Autumn Running: Failed

A mai napon olyan szép idő volt, hogy bűn lett volna nem kimenni futni egyet. Péter sajnos már korábban letudta a maga 23 mérföldjét, Laci és Graham pedig úgyszintén végeztek a futással mikor rájuk csörögtem. Délután 2 körül tehát kimentem (majdnem) egyedül. Robi is jött velem, igaz ő fotózni. Ennek ellenére nem kellett egyedül rohannom, mert összefutottam Jolekkel. Ő már túl volt az első 5.6 mérföldön, és épp pihenőt tartott, illetve hidratálta magát. Szegénynek ez utóbbi lett a veszte: a frissen kipróbált Powerade (vagy azzal egyenértékű ital) cukros természetét nem fogadta jól a szervezete, és egy picit rosszul lett. Így bő egy mérföld után visszafordult - de nem így én! Én még további másfél mérföldet futottam, mielőtt feladtam. Mindezt a (bal) térdem miatt.

You Failed

Történt ugyanis, hogy hagyománytörő módon múlt hét kedden összejött 8 ember teremfocira. Végre nem 3-3 kellett játszani, az ember picit lazulhatott. Vagyis ezt gondoltuk először. A lustább/lasabb emberek ezúttal otthon maradtak és ez megbolygatta az előbbi elméletet. A pályán talán én voltam a leggyengébb játékos - és valószínűleg a legkevésbé agresszív is. Rövidre fogva, védekezésnél kimentem a támadó játékosra, aki nem akarta tudomásul venni, hogy csak a labdáért megyek, és belémrohant. Én jobb ötlet híján válaszként hátraestem, rá a jobb könyökömre. Azóta fáj a bal térdem.

Már kezdtem azt hinni, hogy a hétvégére rendbe jött, de a mai futás erre erősen rácáfolt. Kíváncsi vagyok, mi lesz így a november 16-i félmaratonból. Sajnos Dávid 97:58-as idejét így egyre kevésbé tekint(het)em kihívásnak.