Bejegyzések
Ma délután terepszemlét tartottam a Percy Warner Parkban. Mondanám, hogy futottam, mert végülis azért indultam, de valahol ez kudarcba fulladt. Aztán mondanám, hogy ez csak egyfajta tavaszi bemelegítés volt, de ezt már néhányszor ellőttem, és ha most is ezt teszem, úgy fest majd a dolog, mintha egész életemben csak melegítettem volna.
Egy picit konkrétabbra fordítva a szót, a Percy Warner egy hatalmas park. Olyasmi, mint Pestnek a Hűvösvölgy. Itt van tőlem mintegy 5-10 percre, a 100-as út, az Old Hickory és a Hillsboro által közrebezárt területen.
Nagyobb térképre váltás
A park kiváló hely piknikezésre, túrázásra és futásra. Tamás kolléga ajánlásával ide ruccantam ki ma délután. Hihetetlen tájékozódóképességről árulkodik az a tény, hogy elsőre megtaláltam azt a bejáratot, ahova menni akartam. A kocsit leparkolva megpróbáltam felidézni azt a térképet, amit még Tamás küldött:
Persze ott helyben, fejből nem igazán sikerült, de találtam éreztem, hogy kell lennie egynek a környéken, így azt meg is kerestem. A térképen zölddel bejelöltem a feltételezhetően ma teljesített útvonalat. Voltaképpen a kék jelzést szándékoztam volt követni, de annak az ösvénynek a kezdete túl messze volt. Meg egyébként sem teljesen értettem, hogy az arra vezet. Így hát nekiálltam a piros útvonalnak. Igen, annak, amire Tamás azt mondta, hogy ha rég nem futottam, lehet, hogy nem azzal kéne kezdeni. Hamar ráeszméltem, hogy miért is mondta ezt és ezzel egy időben be is véste magát a tudatomba az a szó, hogy moderate: az ösvény mentén van szintkülönbség. Ez talán a térképen is jól látszik. Nekem utólag nagyon szembetűnő.
Egy szó, mint száz, egy picit lecsaptam az útvonalból. Tudtam, hogy nagyjából milyen irányba parkoltam le a kocsit, és arra futottam tovább. Arra emlékszem, hogy főleg aszfalton jöttem vissza, de valahogy egyik útvonal se passzol a térképről... Mindegy, út közben láttam jó nőket, ráadásul a mosolygósabb fajtából, így elhatároztam, hogy rendszeresítem ezt a futás dolgot. A végső cél pedig ennek a piros útvonalnak a napi rendszerességgel történő végigfutása, akár időre. Lehetőleg olyan időpontban, amikor nem kell annyi túrázót félrerugdosnom az erdőben, mint ma.
Egy picit konkrétabbra fordítva a szót, a Percy Warner egy hatalmas park. Olyasmi, mint Pestnek a Hűvösvölgy. Itt van tőlem mintegy 5-10 percre, a 100-as út, az Old Hickory és a Hillsboro által közrebezárt területen.
Nagyobb térképre váltás
A park kiváló hely piknikezésre, túrázásra és futásra. Tamás kolléga ajánlásával ide ruccantam ki ma délután. Hihetetlen tájékozódóképességről árulkodik az a tény, hogy elsőre megtaláltam azt a bejáratot, ahova menni akartam. A kocsit leparkolva megpróbáltam felidézni azt a térképet, amit még Tamás küldött:
Persze ott helyben, fejből nem igazán sikerült, de találtam éreztem, hogy kell lennie egynek a környéken, így azt meg is kerestem. A térképen zölddel bejelöltem a feltételezhetően ma teljesített útvonalat. Voltaképpen a kék jelzést szándékoztam volt követni, de annak az ösvénynek a kezdete túl messze volt. Meg egyébként sem teljesen értettem, hogy az arra vezet. Így hát nekiálltam a piros útvonalnak. Igen, annak, amire Tamás azt mondta, hogy ha rég nem futottam, lehet, hogy nem azzal kéne kezdeni. Hamar ráeszméltem, hogy miért is mondta ezt és ezzel egy időben be is véste magát a tudatomba az a szó, hogy moderate: az ösvény mentén van szintkülönbség. Ez talán a térképen is jól látszik. Nekem utólag nagyon szembetűnő.
Egy szó, mint száz, egy picit lecsaptam az útvonalból. Tudtam, hogy nagyjából milyen irányba parkoltam le a kocsit, és arra futottam tovább. Arra emlékszem, hogy főleg aszfalton jöttem vissza, de valahogy egyik útvonal se passzol a térképről... Mindegy, út közben láttam jó nőket, ráadásul a mosolygósabb fajtából, így elhatároztam, hogy rendszeresítem ezt a futás dolgot. A végső cél pedig ennek a piros útvonalnak a napi rendszerességgel történő végigfutása, akár időre. Lehetőleg olyan időpontban, amikor nem kell annyi túrázót félrerugdosnom az erdőben, mint ma.
1 megjegyzés:
helyess Sanyi fuss csak :) mi is lassan neki álllunk mert kifogyunk a kifogásokból:)
Megjegyzés küldése