Music For The Same Audience

Eredetileg egy pengetős gyűjtemény következett volna, de elektronikus zenéből ismét előbb gyűlt össze egy trio. Mivel Hendrixet és ZZ Topot egyébként is egyre kevesebbet hallgatok, teljesen erőltetett volna az ő műveiket idéző blokkot sűríteni az egyéb html tagek közé.

Felvezető érdekességnek a TRON egyik előzetese:

Ez nyilván egy házi vágás volt, de nem rosszabb, mint az eredeti Daft Punk verzió. Az fenti klipp nyomán, kissé redundáns módon az első ajánlat a Drink The Sea albumról:

The Glitch Mob - Animus Vox

A TRON: Legacy OST eleinte mérsékelten tetszett. Aztán meghallgattam háromszor. Majd még néhányszor.

A legismertebb szám nyilvána Derezzed, ami mellett azért található pár egyéb nyalánkság:

Daft Punk - The Game Has Changed

Végezetül egy picit más stílusban, de továbbra is az elekronikus zene műfajában, egy igazi jóker:

RJD2 - 1976

Megjegyzés: megrendelésre top3 generálást más műfajból is vállalok.

Shrek The Musical

Múlt szombatra megkaparintottam két jegyet a - dobpergés - Shrek The Musical-re:

A dologgal kapcsolatban valamelyst szkeptikus voltam, merthát mégiscsak, khm... Nashville. De, ez egy könnyed darab volt, a színtársulat pedig egyenesen a Brodawayről jött. No, meg visszatekintve az egész szkepticizmus egyébként is teljesen alaptlan, de ezt hagyjuk. A darab egyszerűen nagyon jó volt.

A zenével annyira nem lehetett melléfogni. Az animációs filmnek is jó volt a betétdala, és bár itt nem 1-1 azt játszották, mégis nagyon élveztem. Az ének-dialógus arány mintegy 35:65 arányban oszlott meg, ami szintén rendben van. Hanem ami igazán megdobta az egész műsort az a díszlet volt:

Ez a sárkány tényleg így nézett ki. Pislogott, mozgott a szája, csapdosott a szárnyaival és még a farkát is csóválta. Négy nindzsának öltözött arc tartotta/vezérelte. Ha pedig ez nem lett volna elég, a sárkány énekhangja tényleg tényleg odatett. Ooops, ez nem díszlet. Picit visszakanyarodva, Fióna első megjelenése szintén olyan észbontó volt, hogy azt elmondani nem lehet. Képem meg nincs róla.

A szereplők és jelmezeik szintén kifogástalanok voltak. Shreknek fura akcentusa volt, de mint kiderítettem az animációs filmben is erős skót akcentusa volt, csak a szinkronos változatban ez nem jött át - skót alsóra talán ezért nem is figyeltem fel korábban. A szamarat egy echte fekete fazon alakította, az azzal járó hanglejtéssel és stílussal. Ez annyira nem volt meglepő, mert az eredeti filmben is Eddie Murphy volt a hangja. A legjobbat azonban nem Shrek, vagy a szamár alakította. Lord Farquaadot nehéz is lett volna letolni:

Shrek vs. Lord Farquaad

A Farquaadot alakító szinész valami nagyon durva volt: hihetetlen jól gesztikulált mind arccal, mind kézzel, mind... lábbal. A fickó az egész előadást térden csoszogva tolta le, de úgy, hogy a karaktere picit cizellálva, de teljesen élethűen járkált, lovagolt, ugrált és táncolt. Tehát, bár verseny nem volt, de igen, ő nyert.

Részemről két szépséghibája volt a darabnak. Az egyik, hogy az éneklésben a szöveg (és a poénok) 20-30%-a elveszett. A másik, hogy volt egy-két alacsony szintű, a Shrek világához abszolút nem köthető vicc, amit megspórolhattak volna. A gyerekek mondjuk nevettek rajtuk. Apropó, gyerekek. Ezeket a kis hobbitokat lehet, nem kéne mind beengedni. Az egyikre erősen és csúnyán kellett ránéznem (sparkling eyes technique), hogy abbahagyja a székem rúgdosását. Az ítélet így csak 8.5/10 lesz, vagyis az egész műsor erősen ajánlott megtekintésre.

