Visiting San Diego

A tavaszi szünet tájékán ezúttal San Diegoba látogattam el. A látogatásnak több célja is volt, egyrészt a helyet már régóta meg akartam nézni, másrészt az új fényképezőgépet ki akartam próbálni, harmadrészt pedig épp ideje volt összefutni Zsuzsival. A kiruccanás érdekessége, hogy a hétvégén Robi és Gergő is pont San Diegoban leledztek, úgyhogy velük is barangoltam - többek között a Joshua Tree Nemzeti Parkban. Idő és mászótárs szűkében a parkbeli mászás elmaradt, cserébe a számos portré-alanyomon túl a park is lencsevégre kaptam. Írni kevés erőm van, fényképem viszont annál több, úgyhogy következzék San Diego főleg képekben.

Növényzet

San Diego igen délen van, és közel a Mojave-sivataghoz. Ennek megfelelően számos kaktuszféle, trópusi- és randomnövény található a környezetében. Néhány kedvenc:

Kaktusz, sivatagi féle

Fakó pálma

Ezt még mindig nem tudom mi, de nagyon élénk piros

USS Midway

A USS Midway egy hatalmas hadihajó és múzeum. Múzeum lévén rengeteg időt tölt San Diegoban, míg csatahajó voltából adódóan rengeteg tekergetnivaló akad rajta.

Zsuzsi megmenti elpusztítja a világot

La Jolla

La Jolla egy kis falu, illetve strand San Diegotól vagy 20 percre északra. Ez a hely valami igen szép, a naplemente pedig gyönyörű - vagyis portréfotózásra kiváló. Ennek megfelelően egész szép számmal sikerült jó portréképeket lőnöm. Ízelítőnek Robi, illetve néhány napfürdőző madárféle.

Róbert - egy darab eladó (érdeklődni nálam)

Naplemente, amitől még a madarak is berittyentenek

Joshua Tree Nemzeti Park

Ma számoltam össze, hogy eddig 10 nemzeti parkot sikerült meglátogatnom. Joshua Tree a legutóbb begyűjtött gyöngyszem, nem okozott csalódást - ahogy eddig egyik park sem.

Sivatag, itt?

Erdőnyi Yucca Brevifolia (Joshua Tree)

Bouldering in Rocktown

Múlt szombaton reggel történt, hogy kempingezés és boulderezés* céljából elindultunk délre, Georgia állam felé. De ne szaladjunk előre. Péntek kora délután véget ért az egy hetes Kopetz-féle szemináriumsorozat. Ezzel párhuzamosan épp költözködtünk az új épületbe, így a benti számítógépemhez és egyéb eszközökhöz nem volt hozzáférésem, úgyhogy korán hazamentem. Otthon futottam egy jót, majd összeszedtem magam az esti koncertre, vagyis a Snoop Dogg koncertre.

Bár rutinos koncertező nem vagyok, egy órás késés azért szándékosan eszközöltem. Sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy lekéssem az előzenekart. Bármelyiket a kettő közül. Az első szörnyű volt, a második úgyszintén. Előbbi elvileg hip-hop műfajban adott elő, de az egész shownak annyi köze volt a hip-hophoz, hogy az előadó néha felugrott. Utóbbi elektronikus zenét játszott és eltorzított énekhanggal próbált eltántorítani a nézőtérről. A legélvezhetőbb zene az első két órában a két előadás közötti pakoláshoz háttérzeneként játszott minimáltechno volt. Valahogy kihúztam Snoop Dogg megjelenéséig. Így utólag bánom, hogy ilyen kitartó voltam. Snoop Dogg megöregedett.

Már nem a lila öltönyében és bársonyos nercbundájában jár, hanem kényelmes jogging szerelésben. Előadásában semmi egyedit, vagy tényleg szórakoztatót nem találtam és ezen a kritikán aluli hangtechnika se segített a túlvezérléssel és az ötpercenkénti gerjedéssel. A hangerővel kapcsolatban korábban is volt egy olyan nézetem, hogy a helyiek pontosan tudják, hogyan kell belőni a volumét ahhoz, hogy még pont élvezhető legyen. Ha pedig ezt megtalálták, pontosan 30 dB-nyit tekernek még a potméteren. Végülis mindegy, lehet én ábrándultam ki a rapből, lehet, hogy Doggy öregedett meg, nem kizárt, hogy innom kellett volna a koncert előtt, vagy legalább kipihenve odaérkeznem, de ezek konstellációja eredményeként félidőben leléptem a koncertről. Ilyenre nálam még nem volt precedens, de ezúttal nem bántam meg.

