I'm conviced, I have to get up

Nagyjából hajnali 4:30 óta vitatkozom Mr. Jetlaggel arról, hogy visszaaludjak-e, vagy sem. A diskurzus kissé elhúzódott, de mostanra meggyőzött a Miszter:

Nem alszom vissza.

Megjegyzés: azt se mondanám, hogy teljesen ébren vagyok. Mint ahogy tegnapelőtt se voltam, amikor véletlenül elaludtam a fürdőkádban. Nem picit lepődtem meg, amikor felriadtam, hogy 8122 kilométerrel arrébb vagyok, mint amire számítottam.

Strike? Where?!

Ma délután 3:10-kor landoltam a Ferihegy 2 nemzetközi repülőtéren. Ilyen flottul még sose ment a kiszállás és csomagfelvétel. Röpke 10 perc alatt megvolt az egész.

Valószínűleg ez is közrejátszott.

Bier all around the world

Nashville, a fagyos

A hazautazásomra tett kísérlet meghiúsult. Természetes volt, hogy a konklúziót egy - a lakástól nem túl messze lévő - bárban vonjuk le. A hét elején beígért -2 fok Celsius természetesen ideért Tennessee-be. Ezzel bebizonyosodott, hogy középiskolában nem vettek minket palira földrajzon: Észak-Amerika észak-dél irányban nyitott, hol a délről jön a jó idő, hol északról fúj a hideg szél. Ezek elég gyorsan képesek váltani egymást. Lényeg, hogy most hideg volt. És mivel a helyiek tudják, hogy ez nem elég, a Beafsteak mellé rendelt sörömet egy jéggé fagyasztott korsóban szolgálták fel. No kidding. A korsó oldalán lecsorgó sör és hab nem ért le az asztalig, sokkal inkább ráfagyott az üvegre. Annyira azért vagyok már edzett szerencsére, hogy ez ne legyen akadály, túlléptem a problémán.

Atlanta, a barna

Ez már a következő napi próbálkozásom, hogy eljussak a távoli Európába. Megint egy olyan dolog, amit idefelé nem tudtam volna megtenni: $6.15-ért sört venni. Márpedig ez finom volt és barna, normális pint méretben. Úgy tűnik nagyságrendekkel elviselhetőbbé tette az utazást, így azt kell mondjam, megérte az árát.

Párizs, az elmaradt

Csak dobozos sörük volt, abból köszönöm nem kértem.

Budapest, a hazai

Vettem egy Sopronit, egy Soproni 1896-ot és egy Borsodit. Csak mert már elfelejtettem az ízüket, és fel kéne eleveníteni.

Airport WiFi and Ranking

Kissé idegesítő, hogy a reptereken nincs ingyen WiFi. Atlantában sajnáltam kiadni $5-t az egész napos elérésért. Erre most nézem, hogy a párizsi Degaul reptéren potom 30€-ért megkapom ugyanazt. Sebaj, a gépem még mindig időben van, így kevésbé zavaró a "külvilágtól való elzártság". (Egyrészt nem kell hazaszólnom, hogy késik a gép, másrészt kevesebbet kell várni.)

A Free Public WiFi kapcsolatról tud valaki valamit? Minden reptéren találtam egy ilyen kapcsolatot. Soha nem volt rajta titkosítás és soha nem adott IP címet. Kísérteties.

Közben felállítottam egy rangsort a nemrégiben meglátogatott repülőterek között. A legfőbb szempontok a tisztaság, a terminálok közötti eligazodás és közlekedés nehézsége, valamint a büfék minősége voltak.

1. Atlanta
2. Budapest (BUD, Ferihegy 2)
3. Nashville (BNA)
4. Párizs (Degaul)
5. New York (JFK)

Nyilván a méretkülönbséget is illene figyelembe venni, de azzal most nem foglalkoztam.

Kurt Vonnegut: Mother Night

Az első Vonnegut könyv, amit olvastam. Van stílusa, piciben sokat lehet rajta röhögni, nagyban azért annyira nem vicces. Vagyis fekete humora van történetnek, de maga a történet is fekete. Amit leírok az nyilván nem elemzés lesz, ahhoz nincs kedvem. Inkább csak szemelvények, részek amik tetszettek.

Ha a könyv egyetlen mondatával kéne leírni a történetet, azt hiszem ezt választanám:

-Általánosságban szólva, a kémkedés az egyes kémeknek lehetőséget ad arra, hogy a maguk számára ellenállhatatlanul vonzó módon dilizhessenek be.

És mindezt második világháborús környezetben kell elképzelni. Ugyanakkor, ha saját szavaimmal szeretném - kissé primitíven és kellőképpen leegyszerűsítve - megfogalmazni, hogy miről is szólt a mű:

while egy_darabig {
  -Aha.
  -Értem.
  -Én is úgy gondolom.
  -Egyébként le*zarom.
}
-Ó, bas*átok meg!

