I Feel Safer Now

Ahogy az idő telik, a napnál is világosabbá válik, hogy az igazán időtálló, fontos és értékes bitsorozatok a saját fényképeket és videókat tartlmazó fájlok. Egy Office 97 install, egy NFS CD már rég szemétnek számít, míg egy beszkennelt ősi vitorlázós kép, egy középiskolás házibuli emléke, egy Belga koncert (majdnem) videója, vagy egy családi fotó értéke elkezd a felbecsülthetetlen felé tendálni. Előbbiek elértéktelenedése nem csupán a szoftverek elavulásának tudható be. Nagyban hozzájárul az is, hogy ezek valahol mindig megvannak. Régebben ez néhány ismerős CD-jét, vagy merevlemezét jelentette, ma pedig (még) ott vannak a különböző torrent oldalak. Nem szép dolog jogvédett termékeket illegálisan letölteni, nem is kell, de maga a tény, hogy szinte minden program azonnal elérhető azért megnyugtató. A Warcraft 3 CD-ket se kellett végül kihoznom, elég volt az eredeti serial key-m és btjunkie.

A privát adattartalmakkal azonban más a helyzet. Egy jóféle hawaii csoportfotót például böngészhetnék a neten, olyat biztos nem találnék, amilyet Punában készítettünk a fekete homokos tengerparton. És ez még nem is feltétlenül jó példa, hiszen legalább ötünknek megvan, kellőképpen redundásan van tárolva, vagyis ha egy jól sikerült parti alkalmával megnézés helyett véletlenül törölném őket, még mindig nem dőlne össze a világ. Na, de mi a helyzet azokkal a fotókkal és videókkal, amik esetleg még érzékenyebbek (pl. a hányós képek) és nincsenek implicit módon redundánsan tárolva? Nos, a redundanciát nyilván szándékosan is meg lehet oldani, ahogy a hozzáférés is viszonylag könnyedén szabályozható.

Én a saját képek és videók tárolására jelenleg két hordozható külső HDD-t használok. Ezeket mintegy háromhavi rendszerességgel szinkronizálom egymással, a laptoppal, illetve a munkahelyi gépemmel. A >2x redundanciát bőven elégnek tartom, túlzottan paranoiás azért még nem vagyok. Annál inkább harapnék viszont, ha valaki olyan kezdene turkálni a képeim között, akit erre nem hatalmaztam fel, ezért mindkét HDD 256-bit AES titkosítással van védve.

Szinkronizáláshoz ajánlom a SyncToyt, vagy a Total Commandert - az egyik könnyebben használható, mint a másik. A titkosítás picit macerásabb, mert a TrueCryptet használva a linuxnál megszokott módon kell csatlakoztatni a meghajtót, ugyanakkor megvan az az előny, hogy ez bármilyen oprendszer alatt megtehető.

Tehát röviden, tegnap mindent archiváltam ily módon, beleértve azokat a képeket is, melyekről egy régebbi Skype beszélgetés alkalmával Dávid és Matyi megmutatta, hogy csak 1x vannak nálam letárolva. Ezen túl frissítettem az összes jelszavamat, az egyetemi-, banki- és egyéb fiókokhoz tartozókat. Minden legalább tíz karakter és tele van hülye karakterekkel. Nem mondom, hogy most már minden feltörhetetlen, de messze jobb helyzet ez, mint amikor mindehol a jó öreg 12345 szerepelt.

P2P Refunds

A múltkor már említettem, hogy a torrentezéssel kapcsolatos jogi vitákat többé-kevésbé nyomon követem. Ezzel kapcsolatban a Comcast most elsütötte az eddigi legnagyobb poént, ami onnan indul, hogy a Comcast a P2P típusú kapcsolatokat korlátozta, tartalom alapján kevesebb sávszélességet biztosított a csomagoknak. Valaki emiatt beperelte őket, és nyert, úgyhogy a Comcast most kárpótlásként pénzt oszt a felhasználóinak, ~$10-$16, ha azok jelzik, hogy ilyen jellegű sérelem érte őket (ergo lassan jöttek a torrentek). Íme a hivatalos értesítő fényképe:

Picit sarkítva a dolgot, elég vicces, hogy Európában - főleg Svédországban - tűzzel űzik a torrentezőket, közben a begyűjtött pénzt itt Amerikában szétosztják a letöltők között. Furcsa egy ország ez, én mondom. Mellesleg te jelentkeznél a pénzvisszatérítésre?

Megjegyzés: ha valaki tudja, hogyan kell egymás mellé tenni a két képet, szóljon!

Paperwork and Sports

Holnap korán kelek, úgyhogy csak két röpke gondolat.