Szükségem volt az alvással töltött 5 órámnak minden percére, hogy szombat reggel letekerjünk Rocktownba. A terv egyszerű volt. Reggel 7:30-kor találkozás Jancsiéknál, majd azonnal 8:35-kor indulás délnek. 11:30-kor találkozás Vámos Atival egy elhagyatott benzinkútnál. Egy hirtelenfagylalt után irány elfoglalni a kempinghelyet, majd minél gyorsabban kikeveredni Rocktownba boulderezni.

A képek jó része még nem áll rendelkezésre, úgyhogy csak kettőt ízelítőnek:

Kis csúcsos

Ezt a mosolyt fejtse meg valaki

A galéria ezt csak közvetett módon tükrözi, de nem csak egyedül bouldereztem. Lent volt Dóri, Joemary, Ati, Jancsi és Máté is. Ezen túl pedig - számomra teljesen váratlanul - belebotlottunk a Jurácz famíliába is. Miután ránkesteledett, visszavergődtünk a vadkempinghelyre, ahol vacsorára chilisbabot föztünk. Az előkészületekből én is kivettem a részemet, így amellett, hogy kinyitottam az egyik köteg Nashvilleből hozott tűzifa csomagolását, még a konzerveket is felnyitottam. A kempingezés vadságát érzékeltetendő, ajánlom az alábbi videót megtekintésre:

A chilisbab és a zöld Jack egyaránt jól sikerült, így fogyott is mindkettőből. Jó volt látni Atit is. Én másnap délelőtt még terveztem egy mászást, de néhány dolog közbejött. A legamorfabb közülük ez volt. Csipás szemmel a látvány annyira megijesztett, hogy a délelőtti mászást kényszertöröltem a programból és Lafayettenél félrehúzódtam, egy gyors szervízelésre. A gumit már régebben le akartam cserélni, úgyhogy a költsége bár nyilván fájt, nem ért váratlanul. Azt árat, hogy aznap nem sikerült mászni jelentősebbnek éreztem. Sebaj, van két új gumi az autón, méghozzá az előírásnak megfelelően hátul. Most hétvégén jöhet a fékcsere.

*egyelőre nincs magyar fordítás

Just a Perfect Day

Ősz van, a naptár szerint mindenképp. Jó idő van, olyannyira, hogy a kedvenc évszakom hirtelen az ősz lett. A páratartalom lecsökkent, a hőmérséklet kellemesen meleg, olyan az időjárás, mint egy eső nélküli augusztus 20-i napon otthon. De grátiszban itt már színesednek a levelek:

Hogy hogyan lesz ebből tökéletes nap? Úgy, hogy kituszkolom magam a lakásból, és kiszabadulok a természetbe. Mondjuk Obedre, egy pár mászócipővel.

Ma, mintegy 11 körül értünk a South Clear Creek parkolójába, ezúttal néhány új taggal bővülve:

Anna, Laci, Júlia, Yuki és Ryan

Anna először volt kint mászni, és azt kell mondjam, több, mint jól ment neki. Őt kísérte el édesanyja, Júlia, aki a mászást csak spectator módban űzte. Yukit és Lacit már nem kell bemutatni, de Ryan nekem is új arc volt. Ryan építésvezető/építőipari vállalkozó. Elsőre igen jó arcnak tűnik, aki nagyon jól tud történeteket mesélni. Nem abban a stand-up stílusban, hanem csak egyszerűen, de mégis jól. A srácnak egy pár hónapja történt egy munkahelyi balesete, minek következtében az egyik keze megsérült. Mostanra már nagyjából rendbe jött, de nyilván gyengébb, mint volt, és ez, valamint a sok kihagyás azt eredményezte, hogy Bryan az én szintemnek megfelelő útvonalakat mászott. Ez mindenképp jó volt, mert véletlenül se éreztem magam úgy, hogy feltartom a többieket a durvább útvonalak mászásában. Sőt, ma kifejzetten igyekeztem előben mászni az útvonalakat, amiből 4-et sikerült is abszolválnom, az 5.7-5.10 palettán. A gusztustalanul jó időhöz - amiben póló nélkül is simán lehetett mászni - tehát egy kis sikerélmény is csapódott, yeehaaww!

Mi kellhet még egy ilyen nap beteljesedéséhez? Némi hazai íz, esetleg egy sör. Ehhez pont kapóra jött a Jancsi-féle kondéros gulyás parti. Jancsi szokásához híven szerencsére nem csak 2 órát késett a főzéssel, de baromira jól el is találta az ízeket. Így az órás késés ellenére is bőven jutott a kondérban főtt friss manából...

Ilyen napból akkor még egy 10-es karton rendel!

