Nashville, Snowstorm, V8, 4000 lbs and Rear-wheel Drive

A 4.6 literes hengerűrtartalmat pedig már meg sem említettem a címben. Felesleges is lett volna, hiszen aki a fentiek alapján ráismert a Grans Marquisra, az tudja, hogy abba az országúti hajóba ennél kisebb motort nem is érdemes beszerelni. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hét elején már lehetett róla hallani a hírekben, hogy péntek magasságában már nem csak az otthonihoz hasonló hideg lesz, de hóvihar (winter storm) is várható Nashville környékén. Csütörtök magasságában a szöveges időjárásjelentésben már csak ez állt:

...WINTER STORM WARNING NOW IN EFFECT FROM NOON TODAY TO NOON CST SATURDAY... THE WINTER STORM WARNING IS NOW IN EFFECT FROM NOON TODAY TO NOON CST SATURDAY. * MAIN IMPACT: A WINTRY MIX OF PRECIPITATION WILL CHANGE TO ALL SNOW. ACCUMULATIONS WILL RANGE FROM 4 TO 9 INCHES. ONE TENTH TO ONE QUARTER INCH ICE ACCUMULATION WILL OCCUR FOR SOME AREAS SOUTH OF INTERSTATE 40. * OTHER IMPACTS: ROADS WILL BECOME SLIPPERY AND DANGEROUS FOR DRIVING. POWER OUTAGES MAY OCCUR IN AREAS THAT RECEIVE SIGNIFICANT AMOUNTS OF ICE. PRECAUTIONARY/PREPAREDNESS ACTIONS... A WINTER STORM WARNING MEANS SIGNIFICANT AMOUNTS OF SNOW... SLEET...AND ICE ARE EXPECTED OR OCCURRING. GUSTY WINDS ARE ALSO POSSIBLE. THIS WILL MAKE TRAVEL VERY HAZARDOUS OR IMPOSSIBLE.

Képekben kifejezve ugyanezt, péntek reggel a műholdfelvételek az alábbit mutatták:



Egy ilyen "snow storm" otthon annyira nem vészes, mert a téli időjárásra fel vannak készítve mind az útfenntartók, mind az autósok. Itt viszont nincsenek. Technikailag semmiképp, hiszen nincs téligumi és az Autozone webes felületén sem lehet hóláncot rendelni. Emiatt mi azonban nem hátráltunk meg, a lakóparkban 5 mph sebességgel keresztbeállítva a Buickot leteszteltük, hogy a nyári gumi tényleg semmit nem ér, majd konstatálva a dolgot, begurultunk ISIS-ba dolgozni:


Az ISIS-hoz közeledve úgy tűnt, hogy az emberek egyre inkább hagyják el a várost. Ez felvetette a kérdést, hogy akkor most lesz-e parkolóhelyünk közvetlenül az épület mellett? Akadt. Kihasználva a megüresedett nagy teret, az újonnan kapott propelleres amerikai futball labdát és az épp érkező két kollégát, gondoltam dobálunk egyet, de a többiekben sajnos nem találtam partnert.

Jómagyar ember ilyenkor elkezd gondolkozni: havazás, síkos lefagyott utak, megüresedett parkoló, autók, hátsókerékmeghajtású autók, csúsztatás, erős motor, hátsókerék meghajtású autó... Igen, egy hátsókerék meghajtású autóra van szükségünk! Pont olyan, amilyen Péternek van...

Amikor - jobbára poénkodva - megkérdeztem, hogy elkérhetem-e a Grand Marquisát, hogy a parkolóban jack-ass-kedjek egyet, ő szimplán egy mosoly kíséretében átnyújtotta a slusszkulcsot... Itt már nem lehetett azt mondani, hogy csak poénkodtam, úgyhogy gyorsan kiálltam a másik parkolóból a kocsival, majd megkértem a tulajt, hogy legyen már olyan kedves és a hátsó ablakot takarítsa le, mert korlátozott a kilátás. Miután kérésemnek eleget tettek, átcsapattam a 12A parkolóba, hogy elkezdjem a parádét. Tényleg baromi nagy élevezet volt!


