Ph.D. Lebowski

Persze a cím ismét becsapós, mert se Ph.D.-ről, se Lebowskiról még nem beszélhetünk. Sokkal inkább a nashville-i Tökiről, aki ma este részt vett egy GSC Social Happeningen. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy bowlingozás közepette lehetőségem volt más graduate hallgatókkal ismerkedni. $4 a beugró, ingyenes a cipőbérlés és $1 a sör. Teljesen jó ár.

Az este folyamán két tennessee-i és két texasi arccal sikerült beszélgetésbe, illetve játékba elegyednem. A texasiaknak megemlítettem, hogy néha a tennessee-iek olyan akcentussal beszélnek, hogy alig baromira nem értem őket. A válasz az volt, hogy itt neki is sokszor vissza kell kérdezni. Azt hiszem ez volt az utolsó dolog, amit értettem (?) abból, amit az este folyamán mondott, mert ő is egy olyan déli stílusban kezdett el beszélni, amit eddig még nem ismertem, most pedig szimplán nem értettem. Úgy vélem, nem direkt csinálta.

A játékban egyébként nyilván utolsó lettem, de bőven vígasztal, hogy sikerült többször is strike-ot dobnom gurítanom...

Ha pedig már a Tökiről van szó, aki eljutott ezen bejegyzés végig, az nézze meg ezt a linket.

Operation 'Backing Up'

Ahogy az előbb említettem, az imént több vicces dolog is történt. Úgy tűnik sikerült magamra felhívni a frizbeező lányok figyelmét, na de ne szaladjunk ennyire előre.

A múltkor már beszámoltam az egyik helyi projektünkről, ami után kissé még kellemetlenül is éreztem magam, lévén, hogy amit csináltunk az a vandalizmusnak egyfajta gyerekded megnyilvánulása volt. Ezt ellensúlyozandó egy - a főnök ihlette - konstruktív ötlettel álltunk elő. Tény ugyanis, hogy Tihamér már egészen elsajátította a tolatás/parkolás praktikáját, de azért időnként még van, hogy a sötét parkolóban hirtelen mögé ugrik egy kivilágítatlan fa. Az ilyen fákon sokat nem tudunk segíteni, de az arra járó gyalogosokon még talán. Tehát Ákos alapötlete az volt, hogy Tihamér autójába kéne egy tolatóhangszóró. Nos, ez megadta a kezdőlöketet.

Az ötlet megfoganntatásának délutánján rávetettük magunkat a projektre, vagyis be visszaültünk a gép elé. Először tényleg csak a sima teherautókra szerelhető csipogó hangot adó eszközöket néztük. Később megragadta a figyelmünket a hajókürt jellegű készítmény, de ezt igen drágának találtuk. Ezután gondoltunk egy sima Family Frost jellegű hangszóróra, ami véletlenszerű időközönként megszólal, de ennek az ára is borsos volt a mi megszokott prank költségvetésünkhoz képest. Szóbajött még az az ötlet, hogy valahogy a dudát szólaltassuk meg lassításra, pl. egy piros lámpához érkezve, de ez túl bonyolultnak (és kissé balesetveszélyesnek) tűnt. Végül Amazon.com-on ráakadtam az igazi megoldásra. Ahelyett pedig, hogy a szót szaporítanám, inkább idézne az egyetlen és egy csillagos véleményt az Amarzonról:

My crazy neighbor has one of these installed on her minivan. It is seriously loud. Loud enough to hear a block away, which is a bit excessive for its intended purpose. My neighbor has a compulsion to move her car from the street to her driveway every night around midnight. It takes her several minutes to backup into the driveway. It is extremely annoying to keep hearing, "Attention, this car is backing up," over and over for a few minutes when I'm half asleep. I seriously want to damage this unit on her minivan and am considering hiring the local teenage thugs to do so.

So please, for the sake of the neighborhood, don't get this for your car. The whole block will hate you. It should have a volume control, and a simple beep-beep would probably be more effective than trying to figure out what the heck the sound is (sounds like a mechanized Southeast Asian female voice). With this and the Mister Softee Ice Cream truck jingle, it looks like a nightmarish summer ahead.

