Visiting San Diego

A tavaszi szünet tájékán ezúttal San Diegoba látogattam el. A látogatásnak több célja is volt, egyrészt a helyet már régóta meg akartam nézni, másrészt az új fényképezőgépet ki akartam próbálni, harmadrészt pedig épp ideje volt összefutni Zsuzsival. A kiruccanás érdekessége, hogy a hétvégén Robi és Gergő is pont San Diegoban leledztek, úgyhogy velük is barangoltam - többek között a Joshua Tree Nemzeti Parkban. Idő és mászótárs szűkében a parkbeli mászás elmaradt, cserébe a számos portré-alanyomon túl a park is lencsevégre kaptam. Írni kevés erőm van, fényképem viszont annál több, úgyhogy következzék San Diego főleg képekben.

Növényzet

San Diego igen délen van, és közel a Mojave-sivataghoz. Ennek megfelelően számos kaktuszféle, trópusi- és randomnövény található a környezetében. Néhány kedvenc:

Kaktusz, sivatagi féle

Fakó pálma

Ezt még mindig nem tudom mi, de nagyon élénk piros

USS Midway

A USS Midway egy hatalmas hadihajó és múzeum. Múzeum lévén rengeteg időt tölt San Diegoban, míg csatahajó voltából adódóan rengeteg tekergetnivaló akad rajta.

Zsuzsi megmenti elpusztítja a világot

La Jolla

La Jolla egy kis falu, illetve strand San Diegotól vagy 20 percre északra. Ez a hely valami igen szép, a naplemente pedig gyönyörű - vagyis portréfotózásra kiváló. Ennek megfelelően egész szép számmal sikerült jó portréképeket lőnöm. Ízelítőnek Robi, illetve néhány napfürdőző madárféle.

Róbert - egy darab eladó (érdeklődni nálam)

Naplemente, amitől még a madarak is berittyentenek

Joshua Tree Nemzeti Park

Ma számoltam össze, hogy eddig 10 nemzeti parkot sikerült meglátogatnom. Joshua Tree a legutóbb begyűjtött gyöngyszem, nem okozott csalódást - ahogy eddig egyik park sem.

Sivatag, itt?

Erdőnyi Yucca Brevifolia (Joshua Tree)

Shrek The Musical

Múlt szombatra megkaparintottam két jegyet a - dobpergés - Shrek The Musical-re:

A dologgal kapcsolatban valamelyst szkeptikus voltam, merthát mégiscsak, khm... Nashville. De, ez egy könnyed darab volt, a színtársulat pedig egyenesen a Brodawayről jött. No, meg visszatekintve az egész szkepticizmus egyébként is teljesen alaptlan, de ezt hagyjuk. A darab egyszerűen nagyon jó volt.

A zenével annyira nem lehetett melléfogni. Az animációs filmnek is jó volt a betétdala, és bár itt nem 1-1 azt játszották, mégis nagyon élveztem. Az ének-dialógus arány mintegy 35:65 arányban oszlott meg, ami szintén rendben van. Hanem ami igazán megdobta az egész műsort az a díszlet volt:

Ez a sárkány tényleg így nézett ki. Pislogott, mozgott a szája, csapdosott a szárnyaival és még a farkát is csóválta. Négy nindzsának öltözött arc tartotta/vezérelte. Ha pedig ez nem lett volna elég, a sárkány énekhangja tényleg tényleg odatett. Ooops, ez nem díszlet. Picit visszakanyarodva, Fióna első megjelenése szintén olyan észbontó volt, hogy azt elmondani nem lehet. Képem meg nincs róla.

A szereplők és jelmezeik szintén kifogástalanok voltak. Shreknek fura akcentusa volt, de mint kiderítettem az animációs filmben is erős skót akcentusa volt, csak a szinkronos változatban ez nem jött át - skót alsóra talán ezért nem is figyeltem fel korábban. A szamarat egy echte fekete fazon alakította, az azzal járó hanglejtéssel és stílussal. Ez annyira nem volt meglepő, mert az eredeti filmben is Eddie Murphy volt a hangja. A legjobbat azonban nem Shrek, vagy a szamár alakította. Lord Farquaadot nehéz is lett volna letolni:

Shrek vs. Lord Farquaad

A Farquaadot alakító szinész valami nagyon durva volt: hihetetlen jól gesztikulált mind arccal, mind kézzel, mind... lábbal. A fickó az egész előadást térden csoszogva tolta le, de úgy, hogy a karaktere picit cizellálva, de teljesen élethűen járkált, lovagolt, ugrált és táncolt. Tehát, bár verseny nem volt, de igen, ő nyert.

