Bejegyzések
A második napra két fontosabb program volt: megismerni a néhai kolóniai fővárost, Antiguát, és megmászni a Pacaya vulkánt.
Antigua
A városnézés egy reggelivel indult, a vásár közepén található étkezdében. Kellemes reggeli volt ez, Zsanettal és Joeval, Lacival, Erikával és Endrével, no meg Kemyvel. Külön jó volt, hogy kevesebb, mint 20 Quetzálért az ember megkapta a szokásos guatemalai reggelit, és a szintén guatemalai Gallo (ejtsd: gállyó, vagy Örs módon gájjó) sört. A reggeli annyiban azért különbözött az előzőtől, hogy sült banán helyett csirke, és némi sajt került a bab és a toját mellé.
Tojás (jobbra), sajt (lent), csirke (fent) és persze bab (balra)
A sör pedig ezúttal tényleg guatemalai, nem import. Egy picit talán erősebb íze van, mint a Brahvának, az ára is egy lehelletnyivel magasabb, de előnyére váljék, hogy az utolsó falu utolsó kocsmájában is lehet kapni, többnyire hidegen.
Gallo, a guatemalai sör
A reggeli energia bevitele után elnéztünk a "közeli" vásárba. A friss zöldségen, gyümölcsön és kalóz CD-én mellett két érdekességet említenék meg. Egyrészt ezeket a babákat (elfelejtettem, mi a rendes nevük), amiket a gyerekeknek szoktak adni születésnapra. A gyerekek az ajándéknak örülnek, majd elhelyezik valahol az udvaron, és addig verik, amíg teljesen szét nem esik. Aztán tovább örülnek. Mondjuk annyi ráció van a dologban, hogy amíg verik, addig hullik ki belőle a cukorka. Azt mondják. A másik érdekes hely a hentes volt. No nem azért, mert nem láttam még hentest, vagy analóg mérleget, hanem inkább ÁNTSZ szempontból. Mondhatnám, hogy a higéniai szintje a minimálisra igyekezett felkapaszkodni, de akkor nem tudnék majd mit mondani Chichicastenangoról.
Miután végeztünk a vásárral, csináltunk pár képet az autóbuszpályaudvaron, a csirkebuszokkal. Ezután ellátogattunk a helyi templomba, ahol láttunk magokból kirakott szőnyeget. Megnéztük Hermano Pedro kolostorát, - vagy ami maradt belőle, - és kerültük azokat a helyket, amiről úgy hírlett, veszélyes odamenni.
A túracsapat Antiguában
Hermano Pedro egy spanyol szerzetes volt, aki azzal vált népszerűvé, hogy egyrészt nem csak a hitet próbálta terjeszteni, hanem szorgalmazta az iskolák és kórházak építését. Sokan neki tulajdonítják gyógyulásukat és hálából köszönetnyilvánító leveleket, fényképeket és szükségtelenné vált egészségügyi segédeszközöket hagytak a kolostorban. Miután végeztünk a kolostorral, sétáltunk egy picit, rálicitáltunk két baseball sapkára, majd beültünk ebédelni, ahol szokatlanul európai étellel kínáltak minket. Finom volt, ahogy a mellé rendelt rízslé is, aminek szintén elfelejtettem a spanyol nevét.
Pacaya vulkán
A Pacaya vulkán egy jó háromnegyed óra buszútra van Antiguától. Kisbusszal mentünk, amolyan fehérrel, aminek a fejtámláján jól lehet nyújtani az amúgy kissé szűk baseball sapkát. Aztán meg jól ott lehet felejteni a túra időtartamára. Ahogy kiszálltunk a buszból, a helyi gyerkőcök, azonnal jöttek bizniszelni: egy darab botot (stick) lehetett bérelni tőlük a gyalogtúra idejére, 5 Quetzálért. Akinek a bot nem lenne elég, lehetett lovat is bérelni, az út szinte bármely szakaszán. Én sportembernek éreztem magam, nem kértem se botot, se lovat, vettem helyette egy doboz sört az útra.
A gyalogtúra igen jó volt, először erdős, kissé emelkedős terepen mentünk, majd az oromhoz közeledve egy kihaltabb, kopár, hamus szakaszon. Az ösvény végén nagyjából az várt minket, amire számítottunk: egy darab hegy, ami a tetején prüszkölt. A csúcsa folyamatosan pöfékelte a vízgőzt, míg az oldala néha eresztett egy pár cseppnyi lávát.
A túracsapat a Pacaya Vulkánon
Volt egyébként itt számtalan csudajó dolog. Olyanok, mint naplemente, a felhők fölé nyújtózó egyéb vulkánok, mályvacukrot olvasztó jóféle perui csajok és persze Kemy, meg én. Egyszóval a Pacaya vulkán szép, jobbára veszélytelen, és ezért érdemes megnézni. Persze azért akad ember, aki megégeti magát, úgy mint pár nappal előttünk egy keleti fiatalember, akinek a hátát leöblítette egy lávafröccs, de ha az ember észnél van, és figyel a túravezetőkre és a kitörést jelző kutyákra, akkor tényleg semmi gond.