Voltaképpen még a főnököm is megdícsért, annak ellenére, hogy beszállni már nem volt hajlandó. Ezzel a nap izgalmasabb része talán véget is ért. Egy keveset még hógolyóztunk, illetve késő délutánra teljesen felhúztam magam a melón, de nagyjából ennyi.

Azaz mégsem. Este még megnéztünk a Lucky Number Slevint - én mintegy harmadjára -, majd konstatálva, hogy a természet "letakarította" a derbypályát, a Buick 200+ fős ménesét is rátereltük. Lévén, hogy ez elsőkerék meghajtású autó, kevésbé volt látványos, illetve élvezetes, mint a reggeli móka, de ezt igyekeztünk kompenzálni azzal, hogy az egészet megörökítettük a parkolóház tetejéről.


Az esti próbálkozás teljes egészében megtekinthető videóként itt, míg a napközben készített fotók itt érhetők el.

Needlewoman Wanted

Jelen bejegyzés elsősorban női olvasóimnak szól. A történet ott kezdődik, hogy hazatérve Magyarországra, igyekeztem tartani magam ahhoz az elméletemhez, miszerint otthon jobb ruhákat lehet kapni, mint itt Nashville környékén mind minőségüket, mind dizájnjukat* illetőleg. Így Betti ajánlásával és Matyi kíséretével a Zarában kötöttem ki, ahol kinéztem két, finom kelméből készült, viszonylag elegáns inget. Felpróbáltam őket, tetszettek, így el is hoztam őket. Egészen Nashville-ig, ahol vasalás közben észrevettem, hogy az egyik gomblyukkal valami nincs rendben. Merthogy az valahogy így néz ki:

Holott mérnöki megítésésem szerint - a többi gomblyukhoz hasonlóan -, az alábbihoz hasonlóan kéne tündökölnie:


Figyelembe véve az Atlanti-óceán szélességi kiterjedtségét, a repülőjegyárakat és az utazási kedvemet, a terméket visszavinni nem szándékozom. Az inget ért sérülést így hagyni nem akarom, mert félő, hogy elmérgesedik (tovább szakad). Ergo a hölgyek szaktanácsát szeretném kérni, hogy mit lehet az ilyennel tenni. Azt tudom, hogy tökéletes már nem lesz a ruhadarab, de mégis sima tűvel nagyjából helyre lehet-e ezt hozni, vagy mindenképp varrógéppel kellene nekiesnem?

Tehát várom a javaslatokat, de addig is varrógép kapcsán egy rövid hír a nagyvilágból:

New Portable Sewing Machine Lets Sweatshop Employees Work On The Go

*valaki ajánljon ehelyett egy igazi magyar szót

Sad, But Quotable

Grady Judd (jobbra), a floridai Polk megye sheriffje adta az alábbi nyilatkozatot egy komoly bűncselekmény kapcsán, mely kiérdemelte a "2009 egyik legjobb idézete" titulust.

An illegal alien in Polk County Florida who got pulled over in a routine traffic stop ended up 'executing' the deputy who stopped him. The deputy was shot eight times, including once behind his right ear at close range. Another deputy was wounded and a police dog killed. A state-wide manhunt ensued.

The murderer was found hiding in a wooded area and as soon as he took a shot at the SWAT team, officers opened fire on him. They hit the guy 68 times.

Naturally, the liberal media went nuts and asked why they had to shoot the poor undocumented immigrant 68 times.

Sheriff Grady Judd told the Orlando Sentinel:

'Because that's all the ammunition we had.'

Now, is that just about the all-time greatest answer or what! The Coroner also reported that the illegal alien died of natural causes. When asked by a reporter how that could be since there were 68 bullet wounds in his body, he simply replied:

"When you are shot 68 times you are naturally gonna die."

