogattam, de még mindig találok újat, meglepőt:

Ezt rádiógombbal is le lehetett volna rendezni. Ha találok megfelelő pozíciót, biztos a másodikat kiválasztva fogom feltölteni az önéletrajzomat.

Almost Put In Jail

8:46 PM van. Nekiállok és befejezem a melót, amit délután elhanyagoltam.

Az egész a heti értekezletünkkel kezdődött, melynek 27. percétől már azon gondolkoztam, hogy ha az asztalon heverő UTP kábel 20 cm-rel hosszabb lenne biztos felkötném magam. Alternatív megoldásként úgy döntöttem, hogy inkább a telefonnal, próbálok kapcsolatot teremteni a külvilággal - ahogy azt Örs is szokta meeting közben. A telefonon viszont nem volt internet, ami bosszantó volt. A beállításokkal van valami - gondoltam. Mivel ez már korábban is előjött, a megszokott és jól bevált gyógyírt használtam, vagyis visszaállítottam a hálózati beállításokat az alapértékekre. Ez viszont a telefon újraindításával jár, ami alapból nem is lett volna gond, de a telefon bekerült egy végtelen bootolási ciklusba...

Ezzel egy igazi patth matthelyzet alakult ki. Ahogy azt már korábban tapasztaltam, az iPhone-t szoftveresen megölni lehetetlen. Legrosszabb esetben is vissza lehet állítani mindent az iTunes segítségével, két kattintással. Nem elég persze, hogy az összes alkalmazást és a hozzátartozó adatokat visszakapja az ember, de a telefon is a legújabb firmware-rel frissül. El kell ismerni, ezt nagyon jól megoldották az Apple-ék.

A probléma ott kezdődik, ha az ember nem teljesen úgy használja a telefont, ahogy azt hivatott. A telefon ugyanis jailbreakelve van, hogy az azt követő unlockolás révén a T-Mobile kártyával is használni tudjam. Ezt a két műveletet hívja a média minden megkülönböztetés nélkül az iPhone feltörésének. A jelenlegi probléma az, hogy az Apple pár hete kiadta az új, 3.1.3-as firmware-t, amihez ilyen jellegű törés még nem jött ki. Az iTunes downgradelni nem hajlandó és visszaállításnál automatikusan csak a legújabb firmwaret hajlandó feltenni. Tehát ha az egyszerű és kényelmes utat választom, végeredményként csak AT&T kártyával tudom használni a telefont, és egy csomó "nagyszerű" alkalmazástól elesek. Másszóval visszakerülök az iPhone eredeti tömlöcébe.

Délután már nekiálltam a dolognak, és mindössze egy edzés erejéig pintem meg. Ezalatt rengeteg dolgot próbáltam, úgy mint DFU módban konzolos alkalmazással bogarásztam a telefont, aláírást keresgéltem 3.1.2-es firmware-hez, míg legvégül a sn0wbreeze-el sikerült valahogy visszaállítanom a telefont eredeti állapotába. Miután pedig Robi ígért nekem két sört, ha sikerül helyreállítanom a telefont, a meló utánra már meg is van az esti programom.

A téma kapcsán, egy érdekesség. Az ember sokszor elámul, milyen árnyaltan lehet kifejezni dolgokat a magyar nyelvvel. Mi a különbség tehát a tört és a törött szavak használata között?

Gender Changer

A minap egy érdekes, egyszerű és többé-kevésbé praktikus eszköz került a kezembe a munkahelyen. Az alábbi felirat volt rajta:

Én elsőre jót nevettem a néven. De mi is ez? Lehet tippelgetni. Segítségként annyit, hogy szabadalmaztatva van.

Update: Hary már úgyis "kitalálta", a megoldás:

Design Finished

Alig pár perce elkészült életem első PCB (nyomtatott áramkör) terve. Az alkatrészeket már megrendeltem, és rendben meg is érkeztek. Ezeket felpróbáltam a terv egy papírra nyomtatott változatára, majd a felfedezett kisebb hibákat - néhány footprintet - kijavítottam. Mostanra már a gerber fájlokat is legneráltam, amit ma alighanem el is küldök a PCB gyártónak. A végső eredmény itt látható:

Most pedig megyek aludni, mert holnap reggel megint korán megyünk futni.

