A futócipőm több, mint 4 éves. Ha valakinek itt megemlítem, hogy fáj a térdem, mikor futok, majd hozzáteszem a cipőm korát, jóformán kinevet. Ezért épp készülök új futócipőt venni, mire belebotlok ebbe a videóba:
Egyszer már megbeszéltem magammal, hogy a kényszerbloggolásnak semmi értelme. Az imént ugyanerre a konklúzióra jutottam, úgyhogy csak tömören foglalom össze, mi történt szerdán és csütörtökön.
Bármilyen meglepő, szerdán reggel ismét kritikán aluli volt az útminőség. A hőmérséklet bőven fagypont alatt volt, így az előző napi esőnek, sikerült ráfagynia az úttestre, majd a néhány centiméter hóréteg is biztos helyet talált magának az aszfalton. Ennek és a kocsi felszereltségének megfelelően vezettem hát, vagyis mindig én voltam az első a sorban.
A szerdai napon végig előadásokat néztem, sok minden nem történt. Ellenben csütörtökről szolgálhatok pár érdekes képpel - mert ugye anélkül nem megyünk Montanaba, hogy ne talkálkozzunk a szimbolikus vadakkal. Tehát, lássuk a medvét:
A medveles után betértem egy helyi vendéglátóipari egységbe, ahol rendeltem egy iszonyat jó szendvicset, és egy turmixot. Ez utóbbi szinte biztosan a Pulp Fiction milk shakeje:
I don't know if it's worth five dollars, but it's pretty fuckin' good.
Ebéd után meglestem az '59-es földrengés generálta tavat, ami találóan az Earthquake Lake nevet kapta, majd elgördültem a konferencia helyszínére. Az előadások nagy részét passzívan ültem végig, legfeljebb egy-egy kérdést elejtve - ellentétben az utolsóval, ahol végül én prezentáltam. Kissé nyilván izgultam, de az izgalmamat tompította a nagyszünetben felszolgált ingyen sör. A mondanivalóm pedig úgy tűnt, valamelyst átjött a közönségnek, mert kaptam teljesen releváns és értelmes kérdéseket. Remélem ez egy mérték.
Bár kisebb erőbedobással, de még mindig keresgélek helyet a nyári szakmai gyakorlatra. Már jócsomó oldalt meglátogattam, de még mindig találok újat, meglepőt:
Ezt rádiógombbal is le lehetett volna rendezni. Ha találok megfelelő pozíciót, biztos a másodikat kiválasztva fogom feltölteni az önéletrajzomat.
A múltkor már volt egy szoftveres halál közeli élményem, most van egy még valóságosabb. A telefonom ismét megadta magát, de ezúttal nem sikerült visszaállítanom. Lévén, hogy nincs meg az SHSH aláírásom a 3.1.2 firmwarehez, csak a gyári Apple frissítés tudnám használni, hogy újraélesszem a gépet, vagy... És akkor itt jön az alábbi klipp, amit már csak az aktuálslágerek miatt is ajánlok mindenkinek:
Persze a hardveres buherálás helyett inkább eladom a telefont valaki olyannak, akinek jó az AT&T szolgáltató és kibírja T-mobile nélkül.
Kedden a szekciómban gyér volt az előadásfelhozatal, ezért reggel észak helyett inkább nyugatni, majd délnek vettem az irányt, így volt alkalmam átszelni Idahot, és ismét meglátogani Wyomingot.
