Not a Special Student Any More

Kemény köröket futotta ezért, de végül elértem célomat: minden hivatalos helyen Ph.D.-re változott a státuszom.

A Storm is Coming

Tegnap este esett a hó itt Nashville-ben. Nem kevés, helyenként meg is maradt a füvön. Ennek következtében a helyi (általános) iskolák be is zártak azonnal.

Mondhatnám, hogy egy picit túlreagálják a dolgot a helyiek, és mondom is. De hozzátartozik a dologhoz, hogy a tegnapi jég- és hóvihar a környező államokban 1 millió lakást hagyott áram nélkül. Ha jól értettem a CNN híreit, ez a Tennessee-t környező államokra is igaz, az energiaellátás helyzete pedig nem igazán fog javulni a következő hetekben.

Nashville-be ma estére még ígérnek egy szárazabb, hidegfrontot. Ennek megfelelően ma melegebben öltöztem.

J-FET Amplifier Connections

Picit szégyellem a dolgot, de odáig fajult ahelyzet hogy újra meg kell értenem, hogyan működnek az tranzisztoros alapkapcsolások. Elsősorban a JFET-re vagyok kiváncsi, úgyhogy most ezt tanulgatom.

Találtam egy egész jó "puskát", itt. Ha esetleg valakit érdekel.

Mellesleg az egész azért kell, mert a következő napokban mikrofonokat kell tesztelni. Ha valaki ehhez szakmailag hozzáértőnek tartja magát, kérem jelezze.

A Few Days in Hungary

Minap kiszakadt a világosabb farmerom. Szemügyre vettem a tátongó lyukat közelebbről is, és elmerengtem, mi is okozhatta az ruhadarab anyagának lokális elgyengülését. Két régebbi történet jutott eszembe, illetve egy kevésbé régi esemény(sorozat).

A farmer története

Ebben a nadrágban kétszer estem el, úgy hogy arra emlékszem is. Közös volt az esésekben, hogy mindkettőt aszfalton produkáltam. Az egyik Lackó mikulás buliján történt. Az egész úgy kezdődött, hogy már mindenki mosolygott. Volt már komoly beszélgetés, kicsi a rakás, tulajdonképpen az összes eposzi kellék megjelent a bulin. Aztán egyszer a nálam egy fokkal kevésbé józan Ufi kiolvasztott a fejével egy fél kiló epret, majd elindult haza Ágival. Lackóval éreztük, hogy sietni és segíteni kell, ezért futottunk vele egyet. A vége persze az lett a dolognak, hogy elestünk mindhárman. Én főleg a térdemre és a többiekre. Szerintem itt kezdett el kopni a térde a nadrágnak.

A másik esés helyszíne a Duna partja, a Nemzeti melletti villamosátkelő volt. A kollégákkal borozgattunk egy jót, de ez tényleg "lájtosra" sikerült. Vélgül azért Imrének sikerült a fűben hemperegve elhagyni a kulccsomóját, amiért végül én mentem vissza. Persze görkorival. Ehhez már csak némi sötét és egy pár villamossín kellett és meg is volt a második esés.

Egyfelől rossz ránézni a nadrágra, mert szerettem és most újat kell vennem helyette. Másrészt kellemes emlékeket idézett fel, úgyhogy annyira talán nem is. Visszaemlékezni mondjuk lyukas farmer nélkül is lehet. Mindegy.

És azon túl

Most karácsonykor hazamenni mindeképp megérte. Most néhány "ok" jön, hogy miért:

1. Jó volt látni az otthoniakat, illetve, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok

Lecsábítottuk Anyut a Balatonpartra

Voltunk a hegyen Apuval borér'

2. Jó volt Budapesten, Pécsett

Jó volt az elő-, a rendes- és az utószilveszter és igen jó volt az utolsó este Pesten. Ez az este (is) egyike volt azon eseményeknek, ami miatt mindenképp érdemes volt hazamennem. Spórolva a szavakkal:

Kollégák és bátyám a Blahánál


Gerdával az Oktogonnál

Aki nem fért rá a képekre (vagy már hazament), attól elnézést kérek. Akivel nem találkoztam otthon, attól is. Kemynek köszönet a fuvarért, Matyinak meg a kíséretért.

[Poszt vége, kezd csöpögőssé válni.]

New Years Resolution

Ezt már régebben meg akartam írni: az újévi fogadalmakról van szó. Nem vagyok benne biztos, hogy ezeket ott hangosan ki is mondtam, de az biztos, hogy nagy része már akkora megfogalmazódott bennem. A fogadalmakat talán érdemes kategóriákra bontani.