The Parking Business

Igen, mintegy másfél hete vétettem a törvény ellen. Megkaptam életem első olyan parkolási büntetését, amit nem sikerült se kimagyaráznom, se lealkudnom.

Az egész azzal indult, hogy kedd este elmentünk vásárolni az Urban Outfitters nevű helyre. Az autót leparkoltam az út szélén, majd meggyőződtem, hogy jó helyen állok-e. Ezek után mintegy bő másfél órás vásárlás, vagyis inkább próbálgatás eredményeképpen vettem egyetlen pólót. Kifele jövet meghökkenve látom, hogy egy rendőrautó áll a kocsim mögött. A rendőr maga túl kedves nem volt, de azt azért elárulta, hogy a büntetés már ott van a szélvédőmön. $50?! Kérdeztem, hogy hogyan lett ez ennyi, mire mondta, hogy ez elvontatós zóna. Az utca maga 40m hosszú, és egy zsákutca. Mindkét oldalán parkoló áll. A túloldala is kijelölt parkoló, és egyébként is este 9:10 volt már. Egy másik arra járó parkolóőrt megkérdezve azt a tippet kaptam, beszéljek mégegyszer a rendőrrel. Kérdeztem, ez hogyan elvontatós zóna? Mire a válasz az volt, hogy az utca túlvégén ki van rakva. Elsétáltam, és tényleg. Az előttem álló 5 kocsi ezt kitakarta. Ebből az elsőt már épp vontatták, a másik 4 a szélvédőre elhelyezett borítékkal várta a saját sorát. Az autóm környékét jobban szemügyre véve felfedeztem egy másik, a parkolást tiltó kis táblát, amit úgy tűnik félreértelmeztem: úgy vettem, hogy csak a tűzcsap melletti szakaszt tiltja, ami tábla nélkül is alapból elvontatós zóna.

Szomorúan konstatáltam a dolgot, hogy összköltségi áron $80-ért vettem egy pólót, aztán szomorúan hazavezettem, végül a szomosrúságot oldandó két felessel egy lakótárssal és három szomszéddal oldottam a problémát:

Ezt követően pár napig még kötelezően idegesítettem magam az ügy kapcsán , aztán befiztettem az $50-nak megfelelő a büntetést*.

A befzetés menete. Nyilván webes felületen próbálkoztam először. És mint kiderült, erre volt lehetőség! Azonban pár furcsaság megütötte a szemem. Az egyik a felület:

Az oldalon egyszerre lehet befizetni vagy 10 büntetést. Ennyi erővel már előre is vásárolhatnám a büntetést, vagy bérletet is vehetnék a parkolni tilos övezetekbe. A másik a bal oldalon olvasható: az összes fontosabb kreditkártyát elfogadják - kivéve a Visa-t. De mivel ez egyébként is egy külső cégen keresztül bonyolódik, van még $2.5 kezelés is. Hmmm... Befizettem Discoverrel, hátha kapok rá 2% cashbacket.

*az átlag büntetés $10-11 körül van, a mozgássérült parkolóhely jogtalan elfoglalása azonban még az enyémnél is többe, $51-be kerül (alkalmanként)

There's A War Going On

A Ph.D. tanulmányoknak nevezett egyszemélyes háborút mindenkinek magának kell megvívnia. Szerencsére vannak megengedett csalási formák, így lehet szövetségeseket szerezni, vagy modern harci eszközöket bevetni. Sőt, az évekig elhúzódó csendes harc során a nevetés is megengedett. Az alábbiakban fegyverekről lesz szó, amit a különböző - akár teljesen hétköznapi - frontokon lehet bevetni, zárásul pedig néhány startégiai tipp következik.