A célállomás a Grand Teton Nemzeti Park volt, ahova már hétvégén lebeszéltem egy snowshoe túrát. Az autókázás során az első igazán látványos hely, a hágó volt nem sokkal Jackson Hole előtt, de a National Elk Refuge is gyöngyörű volt a maga több száz szarvasával. A parkba, majd a Moose Visitor Centerhez percre pontosan a megbeszélt időpontra értem oda, amire ismét büszke vagyok. Az ismeretterjesztő túra a parkban egy picit rövidebb és más jellegű volt, mint amire számítottam, de teljesen jó volt, legalább több időm maradt fotózni:
Időben elindultam haza, hogy a naplemente fényeiben nyugatról is tudjak pár fotót készíteni, de már a hágól felfele elkezdtek gyülekezni a hófelhők. Aztán mire Idahoba értem, hirtelen nulla fok alá esett a hőmérséklet, leszállt a köd, a hó is elkezdett szállingózni és még a szél is hordta a hódarát az úton, úgyhogy a fotózásról hamar letettem. A hirtelen leromlott időjárási viszonyokhoz még hozzájárult az, hogy egy teljesen kietlen tájon átszelő, két oldalról egyszerű kerítéssel közrefogott úton kellett hajtanom (továbbra is nyári gumival). Bő egy óra után olyan érzésem támadt, mintha a Fargo című filmet nézném.
Konklúzió: Grand Teton baromi szép. Ha valamikor visszajutok Yellowstone-ban, a Tetons is újranézős lesz. A panorámaképeket nagy felbontásban tettem fel, érdemes ránagyítani. (Bár lehet, Picasaék önkényesen lekicsinyítették.)
Zárásul pedig egy kisebb felbontású, de lényegesen keményebb kép:
A múltkor már említettem, hogy a torrentezéssel kapcsolatos jogi vitákat többé-kevésbé nyomon követem. Ezzel kapcsolatban a Comcast most elsütötte az eddigi legnagyobb poént, ami onnan indul, hogy a Comcast a P2P típusú kapcsolatokat korlátozta, tartalom alapján kevesebb sávszélességet biztosított a csomagoknak. Valaki emiatt beperelte őket, és nyert, úgyhogy a Comcast most kárpótlásként pénzt oszt a felhasználóinak, ~$10-$16, ha azok jelzik, hogy ilyen jellegű sérelem érte őket (ergo lassan jöttek a torrentek). Íme a hivatalos értesítő fényképe:
Picit sarkítva a dolgot, elég vicces, hogy Európában - főleg Svédországban - tűzzel űzik a torrentezőket, közben a begyűjtött pénzt itt Amerikában szétosztják a letöltők között. Furcsa egy ország ez, én mondom. Mellesleg te jelentkeznél a pénzvisszatérítésre?
Megjegyzés: ha valaki tudja, hogyan kell egymás mellé tenni a két képet, szóljon!
A hétfő reggel igen korán köszöntött rám, háromnegyed hétkor. A korai kelés és az előző esti autóásós móka jóféle fáradtságot eredményezett. Ennek egyik árulkodó jele volt, hogy kávét ittam, amit egyébként nem szoktam. Másik, hogy botladozva értem ki az autóig. Szerencsére a vezetés már teljesen rutinszerűvé vált - mostanra jobban megy, mint a sétálás, vagy az alvás,- így teljes magabiztossággal és a tegnapi tereprendezés után kíváló mikro-helyismerettel kanyarodtam a parkoló kijárata felé. A kijáratnál azonban hirtelen megtorpantam. Két (!) hótolóval felszerelt F-150-es száguldott végig a Grizzly Avenue-n, majdnem fellökve engem. Pont időben. Egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy miért akkor takarítanak, amikor a délutáni-esti latyak már tömbbé fagyott, majd a sebességkorlátokat erősen betartva, néhány értelmes előadás reményében elgurultam a Lone Peak tövébe, vagyis a konferencia helyszínére.
3.0101 FPGA Implementation of a Bartlett Direction of Arrival Algorithm for a 5.8GHz Circular Antenna Array
Déjà vu. A vasárnapi 6.0802 előadás bemutatta a Montana State University egy 5.8 GHz antenna array-ének tervét. Ezt az antennát egy alapsávra keverő és digitalizáló kártyán keresztül egy Virtex-5 fejlesztőkártyára csatlakoztatták, ezen próbálták a sima Bartlett beamformingot megvalósítani. Ez kísértetiesen emlékeztetett egy BME-s diplomamunkára. Sajnos az előadás elején beígért összehasonlításoknak csak egy részére került sor, kérdéseket pedig alig engedtek feltenni.
