Tegnap két kollégával elmentünk horgászni délre, egészen pontosan ide:
Nagyobb térképre váltás
Műlegyes horgászásnak hívják ezt otthon, az egészhez nem kell más, mint az ez a minimális felszerelés, no meg Sly, aki megszervezi az egészet. Röviden egy leltár, mégis mi az az előkészület, amit a horgászat igényel:
Nagyobb térképre váltás
Műlegyes horgászásnak hívják ezt otthon, az egészhez nem kell más, mint az ez a minimális felszerelés, no meg Sly, aki megszervezi az egészet. Röviden egy leltár, mégis mi az az előkészület, amit a horgászat igényel:
- horgászengedély, pisztráng-kiegészítővel (Walmart)
- mellescsizma (Vanderbilt Outdoor Rec center)
- horgász bot (Vanderbilt Outdoor Rec center)
- helyismeret (Sly)
- műlégy csali (Sly)
- szendvics, alma (Sanyi)
No meg néhány kocsi, amivel délre utazhatunk 3 órát, de ez itt természetes. Tegnap reggel 9 előtt indultunk, és 12 előtt érkeztünk valamivel. Az idő nem volt a legcsodálatosabb, esett szinte folyamatosan. Ez viszont azzal az előnnyel járt, hogy elég kevés helyi és egyéb arc jelent meg a gát körül. Nyilván vannak ennél látványosabb helyek, mint a Smokey's, de a pisztrángok elég kényesek a vízhőmérésékletet illetőleg, és csak 12-18 fokos vízben hajlandóak normálisan táplálkozni. A Smokey's meg ehhez ilyenkor már túl meleg, ezért esett a választás a Winchestertől nem messze eső gátra.
A horgászat egy rövid, mintegy 10 perces tutoriallal kezdődött, amit Sly tartott. Állítólag ezután már tudtam is hogyan kell legyező-horgászni. A technika jobban tetszik, mint az otthon látott bármelyik. Itt ugyanis ha az ember unatkozik, nem sört bont, hanem lóbálj a botot és próbálkozik... Bár sört bontani se lett volna rossz, de mindegy. Olyan iszonyatosan persze nem hemzsegtek ezek a szerencsétlen lábnélküli állatok, de ez nem okozott gondot, kifogtunk néhányat.
A második hal kifogásánál meg kellett azt fognom, ahol mintegy szőke nő módjára el is kezdtem hisztizni. :D Először fogtam halat marékban, nyálkás egy élmény. Sebaj, idővel egészen összebarátkoztam a pikkelyesbőrűekkel, bár ez a barátság eléggé egyoldalúnak tűnt.
A nem tudom hányadik pisztráng kifogásánál valahogy belémhasított a felismerés, hogy én nem szeretném se megpucolni, se megenni a halat. Így végül arra jutottunk, hogy a zsákmányt Slyra ruházzuk.
Összességében ez a hétvégi program igen jól sikerült, nem hittem volna, hogy egyszer a pecázást is élvezni fogom. Végezetül egy kép a csapatról:
1 megjegyzés:
Jól áll a folyó Sanyi:) Simán király hobby, bár valóban más lehetmint leülni a kempingszékre és várnia sör fogyásával a hal harapását :)
Megjegyzés küldése