(Ezt a videót teljesen véletlenül találtam)

Publikációk menedzselése

Kezdjünk a kézifegyverekkel, amiből kettőt találtam. Az egyik az RTM, a másik az Instapaper. Az RTM egy sima tennivalólista, amihez van igényes telefonos felület és webes backup. Kell azt magyarázni, hogy ez mire jó? Nyilván teendőket lehet elhalasztani közeli, alkalmasabb időpontra. Ezzel szemben az Instapaper segítségével weblapokat és pdf-eket tárolhatunk el későbbi olvasásra, egyetlen gombnyomással. Az igényesen tálalt szolgáltatás egyik előnye, hogy ha kell szöveggé is formáz, így az simán olvasható Kindle-ről, vagy okostelefonról is (ki tesz ilyet?). A másik nagy előny, hogy ingyenes. Tehát napközben, munkaidőben simán meg lehet jelölni az érdekesnek talált oldalakat, hogy azt később, este, vagy hétvégén elolvassa ez ember. Az egyetlen gond ezzel, hogy tényleg el kell őket olvasni, különben egy értelmetlen repertoárrá alakul az egész.

Ha a kutatás csata során, vagy esténként akad egy-egy gyöngyszem tár lőszer (cikk), amire az ember emlékezni szeretne, azt másnapra szinte biztos, hogy elfelejti elhagyja. Persze listaelemként még mindig ott szerepelhet a hatalmas Instapaper listán, de onnann kikeresni valamit egy bizonyos listaméret után abszolút nem triviális. Erre vannak a leltárazott fegyverraktárak, amik közül nem egy légi támogatással (cloud back-up) jön. Az alábbi négy a legismertebb ilyen raktár:

• EndNote
• Zotero
• Refworks
• Mendeley

Kettőnek ezek közül igen magas a fenntartási költsége, ezeket helyből ki is húztam. Mendeley és Zotero viszont olcsók, már használható tárhelyet is ajánlanak ingyenesen. Ja, hogy ezek pontosan milyen árut hajlandóak tárolni? Cikkeket, folyóiratokat, könyv részleteket. Mindent normáliasan felcímkézve, kommentezve, kategorizálva, csak a kiexportálásra várva. Ergo, ha valami cikket elő kell kaparni a múltból, esetleg a hozzá hasonlókra is szükség van, egy normálisan karbantartott helység esetén ez másodpercek kérdése. A hivatkozás beillesztése a saját cikkbe pedig újabb 2. Én most a Mendeley-t próbálgatom.

Saját cikk? Úgy hangzik, mint egy győztes csata. Az érdemrendet valószínűleg el lehet rakni a fentebb említett raktárba, vagy ki lehet akasztani egy webes vitrinbe. Erre hasznos lehet a PublicationLists oldal, ami két-három érdemrend esetén még nem fest olyan jól, de 10-20 fölött már mutatós lehet. A vitrin-tárhely maga ingyenes, ha viszont több oldalról szeretnénk rálátást biztosítani, az már pénzbe kerül.

Fájlmegosztás

Igen, az 1-1 fájlmegosztára ott van a GMail. Puritán megoldás, de már elég régóta és elég megbízhatóan működik. Erre egy alternatíva az iSendr, ami azért csodálatos, mert csak a két gép közötti kapcsolat felépítéséhez nyújt szolgáltatást. Tehát az átküldött fájlok nem kerülnek áttuszkolásra egy külső szerveren, hanem közvetlenül P2P - szemtől-szembe - jutnak az egyik gépről a másikra. A méretkorlát? Nagyobb, mint 20MB: 2GB.

Van persze, hogy nem élő kapcsolattal, egyetlen emberrel kell bizonyos dolgokat megosztani. Erre ott a DropBox. 2GB tárhellyel, igényes webes-, telefonos-, és desktop felülettel.

