Independence Day

Július 4. volt tegnap, avagy az amerikai augusztus 20.. Ez a következőképp eseményeket hozta magával Nashvilleben.

A szobrok

A házban a bejárati ajtó felett volt két gipszszobor. Ezek egyrészt nekem egyáltalán nem tetszettek, másrészt esténként még kissé ijesztőek is voltak. Ákost nem ezek az okok vezérelték - sokkal inkább, hogy árulja a házat, - de a lényeg, hogy úgy döntött, a szoborlányoknak mennie kell. A feladat és a reggeli 9 órás időpont adott volt. A feladat specifikációja mégegyszer: el kellett távolítani a szobrokat úgy, hogy a falat ne üssük le, és ne mocskoljuk össze. Ehhez a szomszédtól kértünk létrát, illetve a garázsból kerestünk hevedert. Az első szobor minden különösebb gond nélkül lekerült. A második viszont nehezebbnek bizonyult. Erős és leleményes egyének lévén ez azonban nem okozott nekünk gondot, az álló szoborlányt felültettük a létra tetejére, és fokonként leeresztettük. Mire leért a padlószintig, hátulról egy picit deszkább lett, de ez mindenképp ráfért -még akkor is, ha útja innen egyenesen az utca szélére vezetett. Voltaképpen mindkettőjüket sikerült lecsalni az emeletről anélkül, hogy egy karcolás is esett volna a falakon. Úgyhogy a nap ezen része sikeresnek bizonyult!

A csajokat Ákos eleinte a szeméttelepre akarta vinni, amire én azt javasoltam, hogy előtte szét kéne verni őket baseball ütővel, kalapáccsal, vagy baltával. Úgy vettem észre, egy pillanatra ettől felcsillant a szeme, de talán megijed a szobrot összetartó dróthálótól, és inkább úgy döntött, hogy kitesszük őket az út szélére a szemetes mellé, hogy meglássuk kedd reggel elviszi-e a kukásautó. Nos, az érdekesség, hogy a csajokat délutánra már felszedte valaki, vagy elmosta őket az eső. Ugyanis mikor este visszaértem, ők már nem a ház előtt áztak.

A grill- és medence party

Papsziék kezdeményezésével kora délutánra szerveztünk egy kisebb fajta grillpartit. Ez jó is volt, nem volt olyan iszonyat meleg, mint szokott lenni. Viszont a sütögetés befejezése előtt fél órával ideért egy már korábban jósolt front, ami hozott magával esőt is. A grillezést ezzel be is fejeztük, és előrángattuk a "B" tervet, vagyis lementünk a medencéhez röpizni. Nem értem a helyieket miért kergette el az eső, minket nem zavart: játszottunk egy jót*.

*valami röplabdához egészen közeli játékot.

A mosás

Munkaszüneti napi ide, vagy oda, a szennyestárolóm kezdett gúla alakot öltni, így kénytelen voltam mosni. Két turnus volt: rendes ruhák és törülközők. Miután a rendes ruhákkal végzett a gép, a gyorsan száradókat és a kényeseket kiterítettem a teraszra - szerencsére. A többit pedig bepakoltam a szárítógépbe. A gépen 3-al több gomb volt, mint amihez hozzászoktam. Azonban gond egy szál se, megtaláltam a jól bevált optimum fokozatot a less dry (kevésbé száraz) és a more dry (szárazabb) feliratok között. A többi tekerőt valami józan ésszel kiválasztott semleges értékre állítottam. Ezután bepakoltam a ruhákat a szárítóba, illetve a törülközőket a mosógépbe, és elindítottam mindkettőt. A mosógép sokkal gyorsabban végez, ezért azt megvártam. Aztán elmentem a fenteb említett grillpartira. A gond ezután kezdődött.

Este, a szakadó esőben a partiból visszaérve gyanúsabb hangokat hallotam: a szárítógép még mindig járt. Ez azért 6 eltelt kerek óra után már kezd gyanús lenni, ezért leállítottam. A ruhák szárazak, forrók és valamivel kisebbek voltak. Mint kiderült, az optimum álláshoz tartozó program nem timeoutos volt, vagyis a gép nem kapcsolt ki magától 1 óra után. Nem tudom, hogy fogalmazzak, hirtelen nem csaptam a plafonhoz a seggemet örömömben. Ezek után gondoltam már a törülközőket is behozhatom az esőről, minek ázzanak tovább. A mosást tehát, mint olyant, tegnap sikertelennek könyveltem el.

A lemming

A mosás kapcsán vallott kudarc megalapozta a hangulatomat. Ennek ellenére egy gyors zuhanyzás után frissen és tisztán szálltam be az autóba, hogy menjünk tűzijátékot nézni. Az eső már akkor zuhogott megint, amikor beszálltam a kocsiba, és persze fél kilenc lévén már vak sötét is volt. A látási viszonyok nem voltak kifejezetten jók, mintegy 20 méterre előre láttam normálisan. Ettől függetlenül nem éreztem, hogy vakvezetnék egészen addig, amíg az Old Hickory egy teljesen kivilágítatlan szakaszán, egy őrültet nem láttam a középső sávban kolbászolni. Rövidnadrágban és gyalog. Mintegy másfél méterrel mellette száguldottam el, 50-55-el (80-85 km/h). Hát hülye az ilyen? Vagy csak egyszerű öngyilkosjelölt?

A tűzijáték

Júluis 4. erről szólt volna, ha nem kapunk egy olyan esőt, mint 3 éve otthon auguszt 20. kapott. Na jó, ez annyira nem volt durva, viszont a felhők ahhoz bőven elegek voltak, hogy az összes normálisabb tűzijátékot beléjük lehessen lőni, és olyan hatást keltsenek, mintha villámlana. A tűzijátékkal kapcsoaltban Farkas viselkedése volt emlékezetes egyedül. Szegény eléggé fél a tőle, és így elbújt a saját kis házába, ahova eddig még soha nem mászott be. Alig találtam meg.