Jetlag Antidote - Part I

11 nappal korábban...

Már-már úgy tűnt, hogy megtaláltam a jetlag tökéletes ellenszerét, mígnem 2 órával ezelőtt - hajnali öt előtt pár perccel felébredtem. Igaz azóta csak vegetálok, de lassan már kelnem kell egyébként is, ezt a két óra csúszást pedig előreláthatólag a következő két éjszaka alatt ledolgozom. Tehát az eljárás még nem tökéletes, de azért igen jó hatásfokkal működik.

A módszer működésének megértéséhez nézzük az előzményeket. Szombat kora reggel, 6 körül keltem Udvariban. Szülők vittek fel a reptérre, ahova Matyi és Szabolcs is kikísért. Szabolcs ismét nagy árat fizetett a repülőtéri útért, ezúttal az újonnan kihelyezett forgalomszabályozó tábla mögött megbújó rendőröknek. A dolgot sajnálom, viszont annyiban bírtam, hogy Szabolcs az - egészen sikeres - alkudozás során felhozott egy igazán jó érvet a büntetés csökkentése mellett: "Kérem ne, nekem lakáshitelem van." Mindenki döntse el, hogy ez mennyiben vicces, nekem ez biztos eszembe nem jutott volna, és mindenképp jót nevettem.

Az elköszönés viszonylag gyorsan és fájdalommentesen történt, valószínűleg azért, mert még mindig nem fogtam fel, hogy egy újabb (fél?) évre hagytam el az országot... A gépem a szigorított biztonsági ellenőrzés ellenére is időben indult, a fedélzeten pedig egy magyar utitársat kaptam. Apropó, szigorított biztonsági ellenőrzés. Van egy szitén Ph.D. hallgató kollégám ISIS-ban, aki épp ma említette, hogy ellentétben velem, nem is gondolkozott és egy darabig nem is fog gondolkozni rajta, hogy hazarepüljön. Én tehát repültem, oldalamon egy honfitársammal, aki csak látogatóban volt otthon egy hónapig és épp azon gondolkzott, hogy polgármesternek jelölteti magát a Mátra-környéki szülőtelepülésén. Eleinte ez teljesen komolynak tűnt, aztán beszédbe elegyedtem vele... A fickó '85-ben került ki Amerikába - Ausztrián keresztül -, jelenleg Jersey környékén él és Manhattan körzetében vállal parkettázást. Ezt a munkát azonban már stresszesnek és fárasztónak találta, ezért gondolt rá, hogy politikai pályára lép Magyarországon. A további beszélgetések során számomra világossá vált, hogy erre a pályára ő több, mint alkalmas, hiszen tud bánni az emberekkel is. 25 éves pályafutása közepe felé történt, hogy alapított egy cukrászdát, ahova felvett egy másik (magyar) férfit. Ez az arc értett magához a cukrászathoz, míg ő maga intézte az adminisztratív ügyeket és az árubeszerzést. Az elbeszélés alapján teljesen jól kijöttek egymással, mindössze néhány dologban nem jutottak közös nevezőre. Ezek közé tartozott, hogy a "szakács" a cukrászdában ne dohányozzon, főleg ne a tészta gyúrása közben. Vagy ha már igen, a hamut végül ne az édestésztába ágyazza, hanem egy hamutálba. A füsttel szerencsére nem volt gond, mert a látási viszonyokat csak minimálisan korlátozta az üzemben, a füstszagot pedig teljesen elnyomta, a reggel főzött gulyás erőteljese szaga. Nos, úgy tűnt, hogy a cukrászüzemben terjengő gulyásszagot a menedzser már nehezebben viselte, és végül a kapcsolatuk romlásához vezetett. Ezen persze az se segített, hogy a cukrászt makacsul ragaszkodott ahhoz is, hogy rendszeres időközönként, teljesen autonóm és anonim módon helyet csináljon az új bevételnek - amely bevétel az elapadása révén végül egyébként is egyre "kisebb" problémát jelentett. Pár év után a duo végül implicit módon úgy döntött, hogy inkább két solo karriert indít. Az utastársamnak ehhez már csak pénzre volt szüksége, mert a cukrászbiznisz végül nem hozott a konyhára. És hogy lehet gyorsan pénzhez jutni Amerikában? Hát hitellel házassággal. Lévén, hogy neki már megvolt, egy magyar nő pedig pont egy hasonló zöldkártyáért küzdött, hát feleségül vette. $15.000-ért, villámlátogatással egybekötve Las Vegasban. Ha jól emlékszem a szavaira, ebből sikerült beindítani a parkettázó vállakozást. A beszélgetés végével aztán kaptam két jótanácsot is. Az egyik az volt, hogy mindenképp szerezzek egy amerikai feleséget. Mindegy, hogy okos-e, vagy szép-e, bármi történhet otthon és akkor ez még jól jöhet. A másik pedig, hogy ha San Diegoból Los Angelesbe tartok a part mentén, akkor félút környékén van egy katonai bázis, amit kerüljek el, mert azon a helyen könnyen megfoghatnak, ha illegális papírokkal vagyok az Államokban. Ezeket a szavakat igyekszem jól az agyamba vésni, már csak azt nem tudom, honnan kéne illegális tartózkodási papírokat szereznem, hogy kipróbáljam igazat mondott-e.