3.0102 Beamforming for IEEE 802.11b using a Joint Conjugate Gradient Multistage Wiener Filter
A biteket vajon le lehet porolni? Ez a kérdés jutott eszembe az második előadás kapcsán, mikor az előadó hölgy elnézést kért, hogy elfelejtette milyen mérést is mutat az éppen felvillantott dia. Mentségként hozta fel, hogy a korábbi hónapokat utazással töltötte, így nem tudott rendesen felkészülni. Khmmm. Későbbi napokon persze rádöbbentem, hogy vagy 4-5 diákjának anyagát is előadta, ami enyhítő körülménynek számít. A mögöttes munka, beamforming WLAN-hoz, szakmailag helytálló volt, de az érdeklődésemet csak mérsékelten keltette fel.
3.0104 Cognitive Beamforming Antenna
Egy újabb előadás az 5.8 GHz antenna rendszer beamforming alkalmazásáról, pontosabban annak egy szimulációjáról. Az előadás csapnivaló volt, de a cikket azért egyszer lehet, hogy átfutom.
10.0503 DIGI-Vis: Distributed Interactive Geospatial Information Visualization
Hogyan jelenítsünk meg dolgokat, ha rengeteg adatunk van, és ehhez egy kínai falnyi monitor áll rendelkezésünkre? Nem az én szekciómba tartozott az előadás, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belelestem. A kaliforniai srác látványosan és magabiztosan adta elő a munkáját, és hasonlóképp válaszolt a kérdésekre. Jelenleg Dzsingisz kán sírjának felkutatásával foglakoznak szatelit és UAV-vel készített felvételek alapján, a hatalmas monitoruk és honlapjukon keresztül a nagyközönség segítségével. Ha a falfesték és a tapéta ára alá esik az LCD monitorok ára, biztos, hogy felkeresem ezt a csapatot.
3.0107 Adaptive Array Beamforming using a Combined LMS-LMS Algorithm
A munka egy "kétfázisú" Wiener szűrőről szólt, aminek előnye, hogy szűrőegyütthatói gyorsabban konvergálnak az optimális értékekhez. Az előadónak sajnos nem tűnt fel, hogy ábrái szerint az elméletileg elérhető pontosságnál (Cramer-Rao_ határ) is jobban teljesít az eljárása. Amikor pedig ezt a közönség kérdőre vonta, válasz helyett inkább értetlenséget színlelt és hirtelen elfelejtett angolul. Ez biztosan felejtős.
Hétfőre ennyi elég is volt az előadásokból, kora délután a hegyről lefelé vettem az irányt, és szinte meg sem álltam West Yellowstone legnagyobb pólóboltjáig. Ebéd reményében a Half Moon nevű helynél mégis lekanyarodtam, de az zárva volt.
Így éhgyomorral értelemszerűen továbbgördültem a ruhaüzletig, és vásároltam két egyszerű pólót, hogy legyen miben kapálni. Ezt követően végül benéztem Wild West Pizzériába, hogy megünnepeljem az aznapi túlélőtúrám sikerét.
A szállásra visszatérve maradék energiámból összepakoltam a másnapi túrára, és időben nyugovóra tértem.
Bejegyzések
Lost
Siesta
Időben elindultam haza, hogy a naplemente fényeiben nyugatról is tudjak pár fotót készíteni, de már a hágól felfele elkezdtek gyülekezni a hófelhők. Aztán mire Idahoba értem, hirtelen nulla fok alá esett a hőmérséklet, leszállt a köd, a hó is elkezdett szállingózni és még a szél is hordta a hódarát az úton, úgyhogy a fotózásról hamar letettem. A hirtelen leromlott időjárási viszonyokhoz még hozzájárult az, hogy egy teljesen kietlen tájon átszelő, két oldalról egyszerű kerítéssel közrefogott úton kellett hajtanom (továbbra is nyári gumival). Bő egy óra után olyan érzésem támadt, mintha a Fargo című filmet nézném.
