In Memoriam DSC-F707

Eddigi első komolyabb fényképezőgépemet középiskolás ballagás előtt pár héttel kaptam. Használtan vettem közel egy évesen, egyenesen Japánból - egy kézilabdaedző közbenjárásával. A közepesen kompakt F707-es Carl Zeiss objektíve külsőre furcsa látvány volt, ahogy a vázzal össze volt integrálva, az egész készülék egy űrhajóra hasonlított:

Sony DSC-F707 (Forrás: www.dpreview.com)

A fényképezőgépet egyszerű volt használni, fél óra után minden kézre állt. A hátsó LCD kijelző és az EVF egyaránt jól használható volt verőfényes napsütésben. Az LCD-t illetőleg ez anno nagy szám volt. A objektítvől elhajlítható váz igen sokszor jól jött, legyen szó földfelszíni makro fotózásról, vagy tömegen felüli partifotókról. Ez utóbbinál és az éjszakai fotóknál általában, az egyedi nightframing módot is díjaztam. Az optikára szintén nem akad egy rossz szavam se.

Ezt a gépet egyszerűen szeret[t]em.

Íme néhány nosztalgikus kép, az első a mai Super Bowl kapcsán:

Rugby, Balatonalmádi, HU

Hirtelen találtam, vagy 100 képet, amit szívesen beillesztenék ide. Vagyis hirtelen elment legalább egy óra, ahogy nézegetem őket. Mennyi jó van köztük! Még egy villámosat csak mert ezt szeretem:

Vihar Udvari mellett

Mellékesen a blog eddigi képeinek nagy része is ezzel a géppel készült. Sajnos azonban az elmúlt fél évben a kártyaolvasó résszel akadtak gondok. Volt alkalom, hogy a gép megmakacsolta magát és bizonyos esetekben nem volt hajlandó elmenteni a képeket. Elsőre még sikerült kitisztítani, amivel még nyertem 4-5 hónapot, de másodjára már nem sikerült megmentenem.

Összegezve, az F707 közel 9 évig szolgált és hiányozni fog. De remélem a következő gépezet méltó utódja lesz és hasonlóan jól teljesít majd. Ez hamarosan elválik.