I Feel Safer Now

Ahogy az idő telik, a napnál is világosabbá válik, hogy az igazán időtálló, fontos és értékes bitsorozatok a saját fényképeket és videókat tartlmazó fájlok. Egy Office 97 install, egy NFS CD már rég szemétnek számít, míg egy beszkennelt ősi vitorlázós kép, egy középiskolás házibuli emléke, egy Belga koncert (majdnem) videója, vagy egy családi fotó értéke elkezd a felbecsülthetetlen felé tendálni. Előbbiek elértéktelenedése nem csupán a szoftverek elavulásának tudható be. Nagyban hozzájárul az is, hogy ezek valahol mindig megvannak. Régebben ez néhány ismerős CD-jét, vagy merevlemezét jelentette, ma pedig (még) ott vannak a különböző torrent oldalak. Nem szép dolog jogvédett termékeket illegálisan letölteni, nem is kell, de maga a tény, hogy szinte minden program azonnal elérhető azért megnyugtató. A Warcraft 3 CD-ket se kellett végül kihoznom, elég volt az eredeti serial key-m és btjunkie.

A privát adattartalmakkal azonban más a helyzet. Egy jóféle hawaii csoportfotót például böngészhetnék a neten, olyat biztos nem találnék, amilyet Punában készítettünk a fekete homokos tengerparton. És ez még nem is feltétlenül jó példa, hiszen legalább ötünknek megvan, kellőképpen redundásan van tárolva, vagyis ha egy jól sikerült parti alkalmával megnézés helyett véletlenül törölném őket, még mindig nem dőlne össze a világ. Na, de mi a helyzet azokkal a fotókkal és videókkal, amik esetleg még érzékenyebbek (pl. a hányós képek) és nincsenek implicit módon redundánsan tárolva? Nos, a redundanciát nyilván szándékosan is meg lehet oldani, ahogy a hozzáférés is viszonylag könnyedén szabályozható.

Én a saját képek és videók tárolására jelenleg két hordozható külső HDD-t használok. Ezeket mintegy háromhavi rendszerességgel szinkronizálom egymással, a laptoppal, illetve a munkahelyi gépemmel. A >2x redundanciát bőven elégnek tartom, túlzottan paranoiás azért még nem vagyok. Annál inkább harapnék viszont, ha valaki olyan kezdene turkálni a képeim között, akit erre nem hatalmaztam fel, ezért mindkét HDD 256-bit AES titkosítással van védve.

Szinkronizáláshoz ajánlom a SyncToyt, vagy a Total Commandert - az egyik könnyebben használható, mint a másik. A titkosítás picit macerásabb, mert a TrueCryptet használva a linuxnál megszokott módon kell csatlakoztatni a meghajtót, ugyanakkor megvan az az előny, hogy ez bármilyen oprendszer alatt megtehető.

Tehát röviden, tegnap mindent archiváltam ily módon, beleértve azokat a képeket is, melyekről egy régebbi Skype beszélgetés alkalmával Dávid és Matyi megmutatta, hogy csak 1x vannak nálam letárolva. Ezen túl frissítettem az összes jelszavamat, az egyetemi-, banki- és egyéb fiókokhoz tartozókat. Minden legalább tíz karakter és tele van hülye karakterekkel. Nem mondom, hogy most már minden feltörhetetlen, de messze jobb helyzet ez, mint amikor mindehol a jó öreg 12345 szerepelt.

The Tragical History of Doctor Faustus

Avagy Goethe átdolgozásában már csak a Faust címet viseli az a könyv, amit még karácsony körül vettem az egyik budapesti antikváriumban. Annak, hogy miért pont erre esett a választás, története van. Ezt a történetet talán Matyi ismeri legjobban, de a lényeg az, hogy úgy emlékeztem, hogy ez a mű nem is volt olyan rossz, és most el akartam olvasni elejétől a végéig. A dráma minőségét illetőleg azonban nagyot tévedtem, ha egy szóval kéne jellemeznem az egészet, akkor a rémfos jelzővel illetném.

Egyrészt teljesen megfeledkeztem róla, hogy a mű a német romantika idején íródott - ez csak Margit megjelenésekor esett le. Ennél a nyálas, picsogós résznél majdnem tűzbe (medencébe) hajítottam a könyvet, de végül erőt vettem magamon és végigküzdöttem magam a tragédia első részén. A nagy küzdelem során talán csak Mefisztó tartotta bennem a lelket, a vége felé ő bizonyult az egyetlen elviselhető alaknak.