Experiments in the Memorial Gym

A hét eleje szorgos munkával telt, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy bizonyos értelemben határidős feladaton dolgoztam. Ez a feladat nem volt más, mint a rádiós chiphez megírni a drivert, illetve egy ún. 'recorder' modult az FPGA-ra. Határidős pedig ez abban az értelemben volt, hogy ezzel mérni is akartunk, méghozzá minél előbb.

A mérésre ma került sor, a Vanderbilt Memorial Gymnasium nevű sportcsarnokában. Picit korábban ment be dolgozni ma reggel mindenki, akit érintett a mérés. Gyorsan összepakoltuk a cuccokat, majd egy kis parkolóvadászat után kirakodtunk a sportcsarnokban.

Memorial Gym felülről a tripodokkal (alig látszanak)

Komoly arcot vágtunk a dolgokhoz, egy picit még kalibráltunk az én kártyámon is, aztán irány a pálya!

Mérnökök a pályán pálya szélén

A pálya mintegy 17 pontján végeztünk méréseket, amiket majd utólag fogunk kiértékelni. Az én szellemi termékeim kíválóan szerepeltek, amin - hogy őszinte legyek - kissé meg is lepődtem. Úgyhogy mostantól jöhet a tudományos-matlabos része a dolgoknak.

Busy Weekends

Az utóbbi két hétvégém sokkal inkább "hasznos" volt, mintsem izgalmas. Múlt hétvégén a főnöknek segítettünk kerítést festeni, ma pedig egy másik kollégának költözködni. A két munkálatban vannak közös vonások, például hogy néhány óra után mindkettő kellőképpen unalmassá válik. Vagy, hogy mindkettőért jóféle fizetség jár, úgy mint európai sör, magyaros koszt, vagy a tudat, hogy segíthettünk.

A festést illetőleg külön élmény volt, hogy a főnök reggeltől kezdve kínálta a hideg sört, ami otthoni hangulatot kölcsönzött a munkának. Szerencsére a sör a mai költözködéskor se hiányzott, így könnyebben viseltük, hogy az egész procedúra kissé elhúzódott.

A hétvégében talán nem is a költöztetés volt a legérdekesebb, hanem az a látvány, ami hazatérés után fogadott.


Teljesen kiábrándító, én eddig nem ilyen voltam. De úgyse hiszem, hogy ez (a katonás rend) sokáig fog tartani.

RF Application Development

Ezt a bejegyzést elsősorban Dia Haryhoz intézett levele ihlette, vagyis arra gondoltam, hogy írok egy picit én is a szakmáról.

Az alapszituáció a következő: lokalizácós alkalmazást fejlesztünk mótokra. Ehhez egyszerű CC1000 rádiós modulokat, vagyis azok RSSI (received signal strength indication) kimeneti jelét használjuk különböző trükkös módszerekkel. A jelfeldolgozásra az alapötlet már adott, azonban még számos megoldatlan problémánk van mind az elméleti, mind a gyakorlati dolgokat illetőleg. Az egyik ilyen gyakorlati probléma, hogy egy szimpla mikrokontroller lassú a feladathoz - ez már most látszik. Ezt orvoslandó FPGA-t fogunk használni. Az egész megoldáshoz vezető utat pedig az alábbi három mérföldkőre tudnám osztani:

1. Alap mérőrendszer kialakítása, vagyis a mért jel letárolása memóriába, majd továbbítása PC-re
2. A valós (és szimulált ideális adatokkal) a lokalizációs algoritmus pontos kidolgozása MATLAB-ban
3. A MATLAB-os kód implementálása FPGA-ra

Jelenleg (nyilván) az első pontnál tartok. Már több, mint hete dolgozom az ügyön, és úgy néz ki, hogy hétfőn be is fejezem. Voltaképpen már végezhettem volna vele jóval korábban is, de a világ nyilván nem így működik. :P

