Lord of The Missing Ring

Szomorú dolog történt kérem: mintegy másfél hete nem találom a végzős gyűrűmet. Az tény, hogy a lefekvéstől napfelkeltéig tartó időszakra nem rendszeresítettem egy konkrét helyet a tárolásra, de erre azért nem számítottam. Keresni természetesen még keresem, bár egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy megtaláljam. Talán a hétvégi költözködés alkalmával több szerencsével járok.

Tennessee Wildlife

A futásról épp az előbb írtam. Egy fontos dolgot viszont elfelejtettem megemlíteni vele kapcsolatban: kiváló alkalom arra, hogy az ember betekintést nyerjen Tennessee élővilágába.

A toplista elején álló élőlények pedig:

• Madarak. Még nem jöttem rá, pontosan milyen fajták, de van teljesen piros, teljesen kék és ugyancsak teljesen zöld. Baromi szépek.
• Őzek. Nyugodtak és szelídek. Csak akkor takarodnak le az út közepéről, amikor már 3-4 méteres közelségbe értél. Akkor is csak levánszorognak, és az út széléről (3-4 méterről a szélétől) követik a mozgásodat fejjel. Fura, az otthoniak miért félnek jobban az embertől?
• Chipmunk mókusok. Amikor először megláttam őket, azt hittem egy Vandy-s bulin viccelték meg a sima mókusokat azáltal, hogy leborotválták a farkát. Aztán kiderült, hogy nem, ezek ilyenek. Ők szerepeltek anno a Rescue Rangersben (Chip és Dale).
• Szentjáno bogarak. Zöldek, felfele szállnak mintegy 1 méter magasságig, és közben 1-1.5 másodpercre zölden felizzanak. Elsőre olyna, mintha be lennél rúgva, aztán valamennyire hozzá lehet szokni a látványhoz. Szép.
• Kabóca. Erről a szerencsétlen állatról már régebben írtam. Elcseszett egy teremtmény ez kérem. Hangos, szája nincs, repülni viszont tud. Életciklusa mindössze pár nap, onnan kezdődik, hogy kikel a bábjából és addig tart, amíg éhen nem hal.

Elsősorban most ezek a kedvencek, a növényvilágot sajnos még nem volt alkalmam alaposabban szemrevételezni.

Running Partners

A gyúrást egyre inkább hanyagolom, a futást viszonat annál kevésbé. Heti 5 alkalommal járok már futni, alkalmanként 5+ km-re. A futás helyszíne jellemzően a Percy Warner (5.4k), vagy az Edwin Warner park (5.7k), időpontja pedig szigorúan reggel 7.

Edwin Warner és Percy Warner

Ez az egész azért jó, mert reggel legalább felébredek tőle - a kávé nekem nem segít -, no meg az állóképességem is picit jobb. Ezen kívül pedig kiváló alkalom szocializálódni. Futni ugyanis az egyik kollégával, Péterrel szoktam - egyedül nem is szívesen mennék. Vele mindig poén dumálni, akár szakmai, akár azon kívüli dolgokról, továbbá futás terén közel azonos szinten vagyunk, így mindig tudjuk egymást rúgdosni húzni. A mai jackasskedésünk is ilyen volt, azonban ehhez kellett egy másik partner is: aki nem más, mint a Garmin Forerunner 305 névre keresztelt terméke. Erről következik most egy kis ismertető.

Garmin Forerunner 305

A Forerunner 305 alapvetően nem más, mint egy durung futóóra azzal az extrával megfejelve, hogy beleépítettek egy GPS vevőt. Én $167-ért rendeltem Amazonról (vö.: Garmin oldalán látható $300), ahonnan két hete érkezett meg. Azóta viszem magammal minden reggel, és regisztrálom, illetve publikálom a futás részleteit a Garmin Connect segítségével. - ami szerintem külön poén. Az óra egyébként nem a Garmin legújabb terméke, mind a 310XT, mind a 405 újabb nála, azonban az árak és a review-k alapján nem sokat gondolkoztam, hogy melyiket vegyem meg.