Részemről két szépséghibája volt a darabnak. Az egyik, hogy az éneklésben a szöveg (és a poénok) 20-30%-a elveszett. A másik, hogy volt egy-két alacsony szintű, a Shrek világához abszolút nem köthető vicc, amit megspórolhattak volna. A gyerekek mondjuk nevettek rajtuk. Apropó, gyerekek. Ezeket a kis hobbitokat lehet, nem kéne mind beengedni. Az egyikre erősen és csúnyán kellett ránéznem (sparkling eyes technique), hogy abbahagyja a székem rúgdosását. Az ítélet így csak 8.5/10 lesz, vagyis az egész műsor erősen ajánlott megtekintésre.

Just a Perfect Day

Ősz van, a naptár szerint mindenképp. Jó idő van, olyannyira, hogy a kedvenc évszakom hirtelen az ősz lett. A páratartalom lecsökkent, a hőmérséklet kellemesen meleg, olyan az időjárás, mint egy eső nélküli augusztus 20-i napon otthon. De grátiszban itt már színesednek a levelek:

Hogy hogyan lesz ebből tökéletes nap? Úgy, hogy kituszkolom magam a lakásból, és kiszabadulok a természetbe. Mondjuk Obedre, egy pár mászócipővel.

Ma, mintegy 11 körül értünk a South Clear Creek parkolójába, ezúttal néhány új taggal bővülve:

Anna, Laci, Júlia, Yuki és Ryan

Anna először volt kint mászni, és azt kell mondjam, több, mint jól ment neki. Őt kísérte el édesanyja, Júlia, aki a mászást csak spectator módban űzte. Yukit és Lacit már nem kell bemutatni, de Ryan nekem is új arc volt. Ryan építésvezető/építőipari vállalkozó. Elsőre igen jó arcnak tűnik, aki nagyon jól tud történeteket mesélni. Nem abban a stand-up stílusban, hanem csak egyszerűen, de mégis jól. A srácnak egy pár hónapja történt egy munkahelyi balesete, minek következtében az egyik keze megsérült. Mostanra már nagyjából rendbe jött, de nyilván gyengébb, mint volt, és ez, valamint a sok kihagyás azt eredményezte, hogy Bryan az én szintemnek megfelelő útvonalakat mászott. Ez mindenképp jó volt, mert véletlenül se éreztem magam úgy, hogy feltartom a többieket a durvább útvonalak mászásában. Sőt, ma kifejzetten igyekeztem előben mászni az útvonalakat, amiből 4-et sikerült is abszolválnom, az 5.7-5.10 palettán. A gusztustalanul jó időhöz - amiben póló nélkül is simán lehetett mászni - tehát egy kis sikerélmény is csapódott, yeehaaww!

Mi kellhet még egy ilyen nap beteljesedéséhez? Némi hazai íz, esetleg egy sör. Ehhez pont kapóra jött a Jancsi-féle kondéros gulyás parti. Jancsi szokásához híven szerencsére nem csak 2 órát késett a főzéssel, de baromira jól el is találta az ízeket. Így az órás késés ellenére is bőven jutott a kondérban főtt friss manából...

Ilyen napból akkor még egy 10-es karton rendel!

Life is Hard

A minap bukkantam rá erre a rövidfilmre. Hát igen, senkinek se könnyű:

RJD2 Concert

Már vagy másfél hete, múlt hét hétfőn történt az eset, hogy Nashvilleben havazott. Ezt a havazást nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni vidéki, puha havat, hanem inkább mint a pesti szürkés lucskos változatot. A kíméletlen időjárás ellenére azonban egész sokan megjelentek az Exit/In nevű szórakozóhelyen, amit RJD2, valamint két előzenekara többször is megköszönt.

