Twíít, twíííít! Az utolsó két bejegyzésem szövege alig haladta meg a 160 karaktert (ha egyáltalán elérte azt). Lassan én is elgondolkozhatom azon, hogy twitterre, vagy facebook-ra migrálok, ahogy azt A nyugati kolléga is tette.
A ma esti történet ott kezdődik, hogy félreolvastam egy e-mailt. Ennek eredményeként ahelyett, hogy Hawai`i governátornénijével találkoztam volna, Lucy Luval sikerült 10 percet csevegnem (twíít!). Na sebaj, ahogy túléltem a mogyoróvajas-műzlis tortillaba csavart banánt úgy a mai napot is általában, és végre a Toastmasters fogalma is kezd letisztulni.
Ez meg egy elcseszett karikatúra, de tényleg elég gyenge
5 megjegyzés:
csúnya egy néni az biztos, de az is hogy a képek közötti szövegből nemigen sikerült bármit is felfognom, de látom okosan meg is van tagelve a post
De, de, de.
Bakker, azt hittem,hogy a Toastmaster az valami nagyon flancos kenyérpirító, de szemantikailag szerencsére hülyeség lenne, ezért megnéztem.
Nekem se volt lövésem, hogy mi lehet ez. De a közönség előtt való előadás elég gyatrán megy, úh. lehet, hogy pont egy ilyen klubra van szükségem...
:-) túlságosan szeretem a prítóst. A karikatúrát te rajzoltad? Mert ha akarom, bele tudom magyarázni a neved az aláírásba. Meg amúgy minek raknál föl egy képet, aztán mentegetőznél, hogy gagyi. ?
Megjegyzés küldése