Sport

Megfogadtam, hogy (még) többet sportolok. Csináltam is egy listát, hogy mik azok, amik szóba jöhetnek:

• Röplabda (-)
• Tánc (Salsa) (?)
  
• Vitorlázás (?)
  
• Fallabda (*)
  
• Gyúrás (+)
  
• Futás (*)
  
• Falmászás (*)
  
• Lövészet (?)
  

- : kilőve
* : (jobban) kéne
? : még nem tudom, mi lesz vele
+ : tolom

Bámulatosra sikerült ez a jelölésrendszer. De az talán átjön, hogy bizony még nem minden megy flottul. Egyelőre a rossz időre fogom a dolgot, bár ezen már most elröhögtem magam, annyira szar kifogás.

Kaja

Elhatároztam, hogy a vásárolt kaják minőségére még inkább odafigyelek. Igyekszem többet járni a Whole Foodsba, és törekszem a változatosságra. A kaján ilyen szempontból továbbra se spórolok. Legfeljebb úgy vagyok hajlandó, hogy kevesebbet járok ebédelni a környező gyorséttermekbe, mert az drága bír lenni, és nem mindig laktató.

Sőt, elhatároztam, hogy normális kenyeret veszek ezentúl. Valószínűleg a Panera-ban. Épp a kajákkal kapcsolatban fogalmazta meg valaki, ami ennél picit általánosabb érvényű:

Ami otthon luxus volt, az itt mindennapos termék. Ami otthon mindennapi volt, az itt luxus.

Ebben van igazság. Az "értelmes" étel elég drága. Az autó nem.

Utazás és szórakozás

Sokáig volt tervezgettem, hogy a nyáron lecserélem a kocsit. Először a Z3-ról álmodoztam, aztán az Eclipse, végül a Celica került a lista élére. Most meg igazából azon a véleményen vagyok, hogy arra tökéletes nekem az Accord, hogy itt Nashville környékén elbohóckodjak. Egy váltóolaj cserébe preventív jelleggel még lehet, hogy beinvesztálok (~$120), de többet nem akarok rákölteni.

Ehelyett félreteszek utazásra. Három nagyobb tervem van, ami azt illeti:

• Guatemala Kemyvel, Február végén (11 nap)
• Nyugati part az otthoniakkal, Augusztus végén (~2 hét)
• San Jose és Hawaii Örssel, amíg még itt van (~bő 1 hét)

Mindemellett, ha van rá lehetőségem a hétvégéket felhasználva tervezem, hogy megismerem Nashville-t és környékét, illetve a szomszédos államokat. Hát ez a nagy terv.

Egyetem és munka

Időben nekiállok a dolgoknak és leaprítom őket. Nem szarakodok, semmi cicó. Nem zavar, ha hétvégén úgy érzem be kell mennem, hogy befejezzek valamit, vagy este későn jövök el. Addig nem, amíg a jelenlegi flexibilitásom megmarad az időbeosztásomat illetőleg.


Nagyjából ennyi lenne az újévi fogadalmakról. Talán egy dolog maradt még le, de ez később, újév után tudatosult benne: egy barátnőt kell szerezzek, különben halálra unom magam. Ez persze már otthon se ment egyszerűen, itt pedig nem tűnik könnyebnek a helyzet. Azért majd megoldjuk. :)

Összefoglalóképp egy "megindító", rövid jelenet, ami tetszett a Wanted-ban. Azaz lenne, ha lenne értelmes minőségben. Sebaj. Akkor majd idézek, bár inkább nézzétek meg a filmet, nekem bejött. Tehát az utolsó (előtti) mondat:

This is me taking back control of my life.

Stress at Work

Igen, ez a bejegyzés a munkahelyi stresszről szól. Illetve a főnökömről.

Tegnap, illetve ma az egyik projekt keretén belül demóztak Martinéknak. Picit meg voltak csúszva a dolgokkal, így esett meg az, hogy Tihamér és a főnököm még vasárnap is bejöttek (bement) dolgozni, valamint hétfőn is tovább maradtak.