Néhány rész, ami tetszett, vagy megfogott:

• Az őrökkel folytatott beszélgetés (az egész legelején)
• Párbeszéd az apóssal (Werner Noth gyönyörű kék vázája végén)
• Párbeszéd a tanulságról (Rosenfeld... közepe)

Hossz: 220 (kis) oldal
Stílus: fekete humor, jóféle párbeszédekkel
Mondanivaló: van, de szerencsére korántsem nem szájbarágós
Összesítve: tetszett, 7/10

Megjegyzés 1: egyelőre elég szigorúan pontozom.

Megjegyzés 2: az író könyvet Mata Harinak ajánlotta, akiről véletlenül se Bálint jutott eszembe.

US vs. French women

Egy múltkori beszélgetés során szóba jöttek a francia és az amerikai nők. Mennyire nehéz őket megkülönböztetni?

Mindkét helyen vannak jó nők és persze vannak akikhez kevésbé volt kegyes a természet. Azonban a két különböző földrésze utcáin sétálva biztos, hogy nem kihívás megkülönböztetni őket az öltözködésük alapján. Legalábbis a párizsi De Gaul reptéren elmélkedve erre jutottam.

Lábbeli. A Vandy tehetősebb diáklányai körében idén - és mint kiderült már egy jó ideje - hódít a gumicsácsó és az ún. bearpaw, avagy medvetappancs. A jóléti ország kevésbé vagyonos tagjai egyszerűen sportcipőt vesznek. Egyik megoldás igénytelenebb, mint a másik. Ezzel szemben itt Párizsban a nők nagy része fel bírja húzni az elegánsabb cipőt, vagy csizmát, ami sok esetben nagyot dob az összképen. (Remek, most hogy leírtam ezt a mondatot, az utolsó 10 mellettem elhaladó nőn nem csizma volt.)

Erről jut eszembe, azért a Nashville-i bárokban láttam olyat, hogy a feszülős farmerhoz felvette az "asszony" a western csizmát. Kellemes látvány volt, de a vizsgálódáshoz visszatérve, gondolom egy ilyet senki nem fog összetéveszteni egy francia hölggyel.

Nadrág. Bajban vagyok, nem teljesen emlékszem a kintiekre. De amikre mégis: nyáron extreme rövid short, télen pedig farmer és idétlen színű harisnya (hogy passzoljon a gumicsácsóhoz). Párizsban is előjön a farmer, de gyakoribb az elegáns, esetleg feszülős fekete nadrág és a harisnya + miniszoknya kombináció.

Kabát. Párizsban a szövet- és az egyéb elegánsabb jellegű kabátok dominálnak. Ez igen szembetűnő. Az amerikaiakét nem igazán tudom leírni, talán a sportdzsekik vannak előtérben. Vagy csak simán egy pulóver.

Márkák. Amerikában főleg North Face, Nike és a H-logós márka. Általában 10 méterről pontosan be lehet azonosítnai, hogy melyik brand termékét viseli valaki. Itt Párizsban ez picit szolidabban megy.


Színek. Míg a franciáknál a deszaturált, fekete, szürke és esetleg fehér dominál, addig Amerikában a "jeans blue" mellett a fosbarna fordul kerül előtérbe legtöbbször. Továbbá az átlag nő (ember) az államokban bármikor választ random színeket az RGB (vagy akármelyik másik) színskála bármely pontjáról.

Igyekeztem a nagy átlagról írni, az egyes indivídiumok piciben mindkét helyen ellentmondhatnak az itt leírtaknak, ergo nagy a szórás. Lényeg, hogy amolyan 95% valószínűséggel helyesen meg lehet tippelni, hogy francia, vagy amerikai az illető. Ha ez nem lenne elég, érdemes egy pillantást vetni a mellméretrée, vagy beszélni vele pár szót angolul. Így simán el lehet érni a három-kilences pontosságot.

Megjegyzés: Amikor Amerikáról beszélek, Nashville-ből indulok ki. Könnyen lehet, hogy egy értelmesebb nagyvárosban azért más a helyzet.

17% at most

Remek. Ismét rám jött az álmatlanság, pedig már nagyon rég történt ilyen. Ez így magában még hagyján, de a jó régi borúlátó és aggódó énem is a felszínre tört. Miután két átszállással (Atlanta, Párizs) igyekszem megközelíteni szülőországomat, legfeljebb a címben szereplő 17% valószínűséget tulajdonítom annak az elemi eseménynek, hogy a csomagom velem együtt érkezik meg Ferihegy 2-re.

A járatszámom AF 2894, ha valakit érdekel. :)