Weddings

Idén alighanem mindenkinek kijutott az eskövőkből és ez alól én se vagyok kivétel. 2012 akár az egybekelések éve is lehetne. Ez nem is olyan rossz gondolat: 2012-t ezennel a házasságok évének titulálom. Ez tűnhet szubjektívnek, mondván az ismerőseim pont ebbe a korba értek, de meglepő módon a házasodók kora elég nagy szórást mutat.

Az otthoni esküvő-program tényleg sűrűnek igérkezett, ami nem egyszer rádöbbentett, hogy milyen széles is az Atlanti-óceán. Még a nashvillei hó se olvadt el, de már 'priorizálnom' kellett az esküvőket. Természetesen Antoinette és bátyám nyári egybekelése került a lista legelejére - ezzel kijelölve a nyári hazautazásom időpontját és háttérbe szorítva a többi otthoni lagzit. Ez utóbbi kezdődött Péley Daniéval, majd... ezt lásd alább. Mellékszálakon szintén sokan beálltak a sorba: Henger Dóri, és a volt osztálytársak közül Vati Gergő, valamint ha jól hallottam Zana is.

Ezzel egyidőben az államokban is kitört a házasodási láz, úgyhogy itt is szelektálni kellett. Itt elsősorban Andrásé kapott preferenciát, így tavasszal Danielét, majd Kevinét mondtam vissza. Ezeket is sajnálom, Texasra már régóta kíváncsi vagyok.

Szerencsére azért akadt olyan rendezvény is, amin valamilyen formában sikerült megjelennem. Következzék ezekről egy rövid áttekintés földrajzi helyek szerint csoportosítva.

Balatonudvari, MO

Az idei szezont számomra Antoinette és bátyám esküvője nyitotta a Balatonparton, még júniusban. A polgári rész a ház hátsó kertjében, a templomi pedig a tihanyi apátságban került megrendezésre. Ellentétben a távszervezéssel kapcsolatos minimális szkepticizmusommal, az egész esemény jól sikerült, beleértve a lakodalmat is. No meg nyilván ez a lakodalom volt számomra a legmegindítóbb, hiszen a bátyáméról volt szó, én voltam a tanu, 2008 óta először láttam a családot nyáron és Zsuzsi is velem volt.

Az ember azt gondolná, hogy a 21. századra a filmelőhívás már-már gyorsabban megy, de a hivatalos esküvői képek még mindig nem jutottak el hozzám. Persze az is lehet, hogy én kevertem el valahová, vagy csak beestek a digitális asztalom mögé. Mindenesetre íme egy kép az ifjú párról az esküvő után:

A család az esküvő után

Pueblo, CO

Az idei év számomra nem az új helyek felfedezéséről szól. Kolorádó államban is jártam már vagy háromszor. Ez persze nem akkora gond, lévén hogy ez az egyik kedvenc államom. Sőt, kifejezetten jó ez, ha az embernek marad ideje az esküvő előtt és után egy kis nézelődésre.

Mászóka előtte: The Garden of The Gods

Az esküvő Puebloban volt, egy több mint csendes kis városban Kolorádó déli részén. Íme az ifjú pár, Jenny és András:

OK, ez csak Jenny

Jenny és András nyitótánca

Végül még egy kis mászás az Eldorádó kanyonban. Az útvonal érdekessége, hogy két évvel korábban úgyanúgy a harmadik szakaszig jutottunk a Ruperen.

Hősünk kepeszt a Ruper pihenő szakaszán az Eldorado kanyonban

Budapest, MO

Mintha mostanság a villámesküvőnek divatja lenne. Zoliék alig nyáron jelentették be, hogy összeházasodnak és már "túl is estek rajta". Sőt, Zolinak ma még születésnapja is volt, de ez alighanem kevésbé releváns. Mindenesetre ezt igen fájó volt kihagyni, még ha félig-meddig sikerült is ott lennem: 

Jucus és Zoli esküvője Nashvilleből nézve

A tömegben elvegyülve

Koccintani viszont még így is poén volt a jelenlévőkkel. Remélem az ottani laptop is csak annyira ragadt utána, mint az enyém.

