Tennessee State Fair

Hétvégén voltam Tennessee State Fair-en, de ezt eddig sikeresen elhallgattam. A Fairt eleinte úgy kell elképzelni, mint egy mezőgazdasági kiállítás, egy cirkusz és egy búcsú homogén egyvelegét. Ha ez megvan, fel kell szorozni az egészet a szokásos gallon/liter aránnyal, és meg is vagyunk. A rendezvény honlapja színeiben és összeállításába egyébként egész jól visszaadja a hangulatot.

A mezőgazdaság

Ez a szekció igen gazdag volt. Kezdetnek bekonferálnám az idei győztes tököt:

Tennessee állam legnagyobb töke '08

De ezen kívül voltak méhészek (balra), nyulászok és tehenészek (lentebb) is. Volt aki a kukoricáját, paradicsomját, vagy szalmáját állította ki, de akadt olyan aki egyszerűen betolta a John Deere fűnyíróját.

A többi részlegről most nincs több kép, mert 128 MB ugye nem sok, viszont Jantól már úton vannak. Ha megérkeznek, igyekszem feldobni néhányat. Addig is egy (majdnem) közös kép az indián-részleg elől.

Tennessee State Fair - Hátul: Papszi, Judit, elől: Bea és Jan

Ami miatt ma eszembe jutott - a Rec Centerben - ez az egész, az... Szóval a Fair volt talán az első igazi kultúrális sokk. Az emberek tipikusan másfélszer akkorák voltak, mint egy átlagos jól megtermett ember. Jóféle déli akcentussal beszéltek és nem tűntek túl okosnak. Ekkor döbbentem rá, hogy az egyetemet és az ISIS-t egyfajta burok veszi körül. Jóféle. A Vandy-re nagyon úgy tűnik, hogy az állam elitje van összeválogatva. Az emberek átlagos méretűek, a csajok sportosak és jól néznek ki* és szinte mindannyian érthető amerikai angolt beszélnek. A Campuson és az ISIS-ben lenni jó.


*a divatról nem sok szót ejtettem. Bár a gumicsácsó-divat még 40 fokos hőségben is hódít némelyik lánynál, remélem a nyár még sokáig kitart, mert azért alapvetően jól öltözködnek az itteniek és nem akarom, hogy eltűnjenek a miniszoknyák és a farmer rövidnadrágok az arborétum területéről.

Attention Please II.

Két dologról szólnék. Egyrészt, baloldalt az archívumot kompaktabbá tettem, de nem sikerült eldöntenem, hogy ez jobb-e így.

A másik, hogy úgy döntöttem, hogy a különböző szoftverekkel, technikai eszközökkel és gadgetekkel és hasonlókkal foglalkozó bejegyzéseket mostantól a másik blogon fogom közzétenni. Helyből lesz is rajta egy kérdés, aminek megválaszolásához némi segítséget várok.

Medical Treatment

Ma volt szerencsém egy valag pénzt elverni. Voltam boltban, vettem tankönyvet és kaptam két oltást.

Reggel kilencre értem a Zerofoss Student Health Centerbe, de a történet ennél jóvan korában kezdődik. Az otthoni oltások nyilvántartása katasztrófális. Sehogy se sikerült kideríteni, hogy mikor mit kaptam, így arról se volt igazolásom, hogy Hepatitis B ellen be vagyok oltva. Pedig be vagyok, mert amikor Bombay-be mentünk, már indulás előtt fél évvel a dokihoz jártunk, megkapjam az oltást Hepatitis B, malária, stb. ellen. A Hepatitis B oltást ezért úgy döntöttem, hogy újra beadatom magamnak.

A Hep B elleni oltás három dózisból áll, a másodikat 1, a harmadikat 6 hónappal az első után kell beadni. Az első adag Twinrixet még otthon megvettem, 5800 HUF áron. Ezt megelőzőleg persze megkérdeztem az ittenieket e-mailben, hogy a Hepatitis B elleni vakcina mennyibe is kerül, ha itt kérem a Vanderbilten. A válasz $25 volt. Ez voltaképpen még kevesebb, mint otthon. Gyanús is volt az eset.