Az első benyomásokról. Volt közöttük néhány kellemetlen:

• baromira meg kell dönteni a kezemet, hogy lássam a kijelzőt
• elég nehezen lockolt elsőre

A magyarázatot mindkettőre hamar megtaláltam. A lock megszerzése csak az első alkalommal bizonyult nehéznek, feltételezem, hogy azért, mert meg kellett találnia magát a nagyvilágban. A megdöntést illetőleg pedig azt vettem észre, hogy a tok alsó megtört részében elhelyezett antenna ilyen fizikai/mechanikai elrendezésben áll futás közben optimális szögben. Úgyhogy mostanra már egyik sem zavar, és jöjjön is pár pozitív dolog:

• ha megvan a lock, az pontos
• térkép funkció
• pontos idő
• edző funkciók

Ha a GPS vevőnek sikerült befognia, onnantól pontosan vesz, legyek kocsiban, erdőben, vagy az kockámban. Erről még mindig napi rendszerességgel áradozunk, hogy hogy a fenébe működhet a GPS azzal a 25W-al, amivel surágoznak a műholdak. És, hogy hogyan lehet ebből a ~-150 dB érzékenységű vevőkkel ilyen pontosan helymeghatározni. A térkép funkció elsősorban arra jó, hogy megnézd merre futottál éppen, esetleg ha eltévedtél, tudjad hol a kocsid (honnan indultál). Ehhe. van egy plusz menüpont is: back to starting point. Ez még egyszer jól fog jönni. Harmadikként az időt említettem, ami azért vicces, mert sehol nem találtam meg, hol lehetne beállítani. Viszont a kijelző egyik virtuális lapján ott van, és pontos.

Az edzőfunkciót hagytam a végére. Millióegy dolgot be lehet állítani, de még csak egyet próbáltam. Ez az, ahol sávszerűen be lehet állítani a megcélzott tempót. Ezt ma (is) 5 és 8 min/miles miles/min közé lőttük be, és 7.21-re sikerült teljesíteni, ami lehet, hogy nem olyan nagy szám, de ha figyelembe vesszük, hogy mennyi domb van a pályán, és hogy milyen kimerülten és jóízűen vigyorogtam a végén, azért ez nem rossz.

Összességében poén ez az óra, lehet egyik nap a heart-rate monitort is kipróbálom, következésképpen meg vagyok elégedve mindkét futópartneremmel.

Off Update: a ScribeFire megint felb*@zott, mindjárt kihajítom. Már két főverziószámot lépett, de az alaphibákat még mindig nem bírták kijavítani.

Bosses' Week Off

Mintegy múlt hét csütörtök óta mindhárom főnökünk valamilyen okból kifolyólag elhagyta az országot. Ritka konstelláció ez, picit mintha lazábbak lennének a hétköznapok. Azért persze igyekszünk dolgoz(gat)ni.

Na persze nem mintha itt egyébként is olyan stresszes lenne az élet, de ez mégis külön jó alkalom arra, hogy rászokjak a medence mellett történő dolgozásra. (Már amelyik részéhez nem kell külön hardver.)

Design Finished

Alig pár perce elkészült életem első PCB (nyomtatott áramkör) terve. Az alkatrészeket már megrendeltem, és rendben meg is érkeztek. Ezeket felpróbáltam a terv egy papírra nyomtatott változatára, majd a felfedezett kisebb hibákat - néhány footprintet - kijavítottam. Mostanra már a gerber fájlokat is legneráltam, amit ma alighanem el is küldök a PCB gyártónak. A végső eredmény itt látható:

Most pedig megyek aludni, mert holnap reggel megint korán megyünk futni.

Madison Pools

Múlt hétvégén történt, hogy az egyik kolléga átjött a gyerekeivel a mi apartmankomplexumunkba strandolni. Az övékét ugyanis "karbantartás" címszó alatt már vagy két hete bezárták. Pont amikor beköszöntött a jó idő és az emberek nekiálltak volna használni.

Ilyenkor jellemzően én is le szoktam menni velük a medencékhez, hogy legyen velük valaki helyi is. No meg egyébként is lementem volna, mert egyrészt szeretek velük lenni, másrészt a kellemesen másnapos állapotomban úgysem akadt semmi jobb dolgom. Jómagam nem voltam valami aktív, de legalább csináltam pár képet róluk.

Mellesleg most fedeztem fel, hogy itt baromi jó a levegő és van ingyenes wlan is. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy nagyon hamar ide fogok szokni esténként.

Over 400 Hundred Miles

Néhány perccel ezelőtt megtankoltam a Hondát. A kilométeróra állása 403.3-at mutatott (azaz mutat most is, mert elfelejtettem lenullázni). Ez egyfajta rekordnak számít, mert 403 mérföldet - vagyis közel 650 kilométert - még nem sikerült egy tankkal elgurulni. A benzinkútnál persze már szinte porzott a tank, a tanksapka eltávolításakor éreztem, hogy kiegyenlítődik a bent megnövekedett vákuum, de azt hiszem így pontos a mérés.

A tankolás mellesleg 14.7 GAL unleaded 87 benzint emésztett fel.