Nashville, TN

Végezetül egy kis ízelítő a következő rész tartalmából: a doktor úr is megházasodik. Igen, azthiszem Tihamérra már tényleg ráfért, hogy megházasodjon. Aki a képet félreérti az olvassa el újra a képaláírást.

Professzor Levendovszky, neje (Swati) és a szerző

New Year's Eve 2012

A hagyomány folytatódik, vagyis január közepén végén megírom az év első blogbejegyzését.

Visszatekintés és számadás

A fél éve meg nem jelenő blog-publikációim alapján a tavalyi esztendő második felét akár egy sötét és pudvás odúban is tölthettem volna. De nem így történt, a 2011-es év alapvetően mozgalmas volt, és tartogatott pár egészen kellemes meglepetést. Nézzük ezt kategorizálva:

• Utazás - Tamás, a volt lakótársam, 20 éves síkarrierjét nem volt szabad veszni hagyni, ezért a tavaszi szünetben célba vettünk Salt Lake Cityt, az egykori téli olimpia helyszínét. Töltöttünk egy estét Vegasban, síeltünk két napot a frissen hullott 19 inch havon két napot és meglestünk Los Alamost, valamint Santa Fe-t. Eközben útba ejtettünk a Zion-, Arches- és Grand Canyon Nemzeti Parkokat.
  
  
  A nyáron biciklizés címszó alatt vissza tekertem New Orleansból Natchezbe, majd onnan Péterrel egészen Nashvillebe. Ez igen jó volt.
  
  
  Aztán a nyáron adódott még egy alkalom, hogy körülnézzek a keleti parton és annak környékén. Volt szerencsém két estét átmúlatni a Mt. Washington Lodgeban:
  
  
  
  Emellett Lacival másztam a White Horse és a Cathedral Ledgen, Gergővel partiztam, Julcsival és Dórival pedig városnéztem Bostonban, Zsolttal, Robival és Tihamérrel buliztam Natickben, Nadiaval, Gáborral és Dáviddal pedig feltérképeztük New Yorkot. Aztán Maineben is voltam világítótornyokat csodálni, Washingtonban huszadjára is megállapítottam, hogy a Kapitólium nem a Fehér Ház, sőt, az őszi erdőket is volt módom megvizsgálni mind Vermontban, mind Marylandben. Egy pár dolgot biztos kihagytam, de a lényeg gondolom átjött: tényleg sikerült legalább 5 új államot bejárni. (5/5)
  
  
  Az alábbi térképen a kék szín továbbira is az eddig meghódított területeket jelöli, míg a rózsaszín azokat, amik a közeljövőben látogatás-esélyesek.
  
  
• 
  Sport - A 2011-es év alappillérei ezen a téren továbbra is a mászás, futás és gyúrás voltak. Ugyanakkor egy hirtelen mozdulattal megjelent a biciklizés is. Érdekes módon ezek nehezen keveredtek: az év első felében főleg a futás ment, ami a májusi trail-marathonnal hirtelen abbamaradt. Tavasszal a biciklivásárlással megjelent a tekerés is a pallettán, ami a nagy nyári hazatekeréssel tetőzött majd egy lassú lecsengéssel egészen késő őszig kitartott. A gyúrás meglepő módon szintén nyáron ütött be, majd egészen a karácsony előtti időszakig kitartott. Végül a mászást [a szabadban] úgy érzem annyira intenzíven nem toltuk idén, mint előtte évben, de mégis egészen sokat fejlődtem. (4.5/5)

• Ph.D. tanulmányokat illetőleg sose leszek elégedett az előrehaladásommal. Ugyanakkor már körvonalazódik a végső témám, ami nagy előrelépés. (3.5/5)

• Kapcsolatok - Ha a bloggolást nem vesszük, ezen a fronton kevés ok van a panaszra. Az év második felében elenyésző mennyiségű (5 db) beszámolót írtam. Egyre fárasztóbbnak tűnik leülni a gép elé és bloggolni - ezt a bejegyzést is vagy két hete elkezdtem már írni. Pedig ismét lenne miről írni.
  