Hogy ne kelljen mindent olyan alacsony szinten kódolni, belehelyeztünk az FPGA-ba egy picoBlaze lágyprocesszort. Innentől már assembly nyelven írhattam a kódot, ami egyfajta megkönnyebbülést jelentett. A kód már múlt hét pénteken kész volt, de sehogy sem akart működni. Most hét elején újraírtam az egészet az alapoktól, de ez sem segített: a rádió vevőt nem sikerült úgy felkonfigurálni, hogy az általunk kijelölt ISM frekvenciasávban vegyen. Az viszont gyanús volt, hogy az "állítólagos" vételi módban a kártya 40 mA-el többet fogyasztott, mint az adatlapi érték. Úgyhogy elkezdtünk méregetni. A CC1000 rádiós chiphez tartozó rezgőkör szinte minden elemét tartalmazza az IC. Ez alól egyedül a tekercs (L1rf) a kivétel, amint kívülről kell hozzáilleszteni. Ezen a "tekercsen" mintegy ~3 V DC feszültséget mértünk, ami egy tekercs esetében sok, úgyhogy elkeztünk ezen az úton továbbmenni. Előkerestük a beültetési tervként szolgáló silkscreen réteg rajzát és hamar megtaláltuk, hogy mi okozta a problémát.

CC1000 és környéke

Ha azt mondom, hogy az L1rf környékén van valami "hiba", van valami tipp, hogy micsoda?

Nekünk (pontosabban Péternek) volt egy tippünk, hogy mi a probléma forrása. Ez a tipp be is jött: gyorsan orvosoltuk a hardveres problémát. Ezután feltöltöttük az FPGA konfigurációmat (és szoftveremet), és lám minden ment tökéletesen. Egy piros pont magamnak az elsőre működő szoftverért.

The Contest Is On

Megérkezett az Infineonos fejlesztőkártya. Már csak idő, ötlet és szaktudás kell hozzá, és máris megnyertem a versenyt.

Ha nem is a versenyre, de egy felvetés volt részemről, hogy kéne építeni egy ilyen picit vitorlást. Meg valami magasabb szintű vezérlést is esetleg.

War at Work

A munkahelyen nekiálltam elemezni egy többfokozatú erősítő kapcsolást. A differenciális kapcsolású fokozatnál/műveleti erősítőnél picit megakadtam. De a történet nem ezen az úton folytatódik, hanem azon, ahol az egyik kollégával vitát nyitottunk arról, hogy mi is az a műveleti erősítő (itt: op-amp). Felhúztam magam azon, hogy itt nem kaptam egzak definíciót, ezért azt mondtam, hogy az ideális műveleti erősítő (ID ME) - a basic hárés tudásom alapján - nem más, mint egy olyan kétkapu (vagy négypólus), ami így néz ki:

ID ME (EVT-modell)

Erre mindenki elkezdett hüledezni, kb. mintha azt mondtam volna hogy a föld márpedig lapos, és félkörlap alakú. A szélére pedig ne merészkedjen senki. Mindenki alatt pedig azt kell érteni, hogy olyanok is, akik szerintem még papíron se láttak ellenállást. (No offense) Számomra elfogadható definíciót, magára a műveleti erősítőre továbbra sem kaptam. Ami mégis jött, az mind csak visszacsatolással, zárt körben értelmezte a műveleti erősítő fogalmát.

Erre jött a második modellem (~wikiről), amire már kevésbé néztek furán:

ME modell (gyakorlati?)

Ha "behelyettesítjük" a dolgokat, ez ilyenre egyszerűsödik:

Na mármost szeretném, ha a kedves olvasók kiszámolnák nekem az alábbi két egyszerű kapcsolás kimenetén mérhető potenciálkülönbséget (U_ki = ?), ha az első (ID ME) modellt használjuk.

1. Kapcsolás
2. Kapcsolás

Ha megvannak az eredmények, jöhet a kérdés, hogy ekvivalens-e a két modell? Ha igen, milyen feltételek mellett?

Just Recall That...

Csak mert Sanyit leszámítva szerintem mindenki megfeledkezett erről (ez még durvább):



Ez meg szintén igaz, de egy picit más:

J-FET Amplifier Connections

Picit szégyellem a dolgot, de odáig fajult ahelyzet hogy újra meg kell értenem, hogyan működnek az tranzisztoros alapkapcsolások. Elsősorban a JFET-re vagyok kiváncsi, úgyhogy most ezt tanulgatom.

Találtam egy egész jó "puskát", itt. Ha esetleg valakit érdekel.

Mellesleg az egész azért kell, mert a következő napokban mikrofonokat kell tesztelni. Ha valaki ehhez szakmailag hozzáértőnek tartja magát, kérem jelezze.