Idei év januártól átvettem a lakás adminisztratív ügyeinek intézését, úgy mint a lakbérét, a vízét, az villanyét, az internetét és a biztosításét. Mindenből a paperless/eBill (otthon talán Zöldnek nevezett) opciót választottam, mert a postai levelezés körülményes, a netes ügyintézés pedig több, mint kézenfekvő nekem. Az átírások nem voltak zökkenőmentesek, de a tranziens már erősen lezajlóban van. Főleg a lakbérrel és a Comcasttel (internet szolgáltató) szívtam a legtöbbet. Előbbiről majd lesz egy külön bejegyzés is, útóbbi pedig... Szombaton volt velük egy 2 órás marathoni beszélgetésem, mert az első két ügyintéző kissé félrevezetett. Történt ugyanis, hogy nem a megrendeléskor rögzített akciós árat számlázták ki, hanem a "simát". Az pedig nem olcsó. Számszerűleg $58 lenne havonta egy ca. 8 Mbit/s kábeles internet hozzáférésért. Na, de kis böngészéssel, néhány kuponnal ezen lehet olcsítani. Ahogy most megrendeltem az internetet, $19.99-et fizetünk havonta. Volt egy kötelező beszerelési díj $50-ért, de (main-in-rebate után) ingyen van a modem és az n-draft WiFi router is. Sőt, még lehet, hogy további $75-t is visszakapok, de ez már nem biztos. Ha igen, akkor $95-ből kijön a fél éves internet ajándék modemmel és routerrel. Ez pedig már egészen elfogadható.

A másik gondolat a sport. Újévi fogadalmat nem tettem, de sima fogadalmat ugye bármikor lehet. Mivel otthon mindenki megszólt, hogy mennyire le vagyok fogyva, elhatároztam, hogy év végére legalább 80 kg leszek. Amióta visszajöttem Nashvillebe, heti 4 alkalommal megyek konditerembe - hála az új munkatársamnak. Ennek köszönhetően a kajálással sincs gond, mert folyamatosan éhes vagyok, úgyhogy a kitűzött cél nem is olyan vészes. Emelett, voltam már futni, fallabdázni és falmászni is, sőt úgy néz ki lassan a bírkózás alapjait is lassan elsajáítom. A bírkózás egy tróger sport, 2 perc alatt teljesen elfárad az ember. A futás során ismét megfájdult a térdem, ami miatt a talán elöregedett futócipőmet okolom. Arra, hogy kiderítsem tényleg ezzel van-e gond, két ötletem is van: vagy rekortánon futok vele az aszfalt helyett, vagy veszek egy pár új futócipőt. Mindenesetre az előbbivel kezdek. Fallabdázni Manish-sal és Daniellel voltam, és bár ez egyáltalán nem terhelte a térdemet (?), Daniel jól elvert. Ez egyfajta búcsújáték volt, mert Manish azóta itt hagyott minket, hogy életét Kaliforniában folytassa a menyasszonyával és a Qualcommal. A falmászás is baromi jó volt tegnap, bár az alkarom még mindig erősen be van durranva, a csuklómat meg folyamatosan Neutrogena pakolás alatt tartom. Röviden összefoglalva, ezeket nagyon hiányoztak otthon, mert bár a hólapátolást és a favágást is élveztem, ezeket a sporttevékenységeket nem pótolták.

Green Card Lottery

Az amerikai állapolgárság megszerzésének több módja is létezik. Van, egyszerű, de drága, van bonyolult és drága, van utólag szinte kivitelezhetetlen és van a kifejezetten Örsnek való eljárás. Az első kettőhöz nem kell semmi más, csak egy jobb/rosszabb féle ügyvéd, egy valag pénz és 3-6 hónap. Ez az eljárás kissé körülményes, főleg a harmadik módszerhez képest, ahol mindössze az Egyesült Államok területén kell születni. Persze ezt huszonévesen, vagy idősebb korban már elég nehéz megoldani. Most az utolsó lehetőségről szándékozom írni.

Zöldkártya Lottó

A játék szabályai egyszerűek: nevezni kell a játékra, a jelentkezők között pedig kisorsolásra kerül mintegy 50000 zöldkártya. A lottó hivatalos neve Electronic Diversity Visa Lottery, de a Green Card Lottery elnevezés sokkal elterjedtebb. Előbbi megnevezés már enged utalni bizonyos dolgokra, úgy mint a program fő céljára és ezáltal a nevezés korlátozásaira: indiai, kínai és mexikói embertársak hátrányban. Ők ugyanis alapból nem jelentkezhetnek a sorsolásra. A jó hír viszont, hogy kis hazánk állampolgárai igen, sőt mindezt elektronikusan és ingyen. Grátiszként, ha valaki véletlenül nyer, a házastárs is nyertesnek érezheti magát. Szóval, ha valakit érdekel a dolog, az elektronikus kapuk 2009. október 2-től november 30-ig állnak nyitva az alábbi címen:

http://www.dvlottery.state.gov/

A kitöltés állítólag mintegy 30 percet vesz igénybe. Just sayin'.

Update: A No Retouching részre vessetek egy pillantást.