  
  Ezen túllépve, a helyiekkel jól megvagyok - főleg a mászókkal. Az otthoniak még simán emlékeznek rám, sőt... (4.5/5)

Évzáró

Partizás szempontjából az idei szilveszter lapos volt: ezúttal elmaradt mind az elő-, mint az utószilveszterezés. Ellenben volt szerencsém a mester utcai megállóban koccintani éjfélkor. És bár a lábamat se sikerült idén kitekerni, erre az óévbúcsúztatóra egy ideig emlékezni fogok.

Előretekintés

Rekurzív módon ismét a tavalyi az alap.

• Legalább 2-3 újabb államot meglátogatok. A legesélyesebbek idén Texas, Illinois és Florida. Ezek egy része a fenti térképen könnyen kivehető.
  
  
• "A sportolást legalább a 2010-es (és 2011-es) szinten művelem. Plusz egy sportot hozzáveszek az eddigiekhez, ami vagy a biciklizés, vagy az úszás lesz. Az egészhez pedig normálisan étkezem."
  
  A sportolás terén az idei terv:
  
  
  
  
  • 3:30:00 a Chicago Marathonon ősszel
  
  
  • Legalább egy 5.11-es úgy megmászása Obeden - lehetőleg előben
  
  
  • Egy újabb hosszú tekerés a biciklivel
  
  
  • Gyúrás és mászás kedv és igény szerint
  
  
  
  
  
• A Ph.D. tanulmányokat illetőleg tervszerűen osztom be az időmet, majd igyekszem azt nem felrúgni. Az egyes részfeladatok elvégzéséhez szükséges időt már egészen jól meg tudom becsülni és ez hatékony eszköznek tűnik.
  
  
• Ami a kapcsolatokat illeti, valamelyst változott a felállás. A 2012-es év nem lesz egyszerű, egy egészen komoly kihívásnak ígérkezik. Szeretem a kihívásokat. Megoldom.
  
  
• A hobbit illetőleg a fotózás és a rajzolás kerülhet előtérbe. Előbbi előnye, hogy sokan vannak körülöttem, akik komoly technikai tudással rendelkeznek és lehet tőlük tanulni. Most, hogy meghalt a régi F707-es, az új gép választásánál ez a tudás még jól is jöhet. Utóbbival - a rajzolással - pedig egy ideje már szemezgetek. Most a toll- és egyéb tintarajzok jönnek be leginkább. Egy próbát megér. Ezekből vagy lesz valami, vagy nem. Az rendszeres esti olvasást viszont mindenképp folytatom. Olvasni jó. De erről majd máskor írok.

New Years Eve 2011

Teremtsünk hagyományt, avagy az év első bejegyzése készüljön a 2010-es sablon alapján.

Visszatekintés és számadás

A 2010-es esztendőt számba véve, az óévet ezennel jónak minősítem. Nézzük mi is történt a különböző területeken:

• Utazás tekintetében a sok újralátogatás ellenére továbbra se lehet okom panaszra: San Franciscot immáron harmadjára látogattam meg, Yosemitet láttam már télen-nyáron, Kolorádót úgyszintén*. Yellowstoneban egyelőre csak egyszer jártam, de akkor volt alkalmam beköszönni a Grand Teton Nemzeti Parkba is. Ezek a helyek alapból dobogósak - Hawai'i mögött sorakozva -, de a tény, hogy egyre többször sikerült a helyiek társaságát élvezni, külön tetszik. (4.5/5)
  
  
• Sportot illetőleg azt kell mondjam, 2010 a sportolás éve volt. Három dolgot emelnék ki, a sziklamászást, a futást és a gyúrást. Késő tavasztól kezdve - kis túlzással - minden hétvégén mentünk valahova mászni, vagy boulderezni (Obed, Chattanooga, Foster Falls). Ezen kívül nyáron voltunk Boulder, CO környékén, ami aztán egy kész vidámpark. Nyár közepe óta a Percy Warner park mellett lakom, erre - és a megelőző évi kudarcra - alapozva felkészültem a Rocket City Marathonra, amit várakozásaimnak megfelelően le is kocogtam. Bár az év második felére ez háttérbe szorult, a gyúrás végig napirenden volt. Ehhez nagyban hozzájárult az edzőpartnerem, akit Benjámin alakít. (5/5)
  
  
• Ph.D. tanulmányokat illetőleg diplomatikusan hallgatok. Mióta nincs óralátogatás, nincs látványos 'progress bar', így nehezebb nyomonkövetnem a előrehaladásomat, ez pedig zavar. (3/5)
  
  
• Kapcsolatok kapcsán egyebet mondani nem tudok: otthon még mindig mindenki megismert és ez jó. De, mégis tudok, a helyiekkel is már kezdek el-elvegyülni, bár a kommunikációs készségemen még mindig van mit reszelni. A bloggolást illetőleg sokszor hiányoltam a kommenteket, mint egyetlen visszacsatolást, de csak most nézem, hogy mintegy negyedét, ha megírtam annak, amit terveztem. My bad. (4/5)

*Most nézem, ezekről egy betűt nem írtam.

Évzáró

Idén nem volt előszilveszter. Viszont volt rendes, pót- és pótpótszilveszter is! Ebből a legemlékezetesebb nyilván a sima szilveszter volt, hiszen még mindig sántítok. A másik kettő lényegesen szolídabb volt, de jó. A mostani látogatás legjobb partija a Macskafogóban kapott helyett, amit idén nehéz lesz überelni. Ezeket mind egy kalap alá véve, valamint hogy szinte mindenkit sikerült otthon meglátogatnom, a 2010-es évet tisztességgel elbúcsúztattuk, így lezártnak tekintem. Mindenkinek boldog 2011. évet!

Előretekintés

Ugyanaz, mint a tavalyi, csak 2011 számmal és néhány pszeudo-fogadalommal:

• Legalább 5 új államot meglátogatok. Az alábbi térképen kékkel jelöltek, amik már megvannak, rózsaszínnel aboszút esélyesek.

• A sportolást legalább a 2010-es szinten művelem. Plusz egy sportot hozzáveszek az eddigiekhez, ami vagy a biciklizés, vagy az úszás lesz. Az egészhez pedig normálisan étkezem.
  
  
• A Ph.D. tanulmányokat illetőleg tervszerűen osztom be az időmet. A terv megvan, de itt nem részletezem.
  
  
• Kapcsolatokat illetőleg semmi értékelhető fogadalmat nem tudok tenni, de a passzív megfigyelő szerepet lecserélem egy kezdeményzőre, valamint jobban odafigyelek az emberek válaszreakcióira.
  
  
• Kerítek egy hobbit. A jelöltek: tánc, salsa, fotózás (+photoblog), esetleg jóga.

Flood Comparison

Idén már volt alkalmam gondolkozni azon, hogy honnan ez a nagyfokú korreláltság a Tennessee-i és a magyar időjárás között (quantum engtanglement?), de végleges álláspontot még mindig nem foglaltam. Tény ugyanis, hogy amikor itt iszonyat meleg van, otthon is tikkasztó hőség uralkodik. Amikor pedig Nashvillet elönti a víz, Budapestnek és a Magyarország többi részének is bőven kijut - esetenként sokkal durvábban:

Érdemes megnézni a teljes galériát, ami a jelenlegi kedvenc fotós oldalamról, a The Big Picture-ről származik.

March 15th

Alighanem Március 15. van. Következzék tehát egy rövid hazafias megemlékezés 60KB terjedelemben:

Megjegyzés: áttetsző gif kezelés persze nulla.