Jelszavak

A végére hagytam ezt a kényes témát, amiről egy éve már írtam. Két igen frankó megoldást találtam, a LastPass-t és a PassPack-et. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: távoli szerveren titkosítva tárolja a jelszavakat. Mindenki döntse el, hogy megbízik-e az ilyenben, hiszen ez simán lehet egy 'single-point-of-failure'. Ha viszont a bizalom megszavazásra kerül, mindenhol lehet 14+ minden-karakteres jelszavakat használni. A PassPack-et akkor is ajánlom, ha valaki nem kötelezi el magát a - szintén ingyenes - szolgáltatás használata mellett. Az oldal dizájnja*, biztonsági megoldásai és használhatósága ugyanis példaértékű.

*igen, a kezdőoldal tele van szórva színes logókkal

Hosszú távú stratégia

Végezetül, haditervek, túlélési stratégiák. David L. Jones alapból egy hatalmas figura, az EEVblogon közölt műsora a szakmánkbelieknek kötelező. A túlélési tippeket most ő prezentálja:

Some Things Just Won't Start Easy

Van pár dolog idén, ami korántsem úgy indult, ahogy kellett volna. Az egyik ilyen az autóm, merthogy az sehogy nem akart indulni.

A dolog nem új keletű, még a nagy karácsonyi rohanás idején kezdődött egy szerdai napon. A reggeli hidegben az autó még elsőre indult. Aztán délben, mikor szükségem lett volna rá, a kulcs elfordítására már csak egy halk kattanással reagált. Még csak meg se nyekkent. Viszont életemben először sikerült az összes piros visszajelzőfényt egy időben felgyújtani a műszerfalon!

Gyanakodva arra, hogy a reggeli hidegben az akksi megfázott, először bebikázással (jump start) próbálkoztunk. A válasz a gyújtás raádására azonban továbbra is csak egy halk kattanás volt, semmi erőlködés. Az egyébként is fiatal akkumulátor tehát, mint hibaforrás tehát kizárva.

Szerencsére ez a Honda Accord egy jól dokumentált állat. Az indítórendszer elektronikus kapcsolását, valamint Pétert és egy multimétert előteremtve arra jutottam, hogy a behúzótekercs (starter solenoid) vezérlő lábára (S) a jel megérkezik indításkor, ugyanakkor a kapcsolandó lábak közötti (B és M) feszültség nem változik, vagyis a tekercs nem kapcsol. A tekercset megkerülve az indítómotort azonban még sikerült erőlködésre bírni, így a diagnózis végeredménye: a behúzótekercs hibás.

A behúzótekercs egy kompakt módon összeintegrált eszköz, házi javítása helyett egy új darab rendelése került csak szóba. Azonban decemberben dolgom volt elég az ISIS-ban, jött a hétvégi kocogás, és egyébként is 5 nappal később már utaztam haza karácsonyozni, úgyhogy problémát hidegre tettem, avagy le a mélygarázsba.

A kollégák munkában

A fenti kép alapján úgy tűnhet, hogy nem is én dolgoztam, pedig rásegítés nélkül kormányozni, és (a tolókat) fékezni igenis kemény munka volt.

Ezzel az autószerelős projekt egészen januárig jegelve lett. A visszautam újrafoglalása alatt volt időm böngészni, ekkor akadtam rá az eBayen egy tetszetős darabra. A pótalkatrészt Nashvillebe érkezésem után egy nappal le is szállították. Csinos kis tekercset kaptam, csillogott-villogott előlről, hátulról. Már csak be kellett szerelni.

A szerelés nyilván bontással kezdődött, ugynis egy eldugott lyukból kellett előkaparni az indítómotor egészét. Ehhez pedig el kell távolítani az akksit és a légszűrő csövét. A felfogatócsavarokhoz hozzáférni és azokat meglazítani még ezután se volt triviális, de mintegy bő 1-2 óra verejtékezés után csak kicsaltam.

Az indítómotor helye

A motor, a tekercs és az őket összetartó fémház tehát kikerült, és semmit nem rongáltam meg! Egyelőre. A motor leválasztása ezután már egyszerű és fájdalommentes volt. Nem így a tekercsé.

A tekercset három csavar erősítette a vázhoz. Erősítette. Ezek hárman tényleg jól meg voltak húzva. Ezért 2 perc általános próbálkozás után az impact driverért nyúltam. Ezzel minden gyorsabb és egyszerűbb volt. A csavar fejében kialakított két merőleges vágatot például 4 másodperc alatt alakítottam át miniatűr tálka alakúra. Valahol itt kezdett el bonyolódni az este.

A teljes szétszereléshez és a tekercs lecseréléséhez már igen közel jártam, úgyhogy ennyiben nem hagyhattam a dolgot. Kaptam egy tippet, hogy ezt sima (értsd: nem csillag-) csavarhúzóval még jó eséllyel ki lehet szedni. Vasfűrész elő, és érzéssel vágtam bele egy szélesebb, hosszabb és mélyebb árkot. Nagyon profi lett. Viszont a rendelkezésre álló csavarhúzókkal továbbra se tudtam meglazítani. Ilyenkor egy kis csavarlazító (penetrating oil) még csodákra lehet képes.

Irány az autozone, a legközelebbi. A legputtóbb. Érkezés: 8:04, zárás: 8:00. Sebaj, van nem messze egy másik, és az már nem is a getto közepén van. Kértem egy doboz varázslevet, de közben elmagyaráztam a problémát. Mindeközben meg is világosodtam. Mi is kell ahhoz, hogy egy ilyen csavart kiszedjek? Mondjuk egy 60 cm hosszú csavarhúzó, valamint egy 172 és egy 194 cm magas afro-amerikai. Ezek lehetőleg rendelkezzenek 10-20 év szakmai gyakorlattal és legyenek jófejek és segítőkészek. Hoopsz! Ezek pont megvoltak ebben az üzletben! Időközben előkerült még egy hatalmas kalapács is, de a végeredményre koncentrálva: kiszedték nekem a csavart. Sőt, megmutatták, hogy melyik részeket lenne ildomos zsírral bekenni. Vettem zsírt is, majd irány vissza az ISIS-ba.

A tekercs cseréje innentől már gyerekjáték volt. Az alkatrészcsere szerintem már csak esztétikai okokból kifolyólag is indokolt volt, de ez nyilván másodlagos: tekercs lecserélve, a megfelelő részek bezsírozva, a motor visszacsavarozva. Irány a garázs.

Utolsó simítások visszahelyezés előtt

Mire az indítómotor visszaszerelésére került a sor, már egész komoly rutinra tettem szert. Ugyanakkor az idő is kezdett elszaladni, rohamosan közeledett a másnap, ezért az volt a terv, hogy összerakok mindent, és ha indul hazamegyek a Hondával, ha nem, akkor... egy másik kocsival és diagnózis majd legközelebb. Az összeszerelés viszonylag sikamlósan ment, csavar is csak egyszer esett be valami teljesen lehetetlen helyre. Tehát visszakerült az indítómotor, a légszűrő fedele és csöve, az akksi és az összes vezeték. Beülök a kocsiba, indítok és...

Katt. Majd csend. Bár nyilván nem ez volt a gond, de hátha az akksi merült le. Kerítettünk egy járó motort és megbikáztuk arról. Gyújtást ráad...

Katt. Motorháztető le, szomorú arc fel. Irány haza. A hétvége persze nem volt túl mulatságos autó nélkül.

Aztán szerencsére jött a hétfő. A hétfő, amikor lementünk ránézni az autóra, hogy megnézzük, mégis miért nem?! A hétfő, amikor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a kontrolvezeték csatlakozóját normálisan rá kéne tenni a tekercs megfelelő kivezetésére. A hétfő, amikor olyan pengén indult ez a '96-os jószág, mint már igen régen...

Flying Back to Nashville

Visszaértem Nashvillebe. Az ideút kissé kacifántos volt, ezért megérdemel pár sort.

