Guatemala Trip Day #6

Ha kis csúszással is, azért igyekszem megírni a teljes guatemalai beszámolót. A túra hatodik napja főleg utazással telt. Kemy társaságában kora reggel még bevertem egy gyógyteát, majd a csapattal sétáltunk egy utolsót Huehuetenangoban. A főtéren volt valami minimális vásár, meg néhány cipőtisztító. A cipőpucolás szakmában elég széles korosztály dolgozik - mintegy 5-50 éves korig bárki. Miután kisétáltuk magunkat, fogtunk egy három taxit és kimentünk a helyi buszpályaudvarra. A szokásos csirkebuszos járattal elgurultunk egy mexikói határvárosig (Pacoc?), majd a kötelező alkudozás után fogadtunk két tuk-tukot és elgaloppoltunk a város túlvégén lévő határátkelőhöz. A határátkelőnél tököltünk egy picit, aki tudott már, az kajált is, majd átslattyogtunk a túloldalra. A megrendelt kisbuszunk sofőrje a megbeszélt indulás előtt -15 perccel végre ki tudta nyögni, hogy mégsem jön értünk, úgyhogy fogadtunk egy másikat és tepertünk tovább.

A határ mexikói oldala voltaképpen olyan volt, amilyennek az ember a filmek alapján elképzelné: nagy darab bajuszos verejtékező határőrrel a lassan keringő ventillátor alatt, aki kellőképpen mogorva is volt. Angolul nyilván nem tudott, de ha valamire válaszolni kellett akár spanyolul is, hát azzal voltaképpen úgy éreztem, hogy igen nagy szívességet tett. Tollat nem is tudom, hogyan sikerült kérnem tőle. Lényeg a lényeg, megkaptuk a pecsétet és azt a kis papírt ami feljogosított bennünket, hogy bármelyik mexikói bankban befizessük a $20 határátlépési díjat. Belépési díjnak nevezték ezt, de voltaképpen azért fizettük, hogy kiengedjenek az országból. A határellenőrzés egyébként ennyiből állt, a csomagokat még csak az autó ablakán át sem nézték át. :P

A dokumentek lerendezése után továbbhaladtunk északnak. Az út során elhaladtunk néhány reklámfeliart és katonai létesítmény mellett, amiből ez utóbbi elsőre fura volt, de a fegyverek látványához már ugye szoktattuk magunkat Guatemalában. Tehát ez az út "felfele" vezetett, egészen Comitánig. Ez a város arról híres, hogy csak úgy hemzsegnek a bogarak, ennek ellenére Mexikó legtisztább városa is egyben. (A régi típusú VW bogarak gyártását itt 2003-ban állították le.) Sokat itt sem időztünk, buszt váltottunk és mentünk San Cristobálba, ami voltaképpen az aznapi úticélunk volt.

Két félig-meddig, a témától valamelyst független dolgot említenék itt meg. Az egyik, hogy amíg itt amerikában (állítólag) az ember majdnem hogy jobban megégetheti magát filmek és hanganyagok letöltése miatt, mint mondjuk ittas vezetésért, addig Mexikóban és Guatemalában ez előbbi nem okozott nagy problémát:

Eladó CD-k a mexikói határon

A határátkelőn és szinte minden nagyobb városban lehetett venni írott és/vagy kalózlemezeket. A filmek például 10-20 Quetzal / DVD áron mentek, ami egyrészt 300-600 HUF-nak felel meg, másrészt átla 8-10 filmet tartalmazott DivX, vagy hasonló formátumban.

A másik dolog, a Beigli con diós kifejezés, amire abszolút nem emlékszem, hogy mikor, vagy milyen kontextusban hangzott el, de a magyar ember azért csak-csak tud rajta mosolyogni egy picit.