A JFK-re történő érkezés ismerős volt előző évekről. Az ember már hulla fáradt a 9-10 órás út után, az egész repülőtéren alagsor hangulat uralkodik gyenge világítás mellett és mindehhez több 10-20 perces várakozások társulnak a beléptetésnél. Az országba végül Hernandez engedett be, a csomagjaimat pedig Torres vizsgálta át. Just sayin'. Miután újra becsekkeltem a csomagjaimat, 15 perc baktatás következett a repülőtér túlvégéig. A váróteremben arra lettem figyelmes, hogy a jelenlévők közül több utassal is találkoztam hazafelé menet. Végül egy román csajjal dumáltam egy keveset, aki baromi jófejnek tűnt. 6 éve él az államokban, Floridában, Orlandótól nem messze. Az elbeszélése alapján a férje egyszer jelentkezett egy segélyszervezethez, amelyik épp Romániában segédkezett. Ott ismerkedtek meg, és házasodtak meg nem sokkal rá - a lány ott is hagyta a családot és az orvosi egyetemet és itt az Államokban kezdett újra mindent.

A JFK-BNA járaton trükköztem, és a jegyemet egy nagyobb lábtér reményében a vészkijárathoz kértem. Miután ez egy pöttöm gép volt, nagyobb látberet nem kaptam, de cserébe karfát se. Damn. Kaptam viszont egy érdekes figurát kaptam a melletem lévő székbe. Egy jellemében igen határozott, fizikumát tekintve vékony és erősen pszichopata arcszerkezetű csajt. Valami hasonló is jutott eszembe, amikor először megjelent. Aztán mikor leült, lehelyezte a tálcára a retiküljét. Az pedig zörgött. Gondoltam tele van gyógyszerrel. És tényleg tele volt gyógyszerrel. 4 hatalmas, narancssárga pirulatartállyal. A megérzések, ugye? Amíg a pilóta nem szólt, hogy ne telefonáljunk, a csaj folyamatosan beszélt valakivel. Majd mikor felszálltunk, elővette egy üres füzetet, és irkált/firkált bele. Nem tudtam elolvasni, hogy mit, de úgy tűnt, mintha valami listát készített volna. Aztán amikor betelt a lap, újra kezdte. Látszatra ugyanazt. Majd ismét. Egészen addig, amíg a kapitány újra nem engedélyezte a telefon használatát, mert akkor visszaváltott arra.

Nashville első pillantásra (2010)

Nashvilleben leszállva ugyanaz a kép fogadott, mint egy évvel korábban: lucskos, esős, erősen októberi időjárás, minek láttán legszívesebben azonnal indultam volna vissza Udvariba friss fehér havat lapátolni...

