2009. Március 9.
Ha valamit kihagytam, arról majd otthon tessék faggatni. Addig is, adiós!
A túra 12. napja nekem a "hazautazást" jelentette. Korán keltem, és tuk-tukkal hajtottam ki a repülőtérre. Mert ugye Floresnek van repülőtere, nemzetközi.
A repülőtér nem volt nagy, pedig állítólag most négyszerezték meg az alapterületét. A menetrend vicces volt, ezen a képen látható a háttérben. Ez volt az egyik érdekesség. A másik a repülőtéri bank, ahol az itteni repülőtéri illetéket kellett befizetnem. Gondoltam, ha már bankról van szó, akkor beválthatom a maradék Quetzálomat is. Megnéztem a kifüggesztett árfolyamot (1 USD ~ 9 GTQ), majd benyújtottam az ablakon a közel 600 egységnyi Quetzált. A fickó mintegy 5 perc molyolás után átnyújtott egy papírfecnit és $25-t. A papírdarabon három szám szerepelt, de egyik sem tűnt relevánsnak. Hihetetlen spanyol nyelvtudásommal megkérdeztem, hogy ez meg mi? Erre visszavette a fickó a $25-t, félretette az $5-t és odaadott egy másikat, végül visszatolta hozzám ezt a $25-t. Elképedt arcot vágtam, majd röhögtem egyet rajta és visszakértem a Quetzálokat. Végül Nashville-ben váltottam be, ahol közel $60-t kaptam érte. Próbálkozni szabad.
Nashville felé ismét átszálltam Miamiban, majd Charlotte-on, ahol volt szerencsém kipróbálni milyen, ha a hangosbemondón üvöltik a nevem. Nashville-be visszaérve kellemesen fos idő fogadott, de ezt nyilván könnyen viseli az ember, ha 11 nap jóféle középamerikai túráról tér vissza.
Ha valamit kihagytam, arról majd otthon tessék faggatni. Addig is, adiós!
2 megjegyzés:
Nagyon fasza kis bejegyzések lettek, a fotók is ottan vannak a szeren.
Nekem is el kéne húzni valahova :)
én csak most értem a végére, fasza lehetett
Megjegyzés küldése