Flooding in Nashville #3 - The Aftermath

Ez a hétvégi áradás gyorsan jött, a legtöbb helyen pedig gyorsan is távozott. Vasárnap délre számos, a vársoból kivezető útszakaszt lezártak, így este alaposabban megterveztem a hazautat. Az I-40-et tudtam, hogy kerülni kell, a Charlotte-on pedig emlékeztem, hogy volt egy átfolyás. Ez utóbbit előidéző csermelyt igyekeztem minél nagyobb betonhídon keresztezni. Ugyanakkor puszta kíváncsiságból visszakanyarodtam a reggeli színhelyre, ahol legnagyobb meglepetésemre a pataknak nyomát se leltem... Az odakészített plusz pokrócra, zseblámpára, 2 ingyenes alkalmazásra, vízre és olvasnivalóra végül nem volt szükség - még így hajnali egykor sem.

Másnap reggel két dolog volt szembetűnő. Egyrészt az útzár miatt ittrekedt kamionosok és átutazók, akik feltöltötték az utak szélét, a benzinkutakat és a Walmart parkolóját is.

Másrészt bizonyos helyeken, mintha mi se történt volna. Az I-40 egyik vasárnap lezárt szakasza felszáradt, az nap pedig 7 ágra ragyogott.


Persze volt, ahol a három nap alatt lehulló 17' (430mm) eső mélyebb nyomot hagyott. A Harpeth folyó erősen kiöntött, és a víz alá került házak környékén megszüntették az áramszolgáltatást - Péteréknél ezt ma reggel kapcsolták vissza.

Emellett Davidson megye két víztározójából egyet elmosott a víz. Tehát megcsappant az ivóvíztartalék, ezért a polgármester azt kéri, hogy mellőzzük a fűlocsolást és az autómosást. A Rec Centerben kiírták, hogy 3 percnél tovább ne zuhanyozzunk, a Health Plusban pedig egyszerűen bezárták a zuhanyzót.

Hazafelé beugrottunk a Krogerba tartalék palackozott vízért. Mint kiderült, ez másoknak is eszébe jutott, de három zsugor még akadt a polcon.

Apadó vízkészletek

Ha pedig ez mégsem lenne elég, a sörös részleg még teljesen érintetlennek tűnt.

Update: Nem sokkal érkezésem után írtam és tettem fel képeket az Opry Mills Mallról és a hozzá tartozó Gaylord hotelről. Nos, ugyanez a kettő a napokban az alábbi módon fest.

Időközben pedig Obama katasztrófa súlyotta területté nyilvánította Nashvillet - akármit is jelentsen ez.

Nashville Tornado Marathon

Az imént kaptam az egyetemről a következő levelet:

Dear Students and Community members,

The National Weather Service has issued a Special Weather Statement for the Nashville and Davidson County area. Over the next 24-36 hours we expect to receive severe weather with hail, lightning, strong winds and the possibility of tornadoes. This severe weather may start as early as tonight and linger through tomorrow evening. Indications from the weather service suggest the strongest storms may be in the Nashville area Saturday afternoon between Noon and 6pm. (...)

A vicces az, hogy holnap esedékes a Music City Marathon, ahol a jelenlegi tényállás:

Country Music Marathon & 1/2 Marathon Weather Contingency Plan: After consultation with all the involved city authorities, due to the weather forecast in the Nashville area which is projecting severe afternoon storms, the MARATHON will most likely be subject to an abbreviated timeline. At this time, there is a contingency plan to limit the marathon to 4:30 and under*. Any runner who is behind this pace (10:20 per mile) at mile 11.2 will be directed to complete the half marathon course. This timeline may change based on what actual race day weather pattern. While we know that this will be a disappointment to some (as it is to us); if implemented, this plan is in the best interests and safety of all involved, especially the participants and volunteers. Thank you for your understanding and cooperation. *Time based on chip time, not gun time.

Ezen infók alapján mindenképp egy nehezebb fajta állványt készítek a holnapi tornádó- és marathonfotózáshoz.

Conference Days #5 and #6

Egyszer már megbeszéltem magammal, hogy a kényszerbloggolásnak semmi értelme. Az imént ugyanerre a konklúzióra jutottam, úgyhogy csak tömören foglalom össze, mi történt szerdán és csütörtökön.

Bármilyen meglepő, szerdán reggel ismét kritikán aluli volt az útminőség. A hőmérséklet bőven fagypont alatt volt, így az előző napi esőnek, sikerült ráfagynia az úttestre, majd a néhány centiméter hóréteg is biztos helyet talált magának az aszfalton. Ennek és a kocsi felszereltségének megfelelően vezettem hát, vagyis mindig én voltam az első a sorban.