Másrészt a dráma magyar verziója nem egy mai fordítás. Voltak részek, amiket 4x kellett elolvasnom, hogy nagyjából megértsem őket, mert rég kihalt szavak kerültek egymás mellé a húszsoros pszeudomondatokba. Erre már csak hab, hogy oldalanként 5 utalás van a korabeli társadalom kifigurázására, amit csak megjegyzések rész segítségével lehetett megfejteni. Tehát ha még nyelvtanilag sikerült is felfognom egy-egy oldal tartalmát, egy jó 50-60% eséllyel még mindig nem jött át az igazi mondanivalója.

A végső konklúzióm Fausttal kapcsolatban, hogy ez tényleg egy tragédia. Az eredeti monda, az Ősfaust, ettől még simán lehet jó - de ezt a Goethe féle kiadást nem ajánlom senkinek (2 sörért azért elvihető). Ha számszerűsíteni kell az értékelést, 2/10, mert a borító, a papír és a nyomtatás igényes.

Flood Comparison

Idén már volt alkalmam gondolkozni azon, hogy honnan ez a nagyfokú korreláltság a Tennessee-i és a magyar időjárás között (quantum engtanglement?), de végleges álláspontot még mindig nem foglaltam. Tény ugyanis, hogy amikor itt iszonyat meleg van, otthon is tikkasztó hőség uralkodik. Amikor pedig Nashvillet elönti a víz, Budapestnek és a Magyarország többi részének is bőven kijut - esetenként sokkal durvábban:

Érdemes megnézni a teljes galériát, ami a jelenlegi kedvenc fotós oldalamról, a The Big Picture-ről származik.

A Rough Week for Guatemala

Idén már láttunk esőzést és vulkánkitörést egyaránt. Ezek külön-külön is elég kellemetlenek, de ha valahova rövid időn belül mindkettőből kijut, az már kitolás a természet részéről. Guatemala márpedig most nyakába kapta mindkettőt.

Guatemala fővárosa gyakran változtatja székhelyét. Az előző - de abszolútban második - főváros szerepét a spanyol kolonista kisváros, Antigua töltötte be a XVI. századtól közepétől egészen a XVIII. század második feléig. A várost 1717-ben egy földrengés döntötte össze, majd az újjáépítést követően 1773-ban egy másik. Ekkor döntöttek a főváros újboli áthelyzése mellett, amelynek helyéül a mai Guatemala város területét jelölték ki.

Amint azt a Pacaya vulkán legutóbbi kitörése bizonyítja, a főváros még mindig nincs túl messze a vulkánoktól. Igaz a vulkánkitörés ezúttal nem döntött össze házakat, azért egy vékony réteg hamuval mégis gondosan betakarta:


Ugyanakkor az, hogy a vulkán nem rombolt épületeket, nem jelenti azt, hogy azok épen megúszták a hetet. Erről gondoskodott az azt követő esőzés, ami azon túl, hogy elárasztotta a környéket, kellemesen alámosta a várost, majd ennek következtében a 11. és a 6. utca kereszteződése beszippantott egy fél ruhagyárat:

A Pacaya vulkánra visszatérve, ez ugyanaz a természeti létesítmény, amit tavaly Antiguából kiindulva meglátogattunk Kemyvel, és az Endre vezette csoporttal:

Pacaya vulkán (2009)

Egyéb vulkánok (áttekintés a Pacaya vulkánról)

Fly Fishing at The Smokies

A hétvégén voltam pisztrángozni a Smoky Mountains National Parkban. Szombaton délelőtt még szikrázó napsütésben volt részünk, amit horgászással töltötünk. Estére aztán rászakadt egy felhő a sátrunkra, ami átszűrte annak levét. Ezt a nedűt a hálózsákjaink azonnal magukba szívták, úgyhogy papírtigris módjára még aznap este haza is gurultunk.

Halat nyilván egy darabot nem fogtam, viszont végre láthattam az Appalache-hegységet. Továbbá a hegyvonulaton kívül leltem medvét, őzet és pihenő mérnököt:

Sly, Tihamér és a Great Smoky Mountains National Park

Ha pedig valamilyen ok folytán konklúdálni kéne ezt a hétvégét, az alábbi Faktok révén tenném:

Az Appalache-hegység szép.

Halat fogni nehéz. A halászok halszagúak.

Van műlégy, ami nem éli meg a vasárnapot.

Flooding in Nashville #5 - The Bottled Water

A vízözön harmadnapjára ugye eltűnt a palackozott víz a nashville-i boltok polcairól. Akkor azt hittem, a megijed helyiek vásárolták fel a készletet, de alapos ember lévén (?), nem álltam meg holmi feltételezésnél, hanem utánajártam az eltűnt műanyag flaskáknak.