Needlewoman Wanted

Jelen bejegyzés elsősorban női olvasóimnak szól. A történet ott kezdődik, hogy hazatérve Magyarországra, igyekeztem tartani magam ahhoz az elméletemhez, miszerint otthon jobb ruhákat lehet kapni, mint itt Nashville környékén mind minőségüket, mind dizájnjukat* illetőleg. Így Betti ajánlásával és Matyi kíséretével a Zarában kötöttem ki, ahol kinéztem két, finom kelméből készült, viszonylag elegáns inget. Felpróbáltam őket, tetszettek, így el is hoztam őket. Egészen Nashville-ig, ahol vasalás közben észrevettem, hogy az egyik gomblyukkal valami nincs rendben. Merthogy az valahogy így néz ki:

Holott mérnöki megítésésem szerint - a többi gomblyukhoz hasonlóan -, az alábbihoz hasonlóan kéne tündökölnie:


Figyelembe véve az Atlanti-óceán szélességi kiterjedtségét, a repülőjegyárakat és az utazási kedvemet, a terméket visszavinni nem szándékozom. Az inget ért sérülést így hagyni nem akarom, mert félő, hogy elmérgesedik (tovább szakad). Ergo a hölgyek szaktanácsát szeretném kérni, hogy mit lehet az ilyennel tenni. Azt tudom, hogy tökéletes már nem lesz a ruhadarab, de mégis sima tűvel nagyjából helyre lehet-e ezt hozni, vagy mindenképp varrógéppel kellene nekiesnem?

Tehát várom a javaslatokat, de addig is varrógép kapcsán egy rövid hír a nagyvilágból:

New Portable Sewing Machine Lets Sweatshop Employees Work On The Go

*valaki ajánljon ehelyett egy igazi magyar szót

Jetlag Antidote - Part I

11 nappal korábban...

Már-már úgy tűnt, hogy megtaláltam a jetlag tökéletes ellenszerét, mígnem 2 órával ezelőtt - hajnali öt előtt pár perccel felébredtem. Igaz azóta csak vegetálok, de lassan már kelnem kell egyébként is, ezt a két óra csúszást pedig előreláthatólag a következő két éjszaka alatt ledolgozom. Tehát az eljárás még nem tökéletes, de azért igen jó hatásfokkal működik.

A módszer működésének megértéséhez nézzük az előzményeket. Szombat kora reggel, 6 körül keltem Udvariban. Szülők vittek fel a reptérre, ahova Matyi és Szabolcs is kikísért. Szabolcs ismét nagy árat fizetett a repülőtéri útért, ezúttal az újonnan kihelyezett forgalomszabályozó tábla mögött megbújó rendőröknek. A dolgot sajnálom, viszont annyiban bírtam, hogy Szabolcs az - egészen sikeres - alkudozás során felhozott egy igazán jó érvet a büntetés csökkentése mellett: "Kérem ne, nekem lakáshitelem van." Mindenki döntse el, hogy ez mennyiben vicces, nekem ez biztos eszembe nem jutott volna, és mindenképp jót nevettem.