Még folytatom...

NES Power User 2010

A már egy hete elkezdett bejegyzést sehogy sem sikerül befejeznem, de kis hülyeségekre úgy látszik mindig van időm. Most a Nashville Electric Service ehavi számláján találtam egy érdekes kimutatást:

Az ábrán az előző évi és az idei áramfogyasztásom látható. Mit lehet a grafikon alapján mégis levonni? Hogy idén nem tudok spórolni az energiával? Hogy változnak a fogyasztói szokásaim? Vagy csak hogy egy teljesen új fogyasztó vagyok?

Ph.D. Lebowski

Persze a cím ismét becsapós, mert se Ph.D.-ről, se Lebowskiról még nem beszélhetünk. Sokkal inkább a nashville-i Tökiről, aki ma este részt vett egy GSC Social Happeningen. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy bowlingozás közepette lehetőségem volt más graduate hallgatókkal ismerkedni. $4 a beugró, ingyenes a cipőbérlés és $1 a sör. Teljesen jó ár.

Az este folyamán két tennessee-i és két texasi arccal sikerült beszélgetésbe, illetve játékba elegyednem. A texasiaknak megemlítettem, hogy néha a tennessee-iek olyan akcentussal beszélnek, hogy alig baromira nem értem őket. A válasz az volt, hogy itt neki is sokszor vissza kell kérdezni. Azt hiszem ez volt az utolsó dolog, amit értettem (?) abból, amit az este folyamán mondott, mert ő is egy olyan déli stílusban kezdett el beszélni, amit eddig még nem ismertem, most pedig szimplán nem értettem. Úgy vélem, nem direkt csinálta.

A játékban egyébként nyilván utolsó lettem, de bőven vígasztal, hogy sikerült többször is strike-ot dobnom gurítanom...

Ha pedig már a Tökiről van szó, aki eljutott ezen bejegyzés végig, az nézze meg ezt a linket.

Operation 'Backing Up'

Ahogy az előbb említettem, az imént több vicces dolog is történt. Úgy tűnik sikerült magamra felhívni a frizbeező lányok figyelmét, na de ne szaladjunk ennyire előre.

A múltkor már beszámoltam az egyik helyi projektünkről, ami után kissé még kellemetlenül is éreztem magam, lévén, hogy amit csináltunk az a vandalizmusnak egyfajta gyerekded megnyilvánulása volt. Ezt ellensúlyozandó egy - a főnök ihlette - konstruktív ötlettel álltunk elő. Tény ugyanis, hogy Tihamér már egészen elsajátította a tolatás/parkolás praktikáját, de azért időnként még van, hogy a sötét parkolóban hirtelen mögé ugrik egy kivilágítatlan fa. Az ilyen fákon sokat nem tudunk segíteni, de az arra járó gyalogosokon még talán. Tehát Ákos alapötlete az volt, hogy Tihamér autójába kéne egy tolatóhangszóró. Nos, ez megadta a kezdőlöketet.

Az ötlet megfoganntatásának délutánján rávetettük magunkat a projektre, vagyis be visszaültünk a gép elé. Először tényleg csak a sima teherautókra szerelhető csipogó hangot adó eszközöket néztük. Később megragadta a figyelmünket a hajókürt jellegű készítmény, de ezt igen drágának találtuk. Ezután gondoltunk egy sima Family Frost jellegű hangszóróra, ami véletlenszerű időközönként megszólal, de ennek az ára is borsos volt a mi megszokott prank költségvetésünkhoz képest. Szóbajött még az az ötlet, hogy valahogy a dudát szólaltassuk meg lassításra, pl. egy piros lámpához érkezve, de ez túl bonyolultnak (és kissé balesetveszélyesnek) tűnt. Végül Amazon.com-on ráakadtam az igazi megoldásra. Ahelyett pedig, hogy a szót szaporítanám, inkább idézne az egyetlen és egy csillagos véleményt az Amarzonról:

My crazy neighbor has one of these installed on her minivan. It is seriously loud. Loud enough to hear a block away, which is a bit excessive for its intended purpose. My neighbor has a compulsion to move her car from the street to her driveway every night around midnight. It takes her several minutes to backup into the driveway. It is extremely annoying to keep hearing, "Attention, this car is backing up," over and over for a few minutes when I'm half asleep. I seriously want to damage this unit on her minivan and am considering hiring the local teenage thugs to do so.