Két hete bementem a Zerofoss SHC-be - ami az egyetem saját rendelője és tényleg olcsóbb, mint a többi hely -, hogy megnézzem minden rendben van-e a papírjaimmal. Két dologra derült ekkor fény. Egyrészt otthon a durvábbik oltóanyagot kaptam, a Twinrixet. Ennek az ára itt mégsem $25, hanem $90 dózisonként. Másrészt, hogy szükségem van MMR vakcinára is, amit ha nem szerzek be október elejéig, akkor passzív félévre kerülök. Ennek ára $50 dózisonkét és két dózis kell belőle.

Tehát ma reggel kilencre - az előre egyeztetett időpontra - megjelentem a rendelőbe, ahol néhány papír aláírása után szakszerűen elláttak. A papírokon volt szó a fizetési lehetőségekről/kötelezettségekről, allergiáimról, melyekről tudomásom van és hasonlókról. Szakszerűség alatt azt értettem, hogy a néni tényleg húzott kesztyűt és beadás előtt megmutatta a szer dobozát, hogy lássam mit ad be. Miután a két szúnyogcsípés megtörtént, a kreditkártyám segítségével kiperkáltam a $140-t és mentem dolgozni.

Az ISIS-ban szóba jött persze ez a téma és az egyik kolléga mesélt az orvosi szolgáltatásokhoz rendelhető számokról és így implicit módon azok nagyságrendjéről. Történetesen a felesége volt néhány éve teljes CT-vizsgálaton az egyik helyi kórházban. A diagnózis költsége $4000-ra rúgott. Lévén, hogy volt biztosításuk, csak az 15% önerőt kellett kifizetniük. Ugyanakkor kiderült, hogy nem is olyan messze van olyan cég, ami direkt CT-re specializálódott. Ott $800 a teljesen ekvivalens kivizsgálás díja.

Vanderbilt Rec Center

Ma volt szerencsém munka után meglátogatni a Student Recreation Centert (a.k.a. Rec Center). Nem bántam meg. No, nem azért, mert kötelezően befizettem a $170 összegű féléves díjat, hanem mert tényleg jó volt.

Először természetesen gyúrni mentem a fekvőpadhoz. 7 normál fekvőpad van, 2 darab 45 fokos és 2 inverz pad. 20 méternyi egykezes súlyzó, 3 szintű polcon. Sorolhatnám, de ezek ugye bárhol megfizethetők és fellelhetők. Ami viszont máshol nincs: rövid, szűk, "Vandy" feliratú rövidnadrág, hozzá tervezett női alakkal. Márpedig itt volt ilyen. Volt a futópadon, az egykezes súlyzóknál (a nagy tükör előtt), a ~polifoamokon, a taposógépeknél...

Időnként hosszabb pihenőt is tartottam két széria között, mint szoktam. Erre mondjuk azért is szükség volt, mert a 4. szériánál már majdnem alászorultam a rúdnak. Még szerencse, hogy összefutottam Daniellel, aki találkozásunk utána segített edzeni. A gyúrás (értsd fekvenyomás) után kipróbáltam a felülőpadot is. Semmi extra nem volt benne, stabil volt és kényelme. Azt nem írom le mennyit sikerült csinálnom, mert velem együtt a ház és a blog is leég.

Látván, hogy jó a társaság a "biciklis" részlegen, én is odaültem a vízszintes biciklikhez. Van hozzá tévé, de akár olvasni is lehet az ülve tekerés közepette. Úgy számoltam, hogy fél órám van, így az edzés idejét 30 percre tekertem és kiválasztottam a Cross Country programot. Elég könnyű volt tekerni, így helyből felnyomtam a fokozatot. Az eredmény az lett, hogy 15 perc után leszálltam lemásztam a nullkerekűről és elvonszoltam magam az öltözőig.

Konklúzió: valamivel több ésszerűséget kéne társítani az edzéshez. Ha valakinek van kedve segíteni valami edzéstervet, várom a tippeket. Elöljáróban annyit, hogy nem csak gyúrást tervezek beletenni, lehet futás, gépi-bicikli, stb. is. Ja igen. Ezt már említettem, a teremfoci pálya(k) felett van egy beltéri futópálya is, légkondícionálva.