Zárásként egy egészen vicces kép a srácokról:
Antigua
A városnézés egy reggelivel indult, a vásár közepén található étkezdében. Kellemes reggeli volt ez, Zsanettal és Joeval, Lacival, Erikával és Endrével, no meg Kemyvel. Külön jó volt, hogy kevesebb, mint 20 Quetzálért az ember megkapta a szokásos guatemalai reggelit, és a szintén guatemalai Gallo (ejtsd: gállyó, vagy Örs módon gájjó) sört. A reggeli annyiban azért különbözött az előzőtől, hogy sült banán helyett csirke, és némi sajt került a bab és a toját mellé.
Tojás (jobbra), sajt (lent), csirke (fent) és persze bab (balra)
A sör pedig ezúttal tényleg guatemalai, nem import. Egy picit talán erősebb íze van, mint a Brahvának, az ára is egy lehelletnyivel magasabb, de előnyére váljék, hogy az utolsó falu utolsó kocsmájában is lehet kapni, többnyire hidegen.
Gallo, a guatemalai sör
A reggeli energia bevitele után elnéztünk a "közeli" vásárba. A friss zöldségen, gyümölcsön és kalóz CD-én mellett két érdekességet említenék meg. Egyrészt ezeket a babákat (elfelejtettem, mi a rendes nevük), amiket a gyerekeknek szoktak adni születésnapra. A gyerekek az ajándéknak örülnek, majd elhelyezik valahol az udvaron, és addig verik, amíg teljesen szét nem esik. Aztán tovább örülnek. Mondjuk annyi ráció van a dologban, hogy amíg verik, addig hullik ki belőle a cukorka. Azt mondják. A másik érdekes hely a hentes volt. No nem azért, mert nem láttam még hentest, vagy analóg mérleget, hanem inkább ÁNTSZ szempontból. Mondhatnám, hogy a higéniai szintje a minimálisra igyekezett felkapaszkodni, de akkor nem tudnék majd mit mondani Chichicastenangoról.
Miután végeztünk a vásárral, csináltunk pár képet az autóbuszpályaudvaron, a csirkebuszokkal. Ezután ellátogattunk a helyi templomba, ahol láttunk magokból kirakott szőnyeget. Megnéztük Hermano Pedro kolostorát, - vagy ami maradt belőle, - és kerültük azokat a helyket, amiről úgy hírlett, veszélyes odamenni.
A túracsapat Antiguában
Hermano Pedro egy spanyol szerzetes volt, aki azzal vált népszerűvé, hogy egyrészt nem csak a hitet próbálta terjeszteni, hanem szorgalmazta az iskolák és kórházak építését. Sokan neki tulajdonítják gyógyulásukat és hálából köszönetnyilvánító leveleket, fényképeket és szükségtelenné vált egészségügyi segédeszközöket hagytak a kolostorban. Miután végeztünk a kolostorral, sétáltunk egy picit, rálicitáltunk két baseball sapkára, majd beültünk ebédelni, ahol szokatlanul európai étellel kínáltak minket. Finom volt, ahogy a mellé rendelt rízslé is, aminek szintén elfelejtettem a spanyol nevét.
Pacaya vulkán
A Pacaya vulkán egy jó háromnegyed óra buszútra van Antiguától. Kisbusszal mentünk, amolyan fehérrel, aminek a fejtámláján jól lehet nyújtani az amúgy kissé szűk baseball sapkát. Aztán meg jól ott lehet felejteni a túra időtartamára. Ahogy kiszálltunk a buszból, a helyi gyerkőcök, azonnal jöttek bizniszelni: egy darab botot (stick) lehetett bérelni tőlük a gyalogtúra idejére, 5 Quetzálért. Akinek a bot nem lenne elég, lehetett lovat is bérelni, az út szinte bármely szakaszán. Én sportembernek éreztem magam, nem kértem se botot, se lovat, vettem helyette egy doboz sört az útra.
A gyalogtúra igen jó volt, először erdős, kissé emelkedős terepen mentünk, majd az oromhoz közeledve egy kihaltabb, kopár, hamus szakaszon. Az ösvény végén nagyjából az várt minket, amire számítottunk: egy darab hegy, ami a tetején prüszkölt. A csúcsa folyamatosan pöfékelte a vízgőzt, míg az oldala néha eresztett egy pár cseppnyi lávát.
A túracsapat a Pacaya Vulkánon
Volt egyébként itt számtalan csudajó dolog. Olyanok, mint naplemente, a felhők fölé nyújtózó egyéb vulkánok, mályvacukrot olvasztó jóféle perui csajok és persze Kemy, meg én. Egyszóval a Pacaya vulkán szép, jobbára veszélytelen, és ezért érdemes megnézni. Persze azért akad ember, aki megégeti magát, úgy mint pár nappal előttünk egy keleti fiatalember, akinek a hátát leöblítette egy lávafröccs, de ha az ember észnél van, és figyel a túravezetőkre és a kitörést jelző kutyákra, akkor tényleg semmi gond.
Zárásként egy egészen vicces kép a srácokról:
Igen, az a flakon olvadt meg 15 perc alatt (és forrt fel benne a víz)
3 megjegyzés:
Jó helyekre mentetek vazz :)
Egyébként a városi fotók teljesen olyanok mint Kubában volt a vidék, ugyanaz a színvilág meg életszínvonal. De a babot tessék szeretni, tisztít meg minden :)
eléggé fos kinézete van annak a babnak...
hát a babbal nekem is megvoltak a kalandjaim mostanában
Megjegyzés küldése