Ennél több azt hiszem nem is kellett, hiszen ez a pár sor annyit ért, mint egy értelmes termék esetében 800 ötcsillagos komment. Azonnal meg is rendeltük, majd amikor a professzor úrnak dolga akadt (illetve utána míg lefoglaltuk), munkának láttunk: a kocsival egy átálltunk egy másik parkoló túlvégére, majd némi küzdés árán biztonságosabbá tettük az akkor már Nissan TIM típusú járművet. A hangszórót a már egyébként is félig leszakadt hátsó lökhárítóban rögzítetteük - ez volt az egyszerűbb része a projektnek.


Ezután még áramot kellett biztosítani a működéshez, amit a bal hástó lámpabúra alatt meglapuló féklámpától tolatólámpától terveztünk kölcsönözni. Mivel nem akartuk, hogy emiatt véletlenül is diszfunkcionálissá váljon a tolatólámpa, gondosan összeforrasztottunk minden csatlakozási pontot. A legnagyobb kihívást azonban nem az összeszerelés, hanem a fenti képen is látható fehér panel szétszerelése okozta.


Végül nyilván megoldottuk a technikai problémákat, majd visszacsempésztük az autót eredeti helyére. Az eredmény voltaképpen az lett, amit vártunk: Tihamér mintegy 3-4 napig nem vette észre, hogy tolatás közben ezt üvölti az autója. Sajnos mindezt picit halkabban, mint amire az Amazonos leírás alapján számítottunk rá, de a parkoló területén bőven lehetett hallani. Azt hiszem jót múlattunk rajta anno - és igazából tesszük mai napig, amikor meghalljuk. Az egészhez még hozzátartozik, hogy Tihamér végül úgy vette észre a készüléket, hogy a csomagtartóba pakolás közben a leszakadt hátsó lökhárító mögül felcsillanta hangszóró fényes fémháza.

[az oldal hibájából újraírom a következő bejegyzést (ami az előbb nagyon jól sikerült) és ezért most húdemérges vagyok]

A készülék végül a mai napig nem került le a kocsiról. Erre ma délután lettem figyelmes, mikor kölcsönkértem a TIM jelzésű autót, hogy edzeni menjek, és megpróbltam kiállni az ISIS parkolójából. Alaposan körülnéztem, majd mikor tolatni kezdtem, női hangot hallottam hátulról. Megtorpantam és hallgatózva ismét körülnéztem, majd egy hatalmas vigyor kíséretében tudatosult bennem, hogy ez a hang az autóból árad. Elgurultam edzeni. Edzés után, mikor beülltem a kocsiba, látom, hogy a parkoló melletti futballpályán a női frizbeecsapat edz. Ráadtam a gyújtást, felkapcsoltam a világítást, majd amikor rátettem a kezem a váltóra, hogy hátramenetbe kapcsoljak, egy pillanatra megtorpantam. Előrenéztem a pályára és visszahelyeztem a korábbi mosolyt az arcomra. Majd betettem a váltót R-be, és figyeltem, ahogy az addig önfeledten játszadozók a felszólításnak eleget tesznek és megadják a kért figyelmet...

Employee of the Month

Most értem vissza a Rec Centerből, ami egyet jelent azzal, hogy ma sem sunnyogtam el az edzést. Az úton két viccesebb dologgal is találkoztam, az egyik a hónap dolgozója, ami azon kívül, hogy tűzeset nem volt decemberben, további magyarázatot nem kíván. A másikról majd a következő bejegyzésben...

RJD2 in Nashville

A last.fm app talán legnagyobb találmánya a kijelző jobb felső sarkában alkalmanként megjelenő, egy kis szalagra emlékeztető piros csík. Ezen a szalagon kizárólag az "On Tour" felirat olvasható. Ez a szolid felirat jelent meg az én szemeim előtt is, miközben tegnap délelőtt az előző este fáradalmainak kiheverése céljából épp RJD2-t hallgattam.

RJD2 első ránézésre tagadhatatlanul az Egyesült Királyságból származik, pedig nem. Eredeti neve Ramble John Krohn, nyilván innen az RJD2 elnevezés. RJD2 11 éve vágja az elektronikus zenét, amit én 4-5 éve követek. Ha jól emlékszem először a Noémivel nézett Prime című mozifilm végén találkoztam a névvel, azóta szinte minden albumát végighallgattam. Többször is.

