Guatemala Trip Day #7

2009. Március 4.

A hetedik nap programja korántsem volt rohanós, mindössze Chamula települését, valamint az azt környező falvakat látogattuk meg, majd az egészet egy könnyed san cristóbali sétával vezettük le.

Chamula

Az éjszakát San Cristóbalban töltöttük, ahol reggel korán keltünk. Csipősen hideg volt a reggel, de amint felkelt a nap, iszonyatosan jó időnk lett - és ez szerencsére megmaradt a nap végéig. Tehát hajnalban először mindenki összekaparta magát, majd beugrottunk az egyik helyi pékségbe, végül irány az alig pár kilométerre (!) található Chamula települése. Bár Chamula legfőbb jellegzetességei a San Juan Chamula templom, valamint a bejárata előtt elterülő állandó vásár, én a szeméttel telehordott, legeltetésre használt temetőt is idesorolnám.

San Juan Chamula templom

Amennyiben emlékezetem nem csal, ez is egy hibrid templom volt, ahol főleg a Maja hatás dominált. Az biztos, hogy belülről ez volt a legemlékezetesebb. (A fotózás bent tiltva volt, és ezt nagyon komolyan is vették.) A padló végig fel volt hintve fenyő tűlevelekkel, a fal, illetve az oltár pedig friss virágokkal volt díszítve, ami finom illatot kölcsönzött az egész belső légtérnek. Ehhez társult még az a félhomály, amit a kívülről gyengén beszűrődő fény, valamint a bent gyújtött több száz, vagy inkább több ezer gyertya eredményezett. Gyertyákból két féle volt: az egyik a "statikus", amit nap elején meggyújtottak és égett nap végéig, míg a másik pedig amit az áldozásokhoz használtak. Az áldozás itt annyit jelentett, hogy egy pár talpalatnyi területen a leveleket arrébbsöpörték, majd 20-30 gyertyát meggyújtottak. A gyerták mellé ezután térdre ereszkedtek, majd amíg azok el nem aludtak, imákat mondtak. A templom egyébként körbe volt aggatva a különböző szentek képeivel, de ez független volt az áldozások helyszíneitől.

A chamulai vásárt két részre lehet partícionálni: egyik, ahol a mindennapi termékeket árulták, úgy mint a gyümölcsöt és a zöldséget, míg a másik a túristáknak szánt ajándéktárgyas részleg. (Egy harmadik lehetne az állandóan az ember körül rohangáló gyerekek társasága, akik szintén kis értelmetlen tárgyakat próbáltak eladni, de őket a második partícióba sorolom.) Az első rész tehát olyan volt, amilyennel talán otthon is lehet találkozni: a gyümölcs friss, és egy picit alkudni is lehet. Az ajándéktárgyas részen viszont az alkudozás kötelező volt. Ezt pedig meg is tettem, ami három dolognak volt köszönhető: 1.) volt hozzá kedvem, nem is kevés 2.) minden második árusnál ugyanazt meg lehetett kapni, ami jó alkupozíciót teremtett 3.) a nap közepére megtanultam számolni spanyolul egyészen 200-ig (dos cientos).

A temetőről túl sok szót nem ejtenék, de az biztos, hogy volt egy-két echte spanyol nevet hordozó kopja: úgy mint Señor Manual Gomes Lopez. Az ilyen fejfák pedig volt, hogy sűrűn nőttek egymás mellé.

Környező falvak

A Chamulát övező kis településeket róva arra lettünk figyelmesek, hogy a helyiek tényleg hordják a népviseletnek titulált színes, hímzett ruhákat. A mintázat falvanként kissé eltérő, de az én szemem csak a lényegesebb eltéreseket tudta megkülönböztetni (értsd: a tiszta kéket a tiszta vöröstől). Tehát az egyik faluban leszállva a buszról, a "pályaudvaron" már várt minket két, számunkra idegen helyi. Annyira ajánlkoztak, hogy nézzük meg az ő szővőüzemüket, hogy végül rá is vettek minket. Az "üzem" körbemutatása közben tudtunkra jutott, hogy házi készítésű, ananász- és nádpárlatot (?) is forgalmaznak, mintegy potom pénzért. A helyiek ezt "pos"-nak hívják, de tekinthetjük ezt egyfajta mexikói házipálinkának. Innentől a posztóáruk iránt mutatott érdeklődés jelentősen csökkent. (De azért egyet-kettőt sikerült eladniuk.) A töltögetéssel volt némi technikai probléma, de azért sikerült megoldani:

A "pos"-t töltő Maya nő

San Cristobal

A falvak kipipálása után visszatértünk San Cristobalba, ahol hagytunk még időt egy kevés szabad sétára. A séta végén, naplementére összefutottak a szálak emberek a város nagy templománál.

Naplemente San Cristobalban

A gyönyörű naplemente végeztével én egy gyorsat még sprinteltem a helyi subway-be, mivel ismét rámtört a cifrafosás. Ez szerencsére már többé-kevésbé lecsengőben volt, hála a napi dupla adag Smectának.