Act #1

Hétfő este 7:34pm körül lehetett, amikor még mindig bent voltam ISIS-ban. El voltam merülve a teendőimben, vagyis épp kirohanni készültem a Pyro-val, amikor valaki mögém ugrott és jól rám ijesztett. Olyannyira, hogy másik irányba indultam el a karakterrel, mint terveztem, mire azonnal meg is haltam. :(

Az ilyesztést egy szolíd "Ó, bas** meg!", vagy "A k**va életbe!" felkiáltással honoráltam. Hallottam, hogy a többiek kuncognak a dolgon, de nem hagytam, hogy megzavarjanak, hiszen a csapatom jól állt: játszottam tovább.

Gondoltam magamban, hogy Robinak ez a poénja jól sült el, bár ez a stílus nem rá vall. Mintegy 30 perccel később derült ki számomra, hogy nem ő volt az, aki megtréfált, hanem a főnök. Nekem ezt annyival sikerült viszonoznom, hogy egy viszonylag értelmes, közepesen komoly beszélgetést hirtelen félbeszakítottam egy "Bocs, Ákos van egy kis vazelinod?" kérdéssel. Ez a projektemben használt szenzorok felhelyezéséhez szükséges, bár abban a pillanatban épp nem volt sűrgős.

Act #2

Minap egy olyan e-mailre ébredtem, amiben ez (is) állt:

Does he have an ext, if not he needs to stop working immediately.

Az ISSS -, a külföldi diákokkal foglalkozó egyetemi szervezet - megint szarakodott egy picit. Elfelejtettek egy bizonyos papírt kitölteni és átküldeni a HR részlegre. Úgyhogy nyertem egy plusz utat. Mindeközben pedig szóltam a főnöknek is az ügyről. Az ő válasza:

ezek hulyek. szokas szerint.

Rövid és velős. Szokás szerint.

Act #3

A múltkor mutattam egy filmet Harvei Krumpet, a polák életéről. Aki látta, biztos emlékszik a noteszére. Nos, miután már sokadik napja próbáltam SD kártyát vezérelni, egyszer eszembe jutott nekem is egy fakt, amint menten fel is véstem Péter táblájára.

Fakt #714

Controlling a 2GB SD card using a flash based FPGA is not an easy task.

Hmm... Ez nem a szó szerinti idézet, holnap leellenőrzöm, ha nem felejtem el.

Mellesleg a kártyát végre sikerült működésre bírni. Valami felettébb kretén dolog miatt nem ment.

Having a Beer in Atlanta (or Two)

Well... it... all... started... with... this... condom... factory...

Ha nem is az óvszergyáttal, de az egész azzal az ötlettel indult, hogy igyunk egy sört. Persze hol máshol, mint Atlantában. Tehát a hétvégén két kollégával legurultunk Georgia állam fővárosába. Beszélgettünk egy jót két otthonról jött kollégával, majd beugrottunk a Hootersbe egy sörre. A "Soon to be relatively famous Hootersbe". És akkor bemutatnám a pincérnőt:

Mia the waitress, Sandor the f*g :D

A pincérnővel sok gond ugye nem volt, mosolygott, mint a tejbe tök. Azaz egy mégis, a 3. kör után elkezdett random/miller sört hozni, akármit kértünk. Ezzel a többiektől ki is érdemelte a nulla borravalót. Én egy picit azért hagytam.

Szokták volt mondani, hogy kicsi a világ. Ez nyilván nem igaz, de azért ehhez a kocsmatúrához hozzátartozik, hogy Atlantában sikerült összefutnom valakivel Badacsonytomajról, aki ismeri Bíró Gyuszit (Balatonudvari).

A sörözés után még összefutottunk egy fura alakkal (mindenki eldöntheti, melyik a fura alak), majd egy darabig kóstattunk egy másik szórakozóhely után. Végül a hotel bárjában kötöttünk ki.

Másnapra terveztünk még egy kisebb-nagyobb városszemlét, de ez elég rövidre sikerült. Az előre eltervezett programból csak a Coca-Cola és a CNN HQ meglátogatása jött össze - utóbbi csak kívülről. De, teljesen véletlenül belebotlottunk a Georgia Tech Campusába. Itt olyan kép fogadott, amivel a Vandy környékén még nem találkoztam:

Geogia Tech, The Way I Like It

Na majd egyszer talán a Vandyn is. A Campus maga egyébként úgy nézett ki, mint valami barátságosabb fajta gyártelep, hasonló stílusban épült lakóházakkal. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ha egy adott városban van valami híresebb egytem, mindenképp megnézem azt. Meg, ha valami egyszerűbbrő van szó, azt is.

Az albumot még egyszer ajánlom megtekintésre, van benne pár egészen jól sikerült kép.