Az elköszönés viszonylag gyorsan és fájdalommentesen történt, valószínűleg azért, mert még mindig nem fogtam fel, hogy egy újabb (fél?) évre hagytam el az országot... A gépem a szigorított biztonsági ellenőrzés ellenére is időben indult, a fedélzeten pedig egy magyar utitársat kaptam. Apropó, szigorított biztonsági ellenőrzés. Van egy szitén Ph.D. hallgató kollégám ISIS-ban, aki épp ma említette, hogy ellentétben velem, nem is gondolkozott és egy darabig nem is fog gondolkozni rajta, hogy hazarepüljön. Én tehát repültem, oldalamon egy honfitársammal, aki csak látogatóban volt otthon egy hónapig és épp azon gondolkzott, hogy polgármesternek jelölteti magát a Mátra-környéki szülőtelepülésén. Eleinte ez teljesen komolynak tűnt, aztán beszédbe elegyedtem vele... A fickó '85-ben került ki Amerikába - Ausztrián keresztül -, jelenleg Jersey környékén él és Manhattan körzetében vállal parkettázást. Ezt a munkát azonban már stresszesnek és fárasztónak találta, ezért gondolt rá, hogy politikai pályára lép Magyarországon. A további beszélgetések során számomra világossá vált, hogy erre a pályára ő több, mint alkalmas, hiszen tud bánni az emberekkel is. 25 éves pályafutása közepe felé történt, hogy alapított egy cukrászdát, ahova felvett egy másik (magyar) férfit. Ez az arc értett magához a cukrászathoz, míg ő maga intézte az adminisztratív ügyeket és az árubeszerzést. Az elbeszélés alapján teljesen jól kijöttek egymással, mindössze néhány dologban nem jutottak közös nevezőre. Ezek közé tartozott, hogy a "szakács" a cukrászdában ne dohányozzon, főleg ne a tészta gyúrása közben. Vagy ha már igen, a hamut végül ne az édestésztába ágyazza, hanem egy hamutálba. A füsttel szerencsére nem volt gond, mert a látási viszonyokat csak minimálisan korlátozta az üzemben, a füstszagot pedig teljesen elnyomta, a reggel főzött gulyás erőteljese szaga. Nos, úgy tűnt, hogy a cukrászüzemben terjengő gulyásszagot a menedzser már nehezebben viselte, és végül a kapcsolatuk romlásához vezetett. Ezen persze az se segített, hogy a cukrászt makacsul ragaszkodott ahhoz is, hogy rendszeres időközönként, teljesen autonóm és anonim módon helyet csináljon az új bevételnek - amely bevétel az elapadása révén végül egyébként is egyre "kisebb" problémát jelentett. Pár év után a duo végül implicit módon úgy döntött, hogy inkább két solo karriert indít. Az utastársamnak ehhez már csak pénzre volt szüksége, mert a cukrászbiznisz végül nem hozott a konyhára. És hogy lehet gyorsan pénzhez jutni Amerikában? Hát hitellel házassággal. Lévén, hogy neki már megvolt, egy magyar nő pedig pont egy hasonló zöldkártyáért küzdött, hát feleségül vette. $15.000-ért, villámlátogatással egybekötve Las Vegasban. Ha jól emlékszem a szavaira, ebből sikerült beindítani a parkettázó vállakozást. A beszélgetés végével aztán kaptam két jótanácsot is. Az egyik az volt, hogy mindenképp szerezzek egy amerikai feleséget. Mindegy, hogy okos-e, vagy szép-e, bármi történhet otthon és akkor ez még jól jöhet. A másik pedig, hogy ha San Diegoból Los Angelesbe tartok a part mentén, akkor félút környékén van egy katonai bázis, amit kerüljek el, mert azon a helyen könnyen megfoghatnak, ha illegális papírokkal vagyok az Államokban. Ezeket a szavakat igyekszem jól az agyamba vésni, már csak azt nem tudom, honnan kéne illegális tartózkodási papírokat szereznem, hogy kipróbáljam igazat mondott-e.

A JFK-re történő érkezés ismerős volt előző évekről. Az ember már hulla fáradt a 9-10 órás út után, az egész repülőtéren alagsor hangulat uralkodik gyenge világítás mellett és mindehhez több 10-20 perces várakozások társulnak a beléptetésnél. Az országba végül Hernandez engedett be, a csomagjaimat pedig Torres vizsgálta át. Just sayin'. Miután újra becsekkeltem a csomagjaimat, 15 perc baktatás következett a repülőtér túlvégéig. A váróteremben arra lettem figyelmes, hogy a jelenlévők közül több utassal is találkoztam hazafelé menet. Végül egy román csajjal dumáltam egy keveset, aki baromi jófejnek tűnt. 6 éve él az államokban, Floridában, Orlandótól nem messze. Az elbeszélése alapján a férje egyszer jelentkezett egy segélyszervezethez, amelyik épp Romániában segédkezett. Ott ismerkedtek meg, és házasodtak meg nem sokkal rá - a lány ott is hagyta a családot és az orvosi egyetemet és itt az Államokban kezdett újra mindent.