A tisztított csap- és forrásvízzel töltött üvegeket a 15. utcán túl leltem meg, pontosan ott, ahol anno a State Fairt tartották. Az ivóvízkészlet jelentős részét a nagyobb üzletláncok visszavonták a polcokról, hogy az árvízkárosultak rendelkezésére bocsájtsák, ingyen és bérmentve:


Az önkéntes feladat egyszerű volt, az arra járó autósoknak 1 zsugor/család mennyiségű ásványvizet kellett a rendelkezésére bocsájtani, igény szerint a csomgatartóba, vagy valamelyik ülésre. A víz mellé persze egy csomag mogyoró is járt a Logan étterem jóvoltából.

Én ahhoz a standhoz álltam be, ahol eleinte a fenti képen bal oldalt látható kentucky-i csaj és a barátja álltak. Ez egy mókás páros volt, a csajnak jóformán be nem állt a szája, ugyanakkor szerencsére szépen énekelt. Érdekességként, mikor hárman beszélgettünk, minden szavát (~90%-át) értettem, annak amit mondott, de amikor egy szintén délivel váltott szót egy bötűt nem értettem a diskurzusból. A párbeszédből kiderült, hogy a munkahelyüket elöntötte a víz, így őket fizetésnélkülire küldték...

A vízosztáson egy idő után megjelent a média is, két autóval, mert ugye ezt nem lehet szó kép nélkül hagyni. No, meg felbukkant egy újabb önkéntes, egy 15 év körüli fekete lány személyében. Szorgalmas és aranyos volt, a helyiekhez képest feltűnően igényesen öltözött és viszonylag kevés mondatára kellett visszakérdeznem. Rendkívüli sikereket ért el ezen a szerda délutánon, majdnem sikerült megtanítania, hogyan kell mondani azt, hogy ma'am. Persze szerintem inkább mekegni tanultam meg.

A hétvégén David nevű kollégám segítségére keltünk, akit se azelőtt, se azutána nem láttam. A helyszínre többen is érkeztünk, mint amennyit a ház elbírt, így átmentünk segíteni a szembeszomszédoknak. Miután minden bútort óvatosan kivittünk a házból az udvarra száradni, a kárfelmérő bácsi megkért minket, hogy hordjuk vissza a darabokat. Ezen délelőtti bemelegítés után úgy döntöttünk, mégis inkább David házára koncentrálunk - Laci már úgyis alig várta, hogy bonthasson valamit.

David háza és előkertje

Bontani márpedig volt mit, a ház összes vakolatát és szigetelését el kellett távolítani. Ha ez megvan, az épületet hagyni kellett száradni. Ezután jöhet a fertőtlenítőbrigád, majd ismét szárítás következik, végül az újraszigetelés és -vakolás. Az alábbi kép még a bontó brigádról készült, nem a fertőtlenítőkről:

Sanyi (balról) és Jancsi (jobbról) bontásra készen

A házból annyi kátránypapírt és szöget távolítottam el, hogy még este is azokkal álmodtam. Kb. a 804. szög után, mikor egyébként is megfáradunk és megéheztünk, megjelent a vörös kereszt autója, ami egyszeri, de laktató ebéddel szolgált. Ezzel kitarottunk kora délutánig, de ha nem ment volna, a Sztipa család egyébként is gondoskodott élelemről - bőven.

Egy plusz élmény volt ezen látvány. Azt hittem ebbe a típusú autóba csak bevásárlószatyrot és aktatáskát lehet tenni. Tévedtem. De a Priuszról majd bővebben.

Climbing Places in Tennessee

A 400. bejegyzés következik, úgyhogy egy kis figyelmet kérek.

Az ISIS egyik legnagyobb előnye, hogy a kollégák között akad néhány sport-addikt. Az egyik legnépszerűbb sport a falmászás, illetve a sziklamászás. Tennessee - bármilyen meglepő is - bővelkedik ilyen jellegű mesterséges és természetes erőforrásokban.

Climb Nashville

A hétköznapokra ott a Climb Nashville, ahol megannyi boulder- és mászófalon lehet gyakorolni, tanulni. Jelenleg csak 10 alkalmas belépőm van a helyre, melynek használata alkalmanként ~$10 fájdalmat okoz. Ennek megfelelően terembe ritkán járok, ugyanakkor ezt a problémát orvosolandó a hétvégén tervezek venni egy éves bérletet.