Visszatérve a pihenéshez és a last.fm-hez, a piros csíkot végigsimítva megtudtam, hogy RJD2 pár hét múlva Floridában lép fel. Ez talán még messze van, de valószínűleg, még ide is lementem volna. Picit tovább lapozva észrevettem, hogy pár nappal később Atlantában lesz jelenése. Ez már sokkal barátibbnak hatott, hiszen ott van Vámos Ati, akit valószínűleg könnyűszerrel rávehetnék egy ilyen koncerte. Még tovább olvasva meglepődtem, hogy Chattanogában is lesz előadása, ami mégiscsak 2 órával közelebb van, mint Atlanta. A következő megálló aztán Knoxville, ahova már régóta terveztem, hogy elnézek, így már szinte biztos volt, hogy résztvevő leszek. A meglepetés azonban csak ezután jött: RJD2 Nashvilleben. Az Exit/In nevű helyen még nem voltam, annak ellenére, hogy itt található az Elliston Placen - mintegy 700 méterre az ISIS-tól. Tehát bizonyossá vált, hogy "élőben" is hallani fogom.

Az első két reakcióm szinte reflexszerűen történt. Először írtam egy gyors levelet a kinti muzikofil (muzik: zene; fil: kedvelő) kollégáknak, hogy csatlakozzanak. Majd elővettem a hitelkártyát és megvettem egy jegyet:

Tickets

1 General Admission

Total Ticket Cost	$12.00
Convenience Fees	$2.25
Delivery (Print At Home)	$0.25
Order Total	$14.50

Annak, hogy a jegyvásárlást megemlítem, oka van: itthon már majdnem megőrültem a banki ügyintézéstől és a készpénz használatától. Ez a vásárlás most megnyugtatott, annak ellenére, hogy kint is vannak (minimálisan) bosszantó dolgok. A helyszínen $15 a jegy, míg on-line elővételben csak $12. Viszont mire ezt kifizetné az ember, rákerül a jegykezelési- és a kiszállítási díj. Ez utóbbi egyetlen e-mail elküldéséből áll, amire úgy tűnik rápecsételnek egy belföldi virtuális bélyeget is, így a végösszeg majdnem a helyszíni $15-ra duzzad. Az imént azt a szót használtam erre, hogy bosszantó? Voltaképpen mégiscsak sikerült helyet biztosítani három kattintással és pár billentyűcsapással, kevesebb, mint 2 perc alatt, itthonról - úgy hogy közben kedvezményt és cashbacket is kaptam.

New Years Eve 2010

Visszatekintés és számadás

Végigfutva, mi is történt az elmúlt évben, a 2009. esztendőt ezennel sikeresnek nyilvánítom. Ezt részletezendő, egy gyors összegzés, hogy melyik fronton milyen eredmények születtek:

• Utazás terén a siker egyértelmű: megismertem két országot - Guatemalát és Mexikót -, valamint eljutottam számos államba, köztük Hawai`i-ra, Kaliforniába, Nevadába és Arizónába. Az utazás már önmagában is igen jó volt, de az a tény, hogy a fél otthoni baráti társasággal sikerült megjárni A Szigeteket és körbeutazni a nyugati partot, többszöröző élményfaktor. (5/5)
• Sport kapcsán rengeteg tapasztalatot szereztem. Az első az, hogy kint tényleg adott a lehetőség a rendszeres sportolásra - legyen szó futásról, falmászásról, vitorlázásról, teremfociról, fallabdáról, röplabdáról vagy gyúrásról. A második az, hogy én ezt jól ki is tudom használni, azonban ehhez szükségem van külső segítségre, vagyis egy normális edzőpartnerre. Futás terén ilyet találtam, gyúrás terén nem. Harmadik megállapításom, hogy mindenféle edzésterv nélkül az ember nehezebben éri el a céljait. Részben ennek tudom be az idei félmaratonnal kapcsolatos "kudarcomat". (4/5)
  