Az első előzenekart Happy alkotta egymagában. Ez a fickó egyszerre énekelt és játszott 2-3 hangszeren. A szám kezdetén rögzített egy beatbox részletet, amit ezután periodikusan visszajátszott. Erre énekelt rá, illetve ehhez adta a további kíséretet szintetizátorral, vagy gitárral és szájharmónikával. Happy igazi tehetsége azonban nem is ebben mutatkozott meg, hanem az állandó vigyorgásban. Élőben teljesen élvezhető alternatív zenét adott elő, bár otthon fülhallgatóval egynél többször nem biztos, hogy meghallgatnám

A második zenekar Kenan Bell volt, aki elsősorban - és első sorba - a színesbőrű közönséget vonzotta. Ők kizárólag freestyle-t toltak, és azt egészen jól csinálták. A műsort a harmadik szám után próbálták interaktívvá tenni azzal, hogy a közönség soraiból kiemeltek egy csajt, majd megkérték, hogy adja a kísérőzenét a következő számhoz a szintetizátor segítségével. Ez nem annyira ment neki. Nem annyira, mint a standard diszkólötyögés, ami az alábbi videó alapján részletesen kielemezhető:



Az est vendége természetesen RJD2 volt, akiről az itteni ismerősök közül senki nem hallott. Szégyen. Az én egyetlen félelmem az volt, hogy az új albumairól kezd majd el számokat játszani, úgy mint a Third Handről és az alig pár hete kiadott Colossusról. Ezek az albumok ugyanis lassú, nyenyergősebb dalokat tartalmaznak, amit nem kívántam egy ilyen koncertre. Szerencsére azonban (főleg) a régebbi albumokról közvetítette a műsort: a Deadringerről, az In Rare Formról, a The Horrorról, stb. És ezt sem csak úgy in medias res, hanem egy jól felépített műsor keretében, ahol volt kezdő- és zárójelenet, illetve a nagyobb műsorblokkok között átvezető jelenetek.* Tehát az első nagyobb blokkban régebbi, már erősen befutott slágereket kevert RJD2, aztán a második részben jött a meglepetés. Szintén egy ismert számokat játszott, például az Exotic Talkot, de ezúttal nem a DJ pult mögül scratchelve, hanem az előtt, basszusgitárral a kezében:



A videót még a hátsó sorokból készítettem, de nem sokkal később már én is elől voltam. A személyesebbé tette előadás igen nagy meglepetés és élmény volt, olyannyira, hogy ezután már azt is simán elfogadtam, hogy a DJ egy akusztikus gitárral játsza a saját számait (Nashville átka) az új albumáról. Összességében tehát a koncert kap egy 8.5/10-et. Negatívum volt, az Exit/In relative kis helyisége és a viszonylag egyszerű közönség, aki végig dobálta a világító pálcikákat, de igazi pozitívum volt az élő előadás, illetve egy hatalmas plusszot kapott, hogy néhány szám eljátszásához RJD2 bevonta az előzenekarként játszó Happyt is.

*Ezekről részletesebben max. kérésre, ha maradt még olvasó, akit érdekel.

Welcome to 2010

Az idei évet kezdjük valami természetesen széppel. Mondjuk egy jól megkomponált fényképpel Lilláról - hamisítatlan facebook minőségben:

A legjobbakat kívánom minden olvasómnak a 2010. évre!

QoS

Ma reggel voltam a helyi KRESZ vizsgán. Azaz lettem volna, ha a kurva bürokrácia keresztbe nem tesz nekem.

Felkészülve érkeztem, minden papírom megvolt, szinte mindent tudtam igazolni: hogy ki vagyok, honnan jöttem, jogosan vagyok az államokban, csak egy dolgot nem... Ez pedig az, hogy itt vagyok Tennessee államban. Hiába kértem igazolást a bankból, és vittem a - korábbi lakcímemre küldött, az SSN-t tartalmazó - két hetes borítékot. Még egy további bizonyíték kellett (volna) nekik, arról hogy én itt élek. Bizonyítéknak elsősorban nevemre címzett borítékot fogadnak el. Márpedig ezt valahogy bizonyítani kéne, mert én holnap menni akarok vezetni, a gyakorlati vizsgának pedig előfeltétele a sikeres írásbeli- és a látásteszt.