A szerdai napon végig előadásokat néztem, sok minden nem történt. Ellenben csütörtökről szolgálhatok pár érdekes képpel - mert ugye anélkül nem megyünk Montanaba, hogy ne talkálkozzunk a szimbolikus vadakkal. Tehát, lássuk a medvét:

Lost

Siesta

További képek a frissített Montana galériában. Ezt dedikáltan Petinek.

A medveles után betértem egy helyi vendéglátóipari egységbe, ahol rendeltem egy iszonyat jó szendvicset, és egy turmixot. Ez utóbbi szinte biztosan a Pulp Fiction milk shakeje:

I don't know if it's worth five dollars, but it's pretty fuckin' good.

Ebéd után meglestem az '59-es földrengés generálta tavat, ami találóan az Earthquake Lake nevet kapta, majd elgördültem a konferencia helyszínére. Az előadások nagy részét passzívan ültem végig, legfeljebb egy-egy kérdést elejtve - ellentétben az utolsóval, ahol végül én prezentáltam. Kissé nyilván izgultam, de az izgalmamat tompította a nagyszünetben felszolgált ingyen sör. A mondanivalóm pedig úgy tűnt, valamelyst átjött a közönségnek, mert kaptam teljesen releváns és értelmes kérdéseket. Remélem ez egy mérték.

Yellowtone: Old Faithful - Day #2

A snowcoach túra reggel 8-kor indult Jay vezetésével. Az útra egy átalakított F-550-el mentünk, aminek egyetlen paraméterét sikerült megjegyeznem: 2 MPG. A túra célja a világ leghíresebb (?) gejzírének, az Old Faithfulnak a meglátogatása, valamint Yellowstone élővilágának megismerése volt.

A növényzetet illetőleg a legnagyobb érdekesség, hogy miután 1988-ban Yellowstone 40%-a leégett, a park pikk-pakk elkezdte magát regenerálni. Mint kiderült, van egy fenyőfaj (Long Pole Pine), aminek a magja a magas hőmérséklet hatására nyílik ki, így ezek a fák voltaképpen számolnak a tűzzel.

Naturally reseeded forest

Az állatvilág tekintetében szintén szerencsések voltunk. Láttunk sast, bölényt, szarvast és sakált is - farkast és medvét sajnost nem. Sikerült egy-két egész jó képet is lőni, alább egy kis ízelítő, meg aki a teljes albumra vágyik, az itt találja meg.

"A párommal 8 éve élünk itt."

Múúú?

Sanyi és megszokott utazótársa

Old Faithful and some Bullshit

Kacsales

Rock Climbing at King's Bluff

Kezdem azt hinni, hogy Tennessee-t valamiért szinte mindig lehet irigyelni. A héten erre igen jó ok volt az időjárás. Pénteken egyszerűen olyan jó idő volt, hogy bűn lett volna az irodámban kockámban tölteni a délután, ezért Lacival valamivel dél előtt behánytuk a cuccosunkat a kocsi csomagtartójába és északra hajtottunk. Meg sem álltunk egészen a Clarksvilletől nem messze, a Cumberland folyó partján fekvő King's Bluffig:

Tennessee nagyobb térképen való megjelenítése

A fenti térkép alapján ez talán nem egy csábító környék, pedig nem rossz, sőt!

Az naptár szerinti ősz persze már ide is elért, de az időjárás ezt igyekezett takargatni. Érkezés után az első pár mászást simán póló nélkül (!) toltuk a 20+ C fokban és a szikrázó napsütésben. Aztán ahogy a nap bújt el, lassan előkerült a póló. Képeket, illetve videót inkább Laciról kellett volna többet készíteni, mert ő az igazi pókember, de helyette csak ez van:

Egészen sok újfajta mászást kipróbáltam, ezúttal nem csak top-rope másztam. Laci legtöbbször az 5.12-es falakat koptatta, míg én lényegesen szerényebbekkel is beértem. Végül mikor már eléggé elfáradtunk, és ránk is sötétedett, jött egy ötlet, hogy másszunk fel a kiindulóhelyre, az egyik falon - az összes felszerelésünkkel együtt. Lacinak persze nyilvánvaló volt, hogy ami a mászás kezdetén, frissen, napsütésben valahogy sikerült, az most fáradtan, sötétben és táskával is simán menni fog. Benne nem is sokat kételkedtem. :)

Így történt hát, hogy előkapartuk a fejlámpákat. Laci ment előre és építette ki a pályát, amíg én alulról biztosítottam. Miután felért a hatalmas hátizsákjával, átszerelt, és engem már, felülről biztosított. Én felfele menet, útközben összeszedtem a karabinereket, közepes mértékkel folyamatosan paráztam és egy megcsúszás alkalmával elvágtam a bal kezemet. Az 5-10 perces pihenőt úgy félúton egy üregben pedig már majdnem ki is hagytam...