A JFK-BNA járaton trükköztem, és a jegyemet egy nagyobb lábtér reményében a vészkijárathoz kértem. Miután ez egy pöttöm gép volt, nagyobb látberet nem kaptam, de cserébe karfát se. Damn. Kaptam viszont egy érdekes figurát kaptam a melletem lévő székbe. Egy jellemében igen határozott, fizikumát tekintve vékony és erősen pszichopata arcszerkezetű csajt. Valami hasonló is jutott eszembe, amikor először megjelent. Aztán mikor leült, lehelyezte a tálcára a retiküljét. Az pedig zörgött. Gondoltam tele van gyógyszerrel. És tényleg tele volt gyógyszerrel. 4 hatalmas, narancssárga pirulatartállyal. A megérzések, ugye? Amíg a pilóta nem szólt, hogy ne telefonáljunk, a csaj folyamatosan beszélt valakivel. Majd mikor felszálltunk, elővette egy üres füzetet, és irkált/firkált bele. Nem tudtam elolvasni, hogy mit, de úgy tűnt, mintha valami listát készített volna. Aztán amikor betelt a lap, újra kezdte. Látszatra ugyanazt. Majd ismét. Egészen addig, amíg a kapitány újra nem engedélyezte a telefon használatát, mert akkor visszaváltott arra.

Nashville első pillantásra (2010)

Nashvilleben leszállva ugyanaz a kép fogadott, mint egy évvel korábban: lucskos, esős, erősen októberi időjárás, minek láttán legszívesebben azonnal indultam volna vissza Udvariba friss fehér havat lapátolni...

Még folytatom...

Christmas Greeting

Az alábbi karácsonyi üdvözlet szövege nem közvetlenül az én tollamból billentyűzetemből származik, hanem Prof. Levendovszky révén került hozzám. A megfogalmazás mégis annyira korrekt, hogy én is e szavakkal kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket:

Dear Significant Person,

Please accept with no obligation, implied or implicit, my best wishes for an environmentally conscious, socially responsible, low stress, non-addictive, gender neutral celebration of the winter solstice holiday, practiced with the most enjoyable traditions of religious persuasion or secular practices of your choice with respect for the religious/secular persuasions and/or traditions of others, or their choice not to practice religious or secular traditions at all.

I also wish you a fiscally successful, personally fulfilling and medically uncomplicated recognition of the onset of the generally accepted calendar year 2010, but not without due respect for the calendars of choice of other cultures whose contributions to society have helped make this country great (not to imply that the US is necessarily greater than any other country) and without regard to the race, creed, color, age, physical ability, religious faith or sexual preference of the wishee.

By accepting this greeting, you are accepting these terms:

This greeting is subject to clarification or withdrawal. It is freely transferable with no alteration to the original greeting. It implies no promise by the wisher to actually implement any of the wishes for her/himself or others and is void where prohibited by law, and is revocable at the sole discretion of the wisher. This wish is warranted to perform as expected within the usual application of good tidings for a period of one year or until the issuance of a subsequent holiday greeting, whichever comes first, and warranty is limited to replacement of this wish or issuance of a new wish at the sole discretion of the wisher.

Yours,

Sanyi

New Phone Numbers

Már lassan egy hete itthon vagyok, úgyhogy egyáltalán nem kéne jetlagesnek lennem. Napközben mégis baromi fáradt vagyok, este pedig nehézkesen megy az alvás. Ez utóbbit most próbálom előnyére fordítani, így közzéteszem a két (T-Mobile) telefonszámomat:

+1 615 609 3345 (US)
+36 30 398 6715 (HU)

A számok reklámcélokra történő felhasználásához ezennel nem járulok hozzá. Remélem ezt azok a keresőmotorok/botok is szem előtt tarták, akik nem tudnak magyarul.