Az edzés után egy picit várnom kellett Robira - aki még nálam is frissebb tag az ISIS-ban. Leültem hát a baseball pálya mellé a padra és néztem a csajoka az edzést. Az egyik nézőt megkértem, hogy magyarázza el a szabályokat és rájöttem: vagy a baseball szabályai túl egyszerűek, vagy én vagyok teljesen hülye ahhoz, hogy felfogjam őket.

Miután tényleg volt időm, körülnéztem még másfelé is. A másik pályákon játszottak focit (hazait), rugdaltak simán kapura, és frizbeeztek is. Vicces, volt - keleti - csaj, aki fejkendőben. Ehhez a látványhoz még mindig nem tudtam hozzászokni. Összefoglalva, igen sokan voltak még este 8-kor is a pályákon, sportolásra tényleg megszámlálhatatlan lehetőség van az egyetemen, az emberek pedig ezt jobbára ki is használják. Ez pedig tetszik.

Nine-eleven

Ma volt (van) 9/11. Mégsem láttam senkit fekete ruhában, sőt még csak nem is említette élőben senki a dolgot. A rádió viszont egész héten erről és/vagy a választásokról szólt. Sok esetben össze is kapcsolták a két témát.

Remember The Milk

Már régóta kerestem egy ilyen alkalmazást, bátyám segítségével most végre rátaláltam. A neve Remember The Milk és voltaképpen csak ToDo listeket lehet vele készíteni, menedzselni.

Igen, a tej nem kéne, hogy kimaradjon

Az első tapasztalatom az volt, hogy pár dolgot elsőre talán nehéz megtalálni, de utána könnyű kezelni. Kinézetre szerintem teljesen igényes, rengeteg feature (shortcut, share, stb.) van benne és számos szoftverrel/hardverrel képes együttműködni.

Ami igazán tetszik, hogy végre egy helyen van minden.

An Average Workday at ISIS I.

Az irodám (kockám) - szakmai szemüvegen keresztül nézve - kezd egyre lakájosabbá válni. Már van gyári Actel fejlesztő- és házi készítésű prototípus FPGA szenzorkártyám. Ez mondjuk nem nagy szám, de a laborból előguberáltam egy "régi" oszcilloszkópot. Valóban nem a legújabb generáció tagja, de digitális, van 4 csatornája és 100 MHz sávszélességig simán használható. Nagyjából olyan, mint amit anno a laborban használtunk a BME-n.

Az "irodám" jelenleg

És hogy az oszcilloszkóp miért kell? Két okból kifolyólag: egyrészt a kártyáról lemaradtak a LED-ek, ami fejlesztésnél nagyon hiányzik. Ennek ellenére valahogy azért látnom kell mi történik az IC lábain (és így az FPGA-ban), erre pedig jó a szkóp. A másik ok, hogy az FPGA alkalmazásban 3 (2+) különböző órajelet fogunk használni és jelenleg ehhez próbálom felkonfigurálni a PLL. Jelenleg úgy néz ki, hogy ez sikerült is.

A prototípus szenzorkártya

Persze az egész eddigi fejlesztési kísérlet nem gyümölcsözött volna, ha nem készítem el ezt a fancy félbevágott csatlakozót.

A negmívelt csatlakozó

A laborban mindeközben megismerkedtem a szikével, a multiméterrel és csupaszítóval (mi is a rendes neve?). Ezeken kívül a laborban volt a korábban már említett oszcilloszkóp - ami már nálam van és egy Xbox. Kérdeztem is, hogy az hogyan és miért? A válasz csak ennyi volt:

Ja igen, azzal majd játszani kell.

Úgyhogy azzal majd játszunk. Gyorsan átfutottam, mik vannak hozzá.

• Soul Calibur 2
  
• Random Focis Játék
  
• Dead or Alive (Ultimate)
  
• Burnout 3
  

Lassan tényleg ki kell próbálni.

Update: kipróbáltuk.

Burnout 3 in-game screenshot