Hawai`i #3.2

2009.08.18., Kedd (délután)

Köszönöm, már jobban vagyok. Bár munka után azonnal tipliztam haza, hogy ágyba bújjak és... szóval, hogy tovább kúráljam magam. A tegnap esti forró lábvíz - forró tea kombó szemmel láthatóan előbbre vitte a dolgomat. Na, de hol is hagytam abba a Hawai`i történetet? Az egyik legjobb rész előtt. Hmm... ezt a két mondatot alighanem minden Hawai`i bejegyzésem elejére odaírhattam volna.

Pu`uhonua o Honaunau National Historic Park

Ismertebb nevén Place of Refugee az egyik legátszellemültebb hely a szigeten. Az aloha koncentráció itt kétségkívül átlagon felüli. A rövid partszakasz egyben nemzeti park és kiváló snorkeling hely, vagyis egy újabb szelet a paradicsomból. No kiddin'. Biztos vagyok benne, hogy ezt már többen is érezték így, nézzük miért:

Place of Refugee

Pu`uhonua története

Az első telepesek a 4-5. század környékén vetődhettek partra. Jó 2500 mérföldet biztos kellett evezniük sodródniuk, mígnem Hawai`i partjára nem verődtek. Kevesen voltak és a szigeten főleg halat és ott talált gyümölcsöket ettek. (Milyen kultúrnövények is voltak ott akkor?) Sokat nem is tudni róluk, mert István király koronázásának idején jött a második, valamivel agresszívebb hullám Tahiti felől. Az agresszív hullámmal nem lett volna senkinek gondja, sokkal inkább a telepesekkel, akik ezzel jöttek és egy a korábbinál agresszívebb kultúrát honosítottak meg.

Ez a második kultúra sokkal osztály-orientáltabb volt, mint az előző. Vezetőket választottak maguknak, akiket Ali`inek hívtak és szigorú, ámde mostani szemmel nézve többnyire értelmetlen törvények szerint éltek. A törvény nem volt más, mint tabuk hosszú listája, amit szimplán kapunak hívtak. Néhány szemelvény a listából, vagyis kaput követtél el, ha:

• az árnyékod az Ali`i árnyékára vetődött
• az Ali`i szavába vágtál
• a nők edényében készítetted a férfiak kajáját
• disznót, vagy banánt ettél
• férfiak és nők együtt ettek
• nem vettél részt bizonyos szertartásokon
• rossz helyen horgásztál
• az Ali`i szent strandján szörföztél

A büntetés egy kapu elkövetéséért rendszerint halál volt. Súlyosabb esetben halál és a közeli hozzátartozók halála. Emiatt állítólag egyes Ali`ik is kellemetlenül érezték magukat, úgyhogy voltak akik csak este merészkedtek elő, így pl. a nap vetette árnyékkal nem volt annyira népritkító. A tűz, cápa, vagy buzogány általi büntetés így visszatekintve erősnek tűnik, de legalább rendet tartott, az emberáldozat meg abban a kultúrában egyébként is teljesen hétköznapi volt. A megtorlás alól kibújni nem nagyon lehetett, azaz mégis. És itt jön a képbe a Place of Refugee. Bármiféle kaput követtél el, ha időben elérted Puʻuhonua kapuit*, akkor hirtelen védetté váltál, és egy gyors szertartás után megbocsáttatott minden bűnöd. Ezután pedig szabadon elsétálhattál, mintha mise* történt volna. Íly módon egy jobbféle hosszútávfutónak az átlagosnál jobb túlélési esélyei voltak az akkori társadalomban. Külön vicc, hogy ha egy vesztett (vagy vesztésre álló) csata kapcsán eljutottál a Place of Refugeeig élve, akkor simán válthattál oldalt, sőt! Volt, hogy a rangodat is megtarthattad!

*rendben, nem vicces

A park megközelítése nem túl bonyolult, Konából indulva a Hwy 11-et kell követni délre. Ha az ember kellőképpen lusta és csak 5 után érkezik, akkor duplán nyer. Egyrészt már jegyet se kell fizetni, mert a jegyszedők hazamentek, másrészt naplemente idején a leghangulatosabb a hely.

Felsorolás jelleggel, mégis mit lehet itt találni. Először is, pihent óriás teknősöket.

Turtles Resting

A legtöbb esetben tábla is figyelmeztet, hogy a környéken teknősök pihennek, ne zavard őket. Valójában ezek a szerencsétlen, együgyű állatok nem csinálnak mást, csak várják, hogy a hullám csapdossa őket a partmenti kövekhez. Időnként 30-40 cm-t úsznak a partól elfele, de azt is csak azért, hogy egy nagyobbat koccanhassanak. Na sebaj, ők minden bizonnyal élvezték ezt. Én meg élveztem a helyi jellegzetességnek számító salt'n'peppa homokkal borított óceánpartot.

A parkban a hangulato pálmafák mellett helyet kapott egy helyreállított korabeli kunyhó, és egy szentély, vagy ottani nevén egy Heiau.

Heiau (ejtsd: Hey-ya'!)

A Heiaun túl ösvény vezetett egy sziklásabb partszakaszhoz, ahol bőven volt alkalmam pózer képeket készíteni:

A kedd esti vacsorámat is itt, a fürdőző madaraktól nem messze költöttem el. A vacsorához persze ismét járt a naplemente, és a helyiek keltette vidám hangulat: ők ugyanis hozzám hasonlóan kiültek piknikezni, és ujjongással, valamint tapssal nyugtázták ezt a napot is. Azt kell mondjam minden okuk megvolt rá.