A délelőtt további része tehát ennek megfelelően zajlott. Miután nem sikerült megszerezni a jogsit, beszálltunk a kocsiba Robival - akit hasonló indokkal zavartak el a vezetés helyszínéről - és irány a Vanderbilt HR részlegére, ahol az adóügyeket, munkavállalást, stb. intézik. A HR-esek iszonyatosan kedvesek voltak, és miután sikerült eltáncolni, hogy mit is szeretnénk, írtak egy nyilatkozatot, hogy mi márpedig itt dolgozunk és itt is élünk. Juhéjj, irány a bank!

Amerkia Bankjától egy - a korábbinál hivatalosabb - nyilatkozatot akartunk kérni, de kideürlt, hogy bár pecsétet tudnak adni egy kinyomtatott nyilatkozatra, amin szerepel a címünk, de aláírni nincs jogosultságuk. Rendeltünk tehát egy csomag - ingyenes - csekkfüzetet, annak tudatában, hogy minimális esélye (~0.0%) van, hogy ebből holnapra használható dokument lesz. A kiszolgálásra itt sem igazán lehetett panasz, az ügyintéző kedves volt és úgy gondolom mindent megtett az ügy érdekében.

Ezután muszály volt a munkahely felé gurulnunk. Kristy, a titkárnőnk az itt megszokott segítőkészséggel fogadott. Vízjegyes Vanderbilt papír, tömören és lényegretörően megfogalmazott szöveg: náluk dolgozunk már egy hónapja és itt élünk (cím mellékelve). A lapot az ISIS főfelelőse Michele írta alá. Hozzátette, hogy ha nem fogadnák el, szóljunk és ők is küldenek valamit azonnal a címünkre. Igazából mindenki tudta, hogy a közlekedésügyiek mennyire rugalmatlanok...

Tehát sikerült beszerezni sokféle igazolást, az itteni címemről. Azonban azt, hogy tényleg hivatalos levelet kapjak a címemre (amit biztosan elfogadnak), azt nem olyan egyszerű elintézni. Vagy mégis?

A probléma megoldása elég implicit módon történt. Talán legjobb az elején kezdeni, ami valljuk be nincs is olyan messze. Múlt hét csütörtökön on-line kitöltöttem az kreditkártyaigénylőlapot a American Expressnél. Még aznap késő délután hívtak, hogy pár információt egyeztetni kéne a Bank of Americaval, ahol a checking számlám van. Rövid hármas konferenciabeszélgetés, a címem tisztázása - ahh, megint! - és ennyi. Ma hazaérek és mi vár a küszöbön? UPS boríték, Extremly Urgent felirattal.

Uppsz!

Egyetlen egyszerű boríték volt benne. Először azt hittem, hogy a Bank of America volt ennyire jópofa, hogy már ki is küldte az új csekkeket. De nem, az Student Blue (Blue for Student) kreditkártyám érkezett meg expressz módon, a legjobbkor.

Diákkék

A kártya nagyjából úgy néz ki, mint ami a képen van. Leszámítva azt, hogy az én nevem szerepel rajta és ,hogy a csík alatti rész átlátszó. Normálisan látszik a kártya belsejében tespedő nyomtatott áramkör, mintha csak tudták volna, hogy egy villamosmérnöknek lesz. :D A chip ugyanakkor sokkal kisebb az enyémen.

A kártyának egyébként nincs használati díja, $1000 havi limitem van és már be is állítottam az összes alarmot, hogy el ne felejtsem törleszteni. Mert akkor ugye jönnek a kamatok, büntik.

Eddig úgy tudtam, hogy az államokban nehéz kreditkártyához jutni. Nekem ez ment eddig a leggyorsabban és leggördülékenyebben.

Történelmi pillanat ez kérem, indul a credit-history!

Egy találós kérdés a végére: mit jelent a Cash Advance Limit fogalom?

Dawn of a Web Browser

Eddig eszembe nem jutott volna lecserélni a Firefoxot. Épp most értem el odáig, hogy tudom milyen extension-öket használjak és egyébként is ezt a böngészőt favorizáltam.

Manish hívta fel rá a figyelmemet, hogy két napja kijött a Google Chrome. A böngésző nem kapott akkora hype-ot, mint a FF3, de azért nem kell kevesebbet várni.

Egyszerű. Gyors.

A gyorsaság főleg az AJAX-os oldalakon mutatkozik. Gond nélkül "települ" és importál mindent a Firefoxból (bookmark, shortcut, etc.) Az első benyomás sokkal mélyebb, mint amit a Safari okozott anno.