So please, for the sake of the neighborhood, don't get this for your car. The whole block will hate you. It should have a volume control, and a simple beep-beep would probably be more effective than trying to figure out what the heck the sound is (sounds like a mechanized Southeast Asian female voice). With this and the Mister Softee Ice Cream truck jingle, it looks like a nightmarish summer ahead.

Ennél több azt hiszem nem is kellett, hiszen ez a pár sor annyit ért, mint egy értelmes termék esetében 800 ötcsillagos komment. Azonnal meg is rendeltük, majd amikor a professzor úrnak dolga akadt (illetve utána míg lefoglaltuk), munkának láttunk: a kocsival egy átálltunk egy másik parkoló túlvégére, majd némi küzdés árán biztonságosabbá tettük az akkor már Nissan TIM típusú járművet. A hangszórót a már egyébként is félig leszakadt hátsó lökhárítóban rögzítetteük - ez volt az egyszerűbb része a projektnek.


Ezután még áramot kellett biztosítani a működéshez, amit a bal hástó lámpabúra alatt meglapuló féklámpától tolatólámpától terveztünk kölcsönözni. Mivel nem akartuk, hogy emiatt véletlenül is diszfunkcionálissá váljon a tolatólámpa, gondosan összeforrasztottunk minden csatlakozási pontot. A legnagyobb kihívást azonban nem az összeszerelés, hanem a fenti képen is látható fehér panel szétszerelése okozta.


Végül nyilván megoldottuk a technikai problémákat, majd visszacsempésztük az autót eredeti helyére. Az eredmény voltaképpen az lett, amit vártunk: Tihamér mintegy 3-4 napig nem vette észre, hogy tolatás közben ezt üvölti az autója. Sajnos mindezt picit halkabban, mint amire az Amazonos leírás alapján számítottunk rá, de a parkoló területén bőven lehetett hallani. Azt hiszem jót múlattunk rajta anno - és igazából tesszük mai napig, amikor meghalljuk. Az egészhez még hozzátartozik, hogy Tihamér végül úgy vette észre a készüléket, hogy a csomagtartóba pakolás közben a leszakadt hátsó lökhárító mögül felcsillanta hangszóró fényes fémháza.

[az oldal hibájából újraírom a következő bejegyzést (ami az előbb nagyon jól sikerült) és ezért most húdemérges vagyok]

A készülék végül a mai napig nem került le a kocsiról. Erre ma délután lettem figyelmes, mikor kölcsönkértem a TIM jelzésű autót, hogy edzeni menjek, és megpróbltam kiállni az ISIS parkolójából. Alaposan körülnéztem, majd mikor tolatni kezdtem, női hangot hallottam hátulról. Megtorpantam és hallgatózva ismét körülnéztem, majd egy hatalmas vigyor kíséretében tudatosult bennem, hogy ez a hang az autóból árad. Elgurultam edzeni. Edzés után, mikor beülltem a kocsiba, látom, hogy a parkoló melletti futballpályán a női frizbeecsapat edz. Ráadtam a gyújtást, felkapcsoltam a világítást, majd amikor rátettem a kezem a váltóra, hogy hátramenetbe kapcsoljak, egy pillanatra megtorpantam. Előrenéztem a pályára és visszahelyeztem a korábbi mosolyt az arcomra. Majd betettem a váltót R-be, és figyeltem, ahogy az addig önfeledten játszadozók a felszólításnak eleget tesznek és megadják a kért figyelmet...