Tavalyelőtt már kaptam egy fülest az egyik reptéri dolgozótól: Don't go north, during the winter! Ennek fényében a repjegyemet Atlantán keresztül kértem, hiszen ott szinte sose esik a hó. Csak most. A repteret vasárnap lezárták, az ATL-BNA járatot pedig - az egész három szakaszos utammal együtt - törölték. Erről az internetes becsekkelésnél értesültem, ami alapvetően kudarcot vallott. Sebaj, recsegős Skype, fura net, valamint 20 perc várakozás és már át is tettük a jegyet hétfő délről kedd reggelre. Reggelre. Azaz 1:30-kor fekvés, 3:40-kor kelés és egy jószándékú fuvarral már Ferihegy 2A-n is vagyunk. Kis sántikálás a latyakban, megérkeztünk: Ferihegy 2B.

A gép időben indul, az Air France által felszolgált kaja egyenesen kiváló. CDG, Párizs, 10 perc késés. Marad 50 perc átszállni. Indulhat a "rohanás". Repülő kislépcsőjén lebaktat, kisbuszra felugrik, vár. Kisbusz kirak egy kisteremnél. Kisteremből kötelező jelleggel kilép a terminál területéről - egy teljesárú jegy egy új biztonsági ellenőrzésre. Át a szomszédos terminálra. De, ne olyan gyorsan, csak bicegve. Helyes egyenruhás nő utamat állja, közli, hogy nó inglész, majd eltáncolja, hogy bomba. Kiderít, hogy van alternatív útvonal egy harmadik terminálon át. Sántít és száguld. Liftet használ. Tovább biceg. Még 14 perc az indulásig - nem a beszállásig. Biztonsági ellenőrzés = kígyózó sorok. Beszállókártya lobogtatása, külön sor, szinte üres. Cipő, öv le, telefon, folyadék és laptop ki, külön utasításra kardigán is le. Minden rendben, baktatás tovább. Mégse. A reptér leghelyesebb biztonsági ügyintézője kiszúr magának. Talán a bodza, vagy a hársfa? Nem, a beülőt bámulgatja. A karabiner. Meg a másik. Nézegeti, leteszi és szó nélkül elmegy. 2 perc és visszatér. Megint kezébe veszi, próbálja összeállítani belőle Sokkolót. Nem megy. Külső segítségkérés, továbbra se. T-4 perc. Jön egy másik őr, rászól a nőre, hogy ezt ne. Az válaszul harmadjára is megkérdezi beszélek-e angolul. Még mindig. Kioktat, hogy ezt legközelebb a nagy csomagba. Rendben. T-2 perc, már látszik a gép. Baktat. Nagy ember megállít, magyaros kedvességgel elkéri a dokumenteket. Megkérdi, szúró-, lő-, vagy robbanófegyver van-e. Persze, két karabiner. Még két mosoly Franciaországban, kis bicegés és már fent is a gépen.

Kis késés, a gép felszáll. Száll. Utastárs disszertációt javít. Repül. Megnéz Splice, majd szörnyülködik. Más ne tegyer. Repül. Alszik, repül. Leszáll Cincinnatiban. Esik a hó, ez szép. Gyors bicegés, beszállókártyát elkér. Az utolsót a túlterhelt gépre.

Repülőgépbe beszáll. Súlycsökkentés, 4 ember + csomagjaika le. Kompenzáció $400 + kaja + szálloda + egy jegy a másnap reggeli járatra. Egy nap késés már így is összejött, köszi de most nem. Repülőről jég lemar [link], majd gyí'! Érkezés BNA-ra 1 óra késéssel. Sebaj, még így is megelőztük a másik csapatot. Másik csapat járatát törlik. Ez már nem fair. Késő estére azért ideérnek.

Másnap reggel kelés 7-kor, náthával, (egyelőre) jetlag nélkül. Vége.

Megjegyzés: a bejegyzés időközben leegyszerűsödött nyelvtanát a néhai MUD ihlette. Időnként még mindig itt cseng a fülemben az 'eszik ecetes uborka' parancs, ami mintegy 3 életerőpontot állított vissza. Pedig összesen nem játszottam 2 órát ezzel a játékkal.

New Years Eve 2011

Teremtsünk hagyományt, avagy az év első bejegyzése készüljön a 2010-es sablon alapján.