Mászóterem szinte mindenhol található, rendes, mászható szikla kevésbé. Konkrétan Nashvilleben sincs, de ami 2 óránál közelebb van, az itt közel van. Íme egy áttkintés a népszerűbb környékbeli helyekről:

View Climbing Places in a larger map


King's Bluff

King's Bluff mintegy bő órára Nashvilletől északra található. A hely amilyen közel van, általában olyan népszerű, vagyis zsúfolt is. Tavaly szerencsére sikerült kifogni egy csendes, meleg novemberi pénteket, amiről itt írtam is. Összességében ez egy könnyen megözelíthető, közepesen szép hely, valamelyst élesebb fajta sziklával.


Foster Falls

Utoljára április elején voltam itt, ezúttal Yukival, Grahammel és persze Lacival. A hely Tennessee déli részén fekszik, és ahogy a neve is utal rá, a sziklákhoz tartozik egy tetszetős vízesés is. A helyi legenda szerint a vízfal mögött is lehet mászni, de erre még nem vállakoztam.

A falakhoz 15-20 perc gyalogtúra vezet a parkolóból, de lévén, hogy az odavezető út szép, ezért lehetne akár fél óra is - a visszaút meg 2 perc, de ez más kérdés.

Laci gubbaszt (?)

Graham Hemingway pihen

Chattanooga

A hely szintén Dél-Tennesseeben található, értelemszerűen Chattanooga mellett, attól valamelyst nyugatra. A parkolótól mérve az első mászóhely mintegy 10-15 perc gyalogjárásra leledzik, de Laci és Cliff a legtávolabbi pontot szemlélte ki, amihez közel 40 percet túráztunk. Ez a chattanoogai hely kivételesen szép, főleg a szikla tetjéről nyíló panoráma. Részben a kilátás miatt vált az egyik kedvencemmé, no meg azért, mert vannak számomra is teljesen mászható útvonalak.

Többnyire trad (traditional) utakat kínál a hely, úgyhogy a mászás itt komolyabb felszerelést igényel. A jobbról látható képen épp Cliff készül bevenni az egyik magasra nőtt útvonalat.


Obed

Obed - a helyi mászók szentélye - Nashvilletől 2 órára keletre, Knoxvilletől 1 órára nyugatra fekszik. Laci Obed miatt van még Tennesseeben, Cliff pedig itt tanult meg mászni. Talán nem is véletlen, hogy idén már háromszor látogattunk el ide.

South Clear Creek

Először márciusban látogattunk el Obedre, méghozzá heten: Dóri, Julcsi, Máté, Jancsi, Laci, Olivér és jómagam. Az idő ekkor még több, mint kegyes volt hozzánk, minden hétvégén sütött a nap és soha nem esett az eső - ellentétben a jelenlegi időjárással, amikor menetrendszerint péntek délutánra ér ide a gomolyfelhők serege és hétfőig itt tanyázik.

A hangulat tehát családias, South Clear pedig szép volt, ahogy azt az alábbi kép is mutatja. Az én jelenlegi - vagy inkább akkori - tudásomnak megfelelő útvonal ugyanakkor viszonylag kevés volt.

Teadélután Obednél (felülnézet)

További képek itt.

Solstice Cave

Egy hétvége kihagyásával ismét Obeden kötöttünk ki, amikor is az időjárásra ismét kegyes volt, sőt! Ezúttal csak Yukival és Lacival mentem, akik a figurát alapvetően lazábbra vették:

Hessz

Bár a fenti kép nem ezt sugallja, azért mind Yukinak, mind Lacinak voltak aktívabb pillanatai. Ha pedig a képek nem csalnak, még nekem is.

Laciról egy videót is készítettem, bár ezen inkább sz*rakodik, mintsem mászik - még vágás után is.



Lilly Bluff

Lilly Bluff van legközelebb a parkolóhoz, mégsem ennek köszönheti túlzott népszerűségét. Sokkal inkább annak, hogy szinte egész nap árnyékban fekszik. Így a nyári forróbb napokon állítólag elviselhetetlen embertömeg tud feltorlódni a Lilly Bluff falainak tövében.

Alig két hete ugyanakkor jó ha két emberrel találkoztunk. Ők három réteg ruhát viseltek, mi mindannyian* rövidnadrágot. Miközben várt az ember, csípős hideg volt, de miközben mászott, iszonyatosan kellemesnek hatott, hogy nem izzadt le azonnal. Nem is beszélve arról, hogy a fal is jobban tapad ha hűvös van.

Az eredmény? Laci egyben megmászta mumusát, Gangstat (5.12a), majd ugyanezt az útvonalat Cliff is végigtolta:


Én végre egyben letoltam Tarantellát, majd egy Simpson-figura alakjában rángattam egy égben ragadt kötelet. A szupererős ragasztó ezúttal a súrlódási együttható volt.

*Ez nem igaz, Cliff hosszúnadrágban volt.