Employee of the Month

Most értem vissza a Rec Centerből, ami egyet jelent azzal, hogy ma sem sunnyogtam el az edzést. Az úton két viccesebb dologgal is találkoztam, az egyik a hónap dolgozója, ami azon kívül, hogy tűzeset nem volt decemberben, további magyarázatot nem kíván. A másikról majd a következő bejegyzésben...

RJD2 in Nashville

A last.fm app talán legnagyobb találmánya a kijelző jobb felső sarkában alkalmanként megjelenő, egy kis szalagra emlékeztető piros csík. Ezen a szalagon kizárólag az "On Tour" felirat olvasható. Ez a szolid felirat jelent meg az én szemeim előtt is, miközben tegnap délelőtt az előző este fáradalmainak kiheverése céljából épp RJD2-t hallgattam.

RJD2 első ránézésre tagadhatatlanul az Egyesült Királyságból származik, pedig nem. Eredeti neve Ramble John Krohn, nyilván innen az RJD2 elnevezés. RJD2 11 éve vágja az elektronikus zenét, amit én 4-5 éve követek. Ha jól emlékszem először a Noémivel nézett Prime című mozifilm végén találkoztam a névvel, azóta szinte minden albumát végighallgattam. Többször is.

Visszatérve a pihenéshez és a last.fm-hez, a piros csíkot végigsimítva megtudtam, hogy RJD2 pár hét múlva Floridában lép fel. Ez talán még messze van, de valószínűleg, még ide is lementem volna. Picit tovább lapozva észrevettem, hogy pár nappal később Atlantában lesz jelenése. Ez már sokkal barátibbnak hatott, hiszen ott van Vámos Ati, akit valószínűleg könnyűszerrel rávehetnék egy ilyen koncerte. Még tovább olvasva meglepődtem, hogy Chattanogában is lesz előadása, ami mégiscsak 2 órával közelebb van, mint Atlanta. A következő megálló aztán Knoxville, ahova már régóta terveztem, hogy elnézek, így már szinte biztos volt, hogy résztvevő leszek. A meglepetés azonban csak ezután jött: RJD2 Nashvilleben. Az Exit/In nevű helyen még nem voltam, annak ellenére, hogy itt található az Elliston Placen - mintegy 700 méterre az ISIS-tól. Tehát bizonyossá vált, hogy "élőben" is hallani fogom.

Az első két reakcióm szinte reflexszerűen történt. Először írtam egy gyors levelet a kinti muzikofil (muzik: zene; fil: kedvelő) kollégáknak, hogy csatlakozzanak. Majd elővettem a hitelkártyát és megvettem egy jegyet:

Tickets

1 General Admission

Total Ticket Cost	$12.00
Convenience Fees	$2.25
Delivery (Print At Home)	$0.25
Order Total	$14.50

Annak, hogy a jegyvásárlást megemlítem, oka van: itthon már majdnem megőrültem a banki ügyintézéstől és a készpénz használatától. Ez a vásárlás most megnyugtatott, annak ellenére, hogy kint is vannak (minimálisan) bosszantó dolgok. A helyszínen $15 a jegy, míg on-line elővételben csak $12. Viszont mire ezt kifizetné az ember, rákerül a jegykezelési- és a kiszállítási díj. Ez utóbbi egyetlen e-mail elküldéséből áll, amire úgy tűnik rápecsételnek egy belföldi virtuális bélyeget is, így a végösszeg majdnem a helyszíni $15-ra duzzad. Az imént azt a szót használtam erre, hogy bosszantó? Voltaképpen mégiscsak sikerült helyet biztosítani három kattintással és pár billentyűcsapással, kevesebb, mint 2 perc alatt, itthonról - úgy hogy közben kedvezményt és cashbacket is kaptam.