Szóval valahogy mégis felértem, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Gyorsan összepakoltunk, csináltunk két közös fotót, aztán tipliztünk Jancsiék lakásavató bulijára.

Eredmény, tanulság és konklúzió: a lábamban lassan már elmúlt, de a hátamban még mindig izomláz van. Mászni nagyon jó dolog, viszont legyen figyelmes, és legyen észnél az ember végig.

Busy People

Az elkövetkezendő három hétben ne nagyon várjatok bejegyzéseket: cikkhatáridő van vasárnap és mellette tanulok a perlim vizsgákra, ahogy tudok. Tehát elfolgalt ember vagyok. Ettől teljesen függetlenül tegnap sikerült beszereznem egy második nagyobbfajta monitort, így már 2 x 1600 x 1200 felbontásban folytathatom a készülést. A monitorpároshoz persze kerítenem kellett egy új hátteret. Találtam is egyet, amin hozzám hasonlóan elfoglalt emberek leledzenek. Van köztük jócsomó ismerős arc is, tehát amíg újra nem jelentkezem, próbáljátok beazonosítani őket:

Two Lakes Trail Run

Három kollégával ma reggel betoltuk a (majdnem) kötelező capuccino-beüntést, majd nyugatnak vettük az irányt, és elgurultunk egyészen a Montgomery Bell State Parkig:

Montgomery Bell State Park

A parkban ma rendezték a Two Lakes Trail Run futóversenyt. A táv hivatalosan 7.6 mérföld volt, tavak között és főleg erdőben. A hely maga baromi szép volt - már csak ezért is érdemes volt kimenni -, az időjárás pedig kegyes. Annak ellenére, hogy idén közel 30 Fahrenheittel kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt.

A verseny során egyébként meglepően jól teljseítettem: 1:06:43 alatt futottam le a valamivel több, mint 12 km-t. Ezzel a 141 indulóból összesítettben a 24. helyre, magyarok között a 4.-re (értsd: utolsóra) kvalifikáltam magam.

Egy tanulságot mindenképp levontam: annyira rossz nem is vagyok ebben, úgyhogy legközelebb nem az utolsó sorból kell elrajtolnom. Így talán nem kell majd átgyaloglnom "jócsomó emberen", illetve nem kell 10 percekig követnem az előttem slattyogót a szűkös erdei ösvényen. Mellesleg lehet, hogy egy trail cipőbe is beruházok, de ezt még meggondolom.

Végezetül egy fotó a helyről, és a magyar futócsapatról:

Tennessee Wildlife

A futásról épp az előbb írtam. Egy fontos dolgot viszont elfelejtettem megemlíteni vele kapcsolatban: kiváló alkalom arra, hogy az ember betekintést nyerjen Tennessee élővilágába.

A toplista elején álló élőlények pedig:

• Madarak. Még nem jöttem rá, pontosan milyen fajták, de van teljesen piros, teljesen kék és ugyancsak teljesen zöld. Baromi szépek.
• Őzek. Nyugodtak és szelídek. Csak akkor takarodnak le az út közepéről, amikor már 3-4 méteres közelségbe értél. Akkor is csak levánszorognak, és az út széléről (3-4 méterről a szélétől) követik a mozgásodat fejjel. Fura, az otthoniak miért félnek jobban az embertől?
• Chipmunk mókusok. Amikor először megláttam őket, azt hittem egy Vandy-s bulin viccelték meg a sima mókusokat azáltal, hogy leborotválták a farkát. Aztán kiderült, hogy nem, ezek ilyenek. Ők szerepeltek anno a Rescue Rangersben (Chip és Dale).
• Szentjáno bogarak. Zöldek, felfele szállnak mintegy 1 méter magasságig, és közben 1-1.5 másodpercre zölden felizzanak. Elsőre olyna, mintha be lennél rúgva, aztán valamennyire hozzá lehet szokni a látványhoz. Szép.
• Kabóca. Erről a szerencsétlen állatról már régebben írtam. Elcseszett egy teremtmény ez kérem. Hangos, szája nincs, repülni viszont tud. Életciklusa mindössze pár nap, onnan kezdődik, hogy kikel a bábjából és addig tart, amíg éhen nem hal.

Elsősorban most ezek a kedvencek, a növényvilágot sajnos még nem volt alkalmam alaposabban szemrevételezni.