• Ph.D. tanulmányokat illetőleg úgy gondolom nem állok túl rosszul. A két évre előirányzott óralátogatást a hozzájuk tartozó szigorlatokkal (preliminary exams) együtt másfél év alatt letudtam. Órákat ezután se adnom, se látogatnom kell - kizárólag a kutatásra kell koncentrálnom. (4.5/5)
  
• Kapcsolatokat nézve igen jól esett, hogy hazatérve még mindenki megismert, sőt... A bloggolás picit hanyatlásnak, vagyis inkább hanyagolásnak indult. A 2009. év végére egy egész listám halmozódott fel, hogy miről akarok még írni, de valahogy nem sikerült blogra vetnem őket. Részben ennek köszönhetően kicsit úgy érzem, a szingapúri kolléga nem beszállt a bloggolásba, hanem átvette a stafétabotot. Ez persze nem gond, neki most lesz új dolog bőven, amiről írhat és amit várok is. (4/5)
  

Az évzáró

Szilveszterkor mindig megy a variálás, hogy hol és kivel szilveszterezzen az ember. Ezt a procedúrát leegyszerűsítendő most úgy döntöttem, hogy otthon leszek végig. Szerveztünk is egy házibulit, ami magába foglalta az elő-, rendes- és utószilvesztert. Így szerencsére volt alkalmam olyanokkal is összefutni, akik a hivatalos szilveszterre már elígérkeztek. Az óév búcsúzstatása végül nem sikerült rosszul:

Előretekintés

Újévi fogadalmakat nem tettem, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy tettem volna. Ha most mégis tennem kéne, ezt a cikket mindenképp elolvasnám előtte mégegyszer, majd mondanék valami okos dolgot a sportolásról, az olvasásról, a Ph.D. képzésről, az egyenesebb testtartásról és talán a nőkről is... Hát ez a tavalyi évvel ellentétben idén elmarad. Helyette egyszerűen kiemelem, hogy bár eddig úgy tűnik jól haladtam a tanulmányokkal, a következő félév mégsem lesz egyszerű: pontosan definiálnom kell végre a kutatási területemet és el kell kezdenem dolgozni rajta, különben elvészek. Mindemellett kell kerítenem végre egy barátnőt is, mert különben a Ph.D. képzésem derekán leszúr az unalom. És akkor ennyit előljáróban 2010-ről, mielőtt még implicit módon mégis fogadalmakat teszek.

Welcome to 2010

Az idei évet kezdjük valami természetesen széppel. Mondjuk egy jól megkomponált fényképpel Lilláról - hamisítatlan facebook minőségben:

A legjobbakat kívánom minden olvasómnak a 2010. évre!

Christmas Greeting

Az alábbi karácsonyi üdvözlet szövege nem közvetlenül az én tollamból billentyűzetemből származik, hanem Prof. Levendovszky révén került hozzám. A megfogalmazás mégis annyira korrekt, hogy én is e szavakkal kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket:

Dear Significant Person,

Please accept with no obligation, implied or implicit, my best wishes for an environmentally conscious, socially responsible, low stress, non-addictive, gender neutral celebration of the winter solstice holiday, practiced with the most enjoyable traditions of religious persuasion or secular practices of your choice with respect for the religious/secular persuasions and/or traditions of others, or their choice not to practice religious or secular traditions at all.

I also wish you a fiscally successful, personally fulfilling and medically uncomplicated recognition of the onset of the generally accepted calendar year 2010, but not without due respect for the calendars of choice of other cultures whose contributions to society have helped make this country great (not to imply that the US is necessarily greater than any other country) and without regard to the race, creed, color, age, physical ability, religious faith or sexual preference of the wishee.

By accepting this greeting, you are accepting these terms:

This greeting is subject to clarification or withdrawal. It is freely transferable with no alteration to the original greeting. It implies no promise by the wisher to actually implement any of the wishes for her/himself or others and is void where prohibited by law, and is revocable at the sole discretion of the wisher. This wish is warranted to perform as expected within the usual application of good tidings for a period of one year or until the issuance of a subsequent holiday greeting, whichever comes first, and warranty is limited to replacement of this wish or issuance of a new wish at the sole discretion of the wisher.

Yours,

Sanyi