New Years Eve 2010

Visszatekintés és számadás

Végigfutva, mi is történt az elmúlt évben, a 2009. esztendőt ezennel sikeresnek nyilvánítom. Ezt részletezendő, egy gyors összegzés, hogy melyik fronton milyen eredmények születtek:

• Utazás terén a siker egyértelmű: megismertem két országot - Guatemalát és Mexikót -, valamint eljutottam számos államba, köztük Hawai`i-ra, Kaliforniába, Nevadába és Arizónába. Az utazás már önmagában is igen jó volt, de az a tény, hogy a fél otthoni baráti társasággal sikerült megjárni A Szigeteket és körbeutazni a nyugati partot, többszöröző élményfaktor. (5/5)
• Sport kapcsán rengeteg tapasztalatot szereztem. Az első az, hogy kint tényleg adott a lehetőség a rendszeres sportolásra - legyen szó futásról, falmászásról, vitorlázásról, teremfociról, fallabdáról, röplabdáról vagy gyúrásról. A második az, hogy én ezt jól ki is tudom használni, azonban ehhez szükségem van külső segítségre, vagyis egy normális edzőpartnerre. Futás terén ilyet találtam, gyúrás terén nem. Harmadik megállapításom, hogy mindenféle edzésterv nélkül az ember nehezebben éri el a céljait. Részben ennek tudom be az idei félmaratonnal kapcsolatos "kudarcomat". (4/5)
  
• Ph.D. tanulmányokat illetőleg úgy gondolom nem állok túl rosszul. A két évre előirányzott óralátogatást a hozzájuk tartozó szigorlatokkal (preliminary exams) együtt másfél év alatt letudtam. Órákat ezután se adnom, se látogatnom kell - kizárólag a kutatásra kell koncentrálnom. (4.5/5)
  
• Kapcsolatokat nézve igen jól esett, hogy hazatérve még mindenki megismert, sőt... A bloggolás picit hanyatlásnak, vagyis inkább hanyagolásnak indult. A 2009. év végére egy egész listám halmozódott fel, hogy miről akarok még írni, de valahogy nem sikerült blogra vetnem őket. Részben ennek köszönhetően kicsit úgy érzem, a szingapúri kolléga nem beszállt a bloggolásba, hanem átvette a stafétabotot. Ez persze nem gond, neki most lesz új dolog bőven, amiről írhat és amit várok is. (4/5)
  

Az évzáró

Szilveszterkor mindig megy a variálás, hogy hol és kivel szilveszterezzen az ember. Ezt a procedúrát leegyszerűsítendő most úgy döntöttem, hogy otthon leszek végig. Szerveztünk is egy házibulit, ami magába foglalta az elő-, rendes- és utószilvesztert. Így szerencsére volt alkalmam olyanokkal is összefutni, akik a hivatalos szilveszterre már elígérkeztek. Az óév búcsúzstatása végül nem sikerült rosszul:

Előretekintés

Újévi fogadalmakat nem tettem, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy tettem volna. Ha most mégis tennem kéne, ezt a cikket mindenképp elolvasnám előtte mégegyszer, majd mondanék valami okos dolgot a sportolásról, az olvasásról, a Ph.D. képzésről, az egyenesebb testtartásról és talán a nőkről is... Hát ez a tavalyi évvel ellentétben idén elmarad. Helyette egyszerűen kiemelem, hogy bár eddig úgy tűnik jól haladtam a tanulmányokkal, a következő félév mégsem lesz egyszerű: pontosan definiálnom kell végre a kutatási területemet és el kell kezdenem dolgozni rajta, különben elvészek. Mindemellett kell kerítenem végre egy barátnőt is, mert különben a Ph.D. képzésem derekán leszúr az unalom. És akkor ennyit előljáróban 2010-ről, mielőtt még implicit módon mégis fogadalmakat teszek.

Welcome to 2010

Az idei évet kezdjük valami természetesen széppel. Mondjuk egy jól megkomponált fényképpel Lilláról - hamisítatlan facebook minőségben:

A legjobbakat kívánom minden olvasómnak a 2010. évre!