Visszatekintés és számadás

A 2010-es esztendőt számba véve, az óévet ezennel jónak minősítem. Nézzük mi is történt a különböző területeken:

• Utazás tekintetében a sok újralátogatás ellenére továbbra se lehet okom panaszra: San Franciscot immáron harmadjára látogattam meg, Yosemitet láttam már télen-nyáron, Kolorádót úgyszintén*. Yellowstoneban egyelőre csak egyszer jártam, de akkor volt alkalmam beköszönni a Grand Teton Nemzeti Parkba is. Ezek a helyek alapból dobogósak - Hawai'i mögött sorakozva -, de a tény, hogy egyre többször sikerült a helyiek társaságát élvezni, külön tetszik. (4.5/5)
  
  
• Sportot illetőleg azt kell mondjam, 2010 a sportolás éve volt. Három dolgot emelnék ki, a sziklamászást, a futást és a gyúrást. Késő tavasztól kezdve - kis túlzással - minden hétvégén mentünk valahova mászni, vagy boulderezni (Obed, Chattanooga, Foster Falls). Ezen kívül nyáron voltunk Boulder, CO környékén, ami aztán egy kész vidámpark. Nyár közepe óta a Percy Warner park mellett lakom, erre - és a megelőző évi kudarcra - alapozva felkészültem a Rocket City Marathonra, amit várakozásaimnak megfelelően le is kocogtam. Bár az év második felére ez háttérbe szorult, a gyúrás végig napirenden volt. Ehhez nagyban hozzájárult az edzőpartnerem, akit Benjámin alakít. (5/5)
  
  
• Ph.D. tanulmányokat illetőleg diplomatikusan hallgatok. Mióta nincs óralátogatás, nincs látványos 'progress bar', így nehezebb nyomonkövetnem a előrehaladásomat, ez pedig zavar. (3/5)
  
  
• Kapcsolatok kapcsán egyebet mondani nem tudok: otthon még mindig mindenki megismert és ez jó. De, mégis tudok, a helyiekkel is már kezdek el-elvegyülni, bár a kommunikációs készségemen még mindig van mit reszelni. A bloggolást illetőleg sokszor hiányoltam a kommenteket, mint egyetlen visszacsatolást, de csak most nézem, hogy mintegy negyedét, ha megírtam annak, amit terveztem. My bad. (4/5)

*Most nézem, ezekről egy betűt nem írtam.

Évzáró

Idén nem volt előszilveszter. Viszont volt rendes, pót- és pótpótszilveszter is! Ebből a legemlékezetesebb nyilván a sima szilveszter volt, hiszen még mindig sántítok. A másik kettő lényegesen szolídabb volt, de jó. A mostani látogatás legjobb partija a Macskafogóban kapott helyett, amit idén nehéz lesz überelni. Ezeket mind egy kalap alá véve, valamint hogy szinte mindenkit sikerült otthon meglátogatnom, a 2010-es évet tisztességgel elbúcsúztattuk, így lezártnak tekintem. Mindenkinek boldog 2011. évet!

Előretekintés

Ugyanaz, mint a tavalyi, csak 2011 számmal és néhány pszeudo-fogadalommal:

• Legalább 5 új államot meglátogatok. Az alábbi térképen kékkel jelöltek, amik már megvannak, rózsaszínnel aboszút esélyesek.

• A sportolást legalább a 2010-es szinten művelem. Plusz egy sportot hozzáveszek az eddigiekhez, ami vagy a biciklizés, vagy az úszás lesz. Az egészhez pedig normálisan étkezem.
  
  
• A Ph.D. tanulmányokat illetőleg tervszerűen osztom be az időmet. A terv megvan, de itt nem részletezem.
  
  
• Kapcsolatokat illetőleg semmi értékelhető fogadalmat nem tudok tenni, de a passzív megfigyelő szerepet lecserélem egy kezdeményzőre, valamint jobban odafigyelek az emberek válaszreakcióira.
  
  
• Kerítek egy hobbit. A jelöltek: tánc, salsa, fotózás (+photoblog), esetleg jóga.