The Design of Everyday Hyatt Things

Időnként teljesen megkérdőjelezhetetlennek tartom, hogy vannak olyan pillanatok, amikor az ízléses formatervezés, a használhatóság és a felhasználói igények teljesen jól megvannak egymással. Mélyen talán nem ismerik egymást, de egy igen kellemes szimbiózis lehetőségét fenntartva élnek-éldegélnek és telnek a napok, melyeken mindegyikük külön-külön járja a tervezés városának nyüzsgő utcáit. Aztán egyszercsak eljön a délután, amikor a 8.2 ágra sütő nap mellett csak két apró bárányfelhő leledzik az égbolton és egy furcsán elhagyatott sikátorban szembetalálja magát az ízléses formatervezés és a használhatóság. Picit meghökken mindkettő, majd 32 másodpercig farkasszemet néznek, mígnem torokszakadt üvöltéssel egymásnak rontanak. Az összeütközés eredménye egy kificamodott boka, két lilás-zöld monokli és két lerúgott, de még eladható vese. Ezen veszteségeket konstatálva a két entitás végül a sikátor két külön vége felé kullog és sír.

Meggyőződésem, hogy a Hyatt bizonyos szegletei csak egy ilyen pillanatban születhettek. Ezt igazolandó ajánlom az alábbi két fényképet:

Telefon a liftközben

A fürdőszoba/mellékhelység ajtaja belülről

Aztán az is lehet, hogy ezekkel semmi gond, csak még mindig nem nőttem fel az itteni kultúrához, vagy épp egy kis cini-kriti túltengésem van.

Easter Weather

A madarak azt csicsergik, hogy otthon lassan hógolyóval lehet dobálni a nyulakat. Arról még mindig nincs jól kialakult képem, hogy az itteniek tudatában a nyúl mennyire áll messze a húsvéttól. Vajon legalább annyira, mint a havazás a március végétől? Voltaképpen ez irreleváns is, mert minden távolságtól függetlenül ma reggel Budapesttől 10 szélességi fokkal délre elővettem a hókaparót, hogy bearaszoljak a munkahelyre.

St. Louis

Múlt hét végén felugrottunk Missouri állam St. Louis nevű városába. St. Louie nem kicsi. Ha le kéne írnom a várost, nem tenném. Korábban már úgyis megtette ezt Nelly. Az építészetéről azonban ejtenék pár szót.

Csapjunk egyből a közepébe: a belváros az alábbi képen felvázolt módon fest. Középen található a nevezetesség, ami egykor bíróságként üzemelt. Ezt öleli körbe a narancssárga kétszárnyú épület (a szállásunk), a kommunizmus korából itt ragadt kosz-szürke 15 emeletes luxusapartman (jobb elől) és a többi véletlenszerű magas épület. Ezeket kétségkívül egy, a Sim City 2000 városfejlesztő algoritmusát meghazuttoló, tudatos és kreatív várostervezés eredményeként kerültek helyükre.

St. Louis belvárosa

A fenti képet mindenképp érdemes összevetni az alábbi nyertes és elfogadott látványtervvel, amit közel 50 éve készítettek és fogadtak el. A látványterven a részletek valamelyst elvesznek, főleg mert a kép telefonnal készült, de alapvetően három dolgot kell rajta észrevenni. Az egyik a hatalmas furcsa ív, a másik az ív alatti maszat, ami a volt bíróság épületét jelképezi, végül a harmadik a 20+ emeletes épületek teljes hiánya. Ez utóbbiak végül mégis kinőttek a városközpontba, minek kapcsán a Pesti oldal Petőfi és Lágymányosi híd közötti szakaszának beépítését akár esztétikusnak és sikeresnek is nyilváníthatjuk.

Gateway Arch: a nyugat kapuja

Ha pedig szóban belebotlottunk az ívbe, azt 49 éve kezdték el építeni, úgy hogy igen magas legyen. Végül 192 méter magasra és ilyen szélesre sikeredett:

Az ív széltében 

Az ív érdekessége, hogy bele is lehet mászni és fel is lehet szökkenni a tetejére. Felülről pedig egészen jó kilátást nyújt, ahogy azt az első és az alábbi kép tanusítja.

A Mississippi part parkolója az ívből

Maradva a várostervezésnél és az építészetnél, minden hosszabb magyarázat nélkül egy pár további képt.

A bíróság volt épülete a földről

Ez mondjuk kifejezetten tetszett: hatalmas betonfalanszter cizellált felső emelettel 

Az "így készült" fénykép

Az ügyeletes plasztik dementor elijeszti a munkásokat

Toronymúzeum (Pókember főellenségének főépülete)

A University of Washington campusának főbejárata

Összességében St. Louis egy lescsúszott és elhagyatott Washington D.C. hangulatát keltette bennem, de egy hétvégét mindenképp érdemes volt rászánni a városra. Arra pedig mindenképp jó volt, hogy Nashvillet ezek után egy fokkal takarosabb és kellemesebb városnak érezzem.