Bejegyzések
2009. Március 8.
Ismét Guatemalában ébredtünk, ezúttal Floresban, a Los Amigos Youth Hostelben. Egyszerű és kellemes szállás volt ez, és nem is volt drága. Mintegy 30 Quetzálért (~800 HUF) fullextrás reggelit kaptunk: tükörtojást, sonkát, babot, pirított kenyeret vajjal és mézzel, friss gyümölcsöt (banánt, dinnyét és ananászt), teát és egy adag frissen csavart narancslevet. Ennél azonban még érdekesebb a bejárati atjó nyitószerkezete, ami külön szót érdekel. A zárszerkezet ugyanis teljesen mechanikus volt, mégis két helyről, az ajtótól mintegy 3 és 20 méter távolságból is lehetett irányítani. Az ajtó nyitásához mindössze egy kötelet kellett meghúzni...
Amiért elsősorban Floresbe jöttünk, az Tikal romvárosának meglátogatása. Maga a romváros sem pici, de ami az igazi szépsége a helynek, hogy egy iszonyatosan nagy parkban terül el az egész. Rengeteg időt el lehet tölteni barangolással és szinte mindenhol találni valami többé-kevésbé érdekes épületet, vagy élőlényt.
A sok mászkálás közepette persze könnyen megéhezik az ember, ilyenkor mindig jól jön egy jóféle szendvics otthoni kolbászból és rögtönzött kenyérből. Az egészhez persze nem árt egy üveg hideg, jóféle Gallo sör. Ha pedig ez megvan, az embernek van energiája fel-alá rohangálni a magasabb építményekre, esetleg keményen nézni egy nagyobb templom tetején.
Ugyancsak Tikalban történt az eset, hogy összefutottunk egy szlovákiai magyar sráccal. A srác földmérő volt, és elmondása szerint az egyik város szélén mértek valamit, amikor feltették neki a kérdést a nagy semmiből, hogy nincs-e kedve Guatemalában is földmérni, illetve fotózni. Nyilván nem mondott nemet a dologra, így volt alkalma meglepni minket a magyar beszédével Tikalban.
Befejezésül még egy közös kép Joeval, Kemyvel és velem, miközben a háttérben még nagyban ment egy véletlenszerűen elcsípett szertartás. Tehát a kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése