2009. szeptember 20., vasárnap

Hawai`i #1

2009.08.16., Vasárnap

Ha nehezen is, de végre rászántam magam, hogy elkezdjem írni a beszámolót az idei év eddigi legnagyobb túrájáról, a Hawai`i és Nyugati parti útról.

Indulás

Ha az előkészületeket nem számítjuk, a történet augusztus 16-én indult. Robira ezen a reggelen is lehetett számítani, szeme se rebbent, amikor tudtára adtam, hogy amerikai középidő szerint reggel 6:40-kor indul a gépem. A reptéri fuvar tehát lezsírozva, érkezés után már csak a $15 rejtett díjat kellett befizetni az északnyugat-háromszög szállítmányozó cégpárosnak. A becsekkelés zökkenőmentesen ment, a 7 órás repülőút pedig viszont gyorsan elreppent, az előtte esti 23:40-es lefekvésnek köszönhetően. Repülés közben a legnagyobb szórakozást a mezőgazdaságban dolgozók implicit művészi alkotásai nyújtották, ami néhány ezer méter magasságból valahogy így nézett ki. Ezután jött a néhány órás kékség, a helyenként felhők élénkítette kussoló óceán.

Érkezés

Oahu szigetét délről közelítettük meg, így először Mauit és Moloka`it pillanthattam meg.



A látvány kapcsoán az első gondolatom az volt, hogy engem már Molokain is kitehetnek. De ez nem így történt, a gépem Oahu szigetén, Honoluluban landolt, az 50. állam fővárosában.

Hawai`i állam

Hawai`i az USA legfiatalabb állama, 1959. augusztus 21-én nyert felvételt, vagyis épp most ünnepelték ennek 50. évfordulóját. Az állam mintegy 8 szigetből áll, amik északról délre "fiatalodnak". A négy legnagyobb Kaua`i, Oahu, Maui, és Hawai`i (Big Island). Az állam fővárosa, Honolulu, tehát Oahun található, ahol az egész állam 1-1.5 milliós lakosságának mintegy 80%-a él.

Oahu

A repjegyem Oahura szólt, ahol Pearl Harbor is található. Pearl Harbor pedig nem csak egy hadimúzeum, hanem egy aktív katonai bázis is. Ezen kívül Oahu tele van forgatási helyszínekkel, természeti látványosságokkal, strandokkal és a strandokon keresztül implicit módon csupajó polinéz és túrista csajokkal. Ez alól Waikiki sem kivétel, így a szállosmat is a strand mellett 120 méterrel foglaltam. A hely tele volt fiatalokkal, beleértve az ott dolgozókat (mi érdekes található a képen?).



Az első naplemente

A szállás elfoglalása után azonnal rohantam is a strandra, hogy megmártózzam a Csendes-óceán kellemesen sós vizében. A pancsolás és heverészés után elmentem vacsorát keríteni, amihez járt egy naplemente is. Ez az első naplemente Hawai`i-on ottani idő szerint este hét körül következett be, és valami hasonló színekben tündökölt:





A jetlag, az 5 órával elnyújtott nap és a másnap reggeli szigetközi szökkenés viszonylag korán, már este 9-10 körül ágyba kényszerített. Az alvással tehát nem volt gond - még annak ellenére se, hogy a hatágyas szobám egyik sarkában egy hatalmas ventilátor a 747-es hajtóműjének hangerejével zúgott.


5 megjegyzés:

Ficzere írta...

hajrá Sanyi, helyettünk is írsz :)

Matyi írta...

huuuu gyönyörű képeket válogattál beés tetszik az egész bejegyzés:)GRAT!

Matyi írta...

Jaaa és hogy a tengeralattjáróról nem meséltél egyáltalán hogy láttál azért haragszom! Tudod melyik volt? Jo nagynak tűnik?

bAtu írta...

Valószínűleg az, amelyik a képen is látszik. Duh...

Robi írta...

Hahhá, megvan! Maga vagyok a sentinel!

A recepciós fickónál, az asztalon: egy 200-as és egy 1000-es (HUF). De ez rohadt dolog ám. Olyanra figyeljünk, ami tök hétköznapi?