Tabs on focus

A böngésző hátránya, hogy pár dolog hiányzik belőle, úgy mint a Mouse Gestures. És van, ami szerintem soha se fog belekerülni, ilyen az AdBlock. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom egy próbára.

Update: néhány ide kapcsolódó link. Vannak benne további képregény elemek és foglalkoznak a License Agreement-tel is.

Google Chrome browser full launch presentation video

Chrome hands-on: Teething pains & Terms of Service privacy concerns

Google Chrome browser available to download; Install feedback

Chrome is coming - why should we care?

Google Chrome browser announced: integrated search, improved JavaScript

Campus Art I.

A Campuson sétálgatni nem csak azért jó, mert 5 fokkal hűvösebb van, mint bárhol máshol a városban, mert tele van jó nőkkel, vagy mert alapvetően iszonyatosan szép, hanem azért mert a Vanderbiltes srácok mindig kitalálnak valamit. Mindig találni valami újat, ami megfogja az embert. Íme a mai különlegesség:

Tessék egy jól irányzott kattintással kinagyítani, ez úgy jó.

College F_ck Fest

Szórólapot vagy személyes meghívást még nem kaptam, azért bízom benne, hogy lesz hasonló esemény a Campus területén. Még jobban remélem, hogy meg is hívnak rá. Hogy miért? Azért mert van hozz jóféle alapanyag. Ha valaki tegnap megkérdezte volna, hogy milyen a felhozatal már akkor azt mondtam volna, hogy 10/4-et dugnék. Ma voltunk frizbeezni a Campus egyik udvarában és ez az arány nálam 10/6-ra emelkedett.

Aztán erről nincs képem, de igazolódni látszik az, amit anno Turtle mondott:

Hotties roll in package.

Tehát nem lesz itt gond, csak el kell vegyülni az itteni diákok között. Zene, illetve koncert is lesz itt. (Nyilván, ha már Nashville a zene városa.) Ma például egy 3 fős rockbandát láttam játszani egy másik belső udvaron felállított színpadon. A zenekar mindhárom tagja nő volt. Nem emosok, csak szimplán jó csajok.

Aztán, hogy ne legyen olyan unalmas ez a bejegyzés, egy a Campuson fellelhető igazi faszagyerekről is felteszek egy képet. Stílusos háttérrel, ahogy azt kell.

Frizbee in the Court

A kollégákkal ma délután kivonultunk egyet frizbeezni az egyetem területér. Ez elég jó alkalomnak bizonyult arra, hogy megtanuljak újabb 4-5 nevet. Úgy mint... remek, elfelejtettem. Volt Hárí, Anand, Lee, Ray és még sok más. A szöveg helyett inkább a platz:

No meg a két csapat:

Az én csapatom

Az ellen

Nyilván lehetett volna mozgalmasabb, jobb képeket csinálni, de rohannom kellett játszani, vártak. :)

Összességében ez tényleg baromi jó volt, mondhatnám awesome. Amióta itt vagyok alig mozogtam és ez most tényleg jól esett. (A Recreation Centert újítják péntekig.) Mondjuk nem is ittam még, egészen máig. De ez nem is hiányzik.

Me Be Immigrantes Legalles

Az ún. Social Security Number (SSN) nélkül az ember nem ember itt Amerikában. Sokkal inkább illik rá a senki szó. SSN kell a munkavállaláshoz, a jogosítványhoz, az előfizetéses telefonhoz és elvileg a bankszámla nyitásához is. Kiállításához egy külön hatalmas intézményt létesítettek a halál fas a város túlvégén. Megközelíteni korántsem könnyű a helyet (~Mordor). Az emberek ide könyvvel érkeznek, mivel tipikusan órákat kell várni, hogy valaki sorra kerüljön. Nekem is ezt javasolták.

Hehe, én nem ezt az utat jártam. Hatalmas SUV-val vittek és annyit kellett várnom amíg kitöltöttem a papírokat (ergo nem kellett várni semmit). Az épületet elhagyva vettem észre, hogy az csak nekünk volt nyitva, senki mást nem engedtek be. Egy pirospont Vanderbiltnek és az ISSS-nek.

Az épület várakozó egyéb népek és Sanyi